A Hazáért, 1966 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1966-01-05 / 1. szám
Január 1-én ünnepelte a Kubai Köztársaság megalakulásának évfordulóját. Ezen az évfordulón immár hét év eredményeire tekinthetett vissza Kuba dolgozó népe. Hét év egy ország életében nem hosszú idő. De a forradalmi utat járó nép hét esztendő alatt többet alkothat, mint az előző társadalmi rend évtizedek alatt. A kubai nép az elmúlt hét év alatt szinte fegyverrel a kézben építette hazáját. A forradalom eltiprásának majd minden eszközét bevetette az amerikai imperializmus — az ideológiai diverziótól a fegyveres beavatkozásig. Ám a kubai nép forradalmi elszántságán, éberségén és állhatatosságán minden próbálkozás kudarcot vallott. Kuba népe nem áll egyedül. Maga mögött tudhatja a szocialista világrendszer legyőzhetetlen katonai, gazdasági erejét, bátran támaszkodhat a Szovjetunió és a többi szocialista ország felbecsülhetetlen tapasztalataira. Az évforduló alkalmából mi is köszöntjük a hős kubai népet, forradalmi pártját, s legendás vezetőjét, Fidel Castro elvtársat. Kívánjuk, hogy éljen és virágozzék a Kubai Köztársaság, s érjen el a szocializmus építésében gazdag eredményeket. Köszöntjük a hős Kuba legfőbb kiviteli cikke a cukor. Az egykor amerikai tulajdonban levő gyárak, ültetvények ma a nép kezében vannak. A képen az egyik cukorgyár raktára látható, ahol a kész cukor zsákokban vár elszállításra népet! Kuba légterét őrzi a többivel együtt ez az üteg is. A harci készenlét szüneteiben a harcosok izgalmas sakk-csatát vívnak Nemrég épült fel Santiago de Cubában a szocialista országok segítségével egy új csavarárugyár A szocialista forradalom nagy erőfeszítéseket tesz az évszázados nyomor felszámolására. Ennek egyik leglényegesebb része a lakásépítési program megvalósítása. Havanna mellett a forradalom óta új városrész épült A december 25-i Népszabadságban Komócsin Zoltán, s az ugyanaznapi Magyar Nemzetben Szirmai István elvtárs, egyformán a közelmúltban nyilvánosságra hozott ár- és bérintézkedések okaival, várható kihatásaival foglalkozott. Mindkét cikk őszinte hangvételével, realitásokat felmérő voltával hívta fel magára főként a figyelmet, mert olyan kérdésről szólt, amely ma hazánkban kivétel nélkül mindenkit érdekel. Amióta az intézkedések nyilvánosságra kerültek, nagyjából valamennyi család elvégezte már a számvetését, hozzávetőlegesen mindenki tudja, hogy forintban kifejezve jól vagy rosszul jár-e az intézkedések után. Az állami vezetők, funkcionáriusok, hivatali beosztásúak, katonatisztek, mint általában a magasabb fizetési kategóriák tagjai — állapította meg Komócsin elvtárs —, egyelőre kevesebbet keresnek majd, reáljövedelmük csökken. Nyilvánvaló az is, hogy esztendő, vagy esztendők telnek el, míg ez kiegyenlítődik, míg jövedelmük eléri és túlhaladja a régi szintet. Ezeknek az embereknek — akik továbbra is az állami és társadalmi élet felelős beosztásaiban állnak, irányítják a gazdasági építőmunkát vagy védik az ország függetlenségét fegyverrel a kézben — öntudatára hivatkozik a párt, hogy értsék meg a rendelkezések szükségességét, s érzelmileg is fogadják el azokat. Annál is inkább, mert a most hozott intézkedésekkel a kormány célja nem az életszínvonal csökkentés, ami abból is kiderül, hogy az áremelkedések és más intézkedések nyomán keletkezett állami többletbevételek a másik oldalon az utolsó forintig visszaáramlanak a lakossághoz, mégpedig nagyobb részükben az olyan alacsonykeresetű rétegekhez, amelyek életviszonyainak javításával minden józanul gondolkozó ember egyetért. N em célunk, s annyi érv után talán már felesleges is lenne hosszasan magyarázni a rendelkezéseket sürgető, kikényszerítő okokat, bizonyítani, hogy a korszerűtlen keretek széttörését mennyire jövőnk kívánja. Az is