Határőr, 1983 (38. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-08 / 27. szám
Harmincöt éves a szocialista rendőrtisztképzés. * A Magyar Optikai Művek sporttelepén szülők, hozzá tartozók, meghívott vendégek népes tábora jelenlétében, a nevezetes évforduló jelgyében avatták rendőrtisztekké a most végzős hallgatókat. Az elnökségben helyet foglaltak az MSZMP Központi Bizottsága, a Belügyminisztérium, az Igazságügyi Minisztérium és a Magyar Optikai Művek képviselői. Jelen voltak a társ fegyveres szervek és a Magyarországon ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport magas rangú tisztségviselői. Tizennégy órakor érkezett meg és lépett fel a főiskola díszelgő zászlóaljának arcvonala előtt dr. Horváth István, az MSZMP KB tagja, belügyminiszter. A Himnusz hangjaival kezedetét vette az ünnepség. Ezt követően került sor a miniszteri parancs ismertetésére, majd a tiszti fogadalom megtételére. Végzős társai nevében Páya János rendőr főhadnagy a Szózat felcsendülő dallamára mondta el a fogadalom szövegét. Az ünnepélyes aktus után a belügyminiszter elvtárs mondott beszédet. Bevezetőben a Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium vezetése, a párt- és a KISZ-szervezetek, valamint saját nevében köszöntötte a megjelenteket, kiemelve, hogy a rendőrtiszti főiskola tanévzárója évről évre kiemelkedő esemény: a szolgálatot teljesítő állomány újabb fiatal, politikailag és szakmailag felső fokon képzett tisztekkel gyarapszik. Különös jelentőséggel bír ez jelenleg, amikor a szocialista rendőrtisztképzés már harmincöt éves múltra tekint vissza. A miniszter beszédének további részében részletesen foglalkozott a nemzetközi politikai helyzettel, majd hazánk belpolitikai életéről szólva leszögezte, hogy pártunk XII. kongresszusa határozatának végrehajtása — a nehez e zebbé váló külső és belső körülmények ellenére — eredményesen folyik. Az országban a politikai légkör és a közhangulat nyugodt. Bizalom van a párt iránt, szocialista jövőnk építésében pedig tettrekészség és tenni akarás fejeződik ki. A belügyminiszter hangsúlyozta, hogy a dolgozó nép ügyének, a munkásosztály hatalmának szolgálata egész életre szóló elhivatottságot követel és a fiatal rendőrtisztekre a szolgálati munkában sok nehéz feladat vár. Végezetül köszönetét és elismerését fejezte ki a főiskolai képzés minden részesének és a hallgatók sok áldozatot is vállaló hozzátartozóinak, majd sok sikert kívánt a fiatal tiszteknek. Az ünnepi beszéd elhangzása után Gartner István főhadnagy, évfolyamelső mondott hallgatói válaszbeszédet, majd Balogh András, a MOM vezérigazgatója köszöntötte az újonnan avatott rendőrtiszteket. A főiskolának csapatzászlót adományozó vállalat vezetője erőt, egészséget, eredményes szolgálatot kívánt. A tanévzáró ünnepség az Internacionálé hangjai után a főiskola hallgatóinak díszmenetével ért véget. Magdus T. Kovács Gy. László felvételei T ISMERETEKKEL FÖLVÉRTEZVE A Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Kun Béla Zászlósképző Iskolán is befejeződött az 1982— 83-as tanév, ahol június 29-én tartották meg a tanévzáró ünnepséget. Megjelent ezen Mándi Sándor rendőr ezredes, a Belügyminisztérium oktatási és közművelődési csoportfőnöke. Szabó Imre rendőr ezredes, iskolaparancsnok ünnepi beszédében szólt a legfontosabb kül- és belpolitikai kérdésekről, s hangsúlyozta: az MSZMP Központi Bizottsága 