Határőr, 1976 (31. évfolyam, 1-25. szám)

1976-01-08 / 1. szám

Ismét mögöttünk van egy mun­kával eltöltött esztendő. A határ­őrség eredményei áldozatkész szolgálatteljesítésről vallanak, s valóban lelkesítőek, különösen széppé pedig az teszi őket, hogy állományunkat a párt, a munkás­­osztály, a nép ügyének őszinte szolgálata vezette, a magunk te­rületén mi is hozájárultunk az ország épüléséhez, szépüléséhez, társadalmunkkal együtt, társa­dalmunk részeként fejlődtünk. Lelkesít bennünket az a tudat, hogy olyan ország határait védel­mezzük, amely a fejlett szocia­lizmust építi, s amely a szocia­lista országok közösségének tag­jaként, azokkal szoros egységben, azok segítségével töretlenül ha­lad a kijelölt úton. A jelenlegi világi helyzetben a szocialista kö­zösségről mint a világ legdina­mikusabban fejlődő térségéről szólnak mindenütt; országaink gazdasága tervszerűen növekszik, stabilabb, mint bármely kapita­lista államé. Ezek az eredmények — köztük hazánk eredményei is — alapozták meg a békés egy­más mellett élés politikájának sikerét; a Szovjetunió, a varsói szerződésbe tömörülő szocialista országok politikai, gazdasági, ka­tonai ereje 1975-ben is előbbre vitte a békéért és a társadalmi haladásért folyó küzdelem ügyét, s többek között a helsinki meg­állapodáshoz vezetett. Jól tudjuk, hogy mind a világ, mind hazánk előrehaladását — s ezen belül a magunk területén a határőrség fejlődését — a való­ságos, a konkrét helyzet alapján s aszerint lehet megítélni, hogy a kitűzött célokat mennyire kö­zelítettük meg, az elénk állított feladatokból mennyit és hogyan váltottunk valóra. A mércét tár­sadalmi életünk valamennyi te­rületén — s a határőrség számára is — egyértelműen az MSZMP XI. kongresszusa határozata és az ott elfogadott programnyilat­kozat jelenti. A XI. kongresszus nagy elismeréssel szólt a fegyve­res erők és testületek, így a ha­tárőrség munkájáról is, amikor határozatába foglalta, hogy „a fegyveres erők és fegyveres tes­tületek tagjai becsülettel telje­sítik hivatásukat”. Kötelezően írta elő azonban a továbblépést is, s kimondta, „dolgozó népünk elvárja, hogy a néphadsereg sze­mélyi állománya, a közrend és az államhatár őrei, a munkás­őrök a jövőben is legyenek szo­cialista hazánk tudatos, hűséges védelmezői, szövetségeseink áldo­zatkész fegyverbarátai, és magas fokú hivatástudattal s felkészült­séggel tegyenek eleget megtisz­telő feladataiknak”. Nyilvánvaló tehát, hogy ami­kor a határőrség 1975-ös ered­ményeit mérlegre tesszük, ami­kor a nagyon fontos következő esztendő feladatait körvonalaz­zuk, akkor a kongresszus határo­zatait használjuk kizárólagos mérceként, s a kongresszus hatá­rozatában foglaltakat kell alkal­maznunk alkotó módon a ma­gunk területére. Elmondhatjuk, hogy a határ­őrség egészének tevékenységét яг elmúlt esztendőben is az MSZMP XI. kongresszusán el­fogadott magasabb követelmé­nyekhez igyekeztünk igazítani. A BM Határőrség állománya, a párt és a kormány útmutatásait követve, majdnem valamennyi területen eredményese­n hajtotta végre a belügyminiszter elvtárs parancsnak és utasításait. A sze­mélyi állomány döntő többsége — politikai és szakmai ismereteit szüntelenül bővítve —, elkötele­zetten és öntudatos fegyelemmel végezte állam- és közbiztonsági, közrendvédelmi feladatait, helyt­állt a határőrizetben, a határ­forgalom ellenőrzésében, a határ­rend betartásában és