A Hazáért, 1971 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1971-08-11 / 32. szám
MÜNCHEN ÁRNYAI L ükurgosz és Iphitosz óta kíséri figyelemmel a világ az olimpiákat. A legjelentősebb sportseregszemle szabályzatának legendás megalkotói előreláthatóan megtiltották a versenyek résztvevői ellen irányuló bármiféle ellenséges megnyilvánulást. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság, amikor úgy döntött, hogy 1972-ben a XX. Nyári Olimpiai Játékokat Münchenben tartsák meg, egyidejűleg felhívást tett közzé a nagy jelentőségű világesemény politikai légkörének megvédésére. A világ legkiválóbb sportolói találkozójának ezúttal — a rendezők nyilatkozatai szerint — az európai jószomszédság megszilárdítását is szolgálnia kellene. A szándék dicséretes és nagyon is időszerű, és minden rendben is volna, ha nem léteznének München árnyai Azt a tényt ugyanis, hogy a NOB Münchent választotta az olimpia színhelyéül, a különböző revansista és antikommunista szervezetek és intézmények, valamint a hírhedt „Szabad Európa Rádió’’ és „Szabadság Rádió” revansistái és újfasisztái a maguk módján értékelték. Egyesek újabb alkalmat láttak benne „az NSZK határaitól keletre” fekvő területek iránt támasztott törvénytelen igények demonstrálására. Mások a jelekből ítélve — az olimpia színhelyére érkező vendégáradattal számolva — arra készülnek, hogy fokozzák a hazugság- és rágalomhadjáratot a szocialista országok ellen. Münchenben jelenleg 87 különböző szervezet és szolgálat működik, amelynek tevékenysége a szocialista közösség országai ellen irányul. Ismerjük e szolgálatok működési „irányait” is: 4 az NDK, 18 a Szovjetunió, 25 Csehszlovákia, 5 Lengyelország, 9 Magyarország, 7 Románia, 1 Bulgária, 6 Jugoszlávia ellen irányul. A Mannhardtstrasse 6. szám alatt (telefon: 22— 06—81) dr. Heinrich G. E. Schulz vezetése alatt működik a CIA által folyósított évi 2 millió márkás támogatással egy „tudományos” intézet, amely az „Intézet a Szovjetunió kutatására” címet viseli. E hírhedt intézmény archívumában több tízezer üzemről, szovhozról, kolhozról és hivatalról, párt-, állami, szakszervezeti és gazdasági vezetőről találhatók adatok. Ennek az anyagnak főképp a CIA és az USA más különleges szolgálatai látják hasznát. Gyakori látogatók a Mannhardtstrasse 6-ban és az ott őrzött anyagokat gyakran felhasználják az USA tengerészeti és légügyi titkosszolgálatai NSZK-ban működő alosztályain dolgozók és az Oberammergau-i amerikai kémiskola oktatói. Persze, a müncheni épületek homlokzatán nem jelzi cégét, hogy itt ilyen és ilyen kémiroda van, ott pedig ilyen és ilyen revansista szervezet székel. A szolgálatok az illetéktelenek előtt leplezve végzik szennyes tevékenységüket, amelynek visszataszító fényeiről azonban időről időre értesül a világ közvéleménye. München persze nem véletlenül lett a szocialista országok ellen irányuló hidegháborús tevékenységek egyik fő központja. Ide fészkelte be magát vezérkarával Strauss, a nyugatnémet jobboldali radikálisok vezére is. A hadiipari konszernek hatalmas anyagi támogatásával gyakorlatilag az antikommunizmus fellegvárává tette a várost. Úgy látszik, hogy a müncheni olimpia szervezői között Strauss nem kevés elvbarátra akadt. Ezek is antikommunista és revansista propagandára akarják felhasználni az olimpiát. Az előkészületek során nem véletlenül gondolkoznak azon, hogyan lehetne megkerülni egyes, régen meggyökeresedett olimpiai hagyományokat. Nyilvánosságra került például, hogy a résztvevő országok küldöttségeit a játékok megnyitóján a stadion küzdőterén spirál