A Hazáért, 1964 (19. évfolyam, 1-51. szám)

1964-05-27 / 21. szám

Válasz gyakori kérdésekre P­ ártunk VIII. kongresszusa egyik alapvető feladatként határozta meg: „Tanítsuk meg az embere­ket szocialista módon élni, dolgozni és gondolkodni.” Szépen fejlődő szocialista társadal­munkban — küzdelmekkel teli életünk minden területén — nap mint nap szó­ba kerül és vita tárgyát képezi a szo­cialista ember. Pártunk meghirdetett eszmei offenzíváját sokan nyílt, vagy ki nem mondott fenntartással, véka alá rejtett borúlátással fogadják, s utópiá­nak, megvalósíthatatlannak tartják. Kétségtelen,­­hogy megváltozott tár­sadalmi viszonyaink között közismert a tudat bizonyos fokú lemaradása, nem szükséges sokáig keresgélni, kutatni ah­hoz, hogy szembetűnő, kirívó példákat találjunk; olyan példákat, amelyekből nagyon könnyen megállapítható, hogy a múltból ránk maradt erkölcsi hagyaték termékei. Soha ne felejtsük el, hogy az erkölcs történelmi kategória. A kapitalizmus sajátos erkölcsének jó jellemzői: önzés, haszonlesés, könyörtelenség, közömbös­ség mások sorsa iránt, élősdiség, törte­­tés, kíméletlenség. Ezek a mi társadal­munk életfelfogásától mind idegen fo­galmak. De a kapitalizmusnak ezek a jellemző vonásai, ha csökevényesen is, fennmaradtak az új társadalmi viszo­nyok között. Sajtótermékek, szépirodal­mi művek számolnak be azokról a visz­­sza­taszító ellentmondásokról, amelyek egyrészt társadalmunk fejlődése, más­részt az egyes emberek gondolkodás­­módja és viselkedése között­ fellelhetők. A káros irányban ható példák láttán napjainkban sokan kérdezik: megváltoz­tatható-e az emberi természet? Külön­bek lesznek-e az emberek a szocialista társadalomban, mint a múltban? Je­lenlegi társadalmi viszonyaink között, s szocializmust építő népünk nehéz küz­delmei közepette nem elvont, talaj­tala­pul fantáziálgató, minden gyakorlati alapot nélkülöző kérdések ezek. A szocializmus alapjait leraktuk, megteremtettük a szocialista fejlődés minden lehetőségét. Viszont tény, hogy a szocializmus győzelme csak akkor le­het kerek egész és beteljesült valóság, ha az emberek tudatában, magatartásá­ban, viselkedésében is győz a szocia­lista ember erkölcse, ha új erkölcsünk átizzik az ember egész lényén. Voltak utópista gondolkodók, akik az általuk elképzelt jólét-állam létrehozá­sához keresték a „megfelelő” ember­­csoportokat, mondván, hogy az új tár­sadalom felépítése az emberek gondol­kodásának, erkölcsének átalakításával kezdődik. Ez az elképzelés azt jelenti hogy az új társadalom felépítéséhez új embereikre, az előzőnél sokkal jobb em­berekre van szükség. Tehát meg kell találni az ilyen embereket, s utána fel kell építtetni velük az új társadalmat. A­z ilyen elképzelések azonban min­den gyakorlati alapot nélkülöz­tek, s a legteljesebb mértékben kudarcra voltak ítélve. Hiszen ismere­tes, hogy maga a társadalom gyúrja, fa­ragja az embereket olyanokká, amilye­nek. Ebből viszont az a tény követke­zik, hogy a társadalom alapvető meg­változtatása nélkül elképzelhetetlen az emberek gyökeres átalakítása. Az áb­­rándozók terveinek ellentmondását a marxizmus oldotta meg azzal, hogy a társadalom átalakítását és az ember megváltozását kölcsönhatásukban ele­mezte, s felismerte, hogy a társadalmi forradalom alapja és döntő feltétele az életforma, az erkölcs, a gondolkodás­mód megváltozásának. Ebből az általá­nos érvényű örök igazságból