betartatá­sában. Az eredményes munkához adot­tak voltak a megfelelő feltételek, mindenekelőtt a pártunk és kor­mányunk által világosan megha­tározott követelmények s az ezek­hez járuló gondoskodás, amelyet szüntelenül éreztünk. A XI. kong­resszus és hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére szé­les körű politikai aktivitás bon­takozott ki egységeinknél és al­egységeinknél. Ennek nyomán fokozódott az állomány felelős­ségérzete, egységesebben sikerült értelmezni és értelmeztetni az összbelügyi, a határőrségi felada­tokat. A személyi állomány nagy többsége valamilyen címet ért el a szocialista versenymozga­lomban. Megkezdhettük az új szabályzatok oktatását, és ered­ményesen végeztük az ezekben megszabottak végrehajtását. Nagy segítséget jelentett ne­künk az Elnöki Tanács törvény­­erejű rendeleté a belügyi mun­káról és a Minisztertanács ren­delete a határőrség tevékenységé­ről. Sikereinket nem magunkban, nem elszigetelten értük el, így azok nem is lettek volna elérhe­tőek, hanem támaszkodhattunk az esztendő valamennyi napján, minden fontos feladatunkban a fegyveres társszervekre és­­tes­tületekre, a Belügyminisztérium valamennyi területén dolgozó elvtársainkra, a Magyar Néphad­sereg szerveire, a vám- és pénz­ügyőrség beosztottaira, a mun­kásőrökre, és szüntelenül éreztük a határ menti lakosság támoga­tását, segítőkészségét, szeretetét. Megvalósul az, amit Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára a Bel­ügyminisztérium vezetői értekez­letén most egy esztendeje mon­dott, hogy: „...munkájukban számíthatnak a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a területi pártszerveze­tek, az állami s a társadalmi szervek és az öntudatos dolgozók segítségére, támogatására. Épít­senek e szervek együttes és kö­zös munkájára. Tevékenykedje­nek az együttműködés fokozá­­sáér­t, erősítéséért.” Amikor az elmúlt esztendőre visszatekintve eredményekről és sikerekről szólunk, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy néhány területen elmaradtunk lehetőségeinktől, hogy akadnak a határőrségnél is kisebb és na­gyobb közösségek, amelyek szel­lemi és erőtartalékaikat felhasz­nálva többet tehettek volna a közös ügyért, mint amennyit tet­tek. S amikor előre tekintünk, a jövő feladatokra, ak­kor minden­képp a fokozódó követelmények­ből kell kiindulnunk, az elért eredmények megszilárdításának és valamennyi hiba kijavításának igényével. Ha nagyon tömören akarnánk megfogalmazni, hogy mit kell tennünk a még nagyobb sikerek érdekében, akkor azt mondhat­nánk, hogy valamennyi területen, életünk valamennyi mozzanatá­ban javítsuk — mert javítanunk kell — munkánk hatásfokát. Tehát nem többet, általában nem többet, hanem jobban kell dol­goznunk úgy, hogy a felhasznált erők és eszközök, a befektetett energia többet kamatozzon az alegységeknél, az egységeknél a határőrizetben is, a határforga­lom ellenőrzésében is és hasonló­képpen a nevelőmunkában, az el­kötelezettség erősítésében, az ön­tudatos rend és a fegyelem meg­teremtésében. A hatásfok javítása, a hatéko­nyabb munka korunk követelmé­nye a politika, a gazdaság, a tu­domány, a művelődés, és a had­ügy, egyszóval életünk valameny­­nyi területén. Előbbre csak úgy léphetünk, ha elérjük, hogy erő­feszítéseink, meglevő szellemi és anyagi erőink többet kamatozza­nak. Ez azonban természetesen erőfeszítéseket igényel az irányí­tóktól, a vezetőktől és