A Hazáért, 1970 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1970-11-18 / 46. szám

AGITÁCIÓS MUNKA A KIKÉPZŐ­PONTOKON AZ AGITÁCIÓS MUNKÁT az újonckiképző­­pontokon is a pártszervezetek irányítják. Mint­hogy azonban a kiképző egység létrejötte­kor még nincs pártszervezet és KISZ-szerve­­zet sem, ezek megalakulásával egyidejűleg az agitációs-információs munka előkészítését is a politikai munkásoknak kell megszer­vezniük. Az első lépés — a kiképzőkeret megér­kezése után közvetlenül — a párt- és a KISZ- tagság számbavétele és a lehetőség szerinti arányos elosztása. Ezután a kerületi pártbi­zottság, illetve KISZ-bizottság tervei, intéz­kedései alapján a törzsben és az alegysé­geknél megalakulnak a párt-, illetve hasonló módon a KISZ-alapszervezetek. A pártvezetőségek kezdettől teljes lét­számmal működnek és - általában száza­donként - a pártcsoportok is megalakulnak. A bevonult párttagok később ezekhez csat­lakoznak. Megfelelő előkészítés után, rövid időn belül sor kerül a csúcsvezetőség meg­választására is. A pártszervezetek azonnal megkezdik tevékenységüket, és ennek kere­tében az agitációs-információs munka cél­kitűzéseit is rögzítik terveikben. A KISZ-alap­­szervezetek az újoncok bevonulásáig csonka vezetőséggel működnek. A politikai apparátus kezdettől fogva kö­teles segíteni a párt- és a KISZ-alapszerve­­zetek munkájának tervezését, szervezését, be­indítását Az újoncbevonulás után röviddel sor kerül a KISZ-vezetőségek kiegészítésére és a csúcsvezetőség megválasztására. Itt ugyancsak nagy jelentősége van a megfe­lelő személyek kiválasztásának. A szervezeti keretek teljes felállítása után lényegében adott az aktívahálózat gerince. Ekkor következik az aktívacsoportok meg­szervezése - a kialakult és elfogadott gya­korlat szerint - a törzsben és századonként. E csoportokba be kell vonni a párttagokat, a pártonkívüli hivatásos állományúakat, továb­bá az erre alkalmas és a legaktívabb KISZ- tagokat. Ezt az állandó csoportot a későb­biekben egy-egy adott, rövidebb lélegzetű, de széles körű előkészítést igénylő feladat megoldására alkalmakként helyes - általá­ban a tisztesek köréből — kibővíteni. Az akti­visták kiválasztásánál az alkalmasságot kell elsősorban szem előtt tartani. Nem törvény­­szerű, hogy minden KISZ-vezetőségi tag és tisztes agitátor legyen.­­Az aktívacsoport irányítása — a csúcsveze­tőség tervének és általános célkitűzéseinek megfelelően - a pártalapszervezet és a pártcsoportok feladata. Az alegység politi­kai helyettessel együttműködve nekik kell ki­dolgozni a felsőbb instrukciók és a helyi kiképzési-nevelési feladatok alapján az adott aktívacsoport feladatait, célkitűzéseit. Ezeket értekezleteken kell megbeszélni, személy sze­rint meghatározva a tennivalókat. Az aktívaértekezleteket, a kiképzés érin­tett sajátosságai miatt, célszerű kéthetenként rendszeresen összehívni, s csak előre nem látható feladatok miatt változtatni ezen. A napirend előkészítése tervszerű, átgondolt munkát kíván mind a pártvezetőségtől, mind a pártcsoportbizalmitól, illetve az alegység politikai helyettesétől. Az aktívaértekezlete­ken nem cím- és jelszavakban előírt napi­rendi pontokat kell megtárgyalni, hanem az érvényben levő határozatokból és a kong­resszus anyagaiból adódóan megfelelően tá­jékozódni kell a személyi állomány hangula­táról, nézeteiről, igényeiről, a politikai okta­tás és a politikai tömegmunka hatásáról, az ezzel kapcsolatos véleményekről és egyéb problémákról. Ezek birtokában és az új fel­adatoknak megfelelően kell megbeszélni a tennivalókat, érveket stb. Célszerű az érte­kezletek egy részében egy-egy aktuális és fontos feladat alaposabb megvitatása, elem­zése. NAGYON FONTOS, hogy a feladatokat ne eligazításszerűen közöljük, hanem meg­beszélés formájában, esetleg vita során ér­tessük meg az aktivistákkal. Mindent el kell követni azért, hogy az ér­tekezleteken minden párttag és minden akti­vista jelen legyen, mert részvétele az egyet­értés kialakításához elengedhetetlen. Ese­tenként az értekezleteken be kell számoltatni