A Hazáért, 1975 (30. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-01 / 1. szám
NÉPÜNK ELISMERI, BECSÜLI, SEGÍTI A BELÜGYI ÁLLOMÁNY TEVÉKENYSÉGÉT . Párttagságunk elvi szilárdsága, politikai érettsége és aktivitása nagyobb, mint négy esztendővel ezelőtt volt. És a párttagok mellett ma már több-millióan vannak azok, akik helyeslik a párt politikáját, tudatosan elkötelezettek, és cselekvően részt vesznek a szocialista program megvalósításaiban. Mindenki érzékelheti a fejlődést, amely az emberekben végbement. Ezen a nagyobb tudást, a nagyobb tapasztalatot, az odaadást és a helytállást értjük. Feltétlenül elmondhatjuk tehát, hogy a szocializmus erői a két kongresszus között is növekedtek és erősödtek hazánkban. A helyzet olyan értelemben is jó, hogy nemcsak mi, kommunisták kívánjuk e politikai vonal törésmentes folytatását, hanem azok is, akik nem marxisták. Vagyis a társadalom kérdéseivel foglalkozó felnőtt lakosság döntő többsége kívánja ezt. És ez nagyon sokat mond, hiszen példázza, hogy politikánk milyen mélyen meggyökerezett a dolgozó tömegekben, mennyire egybeesik a nép óhajával és kívánságaival. Ez jelzi — és ezért is állíthatjuk —, hogy politikai helyzetünk jó, politikai feltételeink megfelelőek a kongresszusi felkészülés időszakában. Tehát nyugodt lelkiismerettel, a valósághoz hűen pozitív mérleget adhatunk a XI. kongresszusnak, pártunk tagságának, az ország dolgozó népének. A fejlődés mellett azonban látnunk kell a negatív jelenségeket, a kelemettert tüneteket is, a pártnak ezeket is fel kell ismernie, ezekkel is szembe kell néznie. Az utóbbi években volt egy-két politikai perünk, voltak problémáink az ifjúság bizonyos rétegeiben, köreiben. Ezek olyan nagyságrendű politikai ügyek, amelyekre azt szoktuk mondani: ,kibírjuk", s megvolnánk velük, ha garantálná valaki, hogy 20 évig nem is lennének nagyobbak. — Vannak persze más problémáink is. Van bizonyos fajta lazulás. Úgy látszik, valamiféle sajátosság az, hogy amikor baj van, és azt őszintén megmondják az embereknek, akkor tömörülnek és helytállnak. Árvíz, tűzvész, az ellenség nyílt támadása esetén összefog népünk, tűzbe, vízbe, csatába mehetünk. Ha viszont az ügyek rendesen, simán mennek, akkor vannak, akik ilyenkor könnyebben veszik a dolgokat, „lazulnak” és „lazítanak" — mondotta Kádár elvtárs, és példákkal illusztrálta ennek különböző jeleit. A többi között rámutatott: — Nálunk most tekintélye van a pártnak, az állami szerveknek, a közfunkcionáriusoknak. Meg is becsülik őket. Egyeseknek azonban ettől az önérzetük is a kelleténél jobban megnő. Erre már vigyázni kell. Helyt kell állni, az önérzettel pedig mérsékelten kell bánni, mert nagy hibák eredhetnek belőle. — Az állami, a vállalati és az egyéni érdek szaporodó öszeütközéseivel is találkozunk. Előfordul, hogy a vállalati érdek javára döntenek a népgazdasági érdekkel szemben. Azután az is, hogy az egyéni érdek javána ЫИеп a mérleg a népgazdasági vagy a vállalati érdekek kárára. Tapasztalható egoizmus, mértéktelen szerzési vágy, nem járó prémiumok és illetéktelenrészesedések hajszolása. A nagyobb bűncselekmények sem túl ritkák. - Ha arra szükség van, akkor határozottan járjunk el, hogy a törvényes jogszolgáltatás, az igazságszolgáltatás az eredeti rendeltetésének megfelelően működjék, tehát büntessen, ahol büntetni kell, és neveljen, ahol nevelni kell - hangsúlyozta Kádár elvtárs, és felhívta a figyelmet a differenciálásra, a