A Hazáért, 1973 (28. évfolyam, 26-52. szám)

1973-09-19 / 38. szám

Az elmúlt két évtized folya­mán a Münchenben székelő Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió „kulisszatit­kairól" köteteket írtak, kapcso­latuk az amerikai Központi Hír­szerző ügynökséggel (CIA) köz­ismert. A hidegháború időszakában létrehozott hírközlő központok tevékenységével, finanszírozásá­val kapcsolatosan — a Wall Street Journal (az amerikai üz­leti körök tekintélyes lapja) szavaival élve — a hivatalos amerikai körök 1971-ig „együgyű módon próbálták megtéveszte­ni az amerikai népet..." 1971 januárjában ugyanis Clifford Case, New Jersey állam szená­tora tényekkel bizonyította, hogy a két amerikai „védnökség" alatt álló rádióadót korántsem valamiféle „magánadakozók" tartják fenn, hanem ténylegesen - és nemcsak anyagilag — a CIA-tól függ. Az amerikai kormány ezek után már nem játszhatott to­vább „bújócskát”, s törvényja­vaslatot terjesztett elő a két rádióállomás finanszírozására vonatkozóan. Az amerikai sze­nátus külügyi bizottsága 1972 júniusában szótöbbséggel elfo­gadta a kormány kezdeménye­zésére benyújtott törvényjavas­latot, amelynek értelmében 38,5 millió dollárt irányoznak elő az 1972—73. pénzügyi évben a Sza­bad Európa Rádió és a Szabad­ság Rádió tevékenységének fi­nanszírozására. A döntést ak­kor annak ellenére hozták, hogy sok amerikai törvényhozó elle­nezte az amerikai adófizetők pénzének a hidegháborús szel­lemű rádiópropaganda céljaira való felhasználását. A. Johnson külügyminiszter­helyettes bizottsági felszólalásá­ban a két rádióállomás tevé­kenységének meghosszabbítása mellett foglalt állást. Fulbright szenátor, a bizottság elnöke, Mansfield szenátor, a demokra­ta párt szenátusi többségének vezetője és Symington szenátor a bizottságban elhangzott be­szédükben megtagadták támo­gatásukat a kormány törvény­javaslatától. Fulbright szenátor nyilatkozataiban többször is ki­jelentette, hogy meg kell ta­gadni a pénzösszegeket a két rádióállomástól. „Nem fér a fe­jembe — jelentette ki —, hogyan indítványozhatja a kormány, hogy az amerikai adófizetők további 38 millió dollárral tá­mogassák a Szabad Európa és a Szabadság Rádiót, amikor néhány nappal ezelőtt orszá­gunk lakosai láthatták, hogy az elnök Moszkvában a Szovjet­unió népéhez fordult, és ezt bizonygatta: elismerjük minden ország jogát, hogy kidolgozza a maga irányvonalát, megvá­lassza rendszerét, és a maga útján haladjon, más országok beavatkozása nélkül." A törvényjavaslat benyújtásá­val és elfogadásával az Egye­sült Államok kormánya eszmei közösséget vállalt a két rádió­adó politikai tevékenységével és „magánjellegük" formális han­goztatása mellett leplezetlenül saját hírközlő szervévé fogadta őket. Ha alakilag nem is, pénzügyileg azonban a SZER és a Szabadság Rádió is az Ame­rika Hangja kétes értékű stá­tuszára emelkedett. A két rádióadó „ügyeinek" intézésére létrehozták az Ameri­can Council for Privata Inter­national Communications Inc. (a Magánjellegű Nemzetközi Hír­közlés Amerikai Tanácsa), az amerikai elnök által kinevezett igazgató tanácsát. A tizenegy tagú igazgató tanács fő felada­ta, hogy ,­kielégítő kapcsola­tot létesítve a Külügyminiszté­riummal, biztosítsa a költségve­tési pénzalapnak a nemzeti érdekekkel összhangban álló felhasználását...” „A nyilvá­nos magánjellegű korporáció igazgató tanácsa a kong­resz­szusnak tartozik elszámolni a törvényhozás által megszavazott összegek felhasználásáról..." A két rádióállomás körüli pénzügyi vita következménye­ként 1973-ban dr. Milton Eisen­hower vezetésével elnöki külön­bizottság vizsgálta meg az állo­mások „hasznosságát és szük­ségességük indokoltságát”. Az úgynevezett „Eisenhower-jelen­tést” a közelmúltban hozták nyilvánosságra az Egyesült Álla­mokban. A jelentéssel kapcso­latos cikkében az International Herald Tribune (1973. július 12-i számában) védelmébe vette a két adót, kijelentve: „jelenleg ezek a rádióállomások bizonyos értelemben fontosabbak, mint valaha" és „a rádióadásokat a bennük rejlő politikai, gazda­sági mutatók egész biztosan ki­váló befektetéssé