A Hazáért, 1972 (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-05 / 1. szám
móló taggyűlései. Ezek kritikus vizsgálat alá vették: hol is tartanak a kongresszusi feladatok „időarányos'' végrehajtásában. Az eddig lezajlott taggyűlések tapasztalatai azt bizonyítják, hogy kommunistáink nem a hanyag ember lelkiismeretfurdalásával, hanem a becsületes munkát végzők egyenes tartásával kezdhetnek az új esztendő feladatainak végrehajtásához. Köszönet és elismerés illeti mindazokat — kommunistákat, ifjúkommunistákat és szervezeten kívülieket, harcosokat, tiszthelyetteseket és tiszteket —, akik becsületes helytállással hozzájárultak feladataink eredményes végrehajtásához. A megoldásra váró feladatok egységeinknél és alegységeinknél a körülményektől függően sajátosak, sokfélék és összetettek, mégis a végzett munka megítélésében, az elért eredmények stabilizálása és továbbfejlesztése érdekében központi helyet foglal el a vezetési tevékenység elemzése. Elsőrendű kérdésként szerepel azért is, mert elért eredményeink forrásai, fogyatékosságaink okai közvetlenül vagy közvetve a vezetéssel kapcsolatosak. Ma a vezető rátermettségének egyik legfőbb mércéje az: hogyan, mennyiben képes felismerni munkaterületének lehetőségeit, megszervezni ezek kiaknázását úgy, hogy a rendelkezésre álló erők teljesítőképességét optimálisan használja fel A tények, események, a feladatok végrehajtásának reális elemzése alapján megállapíthatjuk, hogy a vezetés az utóbbi években több vonatkozásban jelentős fejlődésen ment keresztül. Irányító szerveink, parancsnokaink, törzseink, tisztjeink általában felnőttek a feladatokhoz, képesek voltak a megszabott követelmények teljesítésére, megfelelő előrelátással, gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek. Munkánk elemzése során igen sok szó esik a vezetés színvonalának szüntelen javításáról, a magasabb szinten történő, korszerű vezetésről. A vezetés további javításának, a korszerű vezetés bonyolult és szerteágazó követelményeinek csak akkor tudunk eleget tenni, ha az eddigi eredményekre, tapasztalatokra, módszerekre támaszkodunk, s ezeket összeötvözzük a vezetéstudomány elméleti tételeivel. Meggyőződésem, hogy semmit sem érünk a vezetéstudomány tételeivel, ha azokat nem kötjük gyakorlati tevékenységünkhöz. A vezetéstudomány által kidolgozott legújszerűbb elméletek - még ha a legkiválóbban ismerjük is őket — önmagukban nem visznek előre bennünket. A vezetés tudományos, korszerű módszerei felhasználásának, alkalmazásának két alapvető feltétele van. Először: meg kell ismerni, tanulmányozni kell azokat, de ezáltal még ezek az elméleti tételek nem kerülnek be a katonai vezetésbe, hiszen illúzió lenne azt hinni, hogy a vezetés tudományos alapjainak megismerése egyet jelent a gyakorlati munkában történő azonnali realizálódással. A vezetéstudomány, a vezetéselmélet a bármilyen szintű és bármilyen jellegű vezetés színvonalát döntően meghatározó alapkategóriákat foglalja magába. Ezeket a kategóriákat tételeket nem önmagukért kell megismerni, tanulmányozni, hanem azért, hogy annak ismeretében, annak alapján megoldjuk a vezetési gyakorlatban jelentkező problémákat. Tehát — másodszor — ki kell dolgozni a megismert tudományos elvek, módszerek katonai vezetésben való gyakorlati felhasználását, alkalmazását. Véleményem szerint jelentős lépéseket tettünk előre az elmúlt években a korszerű vezetés alapjainak, elveinek megismerésében, de lemaradás tapasztalható a tudomány, a legjobb módszerek elterjesztésének, bevezetésének, gyakorlati alkalmazásának tekintetében. Márpedig a vezetés korszerű módszereinek bevitele a katonai vezetésbe csak a fenti két feltétel összhangjával valósítható meg. Korszerű vezetéssel kapcsolatosan is akadnak nem egészen tisztázott kérdések, nézetek. Érdemes ezekre odafigyelni, mert öszszekeveredhetnek a dolgok. Vannak, akik a vezetés két oldala