nyilvánvaló, hogy az állam nem viselheti a terhek teljes egészét, s "úgy véljük, kevesen vitatkoznak azon, hogy ha már a terheket meg kell osztani valakivel, akkor az a magasabb jövedelműek kategóriája legyen, akik számára néhány százalékos bércsökkentés nem jelent észrevehető, érzékelhető életszínvonal esést is egyben. Mert — rögzíti Szirmai elvtárs cikkében — a szocializmus fontos gazdasági törvénye a munka és a vállalt felelősség szerinti bérezés, de nem egyetlen törvénye ez. „A szocialista elosztás elvét sérti mindaz, ami akadályozza a népgazdaság gyors előrehaladását. Sérti ezt az elvet, ha fontos dolgozó rétegek életszínvonala, munkájuk jelentőségéhez képest indokolatlanul, aránytalanul alacsonyabb az átlagénál. A szocialista elosztás törvénye az is, hogy legyen tekintettel az alacsonyabb keresetű társadalmi rétegek szociális viszonyaira Bizonyos nehéz fizikai munkát, végző dolgozó rétegek bére alacsony, nem áll arányban erőfeszítéseikkel és szükségleteikkel. Ennek következtében évek óta hiány van ilyen munkaerőben. Az építőipar súlyos munkaerőhiánnyal küzd. Ebben nagy szerepet játszik, hogy az átlagosnál rosszabbak munka- és életkörülményeik.” Akik némi közgazdasági ismeretekkel rendelkeznek — és éppen a magasabb fizetési kategóriákba tartozók általában rendelkeznek ilyen jellegű képzettséggel —, azok hamar belátják és belátták az intézkedések szükségességét. Azt, hogy a társadalmilag szükséges munkaráfordításnak mindenképp látszania kell az árakban, mert ellenkező esetben, ösztönző hatás híján, a termelés bizonyos területeken csökken, stagnál, vagy nem emelkedik a kívánt mértékben. A z is nyilvánvaló, hogy a mostani ár- és bérrendezések nemcsak a parasztság javát szolgálják, s főként nem a munkásosztály ellenében. De bizonyos mezőgazdasági termékek ára évek óta az önköltség szintjét sem érte el, s ez ahhoz vezetett, hogy a parasztság pénzjövedelme általában alacsonyabb, mint a bérből és fizetésből élő rétegeké. Ezért jön el a fiatalság faluról, s hogy ottmaradjon, ahhoz nem adminisztratív, hanem gazdasági intézkedésekre van szükség. „Olyan intézkedéseket követel tőlünk az ország érdeke, amelyek alkalmasak arra, hogy megállítsák a falu elnéptelenedését, elöregedését — írja Szirmai elvtárs —, hiszen a termelőszövetkezetek tagságának átlagos életkora ötven év fölött van? Ezek az ár- és bérintézkedések azonkívül nem érintik azt a négymilliárd forintnyi emelkedést, amennyivel a következő esztendőben a bérből és fizetésből élők jövedelme több lesz. Hiszen most — az átlagbérek emelkedésétől, a nyugdíjösszeg növekedésétől és egyéb tényezőktől függetlenül — a központi jövedelemelvonás teljes összegével intézményes jövedelemnövekedést állítanak szembe. Az értelem, a közgazdasági műveltség, a politikai érettség hamar elfogadtatja, elfogadtatta ezeket az érveket azokkal is, akiket a rendezések következtében átmenetileg veszteség ért. A családi számvetés, mérlegkészítés pedig bizonyítja, hogy ez a veszteség alapjában véve nem nagy, mindent összeadva is csak néhány százalékos. S ha értelmi síkról áttevődik a kérdés érzelmi régiókba, mert emberi sajátosság, hogy a kettő nem jár együtt, az egyik megelőzheti a másikat, akkor már arról van szó, hogy éppen felelős beosztású emberek, ennek a társadalomnak vezetői, irányítói, védelmezői ennél nagyobb áldozatokat is hoztak már. Esetenként úgy is, hogy az áldozatok nem ígértek megtérülést, mint most, vagy a megtérülés nem egy, maximum néhány éves terminusra ígérkezett. A szocializmus további eredményesebb építése követeli most meg a párttagoktól, hogy kommunista öntudattal, megértéssel fogadják a Központi Bizottság intézkedéseit, s kövessenek el mindent annak sikeres megvalósításáért. KOMMUNISTA ÖNTUDATTAL jO_____Жж Ж Ж ж1 r^f tv—w ■V TV -W-------г fi HAZÁÉRT