A Hazáért, 1975 (30. évfolyam, 27-53. szám)
1975-07-02 / 27. szám
г Diplomakiosztó ünnepség a rendőrtiszti főiskolán Június 28-án tartották az évfolyamzáró ünnepséget a rendőrtiszti főiskolán, ahol megjelent Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, dr. Garamvölgyi Károly oktatási miniszterhelyettes, Körösi György rendőr vezérőrnagy, belügyminiszterhelyettes és dr. Szilbereky Jenő igazságügy miniszter-helyettes , s ott voltak a társ fegyveres testületek, valamint az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képviselői is. Az öt évvel ezelőtt létrehozott, felsőfokú politikai és szakmai képzést nyújtó főiskolán az idén 229-en végeztek, közöttük először olyan tisztek is, akik az igazgatásrendészet, illetve a büntetésvégrehajtás területén tevékenykednek majd. Kónyi Gyula belügyminiszter-helyettes mondott ünnepi beszédet. Felolvasták Benkei András belügyminiszter díszparancsát, amelyben dicséretben részesítette és példaképül állította a személyi állomány elé a vörösdiplomát szerzett tiszteket. Dévai Mihály, Szabó Ferenc és Várnai László századosnak, Forgács Lajos, Magyari András, Molnár Kálmánna és Pető Zoltán főhadnagynak Kónyi Gyula adta át a vörösdiplomát. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival, majd a végzett hallgatók díszmenetével ért véget. Jugoszláv határőr delegáció látogatása A Magyar Népköztársaság belügyminiszterének meghívására az elmúlt héten Stjepan Domankusics altábornagynak, a jugoszláv határőrség parancsnokának vezetésével határőr delegáció látogatott hazánkba. A jugoszláv vendégek a BM Határőrség országos parancsnokságán tárgyalásokat folytattak a két országot érintő határőrizeti kérdésekről. A jugoszláv határőr delegáció a soproni kerületnél ismerkedett a magyar határőrök életével, a szolgálat sajátosságaival. Stjepan Domankusics altábornagy Földes Jenő vezérőrnagynak, a BM Határőrség parancsnokának kíséretében ellép a fogadására felsorakozott díszegység előtt (Fotó: Bausz) Vélemény és részvétel Lapunkban nemrég, az országgyűlési választásokat megelőző héten egy határőr véleményét idéztük: „Katonaidőnk alatt érdeklődési körünk kiszélesedik, valahogy érzékenyebbé válunk a közösség gonndjai, tennivalói iránt. Más szóval a politika, a politizálás életünk szerves részévé vált.” És szinte ugyanakkor jelentek meg ezek a sorok nyomtatásában, amikor az MSZMP Határőrségi Bizottsága a XI. kongresszus határozatai alapján a határőrség munkájára levonható néhány időszerű következtetésről és feladatról tárgyalt, s ezek között is kiemelten foglalkozott az eszmeiideológiai munka feladataival. S a katona véleménye meg a pártbizottsági ülés tartalma között a nagy szintbeli eltérés ellenére is sok az összefüggés, a felismerhetően azonos vonás. Amint az alap és az arra való építkezés összefügg. A fegyveres testületek — hangsúlyozta elismerően pártunk XI. kongresszusa — alapvető kötelezettségeik teljesítésén túl fontos szerepet töltenek be az ifjúság nevelésében. „Katonaidőnk alatt érdeklődési körünk kiszélesedik”, mondta a határőr. De tudjuk, minden, amit eddig elértünk, valamenynyi eredményünk is csak alap, lehetőség a kötelező előbbrelépésre. Hiszen a XI. kongreszszus az ideológiai-politikai munka elé is magasabb mércét állít, amikor például kimondja: „Az ideológia területén fő feladatunk, hogy a társadalom politikai egységére támaszkodva továbbfejlesszük a tömegek szocialista tudatát, segítsük a szocialista építőmunkát. Az elméleti munkában, a szocializmus propagandájában erősíteni kell az élettel, a szocialista építőtevékenységgel való kapcsolatot.” Ha — joggal — büszkék is vagyunk tehát állományunk politikai egységére, fiatal katonáink gyarapodó ismereteire, tudatának formálódására, tisztában kell lennünk azzal is, hogy amivel, mondjuk, három vagy öt esztendeje megelégedhettünk, azzal csak minimális programot teljesítenénk, márpedig a fejlett szocializmus építése az adott területen lehetséges maximumot követel meg mindenkitől. Volt idő — tulajdonképpen nem is olyan régen —, amikor elsődleges feladatként a sorállomány politikai alapműveltségének megteremtését kellett kitűznünk célul, ebből fakadóan az ismeretek nyújtása volt a döntő forma, valami iskolás sémába szorítva