Határőr, 1978 (33. évfolyam, 26-51. szám)

1978-06-30 / 26. szám

LENGYEL­ORSZÁGBAN Kádár Jánosnak, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárának vezetésével a Magyar Népköztársaság párt- és kor­mányküldöttsége a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának, a Lengyel Népköztársaság Államta­nácsának és Minisztertanácsának meghívására 1978. június 21. és 23. között hivatalos baráti látogatást tett a Lengyel Népköztársaságban. A Magyar Népköztársaság küldött­sége varsói tartózkodása során töb­bek között felkereste a Varsói Sze­mélygépkocsigyárat, ahol az üzem dolgozói szívélyes, baráti fogadtatás­ban részesítették a vendégeket. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Ed­ward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára vezetésével a két párt és kormányküldöttség megbeszélést folytatott. A küldöttségek tájékoztatták egy­mást az MSZMP XI. és a LEMP VII. kongresszusán elfogadott határoza­tok végrehajtásáról, a két ország belső helyzetéről és a szocialista épí­tőmunka fő feladatairól. Megelégedéssel állapították meg, hogy mindkét ország javára állan­dóan mélyül és fejlődik a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Nép­­köztársaság gazdasági és műszaki tudományos együttműködése. Gyors ütemben fejlődik az árucsereforga­lom. Reális lehetőségek vannak az 1976—1980-ra szóló ötéves kereske­delmi egyezmény előirányzatainak teljesítésére, illetve túlteljesítésére. Kedvezőnek tartják, hogy a mos­tani ötéves tervidőszakban a lengyel szakértők és építőmunkások közre­működésével több fontos magyar lé­tesítmény épül. A küldöttség tagjai megelégedéssel szóltak arról, hogy megkezdődött annak a programnak a kidolgozása is, amely meghatároz­za az együttműködés továbbfejlesz­tésének irányait 1990-ig. A felek pozitívan értékelték a kul­turális és tudományos együttműkö­désben elért fejlődést is. További erőfeszítéseket tartanak célszerűnek annak érdekében, hogy a tömegtájé­koztató eszközök segítségével sokol­dalúan mutassák be a két ország társadalmi, politikai és gazdasági fejlődését. Hangsúlyozták, hogy a Magyar Népköztársaság és a Len­gyel Népköztársaság lakosságának közvetlen kapcsolata, a turistaforga­lom fokozatos fejlődése, fontos té­nyezője a két ország kölcsönös meg­ismerésének, s e téren még szoro­sabbá kell tenni az együttműködést. A két fél kifejezte azt a szándékát, hogy tovább bővíti a hagyományos magyar—lengyel kapcsolatokat, a párt, az állami és a társadalmi élet minden területén. _ A két küldöttség megbeszélései az őszinteség és a bizalom légkörében zajlottak le, és valamennyi megtár­gyalt kérdésben a nézetek teljes azo­nossága nyilvánult meg. Kádár János elvtársat üdvözlik a varsóiak Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Kádár János, az MSZMP KB első titkára Gdansk hűvös párákba burkolózik. A tenger tajtékzik, a tenger haragos. A határőrnaszád átfut a kikötő csön­desebb vizén, elhagyja a mólók vonalát, s nem védelmezi többé a part. Ő védelmezi, őrzi a partot. A szárazföldet, amely Lengyelország. Törékeny sajka, magas hullámokon lovagolva. Tűnhetne úgy is: a viharos szél űzi-hajtja, jelöli útját. De a határőrnaszád arra jár, s mindig csak arra, ahova a kötelessége rendeli, áttörtet a hullámokon, birkózik a szelekkel. A naszád? Dehogy, ő csak az ember eszköze. A katonáké. A lengyel határőr tengerészek vívnak naponta új és új csatát tengerrel, elemekkel. S ha a naszád feladatát bevégezve visszasiklik a ki­kötőbe, lengyel határőrök érkeztek meg csatáikból, győ­zelmesen. Takács István felvételei ÁLLJ A HATÁRON! Cikkünk címét a prágai Nose Vojsko kiadásában nemrég meg­jelent antológiától kölcsönöztük (a cseh cím: Stopy na hranici), mert jellemző ez a cím és maga a könyv is, amely szerkesztőségünkbe éppen a mai postával érkezett. Az antológia írásai a határőrök harcairól szólnak, a baráti szocialista országok államhatárait őrző ktonák nehéz és változatos szolgálatáról, mindig éberséget, magas fokú harckészséget követelő helytállásáról. Miközben a körülmények nyilvánvalóan mások a Csukcs félszigeten, mint a német alföldön, a Balti tenger partjai mentén, mint a Fertő tavon. A különbségek nyilvánvalóan nagyok, a távolság Vlagyivosztok és Sopron között több mint tízezer kilométer, de a Balti tengert is vagy négy, négy és fél ezer kilométer választja el a bolgár-török határvonaltól, s mégis van, ami összeköti az itt és ott, az egymástól irdatlan távol­ságokban szolgáló fiúkat, összeköti őket a lényeg: a szocialista or­szágok államhatárai