A Hazáért, 1973 (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-03 / 1. szám

AMiHi­lmay FELADATOK godni senkit, aki a határőrség feladataiért, államhatárunk vé­delméért, rendünk biztonságáért felelősséget érez. Fegyelmi vonatkozásban is vannak gondjaink. A hivatásos és a sorozott állománynál is elő­fordul túlzott italozás, a paran­csok nem pontos, sőt, sokszor ha­nyag teljesítése. Néhányan úgy vélik, hogy magánéletük rajtuk kívül nem tartozik senkire. Ugyanakkor egyes kollektívák, vezetők sem fordítanak kellő fi­gyelmet munkatársaik magán­életére, holott, aki kommunista, attól meg kell követelnünk, hogy a munkahelyén, a családja, a ba­rátai, ismerősei körében is köz­életi emberként viselkedjen. A pártéletben, az új módszerek kedvezően éreztették hatásukat és a kommunisták nagy többsége helyesen értelmezi, dialektikus egységként fogja fel a demokrá­ciát és a centralizmust, de akad­nak ellenkező példák is. Mint ahogyan a nagy többség kommu­nista erkölcsiségével is szemben­­áll néhányak anyagiassága, jog­talan haszonszerzésre törekvése, elbizakodottsága, gőgje, kétarcú magatartása. Értékes tapasztalatok Böröcz István ezredes elvtárs vitaindítóját már az írásban ki­adott értékelés ismeretében hall­gatták végig a résztvevők. A do­kumentum a X. kongresszus óta az alegységek párt- és KISZ- szervezetében végzett pártpoliti­kai munka főbb tapasztalatait rögzítette. Leszögezte: a szocia­lizmus építésének egyre javuló külső és belső feltételei számunk­ra azt jelentették, hogy a szer­vezet és a vezetés korszerűsíté­sével, új anyagi-technikai eszkö­zök beállításával szolgálati és harckészültségi feladatainkat magasabb színvonalon­­ tudtuk ellátni. A vezetők, a párt- és po­litikai szervek elemezték és he­lyesen értékelték az új helyzetet, korszerűsítették a vezetést és a tervezést, a határőrizet módsze­reit, szélesítették kapcsolataikat a társadalmi, állami szervekkel és határvidék lakosságával, tar­talmasan folytatták a honvédel­mi nevelő munkát, sikerrel ol­dották meg az új rendszerű ki­képzésre való áttérést, sokolda­lúbbá és színvonalasabbá vált az emberekről való gondoskodás. Az alegységeknél folyó ideoló­giai munka hatékonyan segítette a személyi állomány tudatának szocialista formálását, a határ­őrizeti feladatok eredményesebb végrehajtását. A pártalapszerve­­zetek és pártcsoportok rendsze­resen segítették a tömeg­politikai munkát s ennek hatását politi­kánk megértése és a határőrizeti feladatok végrehajtása alapján mérték. A KISZ-bizottságok és alapszervezetek, élve az ifjúsági munka vonzó lehetőségeivel, je­lentős szerepet vállaltak a határ­őrfiatalok kommunista nevelésé­ből. Az eszmei, politikai munka különböző formái és módszerei összességükben, egymást kiegé­szítve segítették a nevelési célok megvalósítását, a határőrizeti fel­adatok eredményes teljesítését. Az alegységparancsnokok több­sége felelősséget érez a nevelő munkáért, a személyi állomány politikai, erkölcsi állapotáért, s nemcsak irányítanak, de a végre­hajtásból, a politikai munka el­lenőrzéséből is részt vállalnak. A határőrségnél folyó tervsze­rű, összehangolt politikai munka, a katonai rend fenntartására irá­nyuló tevékenység szilárdította a személyi állomány politikai, mo­rális állapotát, a határőrség sor­állományának többsége becsület­tel teljesíti katonai kötelességeit. Az elmúlt két esztendőben fej­lődött a pártalapszervezetek mun­kája, irányító tevékenységük a X. kongresszuson meghatározott és a párt szervezeti szabályzatá­ban rögzített módosításoknak megfelel. Figyelmüket az eszmei­politikai kérdésekre, a határőrség életét befolyásoló tényezőkre, a pártélet lenini normáinak erősíté­sére, a választott testületek mun­kamódszerének fejlesztésére, az emberekről való sokoldalú gon­doskodásra, az élet- és munkakö­rülmények javítására összponto­sítva jelentős eredményeket ér­tek el. Tovább erősödött a kollektív vezetés és ezzel egyidőben fejlő­dött a személyes