közül a tárgyi oldalt igyekeznek előtérbe helyezni, és kevésbé tartják fontosnak a vezetés személyi, emberi oldalának tudományos megalapozását, a vezetés rendszerébe való helyes beillesztését. Akadnak, akik a személyi oldalt helyezik előtérbe, és csak másodlagosnak tekintik a tárgyi oldalt. Véleményem szerint mindkét nézet helytelen, hiszen a két oldal együttesen jelenti a vezetés erőforrásait a célok elérésében. Vannak, akik minden régit el akarnak vetni, mert korszerűnek csak azt tartják, is lehet korszerűtlen. A korszerű vezetés nem kizárólag új elvek, formák, módszerek és eddig ismeretlen elemek vagy rendkívüli receptek alkalmazásában jut kifejezésre. A vezetéssel szemben támasztott alapvető követelményekből kell kiindulnunk. Az a követelmény, hogy gyorsan reagáló, megalapozott, elemző, közvetlen, pontos, szilárd és állandó, folyamatos, előrelátó legyen, biztosítsa az időbeni és eredményes cselekvést. Korszerű tehát az a vezetés, amely nem nélkülözi, a munka tudományos megszervezését s biztosítja a legkevesebb ráfordítással a maximális hatékonyságot, a feladatok időbeni végrehajtását. A korszerűség, a magasabb szint tehát nem többletmunkát, hanem elsősorban a munka minőségének, hatékonyságának javítását jelenti. Ahogy a célkitűzés, úgy a módszerek és a célhoz vezető utak sem takarnak különlegességet, hanem a régi, jó módszerek tökéletesítését, újakkal való párosítását és az idejét múlt formák elhagyását jelentik. De — a vezetés tudományosságán túlmenően — ide értem a felelősségvállalást, az aktivitást, a kezdeményezőkészség fokozását, amelyek a vezetés állandó javításának feltételeit is jelentik. A korszerű vezetés ismertetőjegyeként ki kell emelni azt is, hogy a mindennapi élet, a fejlődés, az előrehaladás követelte újabb és újabb feladatokat a szilárd, de semmiképpen nem merev vezetés képes csak megvalósítani. A vezetésben olyan dinamikai képességeknek kell kibontakozniuk, amelyek lehetővé teszik az élet a helyzet változásaihoz való gyors és rugalmas alkalmazkodást, ■ehetetlen a cikk megretében a vezetés elemeivel minden részletre kiterjedően foglalkozni. Azt azonban szeretném kiemelni, hogy a vezetés a felelős döntések sorozata. Ezeken és az ezekből következő eredményességen mérjük a vezetői kvalitást. Nemcsak az vezet rosszul, aki rossz döntéseket hoz, hanem az is, aki nem ismeri fel, nem aknázza ki a rendelkezésére álló lehetőségeket. Ennek elkerüléséhez nem rutinos, megérzéseken, régi tapasztalatokon alapuló vezetési képesség, hanem tudományos előrelátás, az elvi és gyakorlati következtetéseken alapuló koncepciók kidolgozásának képességére van szükség. Ellenőrzéseink során nem egy esetben állapítjuk meg — s ezt az adott területeken dolgozó vezetők és beosztottak is elismerik —: az egységek, alegységek tevékenységében felszínre kerülő fogyatékosságok okai között jelentős az, hogy képességeik, lehetőségeik alatt marad a teljesítményük. De hogy mekkora a lehetőségek és a teljesítmények „ollója", ez jórészt nem objektív, hanem szubjektív tényezők függvénye: a tehetségé, a rátermettségé, a felkészültségé, ilyen értelemben a továbbképzésé, a tanulásé. Alapvető tanulság, hogy az új, megnövekedett feladatokat nem lehet a régi felkészültséggel és módszerekkel végrehajtani. Csak megfelelő pedagógiai felkészültséggel, emberséges bánásmóddal lehet az egyre iskolázottabb, igényesebb fiatalokat mozgósítani a feladatok végrehajtására. Megkopnak a szakismeretek. Új, korszerű, a határőrizetet segítő technikai eszközök kerülnek folyamatosan alkalmazásra csapatainknál, s az ezekkel való okos bánni tudás magasabb szintű hozzáértést követel. Vegyük például azt, hogy a korszerű jelzőrendszer felépítése befejeződött a nyugati határszakaszunkon. De követte-e a korszerű technikát az újszerű látásmód, az új helyzethez igazodó, a lehetőségeket maximálisan kiaknázó vezetési gyakorlat, az erőkkel