A Hazáért, 1973 (28. évfolyam, 26-52. szám)
1973-09-19 / 38. szám
Az elmúlt két évtized folyamán a Münchenben székelő Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió „kulisszatitkairól" köteteket írtak, kapcsolatuk az amerikai Központi Hírszerző ügynökséggel (CIA) közismert. A hidegháború időszakában létrehozott hírközlő központok tevékenységével, finanszírozásával kapcsolatosan — a Wall Street Journal (az amerikai üzleti körök tekintélyes lapja) szavaival élve — a hivatalos amerikai körök 1971-ig „együgyű módon próbálták megtéveszteni az amerikai népet..." 1971 januárjában ugyanis Clifford Case, New Jersey állam szenátora tényekkel bizonyította, hogy a két amerikai „védnökség" alatt álló rádióadót korántsem valamiféle „magánadakozók" tartják fenn, hanem ténylegesen - és nemcsak anyagilag — a CIA-tól függ. Az amerikai kormány ezek után már nem játszhatott tovább „bújócskát”, s törvényjavaslatot terjesztett elő a két rádióállomás finanszírozására vonatkozóan. Az amerikai szenátus külügyi bizottsága 1972 júniusában szótöbbséggel elfogadta a kormány kezdeményezésére benyújtott törvényjavaslatot, amelynek értelmében 38,5 millió dollárt irányoznak elő az 1972—73. pénzügyi évben a Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió tevékenységének finanszírozására. A döntést akkor annak ellenére hozták, hogy sok amerikai törvényhozó ellenezte az amerikai adófizetők pénzének a hidegháborús szellemű rádiópropaganda céljaira való felhasználását. A. Johnson külügyminiszterhelyettes bizottsági felszólalásában a két rádióállomás tevékenységének meghosszabbítása mellett foglalt állást. Fulbright szenátor, a bizottság elnöke, Mansfield szenátor, a demokrata párt szenátusi többségének vezetője és Symington szenátor a bizottságban elhangzott beszédükben megtagadták támogatásukat a kormány törvényjavaslatától. Fulbright szenátor nyilatkozataiban többször is kijelentette, hogy meg kell tagadni a pénzösszegeket a két rádióállomástól. „Nem fér a fejembe — jelentette ki —, hogyan indítványozhatja a kormány, hogy az amerikai adófizetők további 38 millió dollárral támogassák a Szabad Európa és a Szabadság Rádiót, amikor néhány nappal ezelőtt országunk lakosai láthatták, hogy az elnök Moszkvában a Szovjetunió népéhez fordult, és ezt bizonygatta: elismerjük minden ország jogát, hogy kidolgozza a maga irányvonalát, megválassza rendszerét, és a maga útján haladjon, más országok beavatkozása nélkül." A törvényjavaslat benyújtásával és elfogadásával az Egyesült Államok kormánya eszmei közösséget vállalt a két rádióadó politikai tevékenységével és „magánjellegük" formális hangoztatása mellett leplezetlenül saját hírközlő szervévé fogadta őket. Ha alakilag nem is, pénzügyileg azonban a SZER és a Szabadság Rádió is az Amerika Hangja kétes értékű státuszára emelkedett. A két rádióadó „ügyeinek" intézésére létrehozták az American Council for Privata International Communications Inc. (a Magánjellegű Nemzetközi Hírközlés Amerikai Tanácsa), az amerikai elnök által kinevezett igazgató tanácsát. A tizenegy tagú igazgató tanács fő feladata, hogy ,kielégítő kapcsolatot létesítve a Külügyminisztériummal, biztosítsa a költségvetési pénzalapnak a nemzeti érdekekkel összhangban álló felhasználását...” „A nyilvános magánjellegű korporáció igazgató tanácsa a kongreszszusnak tartozik elszámolni a törvényhozás által megszavazott összegek felhasználásáról..." A két rádióállomás körüli pénzügyi vita következményeként 1973-ban dr. Milton Eisenhower vezetésével elnöki különbizottság vizsgálta meg az állomások „hasznosságát és szükségességük indokoltságát”. Az úgynevezett „Eisenhower-jelentést” a közelmúltban hozták nyilvánosságra az Egyesült Államokban. A jelentéssel kapcsolatos cikkében az International Herald Tribune (1973. július 12-i számában) védelmébe vette a két adót, kijelentve: „jelenleg ezek a rádióállomások bizonyos értelemben fontosabbak, mint valaha" és „a rádióadásokat a bennük rejlő politikai, gazdasági mutatók egész biztosan kiváló befektetéssé