A Hazáért, 1971 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1971-08-11 / 32. szám

MÜNCHEN Á­RNYAI L­ ükurgosz és Iphitosz óta kíséri figyelem­mel a világ az olim­piákat. A legjelentősebb sportseregszemle szabály­zatának legendás megalko­tói előreláthatóan megtil­tották a versenyek résztve­vői ellen irányuló bármifé­le ellenséges megnyilvánu­lást. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság, amikor úgy dön­tött, hogy 1972-ben a XX. Nyári Olimpiai Játékokat Münchenben tartsák meg, egyidejűleg felhívást tett közzé a nagy jelentőségű világesemény politikai lég­körének megvédésére. A világ legkiválóbb sportolói találkozójának ezúttal — a rendezők nyilatkozatai sze­rint — az európai jószom­szédság megszilárdítását is szolgálnia kellene. A szán­dék dicséretes és nagyon is időszerű, és minden rend­ben is volna, ha nem lé­teznének München árnyai Azt a tényt ugyanis, hogy a NOB Münchent választotta az olimpia szín­helyéül, a különböző re­­vansista és antikommunis­­ta szervezetek és intézmé­nyek, valamint a hírhedt „Szabad Európa Rádió’’ és „Szabadság Rádió” revan­­sistái és újfasisztái a ma­guk módján értékelték. Egyesek újabb alkalmat láttak benne „az NSZK ha­táraitól keletre” fekvő te­rületek iránt támasztott törvénytelen igények de­monstrálására. Mások a je­lekből ítélve — az olimpia színhelyére érkező vendég­áradattal számolva — arra készülnek, hogy fokozzák a hazugság- és rágalomhad­járatot a szocialista orszá­gok ellen. Münchenben jelenleg 87 különböző szervezet és szolgálat működik, amely­nek tevékenysége a szocia­lista közösség országai el­len irányul. Ismerjük e szolgálatok működési „irá­nyait” is: 4 az NDK, 18 a Szovjetunió, 25 Csehszlová­kia, 5 Lengyelország, 9 Magyarország, 7 Románia, 1 Bulgária, 6 Jugoszlávia ellen irányul. A Mannhardtstrasse 6. szám alatt (telefon: 22— 06—81) dr. Heinrich G. E. Schulz vezetése alatt mű­ködik a CIA által folyósí­tott évi 2 millió márkás támogatással egy „tudomá­nyos” intézet, amely az „Intézet a Szovjetunió ku­tatására” címet viseli. E hírhedt intézmény archí­vumában több tízezer üzemről, szovhozról, kol­hozról és hivatalról, párt-, állami, szakszervezeti és gazdasági vezetőről talál­hatók adatok. Ennek az anyagnak főképp a CIA és az USA más különleges szolgálatai látják hasznát. Gyakori látogatók a Mann­hardtstrasse 6-ban és az ott őrzött anyagokat gyak­ran felhasználják az USA tengerészeti és légügyi tit­kosszolgálatai NSZK-ban működő alosztályain dol­gozók és az Oberammer­­gau-i amerikai kémiskola oktatói. Persze, a müncheni épü­letek homlokzatán nem jelzi cégét, hogy itt ilyen és ilyen kémiroda van, ott pedig ilyen és ilyen revan­­sista szervezet székel. A szolgálatok az illetéktele­nek előtt leplezve végzik szennyes tevékenységüket, amelynek visszataszító fé­nyeiről azonban időről idő­re értesül a világ közvéle­ménye. München persze nem vé­letlenül lett a szocialista országok ellen irányuló hi­degháborús tevékenységek egyik fő központja. Ide fészkelte be magát vezér­karával Strauss, a nyugat­német jobboldali radikáli­sok vezére is. A hadiipari konszernek hatalmas anya­gi támogatásával gyakorla­tilag az antikommunizmus fellegvárává tette a várost. Úgy látszik, hogy a müncheni olimpia szerve­zői között Strauss nem ke­vés elvbarátra akadt. Ezek is antikommunista és re­­vansista propagandára akarják felhasználni az olimpiát. Az előkészületek során nem véletlenül gon­dolkoznak azon, hogyan le­hetne megkerülni egyes, régen meggyökeresedett olimpiai hagyományokat. Nyilvánosságra került például, hogy a résztvevő országok küldöttségeit a játékok megnyitóján a sta­dion küzdőterén