Határőr, 1981 (36. évfolyam, 26-52. szám)

1981-06-26 / 26. szám

EGY NAGYLAKI FÉRFI már 1975-ben és 1979-ben kísérletet tett az államhatár tiltott átlépésére. Május közepén jött ki a bör­tönből, és elhatározta: külföldre szökik. Június 11-én délután Mo­hács térségében közelítette meg az államhatárt. Kereső András ha­tárőr, a helyi őrs figyelő járőre észrevette a gyanúsan mozgó, felé­je közeledő idegent. A határőr elrejtőzött egy bokorban, s amikor a férfi melléje ért, kilépett elé­s igazoltatta. Kereső határőr értesítet­te az alegységet, és a helyszínre érkező riadócsoport bevitte az őrs­re az idegent. A vizsgálat során fény derült az illető szándékára. JÚNIUS 10-ÉN ÉJSZAKA a soproni kerületparancsnokság ka­puügyeleti szolgálata a laktanya előtt parkírozó személygépkocsik között két ólálkodó fiatalembert vett észre. Vecsei László főtörzs­őrmester, kapuügyeletes határozott közbelépése nyomán kiderült, hogy a két, büntetett előéletű, soproni fiatalember gépkocsit akart lopni. VENCEL FERENC FELSŐSZENTMÁRTONI tsz-tag június 8-án délután idegen, gyanúsan viselkedő férfit vett észre a faluban. Megbízta Balatinácz László határőr-úttörőt, hogy azonnal értesítse a határőröket. A tizenegy éves fiú találkozott az ellenőrző járőr­szolgálatban levő Károlyi Tibor őrmesterrel, s elmondta neki a tör­ténteket. Károlyi őrmester az őrsre küldte az úttörőt, ő pedig Ven­cel Ferenccel az idegen után eredt. Végignézte a nyomsáv egyik szakaszát, de nem talált nyomokat. Közben a határőrök lezárták a határt, és Halász Ottó hadnagy vezetésével a riadócsoport is elin­dult. Az idegen ezalatt kiért a Dráva-partra, ahol az ott szolgála­tot teljesítő Kommencsák Ferenc határőr igazoltatta, elfogta őt. JÚNIUS ELSEJÉN ÉRVÉNYES ÚTI OKMÁNYOKKAL Bihar­­keresztesen jött hazánkba két külföldi férfi. A fiatalabb határo­zott szándéka az volt, hogy a Dunán úszva Jugoszláviába szökik. Tervének megvalósításában társa segítette, az államhatár közelé­ben levő Felsőbédáig szállította, majd ott magára hagyta. Csernik János határőr, a helyi őrs járőre kutyával teljesített szolgálatot a Duna-géten, s észrevette, majd elfogta a fűben rejtőző férfit. Né­hány nap múlva a komáromi forgalom-ellenőrzőponton feltartóztat­ták a határsértő segítőjét is. A TIZENHÉT ÉVES GYŐRI SZAKMUNKÁSTANULÓ elhatá­rozta, hogy Nyugatra szökik. Június 9-én éjjel késsel felvágta egy külföldi kamion ponyváját, és elrejtőzött az autóban. A kamion azonban nem indult. A fiú másnap éjjel élelemszerzés céljából elő­bújt a rejtekhelyéről. Messze azonban nem jutott, mivel egy rend­őr járőr igazoltatta. Ekkor derült fény a tanuló határsértési szán­dékára JÚNIUS 17-ÉN HAJNALBAN egy külföldi férfi tiltott módon jött át Csehszlovákiából Magyarországra. Pacsa Józsefné drégely­­palánki lakos észrevette az idegent, és telefonon értesítette a ha­tárőröket. Fábián László hadnagy politikai helyettes vezetésével a helyszínre ment a riadócsoport, s a határsértőt beszállította az őrsre TÓBIÁS IMRE HATÁRŐR június 17-én délelőtt a belgrádi műúton igazoltatott egy fiatal nőt. Kiderült, hogy a 19 éves leányt elbocsátották munkahelyéről, csavargott a városban, majd elhatá­rozta, hogy külföldre szökik. Elmondása szerint gyalog akarta meg­közelíteni az államhatárt s a forgalom-ellenőrzőpont közelében akart kijutni az országból. BODNÁR ANDRÁS HATÁRŐR FŐTÖRZSŐRMESTER június 17-én délután a Budapest—Sopron között közlekedő vonaton telje­sített szolgálatot. Igazoltatás után elfogott egy fiatal gépkezelőt, aki beismerte, hogy rendezetlen családi élete miatt akart Nyugatra szökni. JÚNIUS 6-ÁN MEGSZÖKÖTT A VÁCI BÖRTÖNBŐL egy ba­jai férfi. Menekülése során lejutott a bajai határőrőrs működési területére. A rendőrök és a határőrök közös akciója végül sikerrel járt, június 7-én