teszik . .." A Milton Eisenhower vezette vizsgálóbizottság jelentésében egyébként a következőket java­solta az amerikai kormánynak: 1. vonják össze a két hír­­közlőszervet , amely mintegy 2500 alkalmazottat foglalkoztat­­ és új név alatt folytassák te­vékenységüket; 2. a költségeket osszák fel a jövőben a NATO-partnerek kö­zött; 3. a SZER-t és a Szabadság Rádiót költöztessék át egy mün­cheni amerikai kaszárnyába. E harmadik javaslat elfogadása esetén az uszító rádióadók al­kalmazottai olyan jogi helyze­tet élveznének, mint az Egye­sült Államok NSZK-ban állo­másozó alakulatainak polgári státuszban levő személyzete. Nyitott kérdés azonban a sem­leges Ausztria fővárosában, a Wallner-strasszén működő SZER-kirendeltség sorsa. Az amerikai szenátus ez év szeptember 6-án 76 szavazattal, 10 ellenében megszavazta azt a törvénytervezetet, amelynek alapján az amerikai költségve­tésből továbbra is támogatják a Szabad Európa és a Sza­badság Rádiónak a Szovjetunió és a többi szocialista ország el­len irányuló tevékenységét. Hs a törvénytervezetet a képviselő­ház is elfogadja, 1974. július 1-ig további 50,2 millió dollárt költenek az említett adók támo­gatására. A törvénytervezet el­len foglalt állást Fulbright sze­nátor, a szenátus külügyi bi­zottságának elnöke. „A két rádióadó — írta a Pravda szeptember 8-i számá­ban - fékevesztett ellenséges propagandát folytat a Szovjet­unió és más szocialista orszá­gok ellen. A Szovjetunióval szembeni ellenséges felforgató tevékenység hivatalos washing­toni támogatása élesen ellent­mond a nemzetközi helyzet eny­hülésének és a népek közötti kölcsönös megértés kialakulásá­nak. Az Egyesült Államok sze­nátusa azok malmára hajtja a vizet, akiknek egyáltalán nincs ínyére a nemzetközi kapcsola­tok légkörének megváltoztatása. Az amerikai törvényhozók el­avult dogmák rabjai lettek. A hidegháború újjáéledését kívá­nó erők mesterkedésekhez fo­lyamodnak. Buzgón igyekeznek kedvezőbb képet kialakítani a kalózadókról, hangoztatva, hogy meg kell változtatni adásaik jellegét, el kell távolítani az adóknál dolgozó »engesztelhe­tetlen emigránsokat«. Ez azon­ban csak ámítás. Mint a New York Times is beismeri, ezek a rádióadások egyértelműen be­avatkozást jelentenek más or­szágok belügyeibe." A Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió jövőjének kérdése nemcsak a közvéle­ményt, hanem az amerikai kor­mányköröket is változatlanul foglalkoztatja, hiszen a jelen­legi helyzet nem tartható fenn vég nélkül. A két intézmény - amelynek működése az NSZK kormánya számára is terhes — további sorsának eldöntése körüli vitát még jobban kiélezi az a tény, hogy azok a jelentős po­litikai személyiségek, akik az USA-ban egyetértenek a kelet­nyugati kapcsolatok javításának általános szükségességével, e kérdésben ellentétes álláspon­tot foglalnak el. Egy bizonyos: ezeknek a hidegháborúban fo­gant, torzszülött hírközlő és hír­szerző szerveknek a működése aligha egyeztethető össze az enyhülés és az ellentétes társa­dalmi rendszerekhez tartozó ál­lamok közötti békés, kölcsönö­sen előnyös együttműködés el­mélyítésének az utóbbi időben kibontakozó folyamatával. Kovács Jenő Nagy fontosságot tulajdonítanak a zenés műsorok összeállításá­nak a fiatalok megnyerése, rendszeres hallgatókká való to­borzása érdekében (Archív képek a szerző gyűjteményéből) Több mint ezer napi-, hetilapot és havi folyóiratot, tájékoztató köz­lönyt, kiadványt és levelet dolgoznak fel rendszeresen a SZER-nél München - Bogenhausen, Arabellastrasse 18. Itt székel a Radio Liberty - Szabadság Rádió. Összesen 260 kilowatt összteljesítményű rövidhullámú adásban — az NSZK-ban a Mannheim melletti Lam­­pertheimben, a spanyolországi Playa de País-ban és Tajvanon épültek fel­­, hetenként 2000 órán át sugároz adást 18 nyelven a Szovjetunió lakosságának A SZER-nél a szocialista országok összes rádióadását (a vidéki stúdiók adásait is) állandóan hallgatják és rögzítik. A kutatási és elemzési osztály (Research and Analysis Department) mintegy száz szakértője végzi a rögzített anyagok értékelését, elemzését

Next