spirál alakban szándékoznak el­helyezni, így egyes álla­mok zászlóit nem lehet majd látni... Van olyan szándék is, hogy lemonda­nak a békegalamb jelké­péről, és arról, hogy a sta­dion szegélyét nemzeti zászlókkal díszítsék stb. A többszólamú münche­ni kommunistaellenes kó­rusban különös szerepe van a két amerikai rádió­adónak: a „Szabad Európa Rádiónak” és a „Szabad­ság Rádiónak”. A SZER-tól néhány kilométerrel távo­labb, a Bogenhausen ne­gyedben, a Rosenkavalier­platz és az Arabellastrasse között van a „Szabadság Rádió” (Radio Liberty) re­zidenciája két, lakóházra emlékeztető ötemeletes épületben. Ami azonban a közönséges, szerény hom­lokzat mögött történik, az már „top secret”, azaz szi­gorúan titkos. Ezt a célt szolgálja az éjjel-nappali őrség, az elektromosan zá­ródó ajtók és egy „bizton­sági tiszt”, aki hanyag tar­tással és rágógumit rágva ugyan, de minden látogatót gyanakvóan szemügyre vesz. „Csak kevesen tudják — írta a Rheinischer Merkur című nyugatnémet lap 1971. február 26-i számában —, hogy az orosz, fehérorosz és ukrán nyelven, valamint a Szovjetunió népeinek még 15 másik nyelvén programokat sugárzó Sza­badság Rádió személyi archívuma másfél millió bejegyzést tartalmaz . Az 1953. március 1. óta műsort sugárzó rádióállo­más (néhány évig „Felsza­badítás Rádió” néven je­lentkezett) nagy kapacitású — összesen 1840 kilowatt — adói (Lampertheim, Playa de País és Tajvan) a nap mind a 24 órájában bomlasztó tevékenységet fejtenek ki az éterben. A „Szabad Európa Rá­dió” és a „Szabadság Rá­dió” tevékenysége ellen — amelyek az USA Központi Hírszerző Hivatalának leányvállalatai — tiltako­zási hullám kezdődött nemcsak az NSZK hatá­rain túl, hanem magában az országban is. Az ország demokrati­kus közvéleménye követeli, hogy a rádió-diverzánsok haladéktalanul szüntessék be aknamunkájukat. „A Szövetségi Köztársa­ságban — írta a Süder­deutsche Zeitung, München és az NSZK egyik leg­tekintélyesebb, liberális na­pilapja — is egyre több ember kérdezi, hogyan egyeztethető össze a német szuverenitással, hogy né­met földön külföldi rádió­adó-állomások működ­nek ...” A Német Békeunió ba­jorországi szervezete pél­dául levelet intézett a müncheni polgármesterhez, amelyben hangsúlyozza: „Minél közelebb kerülünk az olimpiai játékokhoz, an­nál nyilvánvalóbbá válik az a veszély, ami abból adódik, hogy a város te­rületén olyan amerikai rá­dióadók működnek, mint a Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió.” Még nincs egy éve, hogy Brandt nyugatnémet kan­cellár jelentette ki a kö­vetkezőket: „Lehetetlen ál­lapot, hogy 25 évvel a há­ború után külföldi álla­moknak még mindig mód­juk van a Szövetségi Köz­társaság területéről rádió­propagandát folytatni har­madik államok ellen .. Jochen Vogel, müncheni főpolgármester a Perspek­­tiwy című lengyel lapnak adott interjújában „a hi­degháború termékének” nevezte az amerikai rádió­központokat. Az ember azt hinné, hogy ennek az ellentmondásos ténynek a megértése nyilvánvaló. De hol maradnak a tettek? Egyelőre azokból nem lá­tunk semmit. Arról van szó, hogy Bonnban félnek „barátság­talan gesztussal haragra gerjeszteni” az óceánon tú­li NATO szövetségeseket — jegyezte meg a közelmúlt­ban a Frankfurter Rund­schau. Annál is inkább, mert a Newsweek című amerikai folyóirat szerint Nixon elnök kijelentette, hogy a Szabad Európa Rá­dió müncheni tevékenysé­ge, „az amerikai csapatok nyugat-európai állomásozá­sának elengedhetetlen fel­tétele”. Nixon elnöknek a mün­cheni felforgató intézmé­nyek védelmében tett nyi­latkozata csupán a két rosszhírű rádióállomás munkatársait és gazdáit nyugtatta meg, de nem csillapította