jelentéktelen és a jelentős esetek közötti különbségtétel fontosságára, a nevelés és a büntetés jogszerű alkalmazására. Ugyanakkor rámutatott a megalapozott, reálisan bizonyított eljárás jelentőségére és az esetenként tapasztalható túlbizonyítási törekvések hátrányaira. Kádár elvtárs szólt arról, hogy az említett negatív jelenségek bizonyos értelemben politikai természetűek is. Sok emberben kételyt ébresztenek és felteszik a kérdést: hogyan megyünk tovább? — Ezt a kételyt természetesen az ellenség tudatosan szít. Árgus szemeikkel figyeli társadalmi, politikai életünket,gyekszik olyan negatív dolgokat találni - és ha nem talál, akkor kitalál —, amelyek az ő céljait segítik. Ellenségeink arra törekszenek, hogy népünk tudatát megzavarják. Ami egyébként az ő szemszögükből természetes, s különösen ilyenkor, pártunk kongresszusai előtt fokozzák is ezt a zavarkeltést — mutatott rá Kádár elvtárs, majd beszélt az ezzel kapcsolatos helyes magatartásról. Ezután a nemzetközi élet néhány kérdéséről szólít, ugyanúgy, ahogy azóta folyik, amióta létezik a két világrendszer. A kapitalizmusban, különösen a vezető kapitalista államokban ma energiaválság, infláció és egy sereg foglalkoztatási probléma jelentkezik. A kapitalista országok között erősödnek a politikai, gazdasági ütközések, mindinkább elmélyül a kapitalizmus általános válsága, a társadalom általános fejlődésének törvényei a kapitalizmus ellen hatnak. Ez az oka annak, hogy bár helyileg és esetenként támadnak, világméretekben védekezésbe szorultak — mondotta Kádár János elvtárs, és a továbbiakban részletesen szólt az ebből adódó hazai feladatokról. Népköztársaságunk a proletárdiktatúra állama A kongresszusi okmányok leszögezik, hogy államunk, a Magyar Népköztársaság a proletárdiktatúra állama, amelyet két okból is tovább kell erősítenünk. Egyrészt, hogy védje népünk szocialista vívmányait, elsősorban az imperializmus erőivel szemben, miután a belső elnyomó funkció - éppen a hatalom szilárdsága folytán - fokozatosan csökken. Másrészt azért, mert a gazdasági és kulturális építés területén igen nagy szervező munka hárul a szocialista államra. Az államélet kérdései közül Kádár elvtárs kiemelte, mint egyik alapvetőt, a szocialista törvényesség folyamatos ápolásának, szilárdításának fontosságát. Hangsúlyozta: A társadalom fejlődésével a törvényhozásnak és a törvények alkalmazásának is lépést kell tartania, ez természetes. Ezért - indokoltesetben - törvényeinken, törvényes rendelkezéseinken változtatnunk kell. De amíg hatályban vannak, mindenki számára kötelezőek. Hatályos jogszabályt még hasznosságra hivatkozva sem szabad megsérteni. A szocialista törvényesség szent és sérthetetlen. Senki sem állhat a törvények fölött, ilyen állampolgára a Magyar Népköztársaságnak nincs és nem is leheti . Amit Berkes elvtárs az állomány túlnyomó többségének jó munkájáról, kifogástalan magatartásáról mondott, azzal én is egyetértek hangsúlyozta Kádár elvtárs, majd így folytatta: - Ugyanakkor látni kell, hogy azállományon belül, ha kevesen is, de vannak, akik helytelen magatartást tanúsítanak, rossz gyakorlatot folytatnak. Van helyenként és esetenként politikai bizonytalanság is. Ezeket a jelenségeket különösen nem szabad szó nélkül tudomásul venni. Időben fel kell lépni ellenük. Sokszor mondják az elvtársak - és ez igaz -, hogy ami észlelhető a pártban és a társadalomban, az tapasztalható egy olyan testületen belül is, mint