teszik . .." A Milton Eisenhower vezette vizsgálóbizottság jelentésében egyébként a következőket javasolta az amerikai kormánynak: 1. vonják össze a két hírközlőszervet , amely mintegy 2500 alkalmazottat foglalkoztat és új név alatt folytassák tevékenységüket; 2. a költségeket osszák fel a jövőben a NATO-partnerek között; 3. a SZER-t és a Szabadság Rádiót költöztessék át egy müncheni amerikai kaszárnyába. E harmadik javaslat elfogadása esetén az uszító rádióadók alkalmazottai olyan jogi helyzetet élveznének, mint az Egyesült Államok NSZK-ban állomásozó alakulatainak polgári státuszban levő személyzete. Nyitott kérdés azonban a semleges Ausztria fővárosában, a Wallner-strasszén működő SZER-kirendeltség sorsa. Az amerikai szenátus ez év szeptember 6-án 76 szavazattal, 10 ellenében megszavazta azt a törvénytervezetet, amelynek alapján az amerikai költségvetésből továbbra is támogatják a Szabad Európa és a Szabadság Rádiónak a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen irányuló tevékenységét. Hs a törvénytervezetet a képviselőház is elfogadja, 1974. július 1-ig további 50,2 millió dollárt költenek az említett adók támogatására. A törvénytervezet ellen foglalt állást Fulbright szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke. „A két rádióadó — írta a Pravda szeptember 8-i számában - fékevesztett ellenséges propagandát folytat a Szovjetunió és más szocialista országok ellen. A Szovjetunióval szembeni ellenséges felforgató tevékenység hivatalos washingtoni támogatása élesen ellentmond a nemzetközi helyzet enyhülésének és a népek közötti kölcsönös megértés kialakulásának. Az Egyesült Államok szenátusa azok malmára hajtja a vizet, akiknek egyáltalán nincs ínyére a nemzetközi kapcsolatok légkörének megváltoztatása. Az amerikai törvényhozók elavult dogmák rabjai lettek. A hidegháború újjáéledését kívánó erők mesterkedésekhez folyamodnak. Buzgón igyekeznek kedvezőbb képet kialakítani a kalózadókról, hangoztatva, hogy meg kell változtatni adásaik jellegét, el kell távolítani az adóknál dolgozó »engesztelhetetlen emigránsokat«. Ez azonban csak ámítás. Mint a New York Times is beismeri, ezek a rádióadások egyértelműen beavatkozást jelentenek más országok belügyeibe." A Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió jövőjének kérdése nemcsak a közvéleményt, hanem az amerikai kormányköröket is változatlanul foglalkoztatja, hiszen a jelenlegi helyzet nem tartható fenn vég nélkül. A két intézmény - amelynek működése az NSZK kormánya számára is terhes — további sorsának eldöntése körüli vitát még jobban kiélezi az a tény, hogy azok a jelentős politikai személyiségek, akik az USA-ban egyetértenek a keletnyugati kapcsolatok javításának általános szükségességével, e kérdésben ellentétes álláspontot foglalnak el. Egy bizonyos: ezeknek a hidegháborúban fogant, torzszülött hírközlő és hírszerző szerveknek a működése aligha egyeztethető össze az enyhülés és az ellentétes társadalmi rendszerekhez tartozó államok közötti békés, kölcsönösen előnyös együttműködés elmélyítésének az utóbbi időben kibontakozó folyamatával. Kovács Jenő Nagy fontosságot tulajdonítanak a zenés műsorok összeállításának a fiatalok megnyerése, rendszeres hallgatókká való toborzása érdekében (Archív képek a szerző gyűjteményéből) Több mint ezer napi-, hetilapot és havi folyóiratot, tájékoztató közlönyt, kiadványt és levelet dolgoznak fel rendszeresen a SZER-nél München - Bogenhausen, Arabellastrasse 18. Itt székel a Radio Liberty - Szabadság Rádió. Összesen 260 kilowatt összteljesítményű rövidhullámú adásban — az NSZK-ban a Mannheim melletti Lampertheimben, a spanyolországi Playa de País-ban és Tajvanon épültek fel, hetenként 2000 órán át sugároz adást 18 nyelven a Szovjetunió lakosságának A SZER-nél a szocialista országok összes rádióadását (a vidéki stúdiók adásait is) állandóan hallgatják és rögzítik. A kutatási és elemzési osztály (Research and Analysis Department) mintegy száz szakértője végzi a rögzített anyagok értékelését, elemzését