alakban szándékoznak elhelyezni, így egyes államok zászlóit nem lehet majd látni... Van olyan szándék is, hogy lemondanak a békegalamb jelképéről, és arról, hogy a stadion szegélyét nemzeti zászlókkal díszítsék stb. A többszólamú müncheni kommunistaellenes kórusban különös szerepe van a két amerikai rádióadónak: a „Szabad Európa Rádiónak” és a „Szabadság Rádiónak”. A SZER-tól néhány kilométerrel távolabb, a Bogenhausen negyedben, a Rosenkavalierplatz és az Arabellastrasse között van a „Szabadság Rádió” (Radio Liberty) rezidenciája két, lakóházra emlékeztető ötemeletes épületben. Ami azonban a közönséges, szerény homlokzat mögött történik, az már „top secret”, azaz szigorúan titkos. Ezt a célt szolgálja az éjjel-nappali őrség, az elektromosan záródó ajtók és egy „biztonsági tiszt”, aki hanyag tartással és rágógumit rágva ugyan, de minden látogatót gyanakvóan szemügyre vesz. „Csak kevesen tudják — írta a Rheinischer Merkur című nyugatnémet lap 1971. február 26-i számában —, hogy az orosz, fehérorosz és ukrán nyelven, valamint a Szovjetunió népeinek még 15 másik nyelvén programokat sugárzó Szabadság Rádió személyi archívuma másfél millió bejegyzést tartalmaz . Az 1953. március 1. óta műsort sugárzó rádióállomás (néhány évig „Felszabadítás Rádió” néven jelentkezett) nagy kapacitású — összesen 1840 kilowatt — adói (Lampertheim, Playa de País és Tajvan) a nap mind a 24 órájában bomlasztó tevékenységet fejtenek ki az éterben. A „Szabad Európa Rádió” és a „Szabadság Rádió” tevékenysége ellen — amelyek az USA Központi Hírszerző Hivatalának leányvállalatai — tiltakozási hullám kezdődött nemcsak az NSZK határain túl, hanem magában az országban is. Az ország demokratikus közvéleménye követeli, hogy a rádió-diverzánsok haladéktalanul szüntessék be aknamunkájukat. „A Szövetségi Köztársaságban — írta a Süderdeutsche Zeitung, München és az NSZK egyik legtekintélyesebb, liberális napilapja — is egyre több ember kérdezi, hogyan egyeztethető össze a német szuverenitással, hogy német földön külföldi rádióadó-állomások működnek ...” A Német Békeunió bajorországi szervezete például levelet intézett a müncheni polgármesterhez, amelyben hangsúlyozza: „Minél közelebb kerülünk az olimpiai játékokhoz, annál nyilvánvalóbbá válik az a veszély, ami abból adódik, hogy a város területén olyan amerikai rádióadók működnek, mint a Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió.” Még nincs egy éve, hogy Brandt nyugatnémet kancellár jelentette ki a következőket: „Lehetetlen állapot, hogy 25 évvel a háború után külföldi államoknak még mindig módjuk van a Szövetségi Köztársaság területéről rádiópropagandát folytatni harmadik államok ellen .. Jochen Vogel, müncheni főpolgármester a Perspektiwy című lengyel lapnak adott interjújában „a hidegháború termékének” nevezte az amerikai rádióközpontokat. Az ember azt hinné, hogy ennek az ellentmondásos ténynek a megértése nyilvánvaló. De hol maradnak a tettek? Egyelőre azokból nem látunk semmit. Arról van szó, hogy Bonnban félnek „barátságtalan gesztussal haragra gerjeszteni” az óceánon túli NATO szövetségeseket — jegyezte meg a közelmúltban a Frankfurter Rundschau. Annál is inkább, mert a Newsweek című amerikai folyóirat szerint Nixon elnök kijelentette, hogy a Szabad Európa Rádió müncheni tevékenysége, „az amerikai csapatok nyugat-európai állomásozásának elengedhetetlen feltétele”. Nixon elnöknek a müncheni felforgató intézmények védelmében tett nyilatkozata csupán a két rosszhírű rádióállomás munkatársait és gazdáit nyugtatta meg, de nem csillapította le