ered tehát az, hogy a szocialista ember, a szocia­lista erkölcs kialakítása is csak a szo­cialista társadalom kialakulása után, vagy azzal egy időben következik be. T­együnk fel egy sokat, hangoztatott kérdéscsoportot: Vajon kik vív­ják ki a szocialista forradalmat? S kik tisztogatják meg a szocializmus felé vezető, sokszor bizony egyáltalán nem zökkenőmentes utat? Talán az utó­pisták által keresett és hangoztatott olyan eszményi néptömeg, amely min­den hibától mentes, mindig hiba nél­kül képes cselekedni, s egyetlen tagja sem vét hibát munkája sorini?! Nem. A szocialista forradalmat minden eset­ben azok az emberek vívják ki, akik a kapitalizmusban születtek. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy nem egyformák az emberek. Azok a szokások, normák, szabályok, amelyek a kapitalizmus elkerülhetetlen velejá­rói, s melyek azzal együtt születtek, többé-kevésbé továbbra is hatnak még.­­ Az emberek magatartása, gondolko­dása, erkölcse nem változik meg ön­magától a társadalmi viszonyokkal. A szocialista forradalomnak nemcsak az a célja, hogy vég­hezvigye az embe­rek társadalmi felszabadítását, hanem az is, hogy segítse az embert megsza­badulni, megtisztulni a múlt minden szennyétől. A szocialista forradalom fejlődése két területen is biztosítja a szocialista er­kölcs térhódítását. Elsősorban: új társa­dalmi feltételeket szül. Olyan feltétele­ket, amelyek már belső tartalmuknál fogva is az új erkölcs irányában hat­nak. A kollektív tulajdon, a közös gaz­dálkodás, a kollektíva és az egyén ér­dekeinek harmóniája közösségi szemlé­letet, szocialista gondolkodásmódot ala­kít ki az ember tudatában. Másodsor­ban: mivel a szocialista forradalom harc, amelyben tömegek vesznek részt, munkáik során feladatokkal, nehézsé­gekkel birkóznak meg, s ez megedzi, természetesen erkölcsileg is átalakítja őket. A felszabadulás óta eltelt évek küz­delmei hiteles bizonyítékul szolgálnak erre. A nagy feladatokat megoldó tö­megek gondolkodása és magatartása sok olyan igaz vonással telítődött, amely bizakodóvá tehet bennünket a szocia­lista ember kialakulását illetően. Nem elérhetetlen vágyálmokat kergettünk te­hát akkor, amikor az emberek megvál­toztatását tűztük ki célul. Ez a cél egy olyan tartalmi követelménye társadal­munknak, amelyhez minden feltétel biztosítva van. A szocializmus felépítése, erkölcsi elveinek érvényre juttatása az emberek agyában és szívében szoros kölcsönhatásban megnyilvánuló folyamatok, amelyek egészséges, céltu­datos véghezvitelére pártunk minden erőfeszítést összpontosít. A szocialista társadalom nevében az MSZMP min­denkivel szemben egyre magasabb er­kölcsi követelményeket támaszt, de el­sősorban a kommunistákkal szemben. A társadalmi öntudat mérve mindenek­előtt a mindennapi jó munkában feje­ződik ki. B­efejezésül leszögezhetjük, hogy a szocialista embertípus a kapita­lista társadalomban nem, csak kimondottan a szocialista forradalmat követő társadalomban jöhet létre. Vi­szont kialakulásuk nélkül a szocialista társadalom nem lehet egész, és a szocia­lista társadalom nem fejlődhet a kívánt mértékben. Südi Bertalan hadnagy Néhány szó a szocialista erkölcsről wm&mFhm ilummymm wmm iw immun» ....i iii "ii 'r ii z alapvető parancsok, utasítások követelmény­ként határozzák meg, hogy a személyi állo­mány összefogott erejével biztosítani kell ha­táraink őrzését, a büntetlen határsértések