Határőr, 1981 (36. évfolyam, 26-52. szám)
1981-06-26 / 26. szám
EGY NAGYLAKI FÉRFI már 1975-ben és 1979-ben kísérletet tett az államhatár tiltott átlépésére. Május közepén jött ki a börtönből, és elhatározta: külföldre szökik. Június 11-én délután Mohács térségében közelítette meg az államhatárt. Kereső András határőr, a helyi őrs figyelő járőre észrevette a gyanúsan mozgó, feléje közeledő idegent. A határőr elrejtőzött egy bokorban, s amikor a férfi melléje ért, kilépett elés igazoltatta. Kereső határőr értesítette az alegységet, és a helyszínre érkező riadócsoport bevitte az őrsre az idegent. A vizsgálat során fény derült az illető szándékára. JÚNIUS 10-ÉN ÉJSZAKA a soproni kerületparancsnokság kapuügyeleti szolgálata a laktanya előtt parkírozó személygépkocsik között két ólálkodó fiatalembert vett észre. Vecsei László főtörzsőrmester, kapuügyeletes határozott közbelépése nyomán kiderült, hogy a két, büntetett előéletű, soproni fiatalember gépkocsit akart lopni. VENCEL FERENC FELSŐSZENTMÁRTONI tsz-tag június 8-án délután idegen, gyanúsan viselkedő férfit vett észre a faluban. Megbízta Balatinácz László határőr-úttörőt, hogy azonnal értesítse a határőröket. A tizenegy éves fiú találkozott az ellenőrző járőrszolgálatban levő Károlyi Tibor őrmesterrel, s elmondta neki a történteket. Károlyi őrmester az őrsre küldte az úttörőt, ő pedig Vencel Ferenccel az idegen után eredt. Végignézte a nyomsáv egyik szakaszát, de nem talált nyomokat. Közben a határőrök lezárták a határt, és Halász Ottó hadnagy vezetésével a riadócsoport is elindult. Az idegen ezalatt kiért a Dráva-partra, ahol az ott szolgálatot teljesítő Kommencsák Ferenc határőr igazoltatta, elfogta őt. JÚNIUS ELSEJÉN ÉRVÉNYES ÚTI OKMÁNYOKKAL Biharkeresztesen jött hazánkba két külföldi férfi. A fiatalabb határozott szándéka az volt, hogy a Dunán úszva Jugoszláviába szökik. Tervének megvalósításában társa segítette, az államhatár közelében levő Felsőbédáig szállította, majd ott magára hagyta. Csernik János határőr, a helyi őrs járőre kutyával teljesített szolgálatot a Duna-géten, s észrevette, majd elfogta a fűben rejtőző férfit. Néhány nap múlva a komáromi forgalom-ellenőrzőponton feltartóztatták a határsértő segítőjét is. A TIZENHÉT ÉVES GYŐRI SZAKMUNKÁSTANULÓ elhatározta, hogy Nyugatra szökik. Június 9-én éjjel késsel felvágta egy külföldi kamion ponyváját, és elrejtőzött az autóban. A kamion azonban nem indult. A fiú másnap éjjel élelemszerzés céljából előbújt a rejtekhelyéről. Messze azonban nem jutott, mivel egy rendőr járőr igazoltatta. Ekkor derült fény a tanuló határsértési szándékára JÚNIUS 17-ÉN HAJNALBAN egy külföldi férfi tiltott módon jött át Csehszlovákiából Magyarországra. Pacsa Józsefné drégelypalánki lakos észrevette az idegent, és telefonon értesítette a határőröket. Fábián László hadnagy politikai helyettes vezetésével a helyszínre ment a riadócsoport, s a határsértőt beszállította az őrsre TÓBIÁS IMRE HATÁRŐR június 17-én délelőtt a belgrádi műúton igazoltatott egy fiatal nőt. Kiderült, hogy a 19 éves leányt elbocsátották munkahelyéről, csavargott a városban, majd elhatározta, hogy külföldre szökik. Elmondása szerint gyalog akarta megközelíteni az államhatárt s a forgalom-ellenőrzőpont közelében akart kijutni az országból. BODNÁR ANDRÁS HATÁRŐR FŐTÖRZSŐRMESTER június 17-én délután a Budapest—Sopron között közlekedő vonaton teljesített szolgálatot. Igazoltatás után elfogott egy fiatal gépkezelőt, aki beismerte, hogy rendezetlen családi élete miatt akart Nyugatra szökni. JÚNIUS 6-ÁN MEGSZÖKÖTT A VÁCI BÖRTÖNBŐL egy bajai férfi. Menekülése során lejutott a bajai határőrőrs működési területére. A rendőrök és a határőrök közös akciója végül sikerrel járt, június 7-én délután Csávoly községben elfogták a bűnözőt. D. J. A BELÜGYMINISZTÉRIUM HATÁRŐRSÉG KÉPES POLITIKAI HETILAPJA Főszerkesztó: KOVÁCS JENŐ, főszerkesztő-helyettes: REGÖS LÁSZLÓ; olvasószerkesztő: VARGA LÁSZLÓ; kép- és tördelőszerkesztő: TAKÁCS ISTVÁN. Levélcím: HATÁRŐR szerkesztősége, 1391 Budapest, Pf. 206 vagy 1053 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 71. TELEFON: 324-936, 364-547/36-046-os mellék. Kiadja a Belügyminisztérium Határőrség politikai csoportfőnöksége, felelős kiadó: DR. ÁBEL LÁSZLÓ. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a Posta Központi Hírlapirodánál, Budapest V., József nádor tér 1. 1900. Előfizetési ára havonta 14 forint, évente 161 forint. ZÁRT TERJESZTÉSŰ KIADVÁNY. Az előfizetők kötelesek gondoskodni arról, hogy a hetilap illetéktelen kezekbe ne kerüljön . Kéziratokat, fényképeket, rajzokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. 01.2302/2-26 — Zrínyi Nyomda, Budapest. Felelős vezető Vágó Sándorné PEST MEGYEI KÜLDÖTTSÉG Június 15-én kedves vendégeket köszöntöttek a budapesti határőrezrednél: Pest megye párt-, állami és társadalmi szerveinek vezetői, a megyei honvédelmi bizottság tagjai látogattak el ide, hogy a határőrség egész munkájáról, életéről átfogó tájékoztatót kapjanak, közelebbről is megismerkedjenek a magasabbegység tevékenységével, feladataival. A megyei honvédelmi bizottság munkatervében szereplő rendezvény részvevőit, a vendégeket — köztük Lőrincz Andrást, a Pest megyei honvédelmi bizottság titkárát —, valamint Tóth Imre vezérőrnagyot, a BM Határőrség országos parancsnokát és Kun István ezredest, az MSZMP Határőrségi Bizottságának első titkárát dr. Arató András, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára üdvözölte, majd köszönetet mondott a határőrség vezetőinek, hogy lehetővé tették számukra a látogatást. A köszöntő szavak után Tóth Imre vezérőrnagy, országos parancsnok a határőrség sokrétű feladatairól tájékoztatta a részvevőket, majd a határőrség munkáját meghatározó törvényerejű rendeletről szólt. Kitért arra is, hogy a XII. kongresszus határozata szellemében a határőrségnél a megnövekedett és új feladatokhoz igazították a követelményeket. — Mi akkor őrizzük szilárdan az államhatárt — mondotta többek között —, ha az ellene irányuló cselekményeket felderítjük, megszakítjuk és az elkövetőket elfogjuk. Mindez nem könnyű, hiszen megközelítően azonos létszámú személyi állománnyal kell eleget tennünk az évről évre növekvő szolgálati, nevelési, ellátási feladatoknak. Ezért is fordítunk különös gondot arra, hogy alakulataink élén mindenkor jól felkészült, tapasztalt parancsnokok, politikai munkások álljanak. Emellett meglevő lehetőségeinket minél jobban kihasználva törekszünk arra, s ezt is fő feladatunknak tekintjük, hogy a hozzánk bevonuló katonáknak második otthont biztosítsunk, olyat, ahol őszinte, elvtársias, segítségnyújtó közösségekben tölthetik el katonai szolgálati idejüket. Tóth Imre vezérőrnagy a határőrség fő feladatairól szólva kiemelte a forgalom-ellenőrzőpontokon szolgálatot teljesítő személyi állomány áldozatkész, mindenkor nagy felelősséget követelő munkáját. Szólt az e területen meglevő gondjainkról is, köztük a határátkelőhelyek zsúfoltságáról, a nyári nagy forgalom idején. Elmondta, hogy erőnket, lehetőségeinket, technikai eszközeinket minél jobban kihasználva igyekszünk megfelelni a megnövekedett nemzetközi turistaforgalom által támasztott követelményeknek. Az elmúlt öt esztendőben határátkelőhelyeinken több mint kétszázmillió utas okmányait ellenőrizték az útlevélkezelők, s a hazánkba utazó vízumköteles személyek mintegy 30 százalékának a forgalomellenőrző pontokon adtak beutazási engedélyt. E hatalmas forgalom