a végre­hajtásban részt vevő mindany­­nyiunktól is. A hatékonyabb munka, a lehe­tőségek jobb kihasználása érde­kében mindenütt kritikus ön­vizsgálatot kell tartani, és akkor föltárhatjuk azokat a gondokat, amelyeket a következő évben na­gyobb következetességgel, alapo­sabban, jobban szervezett mun­kával meg kell szüntetnünk. Az egységeknél és alegységek­nél határozottabban, folyamato­san és következetesen kell irá­nyítani a határőrizetet. Még vi­szonylag gyakori, hogy egy-egy tennivalót, feladatot hosszadal­masam készítünk elő, hogy többet foglalkozunk a múlt értékelésé­vel, mint a feladatok kiválasztá­sával, hogy újból és újból eliga­zításokat tartunk, ugyanakkor azonban a végrehajtás során a folyamatokra nem tudunk köz­vetlenül hatni, nem tudjuk eléggé erősíteni a kedvező tendenciáikat és elég gyorsan elhárítani a me­net közben fölbukkanó akadá­lyokat. Azért ismétlődhetnek meg új­ból és újból, viszonylag gyakran egyes jellemző hibák, mert okai­kat az arra hivatottak nem tár­ták fel vagy ha igen, hát nem szüntették meg időben. Azután viszonylag gyakori jelenség, hogy jól tudjuk, hol vannak gyenge pontjainak, melyek azok a terü­letek, ahol nem értünk el ele­gendő eredményt, meglevő erőin­ket mégsem csoportosítjuk oda, s így azt sem érhetjük el, hogy e gyengeségek megszűnjenek. S az is igaz, hogy sok elvtársunk­tól, határőrközösségtől a jelen­leginél példamutatóbb, öntudato­­sabb, fegyelmezettebb munkát várhatunk még el. Egyszóval sokat kell tennünk azért, hogy a közösségekben, az állományban rejlő nagy erőt, kétségtelen tehet­séget mindannyiunk és ügyünk javára kibontakoztassuk. Hatékonyabb munka csak együt­tes erővel, csak az egész állo­mány összefogásával képzelhető el, akkor, ha mindenki folyama­tosan eleget tesz napi szolgálati feladatainak, a szabályzatok, a parancsok követelményeinek. A vezetők, a parancsnokok, a párt- és a KISZ-szervezetek, a szak­­szervezetek, a kommunisták és az ifjúkommunisták túlnyomó többségének eddigi eredményei, a szép példák, a nagyszerű tettek ezrei bizonyítják, hogy lehet és tudunk mindig a követelmények szerint dolgozni, hogy a követel­mények reálisak. Reálisak még azok a magasabb követelmények is, amelyeket a felsőbb pártszervek, elöljáróink és parancsnokaink az 1976-os cél­kitűzésekkel állítanak elénk. S létfontosságú követelmény, hogy ezeknek eleget tegyünk. Igaz, a nemzetközi életben az enyhülés folyamat­a feltartóztathatatlan, és ez bizonyára a jövő esztendőben is egyezmények, események sorá­­vl mutatkozik majd meg; nekünk azonban látnunk kell, hogy éppen a nemzetközi enyhülés érdeké­ben az államhatáron, az állam- és a közbiztonság szilárdításában, a közrend védelmében éppoly szigorú, feszes szolgálatellátásra van szükség, mint korábban, vagy még feszesebbre, még szi­gorúbbra. Hogy ezt elérhessük, növelni kell állományunk tuda­tosságát, internacionalista elköte­lezettségét, mindenkivel megér­tetve, hogy csak a szocialista ál­lamok egységes fellépése, meg­bonthatatlan barátsága vezethet a haladó világ újabb és újabb sikereihez. 