megelőzését. A határőrség parancsnoki állomá­nyának alapvető feladata a személyi állomány felkészí­tése a határőrizetre, az eredményes szolgálat feltéte­leinek megteremtése, az erők és eszközök célszerű fel­­használása. A parancsnoki és tiszti állomány azonban egész sor olyan lehetőséggel rendelkezik, ami többszörösére emelheti különösen a tavaszi-nyári határőrzés idősza­kában az erők mennyiségét. Azonban ahhoz, hogy ez a lehetőség valósággá váljon, jól átgondolt szervező munkára, aktív politikai ténykedésre van szükség, hogy a szokásos, sokszor formális HBCS eligazításon túl konkrét nevelőmunkával ténylegesen mozgósítsunk a határ biztonságos őrzésére. Ez pedig a hivatásos állo­mánytól is többet követel, mert a szabad idő egy ré­szének felhasználását is megkívánja. Milyen lehetőségekre gondolunk? Arról van szó, hogy a határövezet ellenőrzését sokoldalúan kell meg­szervezni. Ehhez pedig a rendelkezésre álló határőr erők nem mindig elegendőek. Konkrétabbá kell tenni az együttműködést, elsősorban a rendőrség és mun­kásőrség szerveivel. A rendőrséggel való együttműködés nagyszerű lehe­tőségeit igazolják azok a közös akciók, amelyeket áp­rilis első felében több esetben végrehajtottunk. Rendkí­vül jelentős segítséget tud adni munkánkhoz a közle­kedési rendőrség, de különösen a vasútbiztosító rendőr­őrsök. Az együttműködés ereményeként egyre több ha­társértőt fognak el a rendőr vagy a rendőr-határőr ve­gyes járőrök, ezzel párhuzamosan csökken annak­ a le­hetősége is, hogy az igazoltatás során megsértsük a szo­cialista törvényességet. A KMB-s és önkéntes rendőrök értekezletein el­hangzott beszámolók és felszólalások rendkívül pozitív módon igazolják az egyre inkább kialakuló jó együtt­működés szükségességét és lehetőségeit. Ezeken feltét­lenül részt kell vennünk, az ott elmondott észrevéte­lekkel, tanácsokkal, kérésekkel tovább javítani az együttműködést. A vezetők jó kapcsolatán túl ez alap­vetően szükséges ahhoz, hogy minden rendőr elyben határőr is legyen azon a poszton, ahol közrendvédelmi feladatait teljesíti. A munkásőrséggel való együttműködés lehetőségeinek további szélesítéséről A munkásőrség és a határőrség alegységeinek együttműködése az elmúlt években is eredményes volt Egységesen pozitívan értékeli az egész állomány a munkásőrségnek a határőrizet érdekében kifejtett ed­digi tevékenységét. Rendkívül nevelő hatású volt az idősebb elvtársak példás magatartása és helytállása fiatal katonáink irányában a végrehajtott razziák alkalmával. Egyéni­leg is jellemző az elvtársakra a segíteni akarás, gya­nús személyek jelentése, több esetben elfogása. A je­lenlegi helyzetben azonban több lehetőség van, amit fel kell használnunk feladataink sikeres elvégzése ér­dekében. Munkásőreink konkrétan részt vesznek ha­táraink őrzésében. Több órában határőrökkel együtt járőrszolgálatot teljesítenek. Felelősségteljes munkát jelent a törzsnek a szolgálatra való felkészítés, a sze­mélyi állomány előkészítése a közös járőrözésre és az ellenőrzés megszervezése. Határozott politikai tevé­kenységet követel meg az egységek törzseitől és al­egységeitől egyaránt, hogy e nagyszerű lehetőség cél­jainknak, elgondolásunknak megfelelő eredménnyel járjon. Jól felkészült tisztek tartsák meg az alapvető jog- A biztonságos határőrizetéit­ lalkozásokat, különösen a fegyverhasználat és az ok­mányellenőrző járőr kötelmeiből, fordítsanak