felelősség, a pártalapszervezetek vezetőségei egyre inkább irányítói a hatás­körükbe tartozó területeken a párt- és a politikai munkának. A kongresszusi határozatok eredményes végrehajtása növelte a pártalapszervezetek tekintélyét a katonatömegek körében, fokozta az ifjúkommunisták és a szerve­­zetenkívüliek bizalmát a párt po­litikája iránt. Ezt az is mutatja, hogy a kongresszus óta sok arra érdemes elvtársat vettek fel a pártba, s kedvező, hogy a felvet­tek 75,9 százalékának eredeti fog­lalkozása munkás. Eredményesen, jól dolgoznak a határőrségnél működő KISZ-szer­­vezetek is, a hatásos pártirányí­tás nyomán és a KISZ VIII. kongresszusa előkészítése, majd határozatai végrehajtása során erősödött kommunista jellegük, színesebbé és színvonalasabbá váltak rendezvényeik. A beszámoló természetesen nemcsak a fenti eredményeket sorakoztatta fel, hanem nagyon kritikusan és önkritikusan ele­mezte a helyzetet, de a bírálható nézetekről és jelenségekről már volt vagy ezután lesz szó még tu­dósításunkban. Húsz egybehangzó vélemény Az első napi vitában húsz párt­titkár, politikai helyettes szólalt fel, elemzett egy-egy részterüle­tet, értékelte saját alapszervezete, alegysége kétéves tevékenységét. Szinte valamennyi hozzászólást a beszámolóra, a vitaindítóra is jel­lemző nyíltság, őszinte, kritikus hangvétel jellemezte. S jóllehet a felszólalók saját területükről vették a példákat, elsősorban az alegységek életéről beszéltek, mindegyiküknél érződött, hogy ezt az országos politikához, az országos eredményekhez mérik, hogy nagy biztonsággal igazodnak el a legbonyolultabb kérdések között is. Használjuk fel a politikai okta­tásban a pedagógiai, lélektani tu­dományok legújabb eredményeit — hangoztatta Kiss Kálmán had­nagy —, bizonyítva, hogy fiatal politikai munkásaink nemcsak a régi módszerek elsajátítására, ha­nem újak felkutatására is képe­sek, törekszenek. A bírálat, önbí­­rálat fontos eleme munkánknak — mondotta Lengyel Dénes alez­redes, mintegy példát adva fel­szólalásával az idősebb, tapasz­taltabb kommunisták harcosságá­ról, személyes bátorságáról — s föl kell lépnünk az ellen, hogy egyesek nem szemtől szembe, nem nyíltan bírálnak, de az ellen is, amikor vezetők visszautasítják a jogos kritikát. Krizsán Attila hadnagy az in­formációs munka fontosságáról, eredményeiről­­beszélt: baj — fej­tette ki —, hogy az információk gyakorta külpoliti­­a-centrikusak és kimarad­­belőlük az alegységek élete, az erre jellemző események közlése és elemzése. Tudomásul kell vennünk, hogy néha a csend is információ. Huszadiknak, tehát utolsónak hozzászólva Beregnyei József hadnagy a pártépítési, a tagfelvételi munkáról beszélt. Az, hogy kikkel kerülünk egy sorba, hogy az, akit felveszünk, erősíti-e az alapszervezetet, vagy éppen el­lenkezőleg, egyikünk számára sem lehet közömbös. Nincs helye a pártban annak, aki gyáva, meg­alkuvó, aki jó­ fiúnak akar lát­szani, de ugyanígy nincs helye annak sem, aki önhitt, öntelt, aki elhanyagolja munkáját, aki nem él becsületesen. A tanácskozás második napján A vitát Gém László alezredes, az MSZMP Határőrségi Bizottsá­gának titkára foglalta össze. Hangsúlyozta az eszmecsere hasz­nosságát, s azt az itt is kitűnő tényt, hogy ez az apparátus, ez a most összegyűlt kollektíva ké­pes magasabb színvonalon dol­gozni, jól és eredményesen irá­nyítani a pártmunkát a X. kong­resszus határozatai végrehajtásá­nak érdekében. — A felszólalók megerősítettek bennünket abban, hogy pártunk politikáját helyesen alkalmaztuk a határőrségnél, munkánk a párt­­határozatokra épül, megfelel a követelményeknek és a társadal­mi elvárásoknak. Tudjuk, hogy a határőrség egyetlen szervénél sem lehet politikamentesen dolgozni, a politikai folyamatot kikapcsolni a munkából. Kitűnt az is, hogy az alapszervezeti pártmunkát se­gítve fokozni kell az ellenőrzést, s az elvégzett feladatokat mindig a követelményekhez kell mérni. Az MSZMP Határőrségi Bizott­ságának titkára ezután részlete­sen szólt a pártfegyelem kérdé­seiről, a pártellenőrzés folyama­táról, a párt- és KISZ-szerveze­­tek tevékenységének néhány vo­násáról, majd a beszámoló tag­gyűlések előkészítéséről és leve­zetéséről. Az összefoglalót követően Var­ga Pál alezredes tájékoztatta a résztvevőket a politikai tömeg­munka 1973-as feladatairól. A ta­nácskozás végén Szabó Gusztáv vezérőrnagy, országos parancsnok szólalt fel, méltatta a rendezvény helyét, szerepét a határőrség éle­tében­, a feladatok kialakításában.