1976-ben tehát tovább kell erő­síteni a határőrség állományának eszmei-politikai tisztánlátását, cselekvési egységét, el kell ér­nünk, hogy tudatossága, elkötele­zettsége konkrét szolgálati tettek­ben nyilvánuljon meg. Felsőbb szerveink, elöljáróink joggal vár­ják el tőlünk, hogy a vezetői te­vékenység szolgálati eredmények­ben mutatkozzon meg; hogy jól szervezzük, mozgósítsuk állomá­nyunkat a feladatok végrehajtá­sára, hogy mindig a legfontosabb területeken összpontosítsuk erőin­ket, éljünk lehetőség­einkkel. Már szóltam arról, hogy az El­nöki Tanács 17. számú törvény­erejű rendelete és a Miniszter­tanács 40-es és 26-os rendelete milyen nagyfokú segítséget jelent a Belügyminisztérium s a határ­őrség számára is. E rendeletek alapján több segítséget várha­tunk és kaphatunk a lakosságitól, ugyanakkor ezek lehetőséget ad­nak a szélesebb társadalmi ellen­őrzésre most már a lakosság is pontosan tudja, mi a feladatunk, és elvárja, hogy e feladatainknak a haza és a szűkebb pátria érde­kében maradéktalanul megfelel­jünk. Elvárják, hogy munkánk hatását fokozzuk, hogy legyen feszes és pontos a szolgálat, de egyideűleg törvényes, kulturált és udvarias. Mindennek teljesítése további felkészülést igényel, s annak a nagy plitikai segítségnek a tel­jesebb hasznosítását, amelyet a terület párt-, állami és társa­dalmi szervek, a határ menti lakosság eddig is nyújtott. Tömegkapcsolataink erősítését írja elő számunkra a belügyi munkára vonatkozó központi bi­­zottsági határozat, ezt igényli tő­lünk az élet, hiszen nyilvánvaló, hogy feladatainkat csak a határ­vidék hazafias lakosságának min­denkin támogatásával teljesít­­hetjük. De belső életünkben is szám­­talan tennivaló akad, például az emberekről való gondoskodásban. Ahol még előfordul, ott is sza­­kítanunk kell a hosszadalmas, nehézkes ügyintézéssel, s a­z al­egységeknél az egyes emberekig kell eljutni, a határőröket kell is ismerni, a feladatokra meg­felelően mozgósítani és felkészí­­tni. Ez a fontos és nem a papír. Szólnunk kell arról, hogy 1976- ba több, nagy jelentőségű poli­­tkai feladat áll a határőrség brim­­in­istái, ifjúkommunistái, sakszervezeti tagjai előtt. A­árt tagkönyvek cseréjének elk­­észítése, a tagsággal folytatott­zéles körű eszmecsere, a minden őrületre kiterjedő értékelő, elem­­ző munka, a januári—februári beszámoló taggyűlésekkel meg­kezdődik. Személyi állományunk túlnyomó többsége fiatal, érthető tehát, hogy a KISZ IX. kong­resszusára való felkészülés, majd a kongresszus határozatainak megismertetése mindannyiunk közös ügye, elsőrendű köteles­sége. A határőrségnél dolgozó szakszervezeti tagok számára is biztosítanunk kell minden lehe­tőséget ahhoz, hogy a magyar szakszervezetek XXIII. kongresz­­szusának határozatait maradék­talanul végrehajthassák. S ebben az esztendőben kerül sor az SZKP XXV. kongresszusára, amely — mint hatalmas testvérpártunk va­lamennyi kongresszusa — a világ­­politikát meghatározó tanácsko­­­­zás. Ezekre az eseményekre úgy kell készülnünk, az ezekkel kap­csolatos politikai feladatainkat úgy kell végrehajtanunk, hogy az hasson napi munkánkra, javítsa tevékenységünket járuljon hozzá a határőrizet erősítéséhez. Az életünket, a tevékenységün­ket, a fejlődésünket meghatározó elvárások, parancsok, utasítások maradéktalan végrehajtása több­ nagy feladatokat ró mind­­nyiunkra, alkotó, öntudatos, hozatkész munkát követel mi annyiunktól. Pártunk és komá­nyünk, a Belügyminisztérium ve­zetésének gondoskodása s eddig eredményeink lelkesítő tudata ösztönözzön mindannyiunkat, a határőrség egész állományát arra, hogy a követelményeknek min­dig és mindenben maradéktalanul megfeleljünk. TÓTH IMRE ezredes, az MSZMP Határőrségi Bizottságának első titkára

Next