a Belügyminisztérium. A kommunista egyaránt kommunista a Hajógyárban és a Belügyminisztériumban, de az egyes, a konkrét kérdéseknél mégsem pontosan ugyanarról van szó minden esetben. Például sokat foglalkozunk - és joggal - az utóbbi időben a kollektív vezetéssel, a munkahelyi demokráciával. Lényegében ugyanarról van szó itt is, ott is, és mégis másképpen realizálódik, másképpen valósul meg ugyanaz a BM-ben, mint egy üzemben. A mi pártunkban törvény a kollektív vezetés. A pártot nem az apparátus vagy nem egyes személyek irányítják, hanem a választott kollektív testületek. Ez a kollektív vezetés természetesen az összes pártszervezetre, így a BM pártszervezeteire is érvényes. A BM pártszerveiben szintért kollektív vezetés van, kell is, hogy az legyen — a pártélet normái itt is ugyanazok, mint bármilyen más pártszervezetben. De azt is meg kell mondani, elvtársak, hogy a Belügyminisztériumban, a rendőrségen vagy akármilyen más, a BM alá rendelt testületben nincs és nem is lehet kollektív vezetés, csak egyszemélyi felelős vezetés és döntés. Egy alapszabály van: a parancsokat, a rendeleteket, az utasításokat végre kell hajtani. A szocialista demokráciával kapcsolatban szeretném azt is hangsúlyozni, hogy a szocialista demokrácia a nép forradalmi fegyelmét is jelenti. A demokrácia soha nem volt anarchia, soha nem volt lazaság, a munka kerülgetése. S ha a szocialista demokrácia a nép forradalmi fegyelme és rendje, akikor annak itt, a Belügyminisztériumban különösképpen érvényesülnie kell. Az MSZMP minden tagjától megköveteli, hogy a legjobb tudása szerint, minden erejével dolgozzon és harcoljon a párt céljainak valóra váltásáért, így a Belügyminisztérium területén dolgozó és szolgáló kommunistáktól is ugyanezt követeli. A minisztérium egész állományától elvárja a szocialista társadalom törvényes rendjének, népünk érdekeinek teljes és fenntartás nélküli szolgálatát. — Ha a párttagságtól elvárjuk, hogy feltétlenül legyenek mentesek azoktól a negatív jelenségektől, amelyek ellen harcolniuk kell, a belügyi dolgozóktól — párttagoktól és pártonkívüliektől — is meg kell követelnünk, hogy intaktak maradjanak minden törvénysértéstől, hiszen a törvények, a rendeletek megtartása és megtartatása hivatalbeli kötelességük és feladatuk. — Önök — mondotta Kádár elvtárs — munkájukban számíthatnak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a területi pártszervezetek, az állami s a társadalmi szervek és az öntudatos dolgozók segítségére, támogatására. Építsenek e szervek együttes és közös munkájára. Tevékenykedjenek az együttműködés fokozásáért, erősítéséért. Engedjék meg, elvtársak, hogy pártunk Központi Bizottsága és a magam nevében is jó egészséget és sok sikert kívánjak önöknek, beosztottjaiknak, munkatársaiknak. Kérem, továbbítsák ezt az üdvözletet és jókívánságot a Belügyminisztérium egész személyi állományának — mondotta befejezésül Kádár János elvtárs. HAZÁÉRT : államközi kapcsolataink kedvezően alakulnak — Ami a nezetközi politikát illeti, az uralkodó, é fő tendencia az enyhülés, a békés egymás mellett élés. Ez reáliás, ezt mindenkinek tudomásul kell vennie. A békés egymás mellett élés a mi osztályharcunk, fegyverünk a kapitaista országokkal való államközi viszonyban. A Nyugat számára sincs más út, egyetlen igazi út van számára is, a kékés egymás mellett élés realizálása, amelynek keretében tovább folytatódik a világnézetek, a világrendszerek harca