le a Clifford Case szenátor által közzé­tett vizsgálati eredmények nyomán támadt felháboro­dás hullámait. Ismeretes, hogy ez év elején (lapunk­ban cikk­sorozatban rész­letesen ismertettük a do­kumentumokat) a szenátor — aki egyáltalán nem el­lenzi a felforgató rádió­adók tevékenységét — cá­­folhatatlanul bizonyította, a rádióadók és a CIA kap­csolatát. A SZER és a CIA titkos kapcsolatai vizsgála­ta alapján megállapította, hogy a rádióadó költségei­nek mintegy 90 százalékát közvetlenül és bizonyítha­tóan az USA kormánya fe­dezi. Case szerint az el­múlt 20 évben az USA költségvetéséből a CIA több száz millió dollárt utalt át a SZER-nek, va­lamint az azonos funkciót betöltő orosz nyelven su­gárzó Szabadság Rádióhoz. A szenátor megállapította, hogy a tavalyi költségve­tési évben a két rádióállo­más együttes költségvetése 34 millió dollárt tett ki. Clifford Case szenátor azt javasolta, hogy — mivel a CIA által folyósított össze­gek hovafordítását a kong­resszus nem tudja ellen­őrizni — törvényjavaslatot fogadjanak el, amely lehe­tővé teszi a két rádióadó tevékenységének az állami költségvetésből való finan­szírozását. Az amerikai szenátus külügyi bizottsága július 21-én felhatalmazta az amerikai kormányt, hogy költségvetéséből 35 millió dollárt fordítson a két Münchenben székelő rádió­adó működtetésére. Ezzel az USA kormánya nyíltan is eszmei közösséget vál­lalt a két rádióadó politi­kai tevékenységével és lep­lezetlenül saját hírközlő szervévé fogadta őket. Ha szervezetileg nem is telje­sen, de pénzügyileg a SZER és a Szabadság Rá­dió az Amerika Hangja kétes értékű stílusára emelkedett. A bonni kormánykörök — a jelek szerint — talán éppen ezért nem sietnek érvényt szerezni a szuvere­nitásnak ebben a kérdés­ben. Igaz ugyan, hogy az NSZK kormánya tárgyalá­sokat folytat az említett adók státuszának esetleges megváltoztatásáról, de ez év június elsején Rüdiger von Wechmar, az NSZK kormányának szóvivője be­jelentette, hogy automatiku­san újabb esztendőre meg­hosszabbították a rádiók működési engedélyét. A nyugatnémet hatóságoknak ezt a döntését nem lehet másként értékelni, mint kihívásnak mindazok ellen, akik az európai békéért és biztonságért küzdenek. A két rádióadó tehát folytatja szennyes tevé­kenységét, ami nyilvánva­ló megsértése a nemzetközi jognak s egyszersmind semmibevevése a népek közötti barátság olimpiai bullában rögzített nemes eszméjének. „A Szabad Európa Rádió — írta a Le Nouvel Obser­­vateur című francia bal­oldali hetilap — mindkét félre kellemetlen. Kárt okoz a kereskedelemnek, a politikának stb. Az olimpia békés ünnep, amely 1972- ben Münchenben, néhány száz méterre a Szabad Európa Rádiótól, a lélek­tani hadviselés központjá­tól zajlana le, ami botrá­nyos dolog lenne ...” A SZER működési enge­délyének meghosszabbítása s a két hírhedt rádióadó tevékenysége aligha egyez­tethető össze a közelmúlt­ban aláírt szerződésekkel, s az NSZK és Kelet-Európa közötti enyhülés Bonnban újra meg újra hangoztatott célkitűzéseivel sem. K. J. Nixon elnök védelmébe vette a SZER-t s a szenátus kül­ügyi bizottsága felhatalmazta az amerikai kormányt, hogy költségvetéséből 35 millió dollárt fordítson a „Szabad Európa Rádió” (Radio Frei Európa) és a „Szabadság Rádió” (Radio Liberty) működtetésére William Fulbright szená­tor, a külügyi bizottság el­nöke ellenzi a rádióadók­nak nyújtott pénzügyi tá­mogatást, mert működteté­sükre semmi szükség, köve­teli, hogy a szenátus külügyi bizottsága indítson eljárást a „Szabad Európa” és a „Szabadság” rádió műkö­désének kivizsgálására Strauss, a nyugatnémet jobboldali politikusok ve­zéralakja HAZAÉRT 11

Next