ellenőrzése mellett, szoros együttműködésben a vámőrökkel, háromszázharminchétmillió forint értékű áru- és fizetőeszköz be-, illetve kicsempészését akadályozták meg a határon. Majdnem kétszáz esetben találtak a járművekben elrejtett fegyvereket és lőszert, s mintegy kétszáznyolcvan alkalommal hazánk és a A híradóeszközök javulásáról Takács Rezső alezredes tájékoztatta a vendégeket Bausz Sándor felvételei A részvevők nagy érdeklődéssel hallgatták az előadást ■■■■■■ HATÁRŐR VOLT Ma is KISZ-vezetőségi tag Bodnár István, a Sátoraljaújhely melletti Karcsai Dózsa Tsz dolgozója alig 26 éves fiatalember. Nagy felelősséggel beszél munkájáról. — Nemrégen, egy évvel ezelőtt rendészet alakult a szövetkezetben és engem kineveztek a 2. telep rendészeti csoportvezetőjévé. Eleinte tartottam attól, hogy nehézségeim lesznek. Nem is vagyok idevalósi, csak benősültem Karosára. Nem mindenki fogadta örömmel a rendészek megjelenését, hiszen nemcsak a téesz tulajdonát őrizzük, de a korábban szokásos italozás ellen is fellépünk. Bodnár István példája azonban azt bizonyítja, hogy a többség, akik a rendet akarják, hamar maguk közé fogadják azokat, akik ezt a rendet védelmezik. Ezt bizonyítja, hogy beválasztották a KISZ-vezetőségbe. — Határőr koromban egy közeli őrs KISZ-alapszervezeti titkáraként irányítottam az ifjúsági szervezet munkáját — emlékszik a két-három évvel ezelőtti időszakra —, úgy érzem, hogy nem egészen sikertelenül. Lapozzunk csak vissza az emlékezés naptárában. Hogyan is kezdődött? ... — A korábbi években többször behívtak. Egyszer sem a határőrökhöz. Behívtak, aztán mint létszámfelettit visszaküldték, mehettem haza, és teltek-múltak a hónapok. Már arra gondoltam, hogy „elfeledkeztek” rólam, amikor 1978. április 1-én ismét jött a behívó. „Savanyú” áprilisi tréfa volt, hiszen már éppen az esküvőmre készültem, amit így elhalasztottunk az eskü utáni időszakra. Kiképeztek golyószóróssá, aztán lehetőség nyílott megszerezni a gáz- és olajtüzelésű kazánok kezeléséhez szükséges oklevelet. Vagyis a határőrségnél újabb szakmát szerzett, merthogy a civil életben szerszámkészítő és idomköszörűs, háromszor nyerte el a szakma ifjú mestere címet. — Később őrsre kerültem. Persze, hogy nehéz volt. De lehetett volna még nehezebb is. Szerencsére jó kollektívába kerültem. Ma is jó érzéssel emlékszem parancsnokomra, Péli János őrnagyra, aki emberséges, megértő magatartásával a legnehezebb időszakon átsegített bennünket. Sőt lelkesített és megszerettette velünk a határőrizetet. Mellette könnyű volt ifjúsági vezetővé válni. Az emberekkel való bánásmód sok fortélyát tanultam el tőle. Ma is hálával gondolok az őrsre, ahol szolgáltam, mert ott vált belőlem ember, a közösségért másokért is felelősséget érző fiatal... Bodnár István örömmel újságolja, hogy önálló Ifjú Gárda-szakaszuk is jó hírnévnek örvend. Tavasszal az összetett honvédelmi versenyen a kispuskalövészet egyéni számában első, csoportban és összetett versenyben pedig második helyezést értek el. — A szerencse sohasem hagyott el, mert mindig volt mellettem, akitől tanulhattam. Édesanyám 25 éves párttag, és már a KISZ-titkárság is szinte „családi tradíció” nálunk: két fivérem is ifjúsági vezető, így a KISZ-élet kérdéseit otthon a testvérek körében is meg tudjuk beszélni. A határőrségnél szintén olyan parancsnokokkal, társakkal kerültem össze, akiknek a hatása alól még ma sem tudok, igaz, nem is akarok szabadulni. Bodnár István életének alakulása szinte egyenes folytatása a határőrségnél befejezett ifjúkornak. Bodnár István élt a lehetőségekkel, hasznosítja a tapasztalatokat és a katonaság ideje alatt megszerzett pozitív emberi vonásokat igyekszik átadni a jövő katonáinak. Tóth Károly Fotó: Hegedűs Ferenc