be azt, ami semmiféle sémát nem tűr. Félreértés ne essék, ismeretekre az élet valamennyi területén szükség van, hogy ne lenne hát rájuk szükség a politikai munkában. A társadalmi fejlődés törvényei, a hazánk felemelkedését bizonyító anyagok, a szocialista tábor erősödésének, együttműködésének adatai és dokumentumai, és még sok más hasonló ismeret nélkülözhetetlen a ma, még inkább a holnap embere számára — márpedig a fiatalság, amely most sorkatonai idejét tölti, tizenöt-húsz év múlva a társadalmi építés derékhada lesz. De az ismeretek a gyakorlathoz való kötődés, átélés nélkül aligha járulnak kellően hozzá az egyes ember, a közösség fejlődéséhez. Amikor tehát most — a XI. kongresszus határozatából következtetve — az MSZMP Határőrségi Bizottsága azt fogalmazta meg, hogy az ideológiai nevelés segítse elmélyíteni állományunk körében a szocializmus ügye iránti odaadást, a fejlett szocialista társadalom építésébe vetett hitet; hogy segítse a szocialista hazafiság, a proletár internacionalizmus tudatának és érzelmének erősítését, hogy erősítse tovább a Szovjetunióhoz, a többi szocialista országhoz fűződő barátságunkat — egyúttal követelménnyé teszi, hogy gyarapítsuk a mindennek gyakorlati megvalósulását szolgáló tettek, tetteink számát. Miközben tehát az elméleti követelmények is növekedtek — nyilvánvalóan több tudásra, átfogóbb ismeretekre van szüksége állományunknak ma, mint tegnap volt —, mind sürgetőbbé válik, hogy ezt az elméleti tudást teljes terjedelmében a napi gyakorlatba ejtsuk. Természetesen nem leegyszerűsítésekkel, nem vulgarizálással, hanem úgy, ahogyan ezt a parancsnokok, a pártszervek, a politikai munkások, a KISZ-szervezetek eddig is tették, csak talán nem mindig eléggé folyamatosan, eléggé magas hőfokon, eléggé következetesen. Biztosítani kell — határozta meg az MSZMP Határőrségi Bizottsága —, hogy növekedjék valamennyi kommunistának és KISZ-tagnak a politika iránti érzékenysége, érdeklődése, a politikai életben való részvétele. S hogy ez mit jelent? Anynyit, hogy legyen minden eseményről, tényről, hazánk, a határőrség, szűkebb közösségük életéről, fejlődéséről, a jövőről véleményük? Igen, azt is. Hogy legyen véleményük, hogy szavaikkal hirdessék pártunk politikájának helyességét, tanítsanak és agitáljanak. Értekezleten, foglalkozáson, baráti beszélgetések alkalmával, párt- és KISZ-rendezvényeken. De bármilyen szűk vagy széles legyen az a fórum, ahol a szavak elhangzanak, a vélemények megfogalmazódnak, ez csak kiegészítője és segítője, megalapozása az építésnek, a részvételnek. Az agitációnak és a propagandának biztosítani kell, hogy állományunk megértse: felemelkedésünk kizárólagos útja a szocialista haza javára végzett munka; mélyítsük az emberi kapcsolatokat, a közösségi szellemet, fokozzuk a személyi állományról való szellemi, kulturális gondoskodást; megfelelő figyelmet kell fordítani a szocializmustól idegen jelenségek leleplezésére ... - néhány, a XI. kongresszus határozataiból következő feladatból is kitűnik, hogy a politikai munka mennyire a mindennapokhoz, napi tennivalóinkhoz kötődik. S talán még inkább kitűnik ez, ha végiggondoljuk, hogy a határőrizet, a határforgalom ellenőrzése, a határrendbetartása és betartatása feltételezi a végrehajtók politikai tudatosságát. Elképzelhetetlen, hogy akár egyetlen határőr is képes legyen magas szinten ellátni szolgálatát, ha nem tudja, nem érzi, nem érd, miért és milyen célokat szolgál. Másfelől viszont az egyes ember személyiségjegyeinek gazdagodásához, politikai fejlődéséhez is szükséges, hogy politikai tettként élje át, értékelje és érzékelje tulajdon cselekedeteit , amikor az államhatár őrizetére kapott harci feladat teljesítését megkezdi, amikor útleveleket ellenőriz, amikor... Az elméletet és a gyakor■ latot, a szavakat és a tetteket, a véleményt és a részvételt tehát nem úgy kell összekötni — ahogy azt még néhány helyen és elvétve hiszik —, hogy a tanultak továbbadásához, a vélemények elmondásához keresünk és alkotunk újabb meg újabb lehetőségeket, hanem úgy, hogy a mindennapi szolgálat, a harckészültség fokozása, a fegyelem erősítése céljában ismerjen rá, ismerje fel mindenki az elméletben tanultak gyakorlati érvényesítésének lehetőségét. Sz.