A Hazáért, 1970 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1970-11-18 / 46. szám
AGITÁCIÓS MUNKA A KIKÉPZŐPONTOKON AZ AGITÁCIÓS MUNKÁT az újonckiképzőpontokon is a pártszervezetek irányítják. Minthogy azonban a kiképző egység létrejöttekor még nincs pártszervezet és KISZ-szervezet sem, ezek megalakulásával egyidejűleg az agitációs-információs munka előkészítését is a politikai munkásoknak kell megszervezniük. Az első lépés — a kiképzőkeret megérkezése után közvetlenül — a párt- és a KISZ- tagság számbavétele és a lehetőség szerinti arányos elosztása. Ezután a kerületi pártbizottság, illetve KISZ-bizottság tervei, intézkedései alapján a törzsben és az alegységeknél megalakulnak a párt-, illetve hasonló módon a KISZ-alapszervezetek. A pártvezetőségek kezdettől teljes létszámmal működnek és - általában századonként - a pártcsoportok is megalakulnak. A bevonult párttagok később ezekhez csatlakoznak. Megfelelő előkészítés után, rövid időn belül sor kerül a csúcsvezetőség megválasztására is. A pártszervezetek azonnal megkezdik tevékenységüket, és ennek keretében az agitációs-információs munka célkitűzéseit is rögzítik terveikben. A KISZ-alapszervezetek az újoncok bevonulásáig csonka vezetőséggel működnek. A politikai apparátus kezdettől fogva köteles segíteni a párt- és a KISZ-alapszervezetek munkájának tervezését, szervezését, beindítását Az újoncbevonulás után röviddel sor kerül a KISZ-vezetőségek kiegészítésére és a csúcsvezetőség megválasztására. Itt ugyancsak nagy jelentősége van a megfelelő személyek kiválasztásának. A szervezeti keretek teljes felállítása után lényegében adott az aktívahálózat gerince. Ekkor következik az aktívacsoportok megszervezése - a kialakult és elfogadott gyakorlat szerint - a törzsben és századonként. E csoportokba be kell vonni a párttagokat, a pártonkívüli hivatásos állományúakat, továbbá az erre alkalmas és a legaktívabb KISZ- tagokat. Ezt az állandó csoportot a későbbiekben egy-egy adott, rövidebb lélegzetű, de széles körű előkészítést igénylő feladat megoldására alkalmakként helyes - általában a tisztesek köréből — kibővíteni. Az aktivisták kiválasztásánál az alkalmasságot kell elsősorban szem előtt tartani. Nem törvényszerű, hogy minden KISZ-vezetőségi tag és tisztes agitátor legyen.Az aktívacsoport irányítása — a csúcsvezetőség tervének és általános célkitűzéseinek megfelelően - a pártalapszervezet és a pártcsoportok feladata. Az alegység politikai helyettessel együttműködve nekik kell kidolgozni a felsőbb instrukciók és a helyi kiképzési-nevelési feladatok alapján az adott aktívacsoport feladatait, célkitűzéseit. Ezeket értekezleteken kell megbeszélni, személy szerint meghatározva a tennivalókat. Az aktívaértekezleteket, a kiképzés érintett sajátosságai miatt, célszerű kéthetenként rendszeresen összehívni, s csak előre nem látható feladatok miatt változtatni ezen. A napirend előkészítése tervszerű, átgondolt munkát kíván mind a pártvezetőségtől, mind a pártcsoportbizalmitól, illetve az alegység politikai helyettesétől. Az aktívaértekezleteken nem cím- és jelszavakban előírt napirendi pontokat kell megtárgyalni, hanem az érvényben levő határozatokból és a kongresszus anyagaiból adódóan megfelelően tájékozódni kell a személyi állomány hangulatáról, nézeteiről, igényeiről, a politikai oktatás és a politikai tömegmunka hatásáról, az ezzel kapcsolatos véleményekről és egyéb problémákról. Ezek birtokában és az új feladatoknak megfelelően kell megbeszélni a tennivalókat, érveket stb. Célszerű az értekezletek egy részében egy-egy aktuális és fontos feladat alaposabb megvitatása, elemzése. NAGYON FONTOS, hogy a feladatokat ne eligazításszerűen közöljük, hanem megbeszélés formájában, esetleg vita során értessük meg az aktivistákkal. Mindent el kell követni azért, hogy az értekezleteken minden párttag és minden aktivista jelen legyen, mert részvétele az egyetértés kialakításához elengedhetetlen. Esetenként az értekezleteken be kell számoltatni