az aktivistákat egy-egy fontos kérdésről, és azt célszerű meg is vitatni. Az aktívaérte­kezletek fontos feladata, hogy biztosítsák az aktivisták folyamatos tevékenységét, növel­jék érv- és módszergazdagságukat tartalmi felkészültségüket. A személyi állomány fel­osztása az agitátorok között (rajok, szobák stb. szerint) a gyakorlatban általában nem vált be. Az a legfontosabb, hogy az aktivis­ták példamutatásukkal, helyes állásfoglalá­saikkal segítsék és folyamatosan végezzék az agitációs munkát. Az értekezletek azt a célt is szolgálják, hogy a párttagság és az aktivisták tájékoz­tatása minőségileg több, tartalmasabb és alaposabb legyen, mint a többi elvtársé. Ter­mészetes, e tekintetben nem szabad meg­elégednünk csupán az értekezletek adta al­kalmakkal, hiszen a két értekezlet között viszonylag hosszú idő telik el, és a felsőbb tájékoztatás gyorsasága, az események gya­kori változása miatt ez kevés lenne. Ezért az aktivistákat szükségszerű menet közben is tájékoztatni. Az aktivisták elé állított követelmények arra hívják fel a figyelmünket, hogy mind a kiválasztásuk (természetesen itt azokról van szó, akik nem párttagok), mind a tovább­képzésük, ellenőrzésük és segítésük tervsze­rű, folyamatos és átgondolt tevékenységet igényel a pártszervezetektől, a pártpolitikai munkásoktól. Csak így válik lehetővé, hogy az agitációt — az adott kollektíván belül — méltó rangra és színvonalra emeljük. Az aktivisták az értekezleteken elhangzot­tak alapján önállóan tevékenykednek. Ön­állóan, de nem magukra hagyatottan. A me­net közbeni ellenőrzés, segítségnyújtás, in­formálás és informálódás éppen az újonc­kiképzés viszonyai között a leglényegesebb. Különösen az agitációs-információs tevékeny­séget rendszeresen először végző elvtársak munkája, nevelése és képzése szempontjából igen jelentős ez, hiszen közülük egészülnek ki majd a végrehajtó alegységek aktíva­csoportjai a váltás után. Az aktivisták tevékenységére vonatkozóan célszerű néhány követelményt kiemelten fi­gyelembe venni és megvalósítani már az újonckiképzésen. Az újoncok közötti meggyőző, felvilágosító munka során elég gyakran kell foglalkozni alapkérdések magyarázásával, egyes, egy­szerűnek látszó dolgok, jelenségek szükséges­ségének és nagyobb összefüggéseinek meg­értetésével. Óvakodni kell a képzettségbeli feltételeket figyelmen kívül hagyó, nagyvonalú és elvont elméletieskedéstől, mert az a poli­tikai tartalom kívánt biztosítása helyett meg nem értést, zavart vagy éppen ellenállást eredményezhet. Az agitáció gyakorlatában mindig biztosí­tani kell a színességet és szemléletességet. A gyakorlat igazolja, hogy még sok tenni­való van e vonatkozásban. Több helyen ta­pasztalható, hogy faliújságon sajtóból kivá­gott vagy kimásolt régebbi cikkek díszlenek, ahelyett, hogy az alegység napi problémáival foglalkozó friss anyagok, rajzok, karcolatok, jegyzetek, karikatúrák jelennének meg. Mindenfajta agitációs módszer a színes­ségével sokszorozza meg a hatást, az akti­vitás kibontakozása az eszmecserék és viták útján valósul meg. Úgyszólván a legfontosabb feladatként ke­zelhetjük a pártszerű, elvtársias hangnem biztosítását. Az agitáció — pártmunka, és mint ilyen — pártszerű munkastílust követel. Parancsolgatni, utasítgatni, gorombáskodni vagy letorkolni valakit, ez a meggyőző mun­kában megengedhetetlen hiba. Erőszakkal még soha nem győztek meg senkit semmi­ről, csak ellenállást, legjobb esetben kö­­z alparancsnokok többsége fiatal tisztes. Az újoncok nem győzik di­csérni őket türelmükért, segítőkész­ségükért. Azt mondják: elsősorban nekik köszönhetik, hogy olyan köny­­nyen túljutottak a kezdeti nehézsé­geken. Az „öreg” tisztesek szerint is jól rajtoltak utódaik. Még néha-né­ha észrevehető tevékenységükön egy kis gyakorlatlanság, de hiszen, ahogy az égiik szakasz parancsnok­helyettes, Tőkés Ferenc tizedes, ve­lük kapcsolatban igen találóan meg­jegyzi: „Mint ahogy senki se jön de­rékszíjjal a miágra, csillaggal se. Meg kell azt is szokni, meg kell ta­nulni a gyakorlatban is a vezetést." Aztán