Határőr, 1980 (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-04-02 / 14. szám
SZÉP EMLÉKEIM MARADTAK — Ott szolgáltam, az Őrségben ... A vasi táj csodálatos szépsége és az őrs közössége felejthetetlen marad számomra ... Úgy érzem, ott váltam igazán felnőtté. Vállalatom pártszervezetének javaslatára ott, az őrsön fogadtak a kommunisták soraiba, s ez nekem mindennél többet jelent... így kezdi visszaemlékezéseit Lukács József, a Somogy megyei Sütőipari Vállalat 3-as, kaposvári kenyérgyárának sütőipari szakmunkása, brigádvezető. Egy- és kétkilós kenyeret, nagy kiflit, réteseket, pogácsát, és még jó néhány más, sütőipari terméket készít. — Pékeink — említi Bánkuti Béla igazgató — ma már inkább műszerészek, automata gépeket kezelnek. Lukács József egyike azoknak a fiatal szakmunkásoknak, akik értik és szeretik is ezt a nem könnyű, gyakran szidott mesterséget. Persze dicsérik is pékeinket, ha jóízű, szépen sült, friss kenyeret vihet haza a vevő az üzletekből... Erre törekszünk most; azt kértük a kongresszusi, felszabadulási versenyben részt vevő brigádoktól, hogy kifogástalan minőségű kenyeret, zsemlét, kiflit és más sütőipari terméket készítsenek. Ezt várták Lukács Józseftől is, aki a tizenegy tagú, zöldkoszorús Sallai Imre brigád vezetője. Nézegetem a brigádnaplót, hallgatom a vezetőt. Nincs mögöttük hosszú múlt, hiszen januárban volt két esztendeje, hogy közösségüket megalakították. Ám ha hosszú múltjuk nincs is, eredményeikből s még inkább ,terveikből arra lehet következtetni, hogy jövőjük annál inkább van. — Valamennyien szakmunkások vagyunk — magyarázza a brigádvezető —, igazolatlanul még senki sem hiányzott közülünk, amióta a brigádban együtt vagyunk. Együtt vagyunk! — ezt más értelemben is mondta. Együtt, közösen döntöttek, s márciusban kommunista műszakkal köszöntötték szabadszombatjukon pártunk XII. kongresszusát, fölszabadulásunk 35. évfordulóját, és keresetüket Kaposvár gyermekintézményeinek a fejlesztésére adták, így kezdeményezték a Tegyük szebbé környezetünket! mozgalom elindítását, s hívták versenyre a vállalat valamennyi szocialista brigádját. Közösen vállalták a sütőipari tanulók segítését is. Az ünnepekből, a vasárnapi pihenőkből nekik kevés jut,kevesebb, mint másoknak. Nagyon sok ünnepen hagyják egyedül a családot, s mennek dolgozni, hogy reggelre friss kenyér legyen az üzletekben. — Vajon megszokható ez az életforma ? — Tizennégy évesen kerültem faluról jelenlegi vállalatomhoz — válaszol Lukács József —, itt tanultam a szakmát, innen vonultam be a határőrséghez, s ide tértem vissza. Tudom, tőlem többet várnak, mint fiatal kommunistától, brigádvezetőtől, s ezt igyekszem becsülettel teljesíteni. Ezzel tartozom a határőrségnek s vállalatomnak is. Igen nagy segítséget kaptam a sütőipartól, segítségükkel költözhetem az idén feleségemmel és kétéves kislányommal a Zaranyi lakótelepen háromszobás új lakásba. — Tervei, céljai? — Ősszel beiratkozom a gimnáziumba, szeretnék érettségizni, s azután tovább tanulni. . . Brigádommal eredményesen akarunk szerepelni a kongresszusi és a felszabadulási munkaversenyben, szeretnénk elnyerni az aranykoszorút. A vállalat a verseny három legjobb brigádját 12 000 forinttal jutalmazza. Lukács Józsefék közöttük akarnak lenni. — Nem a pénz miatt — mondja a brigádvezető —, az a célunk, hogy becsületet szerezzünk a sütőiparnak. Ha úgy értékelik, hogy valóban jó minőségű kenyeret, süteményt adunk a lakosságnak, s nincs panasz annak minőségére, annak örülünk majd a legjobban. Sz. L. Fotó: Gyertyás László Közeledik a szakkiképzés vége, az ifjú határőrökből nemsokára — a sikeres vizsgák után — felelősségteljes, harci feladatot ellátó katonák lesznek. Még élénken él emlékezetükben a bemutató lövészet napja. Akkor egymást alig ismerve szorongtak a dermesztő hidegben, és össze-összerezzentek a lövések hallatán. Nem gondolták, milyen hamar eljön az a nap, amikor saját kezükben dörren nagyokat a géppisztoly, a golyószóró, s részesei lehetnek a kiváló és jó eredmény sikerérzésének. Maradandó élményeik vannak az eskü ünnepélyes, meghatottsággal telített pillanatairól, az első látogatásról, a búcsú nehéz perceiről. Jelentős állomás volt a kiképzésben az első őrszolgálat, amikor vigyáztak az éjszakában, és kábultan ébredtek a pihenők után. A nehézségeket később legyőzte a szakmai felkészültség, a begyakorlottság, a magabiztosság. Megannyi új benyomást és élményt szeretnének közölni a határőrök az otthon maradt kedvessel, a mindig aggódó mamával, az örökkön büszke testvérrel. De ennek is megvan a maga módja és ideje: a levélírás nyugodt negyedórája. A sorok papírra vetése közben a képzelet kiröppen a körlet falai közül, messze szárnyal, otthon jár, kedvest lát, hogy aztán visszatérjen a füzethez, a könyvhöz, s újra meg újra elismételje a tanultakat. Közeledik a szakkiképzés vége, sokasodnak a tennivalók, az élet tovább folyik megszokott medrében. K. L. Réz Dániel felvételei TÚL A FÉLIDŐN A levélírás nyugodt negyedórái Figyelem és fegyelem jellemzi a foglalkozásokat ! Híradók lesznek Két levél egy őrsről Határőrök. ■ Távol családjuktól őrzik a somogyi határszakaszt. Olyan embereket ismernek meg szolgálati idejük alatt, akikről korábban nem is hallottak. Velük összefogva végzik nehéz feladatukat, s közbenezernyi élmény gyűlik össze. S talán éppen ezért esténként, meg a szolgálatok közötti szabadidőben gyakran kerül elő a papír, íródik az üzenet a távol élő családnak, hozzátartozók nak.