délután Csávoly községben elfogták a bűnözőt. D. J. A BELÜGYMINISZTÉRIUM HATÁRŐRSÉG KÉPES POLITIKAI HETILAPJA Főszerke­­sztó: KOVÁCS JENŐ, főszerkesztő-helyettes: REGÖS LÁSZLÓ; olvasószerkesztő: VARGA LÁSZLÓ; kép- és tördelőszerkesztő: TAKÁCS ISTVÁN. Levélcím: HATÁRŐR szerkesztősége, 1391 Budapest, Pf. 206 vagy 1053 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 71. TELEFON: 324-936, 364-547/36-046-os mellék. Kiadja a Belügyminisztérium Határőrség politikai csoportfőnök­sége, felelős kiadó: DR. ÁBEL LÁSZLÓ. Terjeszti a Magyar Posta. Elő­fizethető a Posta Központi Hírlapirodánál, Budapest V., József nádor tér 1. 1900. Előfizetési ára havonta 14 forint, évente 161 forint. ZÁRT TERJESZ­TÉSŰ KIADVÁNY. Az előfizetők kötelesek gondoskodni arról, hogy a heti­lap illetéktelen kezekbe ne kerüljön . Kéziratokat, fényképeket, rajzokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. 01.2302/2-26 — Zrínyi Nyomda, Budapest. Felelős vezető Vágó Sándorné PEST MEGYEI KÜLDÖTTSÉG Június 15-én kedves vendégeket köszöntöttek a budapesti határőr­ezrednél: Pest megye párt-, álla­mi és társadalmi szerveinek veze­tői, a megyei honvédelmi bizottság tagjai látogattak el ide, hogy a ha­tárőrség egész munkájáról, életéről átfogó tájékoztatót kapjanak, köze­lebbről is megismerkedjenek a ma­­gasabbegység tevékenységével, fel­adataival. A megyei honvédelmi bi­zottság munkatervében szereplő ren­dezvény részvevőit, a vendégeket — köztük Lőrincz Andrást, a Pest megyei honvédelmi bizottság titká­rát —, valamint Tóth Imre vezér­őrnagyot, a BM Határőrség orszá­gos parancsnokát és Kun István ezredest, az MSZMP Határőrségi Bizottságának első titkárát dr. Arató András, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára üdvözölte, majd köszönetet mondott a határ­őrség vezetőinek, hogy lehetővé tet­ték számukra a látogatást. A köszöntő szavak után Tóth Im­re vezérőrnagy, országos parancs­nok a határőrség sokrétű feladatai­ról tájékoztatta a részvevőket, majd a határőrség munkáját meghatározó törvényerejű rendeletről szólt. Ki­tért arra is, hogy a XII. kongresszus határozata szellemében a határőr­ségnél a megnövekedett és új fel­adatokhoz igazították a követelmé­nyeket. — Mi akkor őrizzük szilárdan az államhatárt — mondotta többek kö­zött —, ha az ellene irányuló cse­lekményeket felderítjük, megszakít­juk és az elkövetőket elfogjuk. Mindez nem könnyű, hiszen meg­közelítően azonos létszámú személyi állománnyal kell eleget tennünk az évről évre növekvő szolgálati, neve­lési, ellátási feladatoknak. Ezért is fordítunk különös gondot arra, hogy alakulataink élén mindenkor jól felkészült, tapasztalt parancsnokok, politikai munkások álljanak. Emel­lett meglevő lehetőségeinket minél jobban kihasználva törekszünk arra, s ezt is fő feladatunknak tekintjük, hogy a hozzánk bevonuló katonák­nak második otthont biztosítsunk, olyat, ahol őszinte, elvtársias, segít­ségnyújtó közösségekben tölthetik el katonai szolgálati idejüket. Tóth Imre vezérőrnagy a határ­őrség fő feladatairól szólva kiemelte a forgalom-ellenőrzőpontokon szol­gálatot teljesítő személyi állomány áldozatkész, mindenkor nagy fele­lősséget követelő munkáját. Szólt az e területen meglevő gondjainkról is, köztük a határátkelőhelyek zsú­foltságáról, a nyári nagy forgalom idején. Elmondta, hogy erőnket, lehetőségeinket, technikai eszközein­ket minél jobban kihasználva igyek­szünk megfelelni a megnövekedett nemzetközi turistaforgalom által tá­masztott követelményeknek. Az elmúlt öt esztendőben határ­­átkelőhelyeinken több mint kétszáz­­millió utas okmányait ellenőrizték az útlevélkezelők, s a hazánkba utazó vízumköteles személyek mint­egy 30 százalékának a forgalom­ellenőrző pontokon adtak beutazási engedélyt. E hatalmas forgalom el­lenőrzése