őrzésének, védelmezésének célja. Jelképnek érezzük mi ezt a húszezer példányban, a cseh határ­őrség kezdeményezésére megjelent könyvet, azt látjuk benne, hogy a legfontosabbat, a lényeget hangsúlyozza. Az összetartozást. A sok­féle tettben, a helytállás felsorolhatatlanul sok példájában megmu­tatkozó azonosságot. A proletár internacionalizmusban gyökerező határőrbarátság érzését, amely átnyújtózik ezer meg ezer kilomé­terek fölött, amely most egy könyv formáját öltötte magára, de amely máskor s másféle formában is naponta megmutatkozik. A baráti szocialista országok határőreinek fegyverbarátsága nem mai keletű, évtizedek alatt ötvöződött mind nemesebb és nemesebb anyaggá, tulajdonképpen természetes és talán önmagától is el­mélyülni képes érzelem. Ha én, aki Hegyeshalomban a Lajta part­ján, vagy a kőszegi hegyekben rovom a portyautat, tudom, hogy egy bolgár katona valahol lent délen, egy szovjet északon, egy cseh nyugaton ugyanezt teszi, és fázik mint én, gázol a hóban, szenved a hőségtől hozzám hasonlóan, s legfőként, ha tudom, hogy ugyanaz a cél vezérli, természetes, hogy testvéremnek, barátomnak érzem. Az államhatár egy-egy ország szuverenitásának s ugyanilyen mértékig egységének jelképe, amit körülölel, a politikai rendszer, sajátos gazdasági, kulturális alakulat, nemzeti — és a nemzetbe illeszkedő nemzetiségi­­ arculat, az a haza. Tudjuk, hogy az állam­határok sérthetetlenségének, másíthatatlanságának elve Európa bé­kéjének és biztonságának egyik legfontosabb záloga. S ez utóbbi mondat tartalmazza azt az elemet, ami a haza határainak őrizetét internacionalista tevékenységgé avatja - miközben semmit sem vesz el hazafias jellegéből -, s közös feladattá teszi. Ezen túlmenően pedig történelmi realitás korunkban, hogy két világrendszer létezik, alapvetően kétféle társadalmi berendezkedés, az egyik, a kapita­lista-imperialista a kizsákmányoláson alapul, a másik, a mienk pedig, a szocializmus kizsákmányolásmentességet, igazabb emberi tartalmakat, egyén és közösség egymásrautaltságát hirdető elvein, s amíg ez így lesz — az emberiség történetének átmeneti korszakai évtizedekig, gyakorta évszázadokig tartottak mindig —, a régi soha­sem adja föl önként, sohasem harc nélkül pozícióit. E világméretű küzdelemben pedig különös jelentőségű mindenütt a két rendszer között földrajzilag is meghúzható határvonal, amelynek nagyobbik részét szovjet, de más részeit meg bolgár, magyar, csehszlovák, NDK-s határőrök vigyázzák. Nemzeti érdekeiknek és a nemzetközi proletariátus érdekeinek megfelelően. Tudjuk, nem írtunk eddig semmi újat. De le kellett írnunk mind­ezt, ha egy Prágában nemrég megjelent könyv kapcsán a lényeg felől akartuk megközelíteni a tényeket: a barátság és szoros együtt­működés mindazon jegyeit, amelyeknek gyakorta, szolgálatunk köz­ben mi, magyar határőrök is tanúi vagyunk. S ezek közül csak egy - meglehet, nem is a legfontosabb -, hogy csehszlovák barátaink a szocialista országok határőrségeinek életéről gyűjtöttek össze érdekes-izgalmas, jellemző történeteket, és ebből könyv született.­­ Amint ugyanígy csak egy példa: szovjet és magyar, csehszlovák és magyar őrsöket közvetlen telefonvonal köt össze, s hogy azt mondja a parancsnok — itt vagy amott, tulajdonképpen teljesen mindegy —: ha bármi történik, először a kerületet értesítem, aztán a szomszé­dokat - a szovjet őrs a magyar, a magyar a csehszlovákot -, s így erőnk megkétszereződik. Gyakoriak a tapasztalatcserék: magyar határőr delegáció uta­zik Lengyelországba, NDK-s Bulgáriába, az egyik szocialista ország FEP-es szakemberei tanulmányozzák a másik forgalomellenőrző rend­szereit, s mindennapos, magától értetődő dolognak tartjuk, hogy a baráti országok határőr tisztjei közül sokan a Szovjetunió határ­őrségének főiskoláin, akadémiáin szereznek diplomát vagy tökélete­sítik tudásukat. Vagy - más területekre kalandozva - a határőrségek kulturális együttműködéséről is sokat írhatnánk. Nemrég például lapunk ter­jedelmes tudósításban számolhatott be a BM Határőrség Központi Zenekarának a szovjet határőröknél tett turnéjáról: munkácsi, csapi, beregszászi fellépéseivel zenekarunk szép sikert aratott a szovjet határőrök körében. A tényeket, a barátságról valló jelenségeket sokáig sorolhat­nánk még. Úgy véljük, egyszerűbb összefoglalni a lényeget, amelye­ket ezek a tények mind-mind magukból sugároznak, s amelyet a prágai Nase Vojsko kiadónál nemrég megjelent könyv is mutat: hazánkat szolgálva közös ügyet szolgálunk más és más határokon őrködve, állva.

Next