és eszközökkel való manőverezési készség fejlődése? Követte, de nem olyan ütemben, ahogyan azt az adottságok lehetővé tették. De a kudarcok okai más területeken is alapvetően a hatástalan rutinmunkában, az igénytelenségben, a követelménytámasztás alacsony szintjében keresendők. Amikor az elmúlt esztendő munkáját tesszük mérlegre, egészségesebb, ha azt mondjuk — és ez nem von le semmit sem elért eredményeik értékéből —, hogy nincs okunk az elégedettségre. Lehetőségeink nagyobbak, feltételeink kedvezőbbek a gyorsabb előrehaladáshoz. A korszerű vezetés megköveteli, hogy jobban támaszkodjunk a kollektívák ismeretére, önállóságára és kezdeményezésére. De a korszerű vezetés törvénye a magas szintű követelménytámasztás, az igényesség is. A kollektíva egyensúlyát, harmóniáját semmi szín alatt sem építhetjük az igénytelenségre, a megalkuvásra, a szemet hunyásra, a fegyelmezetlenség és a lazaság megtörésére. Az elvtelen nyájaskodás nem igazi összetartó erő, nem teremt egészséges viszonyt a vezetők és a beosztottak között, hanem csak sorvasztja a kollektíva morális erejét és teljesítőképességét. Meggyőződésem, hogy az alárendeltek azt a vezetőt tisztelik, aki a feladatok végrehajtásának feltételeit biztosítja, s azok ellenőrzése során kertelés nélkül rámutat a hibákra, nem fogad el gyenge vagy közepes teljesítményt. M indez azt jelenti: egységes követelménytámasztásra s nagyobb következetességre és határozottságra van szükség minden területen. Ugyanakkor több emberség, türelem, sokrétűbb gondoskodás kell, hogy jellemezze aVezetők, parancsnokok tevékenységét. Nem a hangerőt kell emelni, amikor a feladatok teljesítését számon kérjük egymástól, h hanem a következetességet kell javítani. Bátrabb kiállásra van szükség a gondok, problémák megoldásáért, több kezdeményezésre, több ötletre, javaslatra, aktivitásra, felelősségteljesebb tettre, az önmagunk állandó megújítása iránti fokozott igényre, a közömbösség száműzésére! Határőrségünknél azok vannak többségben, akik készek és képesek a feladatok magasabb szinten történő teljesítésére, akiknek belső igényük a szervezettebb munka. Parancsnokainknak arra kell törekedniük, hogy a kollektívák aktivitását, alkotóerejét az elérendő célok megvalósítása érdekében felkeltsék, célirányosan felhasználják a meglevő szellemi kapacitást. B efejezésül szólni kell arról is, hogy a parancsnokoktól, az egyszemélyi vezetőktől minden szinten joggal elvárják a szavak és a tettek egységét, a beosztottak problémái, gondjai iránti fogékonyságot, bízólmat. Nem szabad tehát sajnálni az időt a beosztottak véleményének, észrevételeinek meghallgatásától, nézeteik megismerésétől, elemzésétől, sőt, az érvek és ellenérvek összevetésétől sem. Arra kell jobban odafigyelni, hogy ne pozícióból, hanem a reális tények figyelembevételével, objektíven történjenek a döntések. Azok a parancsnokok, egyszemélyi vezetők, akik hallgatnak döntéseik előtt a pártszervezetek, a kollektíva, a közvetlen munkatársak véleményére, javaslataira, különösen az emberek megítélésénél nagyobb politikai felelősségről, politikai hozzáértésről és érzékről tesznek tanúbizonyságot. Ezek az elvtársak kivívják beosztottaik, munkatársaik szeretetét és megbecsülését. Ilyen helyeken még a munka is könynyebben, jobb kedvvel megy és nagyobbak, stabilabbak az eredmények is. A bizalom légköre, a tömegkapcsolat állandó erősítése elősegíti, hogy mindenki megértse a közös célkitűzéseket és saját helyét, szerepét a feladatok végrehajtásában, hogy megalapozott fejlődés legyen az erkölcsifegyelmi helyzet és a határőrizet terén, és hogy kevesebb gonddal, feszültséggel, a közös munka örömével jobban oldjuk meg az 1972-es esztendőben felelősségteljes, nehéz feladatainkat. Ehhez kívánok az új esztendőben erőt és jó egészséget. A írta: SZABÓ GUSZTÁV vezérőrnagy, a BM Határőrség országos parancsnoka 1* magasabb szinten HAZÁÉRT .