mellett, szoros együttmű­ködésben a vámőrökkel, háromszáz­­harminchétmillió forint értékű áru- és fizetőeszköz be-, illetve kicsem­pészését akadályozták meg a hatá­ron. Majdnem kétszáz esetben talál­tak a járművekben elrejtett fegyve­reket és lőszert, s mintegy kétszáz­nyolcvan alkalommal hazánk és a A híradóeszközök javulásáról Takács Rezső alezredes tájékoz­tatta a vendégeket Bausz Sándor felvételei A részvevők nagy érdeklődéssel hallgatták az előadást ■■■■■■ HATÁRŐR VOLT Ma is KISZ-vezetőségi tag Bodnár István, a Sátoraljaújhely melletti Karcsai Dózsa Tsz dolgo­zója alig 26 éves fiatalember. Nagy felelősséggel beszél munkájáról. — Nemrégen, egy évvel ezelőtt rendészet alakult a szövetkezetben és engem kineveztek a 2. telep ren­dészeti csoportvezetőjévé. Eleinte tartottam attól, hogy nehézségeim lesznek. Nem is vagyok idevalósi, csak benősültem Karosára. Nem mindenki fogadta örömmel a ren­­dészek megjelenését, hiszen nem­csak a téesz tulajdonát őrizzük, de a korábban szokásos italozás ellen is fellépünk. Bodnár István példája azonban azt bizonyítja, hogy a többség, akik a rendet akarják, hamar maguk közé fogadják azokat, akik ezt a rendet védelmezik. Ezt bizonyítja, hogy beválasztották a KISZ-veze­­tőségbe. — Határőr koromban egy közeli őrs KISZ-alapszervezeti titkáraként irányítottam az ifjúsági szervezet munkáját — emlékszik a két-há­­rom évvel ezelőtti időszakra —, úgy érzem, hogy nem egészen sikerte­lenül. Lapozzunk csak vissza az emléke­zés naptárában. Hogyan is kezdő­dött? ... — A korábbi években többször behívtak. Egyszer sem a határ­őrökhöz. Behívtak, aztán mint lét­számfelettit visszaküldték, mehet­tem haza, és teltek-múltak a hó­napok. Már arra gondoltam, hogy „elfeledkeztek” rólam, amikor 1978. április 1-én ismét jött a behívó. „Savanyú” áprilisi tréfa volt, hiszen már éppen az esküvőmre készül­tem, amit így elhalasztottunk az eskü utáni időszakra. Kiképeztek golyószóróssá, aztán lehetőség nyí­lott megszerezni a gáz- és olaj­­tüzelésű kazánok kezeléséhez szük­séges oklevelet. Vagyis a határőrségnél újabb szakmát szerzett, merthogy a civil életben szerszámkészítő és idom­köszörűs, háromszor nyerte el a szakma ifjú mestere címet. — Később őrsre kerültem. Persze, hogy nehéz volt. De lehetett volna még nehezebb is. Szerencsére jó kollektívába kerültem. Ma is jó ér­zéssel emlékszem parancsnokomra, Péli János őrnagyra, aki embersé­ges, megértő magatartásával a leg­nehezebb időszakon átsegített ben­nünket. Sőt lelkesített és megsze­rettette velünk a határőrizetet. Mel­lette könnyű volt ifjúsági vezetővé válni. Az emberekkel való bánás­mód sok fortélyát tanultam el tőle. Ma is hálával gondolok az őrsre, ahol szolgáltam, mert ott vált belő­lem ember, a közösségért másokért is felelősséget érző fiatal... Bodnár István örömmel újságol­ja, hogy önálló Ifjú Gárda-szaka­szuk is jó hírnévnek örvend. Ta­vasszal az összetett honvédelmi ver­senyen a kispuskalövészet egyéni számában első, csoportban és össze­tett versenyben pedig második he­lyezést értek el. — A szerencse sohasem hagyott el, mert mindig volt mellettem, aki­től tanulhattam. Édesanyám 25 éves párttag, és már a KISZ-titkárság is szinte „családi tradíció” nálunk: két fivérem is ifjúsági vezető, így a KISZ-élet kérdéseit otthon a testvé­rek körében is meg tudjuk beszél­ni. A határőrségnél szintén olyan parancsnokokkal, társakkal kerül­tem össze, akiknek a hatása alól még ma sem tudok, igaz, nem is akarok szabadulni. Bodnár István életének alakulása szinte egyenes folytatása a határ­őrségnél befejezett ifjúkornak. Bod­nár István élt a lehetőségekkel, hasznosítja a tapasztalatokat és a katonaság ideje alatt megszerzett pozitív emberi vonásokat igyekszik átadni a jövő katonáinak. Tóth Károly Fotó: Hegedűs Ferenc

Next