* Lassan formálódnak a betűk, míg szavakká, sorokká válnak. A levelet író fiatal határőr szüleire, öccsére gondol, akik talán éppen róla beszélnek. — Sok minden történt velem, legutóbbi levelem óta . .. S amire a legbüszkébb vagyok: az őrs KISZ-szervezetének javaslatára a kommunisták soraiba fogadtak. Tagkönyvemet a beszámoló taggyűlésen ünnepélyesen nyújtották át... Nagyon boldog vagyok, ezt igen nagy megtiszteltetésnek tekintem. S ott, a taggyűlésen arra tettem ígéretet, hogy méltó leszek a kommunisták bizalmára. Ezt el is várják tőlem, hiszen nemrégen jutottunk túl a vizsgákon, s négyen valamennyi tárgyból ötösre vizsgáztunk. Most a XII. pártkongresszus tiszteletére, a felszabadulás 35. évfordulójára indított szocialista versenyben veszünk részt. Azt vállaltuk, hogy erősítjük a fegyelmet, a határőrizeti feladatokat példásan hajtjuk végre. S én azt is megfogadtam, hogy megtartom, illetve újból megszerzem a kiváló címet, s hozzájárulok ahhoz is, hogy az őrs ismét élenjáró lehessen ... Eddig szól a levél, amit Pintér Gábor Szentendrén élő szüleinek, öccsének írt. S azóta a szülők meg a Kossuth Lajos Katonai Főiskola is — ott dolgozott bevonulása előtt cukrászként — megkapták a határőrség köszönő, elismerő levelét, azért, hogy ilyen nagyszerű fiút, fiatalt neveltek. Gábor fényképe, a levél ott díszeleg a főiskola bejáratánál levő táblán, ahová azoknak a fényképe kerül, akikre a főiskola valamennyi hallgatója, tisztje, dolgozója büszke. S bizonyára büszkén nézik a fényképet, olvassák a levelet a szülők, s főként Pintér Gábor őrnagy, aki ugyancsak a főiskolán tanít. Az édesapa 1945-ben lett kommunista, három évtizede a néphadsereg tisztje, s fiát mindig arra nevelte: dolgozzon mindenkor becsülettel, szolgáljon a határőrségnél is lelkiismeretesen, s kövesse őt a párt soraiba ... S mennyi mindent írhatna Pintér határőr! Azt, hogy tagja az őrs KISZ-vezetőségének, s gyakran ő áll be a konyhára főzni, hogy jó ételeket készít a nehéz szolgálatot ellátó társainak. Persze ő is ad szolgálatot, megy járőrbe, de a szakácsi feladat ellátása is nagyon fontos, hisz a jóízű, friss ételekkel elősegíti társai jó hangulatát, s ezzel a szolgálatellátást is... Éppen szolgálatból érkezik vissza, Jogos hátán járta be a kijelölt útvonalat Murányi István határőr. Ebéd, rövid pihenő, aztán a kis klub egyik sarkába vonul félre levelet írni. ő talán a többieknél is gyakrabban ragad tollat. Várják otthon az üzenetet: özvegy édesanyja meg testvérei, de főként felesége és nyolchónapos kislánya. — Nagyon hiányoztok... S ez is arra ösztönöz, hogy feladataimat minél eredményesebben lássam el. Parancsnokom megígérte, hogy „összegyűjthetem” szabadnapjaimat, s engedélyezi, hogy hazamehessek ... Úgy érzem, nem csalódnak bennem, hiszen a legutóbbi vizsgán élenjáró címet szereztem, s azt vállaltam a kongresszusi versenyben, hogy elérem a kiváló címet is. Sokat, az eddigieknél is többet kell tennem, hogy szavamat tarthassam. Az őrs közelében levő falu az elsők között kapta meg a határőrközség címet... Nemrég a fiatalok határőr-ifjú Gárda-rajt alakítottak, s a KISZ-szervezet engem bízott meg, hogy foglalkozzam velük, segítsek megismertetni a gyerekekkel a határőrizeti feladatokat. Szaporodnak a sorok, s a postás hamarosan bekopogtat Taksonyba, viszi a fiatal határőr üzenetét, levelét édesanyjának, testvéreinek s a gyermekgondozási segélyen levő feleségének .. . Azt majd szóban mondja el, hogy milyen felelősséget jelent számára az, hogy az őrs lovait is ő gondozhatja, s kedvence közülük jogos, legtöbbször őt választja, ha lovas szolgálatba osztják be. * — Nagyszerű fiúk — mondja Pamuki László százados. — A kongresszusi versenyben, a szolgálati feladatok kiemelkedő ellátásában vagy például most, az őrs klubjának az átalakításában, berendezésében, szépítésében mindkettőjükre számíthatok. S ezért nemcsak levélben mondhatják el családjuknak, hozzátartozóiknak, hogyan élnek, hanem személyesen is! Szalai László Fotó: Gyertyás László Pintér Gábor határőr ebédfőzés közben Murányi István határőr Jogos hátán