­­ A kétnapos tanácskozás meggyőzött bennünket arról, hogy hasznos volt összehívni ezt az ér­tekezletet, mert itt, akárcsak az MSZMP Határőrségi Bizottságá­nak legutóbbi ülésén, számba­­vettük, saját területünkre beha­tároltuk a Központi Bizottság út­mutatásait. Nyílt, őszinte munka­­értekezlet volt ez, ami politikai munkásoknál természetes, kellő azonosulás nélkül ilyen tevé­kenységet folytatni lehetetlen. Jó érzés azt látnunk, hogy az alap­­szervezetek élén munkájukat értő, szívvel-lélekkel végző elvtársak állnak. S kell is hogy így le­gyen, hiszen a politikai munká­soknak nap mint nap hatást kell gyakorolni az állomány tudatára; itt nem lehet egyszer s minden­korra deklarációkkal elintézni a dolgot. Az országos parancsnok ezután elmondotta: pártunk és kormá­nyunk értékelése szerint a Bel­ügyminisztérium, és ezen belül a határőrcsapatok áldozatos és eredményes munkát végeztek az elmúlt két esztendőben. " Elismerésre méltó eredmé­nyeink vannak minden vonatko­zásban, de gondunk is akad bő­ven, s talán több, mint amennyit objektív körülmények okozhatná­nak. Ha előbbre akarunk lépni, akkor a párthatározatok, a paran­csok, a szabályzatok tekintélyét kell elsősorban fokoznunk, úgy, hogy teljesebben hajtsuk végre azokat, úgy, hogy mindenki a maga területén felelősséget érez­­zen a munkáért. A szocialista tár­sadalomban nem lehet közöny, visszahúzódás sem ilyen, sem olyan formában s nekünk sem szabad eltűrnünk, elfogadnunk azt, ami rossz, hanem az ügyet szolgálva harcolnunk kell a hibák ellen. — örülnünk kell a jónak, az eredményeknek — hangoztatta Szabó vezérőrnagy elvtárs —, de ez ne feledtesse el a gondjainkat s elvi alapon állva rendszeresen kontrolláljuk tevékenységünket. Nem a munka mennyiségét kell fokozni, hanem jobban kell ter­vezni, gyorsabban cselekedni, szi­gorúbban tartani magunkat elha­tározásainkhoz. Keresni és kutatni kell a jobb munka lehetőségeit; joga és kötelessége mindenkinek, hogy az új dolgokat szilárdítsa és kiteljesítse. — Tovább kell mennünk az ed­digi úton — mondotta az orszá­gos parancsnok —, de mint a mi­niszter elvtárs is hangsúlyozta, hatékonyabban és eredményeseb­ben cselekedve úgy, hogy min­denki a hatáskörében végezze el magas színvonalon a feladatait, hogy szüntessünk meg minden felesleges formalitást és párhu­zamosságot. De ezzel együtt te­vékenységünkkel összetettebben vizsgáljuk, összbelügyi és összha­­tárőrizeti szempontokból és meg kell szüntetni, ahol még ilyennel találkozunk, a szűk szakmai prakticizmust.­­ önökre is vár a feladat, hogy a cselekvési egységet a mos­tani szinten tartsuk, sőt tovább fokozzuk, hogy erősítsük azt a tu­datot, csak szigorú elviség alap­ján, a párthatározatok, a törvé­nyek, a szabályzatok alapján le­het eredményesen cselekedni és aki ezt esetleg elfelejtené, azt a pártalapszervezeteknek, a kom­munista kollektíváknak, parancs­nokoknak, vezetőknek helyre kell igazítani. Nagyszerű eredmé­nyeink köteleznek arra, hogy minden elveinkkel ellentétes cse­lekményt szigorúan ítéljünk meg. z­ országos parancsnok elvtárs befejezésül tolmácsolta a belügy­­i miniszter elvtárs kö­szönetét, elismerését minden határőrnek a felelősség­­teljes munkáért, helytállásért. Hangsúlyozta, hogy a X. kong­resszus óta a határőrcsapatoknál elért eredmények további jó munkára, a töretlen fejlődés elő­mozdítására köteleznek minden­kit s kötelezik elsősorban a kom­munistákat. A HAZÁÉRT 3

Next