nagy gondot a járőrök összeállítására és ellenőrzésére. Min­den tapasztalatot személyi állomány gyűlésen értékel­nek majd az egységek vezetői. A határövezetben élő volt határőrök, karhatalmisták és tartalékos tisztek Az elmúlt években már hagyománnyá vált a volt határőrökkel, karhatalmistákkal való évenkénti talál­kozó megtartása. Eredményeket is hozott, azonban kö­zel sem olyan mértékben, mint ahogy szerettük volna. Ennek oka abban keresendő, hogy az évenkénti egy­szeri találkozóval meg voltunk elégedve, elintézettnek tekintettük a kérdést. Jelenleg ez az igény, de a kö­rülmények is másként merülnek fel. Egy-egy alegy­ség­­területén nyolc-tíz vagy több leszerelt határőr él- és alegység-parancsnokoknak ezzel konkrétan számolni kell, velük megkülönböztetett módon foglalkozzanak, támaszkodjanak arra a kialakult ragaszkodásra és segí­teni akarásra, ami részükről a határőrség iránt meg­nyilvánul. Ezek a csoportok képesek és alkalmasak arra, hogy naponta egy bizonyos időre biztosítsák a mélység felől egy-egy irány biztonságos lezárását, ők kérik ilyen feladattal való megbízásukat. Az alegysé­gek parancsnokai számoljanak velük rendszeresen, hogy hazafias kötelességeiknek eleget tudjanak tenni. A tartalékos tisztek bevonására a járási kiegészítő parancsnokságokon keresztül szintén vannak lehető­ségek. Az ez évi tapasztalatok igazolják, hogy általuk jelentős tömegekhez juthatunk el, hiszen zömmel az állami, gazdasági, politikai, kulturális élet területén dolgoznak vezető beosztásban. A velük való foglalko­zás az ő figyelmüket is e kérdésre irányítja. Sok új lehetőséget tártak fel olyan irányban, hogy munka­helyük szűk, vagy széles körű kollektívájával ők is szívesen foglalkoznak, hogy munkatársaik is a határ­őrség segítőivé váljanak. Határozott ígéretet tettek, hogy lehetőségeiket fokozott mértékben kihasználják a határőrség támogatására. A falusi és termelőszövetkezeti pártszervezetek A határ közvetlen közelében levő községeken kí­vül általában körülményes a területi párta­lapszerve­zetekkel való zavartalan együttműködés. A járási pártbizottságok által rendezett titkári értekezletek alkalmasak egy-egy kérdés megbeszélésére, de inkább előadásszerű tájékoztatásra A járási pártbizottságokkal történt megbeszélés alapján­­bizonyos tájanként 10—12 község párttitkárá­val folytattunk tanácskozást a közelmúltban, átfogtuk ezzel teljes egészében a határmenti területet A ta­pasztalatok igazolják, hogy ez a forma megfelelő tar­talommal sokat segíthet Lényegében a személyes kap­csolat kialakítása lehetővé teszi bizonyos aktíva­hálózat kialakulását a határövezeten kívül is. A köz­ségi párttitkárok a velük való rendszeres foglalkozá­sok eredményeként megkezdték ezen aktíva kialakí­tására irányulóan a munkát. Hasonló megbeszéléseket tervezünk a járási tanácsok segítségével, a tanácsel­nökök, tsz-elnökök, iskolaigazgatók részére is. A KISZ- bizottság a KISZ-alapszervezetek vezetőivel próbálja rendszeressé tenni ezt a kialakuló együttműködési formát A szokásos formák fenntartásán túl a felsorolt le­hetőségek felhasználása értékelésünk szerint előbbre viszi egyrészt a határőrség és a lakosság között kiala­kult jó viszonyt, de erősíti a fegyvere® testületek egy­máshoz való viszonyát eredményesebbé teszi harcun­kat a határon illegálisan ki- vagy bejutni akaró sze­mélyek ellen. Kovács László alezredes

Next