a Clifford Case szenátor által közzétett vizsgálati eredmények nyomán támadt felháborodás hullámait. Ismeretes, hogy ez év elején (lapunkban cikksorozatban részletesen ismertettük a dokumentumokat) a szenátor — aki egyáltalán nem ellenzi a felforgató rádióadók tevékenységét — cáfolhatatlanul bizonyította, a rádióadók és a CIA kapcsolatát. A SZER és a CIA titkos kapcsolatai vizsgálata alapján megállapította, hogy a rádióadó költségeinek mintegy 90 százalékát közvetlenül és bizonyíthatóan az USA kormánya fedezi. Case szerint az elmúlt 20 évben az USA költségvetéséből a CIA több száz millió dollárt utalt át a SZER-nek, valamint az azonos funkciót betöltő orosz nyelven sugárzó Szabadság Rádióhoz. A szenátor megállapította, hogy a tavalyi költségvetési évben a két rádióállomás együttes költségvetése 34 millió dollárt tett ki. Clifford Case szenátor azt javasolta, hogy — mivel a CIA által folyósított összegek hovafordítását a kongresszus nem tudja ellenőrizni — törvényjavaslatot fogadjanak el, amely lehetővé teszi a két rádióadó tevékenységének az állami költségvetésből való finanszírozását. Az amerikai szenátus külügyi bizottsága július 21-én felhatalmazta az amerikai kormányt, hogy költségvetéséből 35 millió dollárt fordítson a két Münchenben székelő rádióadó működtetésére. Ezzel az USA kormánya nyíltan is eszmei közösséget vállalt a két rádióadó politikai tevékenységével és leplezetlenül saját hírközlő szervévé fogadta őket. Ha szervezetileg nem is teljesen, de pénzügyileg a SZER és a Szabadság Rádió az Amerika Hangja kétes értékű stílusára emelkedett. A bonni kormánykörök — a jelek szerint — talán éppen ezért nem sietnek érvényt szerezni a szuverenitásnak ebben a kérdésben. Igaz ugyan, hogy az NSZK kormánya tárgyalásokat folytat az említett adók státuszának esetleges megváltoztatásáról, de ez év június elsején Rüdiger von Wechmar, az NSZK kormányának szóvivője bejelentette, hogy automatikusan újabb esztendőre meghosszabbították a rádiók működési engedélyét. A nyugatnémet hatóságoknak ezt a döntését nem lehet másként értékelni, mint kihívásnak mindazok ellen, akik az európai békéért és biztonságért küzdenek. A két rádióadó tehát folytatja szennyes tevékenységét, ami nyilvánvaló megsértése a nemzetközi jognak s egyszersmind semmibevevése a népek közötti barátság olimpiai bullában rögzített nemes eszméjének. „A Szabad Európa Rádió — írta a Le Nouvel Observateur című francia baloldali hetilap — mindkét félre kellemetlen. Kárt okoz a kereskedelemnek, a politikának stb. Az olimpia békés ünnep, amely 1972- ben Münchenben, néhány száz méterre a Szabad Európa Rádiótól, a lélektani hadviselés központjától zajlana le, ami botrányos dolog lenne ...” A SZER működési engedélyének meghosszabbítása s a két hírhedt rádióadó tevékenysége aligha egyeztethető össze a közelmúltban aláírt szerződésekkel, s az NSZK és Kelet-Európa közötti enyhülés Bonnban újra meg újra hangoztatott célkitűzéseivel sem. K. J. Nixon elnök védelmébe vette a SZER-t s a szenátus külügyi bizottsága felhatalmazta az amerikai kormányt, hogy költségvetéséből 35 millió dollárt fordítson a „Szabad Európa Rádió” (Radio Frei Európa) és a „Szabadság Rádió” (Radio Liberty) működtetésére William Fulbright szenátor, a külügyi bizottság elnöke ellenzi a rádióadóknak nyújtott pénzügyi támogatást, mert működtetésükre semmi szükség, követeli, hogy a szenátus külügyi bizottsága indítson eljárást a „Szabad Európa” és a „Szabadság” rádió működésének kivizsgálására Strauss, a nyugatnémet jobboldali politikusok vezéralakja HAZAÉRT 11