1983. április 12—13-án tartott ülésének határozatában is megfogalmazódott, hogy hazánkban az állam- és közbiztonság szilárd, ami egyben a Belügyminisztérium dolgozóinak tevékenységét is dicséri. Az iskola parancsnoka ezután a nappali tagozaton végzett közbiztonsági, baleseti helyszínelő és vizsgáló, bűnügyi, határforgalmi, határőr-anyagi és IM büntetésvégrehajtási hallgatók tevékenységét értékelve rámutatott, hogy a hallgatók elsajátították a tantervben meghatározott politikai és szakmai ismereteket, így a többi között a határforgalmi szakon végzettek megfelelő jártasságot szereztek a határforgalommal összefüggő komplex feladatokban, s megismerkedtek a határátkelőhelyeken rendszeresített korszerű számítógépes adatfeldolgozó rendszerrel, előzetes tájékoztatást kaptak az útlevélrendszerünkben rövidesen bekövetkező változásokról, elsajátították az útlevelek és vízumok kezelésével kapcsolatos ismereteket, és sikeres alapfokú nyelvvizsgát tettek német, illetve szlovák nyelvből. Az anyagi szakos határőr hallgatók a meglevő szaktudásukra alapozva továbbfejlesztették általános határőrizeti ismereteiket, felkészültek az alegységek anyaggazdálkodásának irányítására, az ezzel kapcsolatos okmányok kezelésére. Az iskola parancsnoka végezetül elismeréssel szólt a tanulásban, a politikai, valamint a társadalmi munkában kiemelkedő eredményt elért hallgatókról, s köszönetét fejezte ki a Belügyminisztérium vezetésének a színvonalas oktatás feltételeinek megteremtéséért, majd jutalmakat adott át. A végzett hallgatók nevében Gibicsár Imre határőr zászlós fejezte ki köszönetét az iskola parancsnoki és tanári karának, dolgozóinak. Megígérte a most végzettek nevében, hogy valamennyien a legjobb tudásuk szerint látják majd el feladataikat. Vezda János Az idegenforgalom divatos téma. Nyári téma elsősorban. Felbukkan az újságok hasábjain, a televízió híradásaiban. Már más kérdés, hogy látszatra mindig csak egyféle szempontból. Talán azért is, mert akik a sajtótájékoztatókat tartják, akik nyilatkoznak, szóval akiknek véleménye hangot kap az újságban é s így a nyilvánosságot befolyásolni hivatott, tájékoztatni szándékozik — általában nem a „kultúra embere”, vagy más szakterületé, hanem gazdasági szakember. Figyeld csak, mondta egyik barátom néhány esztendeje, hogy az idegenforgalom és főként a nemzetközi turizmus jelszavai hogyan változnak, s megítélése miként formálódik át mindig újból és újból a gazdasági helyzet, meg számtalan más körülmény hatására. Egykor a kabarétréfák kedvenc témája volt egyes vendéglátóipari dolgozók — és más embercsoportok — hajbókolása a turista és főként a Nyugatról érkező turista előtt. Aztán következtek a bírálatok, a fogadókat — s megintcsak elsősorban a vendégfogadókat — ért sűrű kritikák: az újságíró azt tapasztalta, hogy külföldi vendégét nem szolgálták ki rendesen, hogy becsapták, hogy vele szemben útszéli hangot használtak, s nosza „meggloszszázta”, hogy így nem lehet, hogy ez a turista nem jön ide többet, meg hogy bezzeg másutt, bezzeg egy-két-három házzal odébb, ott a pénzükért rendesen kiszolgálják a turistákat. Utána meg... Napjainkra mintha megszűnt volna a megítélés változékonysága. Ahogy szervezetebbé vált a turizmus, a hozzánk látogató külföldiek fogadása, kiszolgálása. Ahogy megbízhatóbbakká váltak, és nem ügyeskedők zsebébe, hanem elsősorban a közös kasszába csordogáltak — sőt folytak be — az idegenforgalomból származó jövedelmek. Mindez az Országos Idegenforgalmi Tanács legutóbbi üléséről beszámoló tudósítások olvastán jutott az eszembe. A tanács titkára beszámolt az eddig eltelt öt hónap idegenforgalmának alakulásáról. (Már az azért jellemző, hogy a tudósításokban nem — jóllehet a beszámolóban talán — szerepelt a „nemzetközi” jelző az idegenforgalom előtt, holott belső forgalmunk, ha nem is hoz dollármilliókat, nem kevésbé fontos.) Az év eddig eltelt öt hónapjában a tőkésországokból több mint nyolcszázezren, a KGST-országokból több mint egymillióan érkeztek Magyarországra. Huszonöt százalékkal növekedett a külföldre utazó magyarok száma. És hátra van még a főszezon, a két „igazi nyári hónap”, a július meg az augusztus. Hiszen európai és közép-európai sajátosság, meg hazánk éghajlati viszonyaiból is fa- ■ kad, hogy hiába próbálják „megnyújtani a turistaidényt” az idegenforgalom szakemberei — a nagy népvándorlások nyáron indulnak. Mekkora lesz ez a népvándorlás? Az Országos Idegenforgalmi Tanács, a szakemberek várakozása szerint valamivel nagyobb, mint a tavalyi, de nem éri el a hetvenes évek végén tapasztalt csúcsokat. A mennyiségről fokozatosan a minőségre tevődött át a hangsúly. Igaz, a „minőséget” elég sokan úgy értelmezték, hogy ugyanazért a szolgáltatásért, az ugyanolyan körülmények között hazánkban eltöltött ugyanannyi napért valamivel — vagy sokkal — több jövedelmet „kasszírozhat- nak be”. Szerencsére a szolgáltatók többsége jól megértette az idegenforgalmi politika gazdasági céljait: többet kell nyújtani elhelyezésben, programban, mert nem akkor marad el a vendég, ha valamivel többet kell fizetnie, hanem ha a pénzéért nem kap semmit vagy nem eleget. A nemzetközi idegenforgalom jelentős gazdasági tényező. A pénzügyminiszter-helyettes az OIT ülésén elmondta, hogy tavaly ebből kétszázhetven millió dollár bevétele származott az országnak, s ráadásul a „szolgáltatások exportja” gazdaságosabb, előnyösebb az áruk szokásos exportjánál. Kár szemforgatónak lenni. Korábban sokszor fölvetődött újságcikkekben, humanista köntösbe öltöztetett megnyilvánulásokban, hogy „jó, jó, de mi lesz a kispénzű külföldiekkel?” Számukra — miként a belföldi turizmus számára — is épültek a korszerű, a luxusszállodáknál jóval olcsóbb kempingek, készülnek a szerényebb programok. Egyetlen állam sem engedheti meg magának, hogy külföldiekkel szemben „szociálpolitikai” megfontolások vezessék. Azaz az idegenforgalomban szigorú gazdasági realitások érvényesülnek. Mit tudunk adni természeti szépségekből, kulturális értékekből, szolgáltatásokból, és milyen árat kérhetünk ezért? Senki semmi kivetni valót nem találhat azon, ha valaki ilyen szempontból szervezi-tervezi az idegenforgalom alakulását, növelését. Legföljebb az bosszant kicsit, ha bárki a nagyon fontos bevételeken, jövedelmeken nem lát túl. Ha elfeledi, hogy nekünk igenis a nemzetközi turizmus fejlesztésével, formálásával politikai céljaink is vannak (s ezek az előbbieknek miért mondanának ellent?), s hogy például a határállomásokon, a határforgalom ellenőrzésében éppen ezek a célok kerülnek előtérbe. A szállodának szállodaként kell funkcionálnia, a határátkelőnek meg forgalom-ellenőrzőpontként. Mi, határőrök valahogy ilyen szemmel olvassuk a nyáron divatos, az idegenforgalom alakulásáról szóló tudósításokat. Szabó József *