az aktivistákat egy-egy fontos kérdésről, és azt célszerű meg is vitatni. Az aktívaértekezletek fontos feladata, hogy biztosítsák az aktivisták folyamatos tevékenységét, növeljék érv- és módszergazdagságukat tartalmi felkészültségüket. A személyi állomány felosztása az agitátorok között (rajok, szobák stb. szerint) a gyakorlatban általában nem vált be. Az a legfontosabb, hogy az aktivisták példamutatásukkal, helyes állásfoglalásaikkal segítsék és folyamatosan végezzék az agitációs munkát. Az értekezletek azt a célt is szolgálják, hogy a párttagság és az aktivisták tájékoztatása minőségileg több, tartalmasabb és alaposabb legyen, mint a többi elvtársé. Természetes, e tekintetben nem szabad megelégednünk csupán az értekezletek adta alkalmakkal, hiszen a két értekezlet között viszonylag hosszú idő telik el, és a felsőbb tájékoztatás gyorsasága, az események gyakori változása miatt ez kevés lenne. Ezért az aktivistákat szükségszerű menet közben is tájékoztatni. Az aktivisták elé állított követelmények arra hívják fel a figyelmünket, hogy mind a kiválasztásuk (természetesen itt azokról van szó, akik nem párttagok), mind a továbbképzésük, ellenőrzésük és segítésük tervszerű, folyamatos és átgondolt tevékenységet igényel a pártszervezetektől, a pártpolitikai munkásoktól. Csak így válik lehetővé, hogy az agitációt — az adott kollektíván belül — méltó rangra és színvonalra emeljük. Az aktivisták az értekezleteken elhangzottak alapján önállóan tevékenykednek. Önállóan, de nem magukra hagyatottan. A menet közbeni ellenőrzés, segítségnyújtás, informálás és informálódás éppen az újonckiképzés viszonyai között a leglényegesebb. Különösen az agitációs-információs tevékenységet rendszeresen először végző elvtársak munkája, nevelése és képzése szempontjából igen jelentős ez, hiszen közülük egészülnek ki majd a végrehajtó alegységek aktívacsoportjai a váltás után. Az aktivisták tevékenységére vonatkozóan célszerű néhány követelményt kiemelten figyelembe venni és megvalósítani már az újonckiképzésen. Az újoncok közötti meggyőző, felvilágosító munka során elég gyakran kell foglalkozni alapkérdések magyarázásával, egyes, egyszerűnek látszó dolgok, jelenségek szükségességének és nagyobb összefüggéseinek megértetésével. Óvakodni kell a képzettségbeli feltételeket figyelmen kívül hagyó, nagyvonalú és elvont elméletieskedéstől, mert az a politikai tartalom kívánt biztosítása helyett meg nem értést, zavart vagy éppen ellenállást eredményezhet. Az agitáció gyakorlatában mindig biztosítani kell a színességet és szemléletességet. A gyakorlat igazolja, hogy még sok tennivaló van e vonatkozásban. Több helyen tapasztalható, hogy faliújságon sajtóból kivágott vagy kimásolt régebbi cikkek díszlenek, ahelyett, hogy az alegység napi problémáival foglalkozó friss anyagok, rajzok, karcolatok, jegyzetek, karikatúrák jelennének meg. Mindenfajta agitációs módszer a színességével sokszorozza meg a hatást, az aktivitás kibontakozása az eszmecserék és viták útján valósul meg. Úgyszólván a legfontosabb feladatként kezelhetjük a pártszerű, elvtársias hangnem biztosítását. Az agitáció — pártmunka, és mint ilyen — pártszerű munkastílust követel. Parancsolgatni, utasítgatni, gorombáskodni vagy letorkolni valakit, ez a meggyőző munkában megengedhetetlen hiba. Erőszakkal még soha nem győztek meg senkit semmiről, csak ellenállást, legjobb esetben köz alparancsnokok többsége fiatal tisztes. Az újoncok nem győzik dicsérni őket türelmükért, segítőkészségükért. Azt mondják: elsősorban nekik köszönhetik, hogy olyan könynyen túljutottak a kezdeti nehézségeken. Az „öreg” tisztesek szerint is jól rajtoltak utódaik. Még néha-néha észrevehető tevékenységükön egy kis gyakorlatlanság, de hiszen, ahogy az égiik szakasz parancsnokhelyettes, Tőkés Ferenc tizedes, velük kapcsolatban igen találóan megjegyzi: „Mint ahogy senki se jön derékszíjjal a miágra, csillaggal se. Meg kell azt is szokni, meg kell tanulni a gyakorlatban is a vezetést." Aztán