hozzáteszi: „Mi sem voltunk jobb parancsnokok tavaly ilyenkor, mint most ők. Sőt, ha így folytatják, azt hiszem, jövőre túl is tesznek raj­tunk .. Segítenek nekik a kezdet kezde­tén, szívesen, akárcsak ők az újon­coknak. Előfordult, hogy abban ad­tak egyiküknek tanácsot, hogy „ta­karékoskodjon” a hangjával. Nem mintha durván­­beszélt volna beosz­tottaival, vagy kiabált volna, mégis, fölöslegesen volt hangos. „Mi lesz — mondták neki —, ha hozzászoknak ehhez a hanghoz a beosztottaid".Fél év múlva kérhetsz magadnak egy szócsövet, mert különben nem fi­gyelnek rád...” Állítólag használt neki a jó ta­nács és mások is tanultak ebből. — Nagyon igyekvőek az újoncok — említi ezzel kapcsolatban Rózsás Sándor szakaszvezető. — Miért is kiabálnánk, vagy veszekednénk ve­lük? Nemegyszer tapasztaltam, hogy egymást figyelmeztetik jobb munká­ra, vagy az egyes parancsok jobb végrehajtására. Ugyancsak dicséri beosztottait Tóth László tizedes és Büki László tizedes. Szerintük már minden alap­tömbösséget lehet vele kiváltani. A pártszerű­ség elvét akkor is be kell tartani, sőt, talán még fokozottabban, ha az aktivista beosz­tottjával foglalkozik. Ilyen értelemben az agitációt mindig el kell „különíteni" a pa­rancsnoki ténykedéstől, illetve megtalálni a helyes „arányt" közöttük. AKTIVISTÁINKAT TANÍTANI KELL a peda­gógiai és lélektani módszerek, fogások elsa­játítására és helyes alkalmazására. Nevelni, valamiről meggyőzni valakit, bizonyos alap­vető nevelési szakértelem nélkül csupán il­lúzió. Egyéni agitáció elképzelhetetlen ak­kor, ha a másik ember jellemvonásait, egyé­niségjegyeit figyelmen kívül hagyjuk. Az élet­kori sajátossággal kapcsolatos követelménye­ket sem tudjuk bizonyos lélektani ismeret­­anyag nélkül teljesíteni. E problémáknak az aktivisták körében való tisztázásához, alkalmazásuk elősegítéséhez jó lehetőséget nyújt a KISZ vezetőképző tanfo­lyama, melynek tematikájában helyt kell adni ilyen jellegű témáknak is. Az agitáció alapvető eszköze és feltétele a jól szervezett, folyamatos politikai infor­máció. Az újonckiképzőponton az állomány politikai felkészültségének, érdeklődési köré­nek, véleményének és nézeteinek­­ megisme­rése, fejlesztése, formálása különösen fontos. Ez az információ jelentőségét mindinkább aláhúzza. Az MSZMP Határőrségi Végrehajtó Bizott­sága 1969. január 28-án - a Politikai Bi­zottság 1968. december 10-i dokumentuma nyomán — határozatot hozott a tájékoztatás megjavítására a határőrségnél. E két doku­mentum pontosan meghatározza az informá- Tót a nehezén... *A közmondás szerint minden kezdet nehéz. Ilyenformán a karhatalmista újoncok jogosan mondogatják az első hónap után, hogy ők már túl­jutottak a nehezén, örömmel és jo­gos büszkeséggel újságolják s hoz­záteszik: „Azért nem is volt olyan túl nehéz a kezdet vagyis az újonc­idő. Legalább is nem annyira, mint korábban gondoltuk.. Persze, könnyűnek se le­het mon­dani, abban is valamennyien meg­egyeznek. Hogy kinek, mit okozott gondot, nehézséget, abban többé-ke­­vésbé eltérnek a vélemények. Nagy­jából azonban ugyanazok az okok ezek, amelyek szinte természetesek ilyen nagy változás esetén, mint amilyenen ők átmentek. Így volt ez tavaly is, azelőtt is. Sokan emlegetik a hajdani katonák — a mai obsitosok — történeteit, amelyek előszeretettel szólnak az újoncidőről, hiszen az volt számukra talán a legpanaszosabb. Az alatt ré­szesültek a legtöbb „kitolásban”, bár később is megragadták az al­kalmakat erre a parancsnokaik. Csakhogy utána már kissé beletö­rődtek, belefásultak a sorsukba. Az első hetek nehézségeit tehát meg­kettőzték a múlt hadseregben az embertelen bánásmóddal. Ennek — mondják a mostani újoncok egybe­hangzóan — csak a hírét hallották. De hírből se hallottak arról, hogy valakivel itt, az egységnél „kitol­tak”, illetve burkolt fenyítést alkal­maztak volna, vagy esetleg meg nem engedhető hangot ütött meg valaki a beosztottaival szemben. Napról napra jobban теку a fegyverfo­­gás is Egyenként „faragják” le náluk a hibát, de a többiek is okulnak belőle . HAZAÉRT

Next