hozzáteszi: „Mi sem voltunk jobb parancsnokok tavaly ilyenkor, mint most ők. Sőt, ha így folytatják, azt hiszem, jövőre túl is tesznek rajtunk .. Segítenek nekik a kezdet kezdetén, szívesen, akárcsak ők az újoncoknak. Előfordult, hogy abban adtak egyiküknek tanácsot, hogy „takarékoskodjon” a hangjával. Nem mintha durvánbeszélt volna beosztottaival, vagy kiabált volna, mégis, fölöslegesen volt hangos. „Mi lesz — mondták neki —, ha hozzászoknak ehhez a hanghoz a beosztottaid".Fél év múlva kérhetsz magadnak egy szócsövet, mert különben nem figyelnek rád...” Állítólag használt neki a jó tanács és mások is tanultak ebből. — Nagyon igyekvőek az újoncok — említi ezzel kapcsolatban Rózsás Sándor szakaszvezető. — Miért is kiabálnánk, vagy veszekednénk velük? Nemegyszer tapasztaltam, hogy egymást figyelmeztetik jobb munkára, vagy az egyes parancsok jobb végrehajtására. Ugyancsak dicséri beosztottait Tóth László tizedes és Büki László tizedes. Szerintük már minden alaptömbösséget lehet vele kiváltani. A pártszerűség elvét akkor is be kell tartani, sőt, talán még fokozottabban, ha az aktivista beosztottjával foglalkozik. Ilyen értelemben az agitációt mindig el kell „különíteni" a parancsnoki ténykedéstől, illetve megtalálni a helyes „arányt" közöttük. AKTIVISTÁINKAT TANÍTANI KELL a pedagógiai és lélektani módszerek, fogások elsajátítására és helyes alkalmazására. Nevelni, valamiről meggyőzni valakit, bizonyos alapvető nevelési szakértelem nélkül csupán illúzió. Egyéni agitáció elképzelhetetlen akkor, ha a másik ember jellemvonásait, egyéniségjegyeit figyelmen kívül hagyjuk. Az életkori sajátossággal kapcsolatos követelményeket sem tudjuk bizonyos lélektani ismeretanyag nélkül teljesíteni. E problémáknak az aktivisták körében való tisztázásához, alkalmazásuk elősegítéséhez jó lehetőséget nyújt a KISZ vezetőképző tanfolyama, melynek tematikájában helyt kell adni ilyen jellegű témáknak is. Az agitáció alapvető eszköze és feltétele a jól szervezett, folyamatos politikai információ. Az újonckiképzőponton az állomány politikai felkészültségének, érdeklődési körének, véleményének és nézeteinek megismerése, fejlesztése, formálása különösen fontos. Ez az információ jelentőségét mindinkább aláhúzza. Az MSZMP Határőrségi Végrehajtó Bizottsága 1969. január 28-án - a Politikai Bizottság 1968. december 10-i dokumentuma nyomán — határozatot hozott a tájékoztatás megjavítására a határőrségnél. E két dokumentum pontosan meghatározza az informá- Tót a nehezén... *A közmondás szerint minden kezdet nehéz. Ilyenformán a karhatalmista újoncok jogosan mondogatják az első hónap után, hogy ők már túljutottak a nehezén, örömmel és jogos büszkeséggel újságolják s hozzáteszik: „Azért nem is volt olyan túl nehéz a kezdet vagyis az újoncidő. Legalább is nem annyira, mint korábban gondoltuk.. Persze, könnyűnek se lehet mondani, abban is valamennyien megegyeznek. Hogy kinek, mit okozott gondot, nehézséget, abban többé-kevésbé eltérnek a vélemények. Nagyjából azonban ugyanazok az okok ezek, amelyek szinte természetesek ilyen nagy változás esetén, mint amilyenen ők átmentek. Így volt ez tavaly is, azelőtt is. Sokan emlegetik a hajdani katonák — a mai obsitosok — történeteit, amelyek előszeretettel szólnak az újoncidőről, hiszen az volt számukra talán a legpanaszosabb. Az alatt részesültek a legtöbb „kitolásban”, bár később is megragadták az alkalmakat erre a parancsnokaik. Csakhogy utána már kissé beletörődtek, belefásultak a sorsukba. Az első hetek nehézségeit tehát megkettőzték a múlt hadseregben az embertelen bánásmóddal. Ennek — mondják a mostani újoncok egybehangzóan — csak a hírét hallották. De hírből se hallottak arról, hogy valakivel itt, az egységnél „kitoltak”, illetve burkolt fenyítést alkalmaztak volna, vagy esetleg meg nem engedhető hangot ütött meg valaki a beosztottaival szemben. Napról napra jobban теку a fegyverfogás is Egyenként „faragják” le náluk a hibát, de a többiek is okulnak belőle . HAZAÉRT