Határőr, 1984 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-06 / 1. szám
■■■■■ Az Újpesti Dózsa SC Eötvös utcai székházában december 19-én fogadást rendeztek a klub világversenyeken eredményesen szereplő sportolói és edzőik tiszteletére. Megjelent a fogadáson dr. Horváth István belügyminiszter, Buda István államtitkár, az OTSH elnöke, Kovács György vezérőrnagy, az MSZMP Belügyminisztériumi Bizottságának első titkára és dr. Péter János vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes. Hólya István, az egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket, s röviden számot adott az 1983-as esztendő eredményeiről. Az Újpesti Dózsa sportolói közül 29-en vettek részt a különböző sportágak 11 világbajnokságán, és 27 érmet szereztek. Tíz olimpiai sportágban rendezett világversenyen huszonöten rajtoltak és tizenhárman nyertek ezüst, hatan pedig negyedik,hatodik helyezést. Az egyesületek 1983-as pontversenyében az Újpesti Dózsa 43,58 ponttal az első lett, s célkitűzéseit kiemelkedően valósította meg. „Az eredmények köteleznek — mondotta befejezéssül Hónya István —, ezért a mércét még magasabbra kell állítani 1984-ben, az olimpia évében.’’ Ezt követően a belügyminiszter átadta a kiemelkedő teljesítményt elérőknek — sportolóknak és edzőknek — a jutalmakat. Elismerésben részesült a világbajnoki ezüstérmes Bujkó Tamás cselgáncsozó, Szombathelyi Tamás öttusázó, Bodnár Tibor sportlövő és Gedővári Imre kardvívó, a világbajnoki bronéérmes női tőröző, Stefanek Gertrud, az Európa-bajnoki ezüstérmes vízilabdázó, Kiss István, az úszó Wladár Sándor és Vermes Albán, az EB-bronzérmes röplabdázónők és még sokan mások. Külön elismerésben részesült Hólya István, az V. Dózsa elnöke, majd Horváth István köszöntötte a sportolókat. Örömmell állapította meg, hogy 1983- ban ismét sokan szolgáltak rá a jogos elismerésre. Gratulált az eredményeikhez a vezetőknek, a szakvezetőknek, s még több sikert kívánt az újabb évre, az olimpiai esztendőre. sikeres évet zárt az Újpesti Dózsa Rév Gábor felvétele шяшшяшавяявшя — К — FŐKAPITÁNY! ÉRTEKEZLET A Belügyminisztériumban december 28-án főkapitányi értekezletet tartottak, amelyen részt vett Gál Ferenc, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese. Dr. Horváth István belügyminiszter megnyitója után Varga Károly tűzoltó vezérőrnagy A rendőrség és a tűzoltóság együttműködésének tapasztalatai, a tűzvizsgálati munka korszerűsítése címmel mondotta el tájékoztató jelentését. Ezt követően Takács Jenő rendőr ezredes a közigazgatás átszervezésével kapcsolatban hozott döntéseket, és a további feladatokat ismertette. Végül dr. Pál Antal rendőr vezérőrnagy, miniszterhelyettes az aktuális gazdasági kérdésekről tájékoztatta a jelenlevőket. A főkapitányi értekezlet dr. Kamara János rendőr altábornagy, belügyi államtitkár zárszavával ért véget. A TALÁLKOZÁS A SZÜLŐKKEL Kerepestancsán már hagyomány, hogy hallgatóink szüleivel megbeszéljük a fiaikkal kapcsolatos nevelési feladatok teljesítésének tapasztalatait. A rendszeres kapcsolattartás névén tudjuk maradéktalanul teljesíteni a hozzánk bevonult sorköteles fiatalok oktatásával, nevelésével kapcsolatos elvárásokat. Öröm volt hallani, amikor Kovács Sándor rendőr ezredes, tanintézetünk parancsnoka bevezető tájékoztatójában állományunk helytállásáról, eddig elért eredményeinkről, sikereinkről beszélt. Szinte felcsillantak a szülők szemei, amikor a kiképzési és oktatási feladatokban kiemelkedő eredményt elért hallgatók munkájáról szólt a tájékoztató. Az iskola parancsnoka nem hallgatta el a hiányosságokat sem, hiszen ezek ismertetése szorosan hozzátartozik a halgatófőről alkotott összképhez, illetve a közösen végzett munka megítéléséhez. A beszámoló, az erkölcsifegyelmi helyzet elemzése mellett képet adott a hallgatók kötelezettségeiről, járandóságairól és az előttünk álló oktatási-nevelési és egyéb feladatokról. Ezt követően az osztályfőnökök vezetésével meglátogattáktanintézetünk szép történeti hagyományokkal rendelkező múzeumát. Utána az osztályfőnökök a tantermekben adtak részletes, személyre szóló felvilágosítást ahallgatók magatartásáról, tanulmányi előmeneteléről. Bencsik István rendőr százados Fotó: Károlyi мнннннвн Évkezdet Évkezdet, de valóban annyira kezdet-e, mint szilveszter éjjelén sokan gondolják, szinte mindenki gondolja? Avagy csak egy naptári dátum, amely tulajdonképpen semmiben sem különbözik más napoktól vagy esetleg jeles ünnepektől? Amíg fiatalabb az ember, talán-talán nagyobb jelentőséget tulajdonít a napnak, az éjszakának, amikor az óév az újesztendőibe fordul. Mert még keveset vagy kevesebbet tapasztalt, s úgy hiszi, hogy valóban mindent újra lehet kezdeni, hogy mindent másként lehet csinálni — vagy legalábbis mindazokat a dolgokat, amelyek előzőleg nem tetszettek, kedvezőtlenül alakultak — szinte függetlenül a múlttól, a körülményektől. Aki azonban már megélt néhány évkezdetet, az jól tudja, annak tudnia kell, hogy a kezdés ugyan tény, hogy az új jelzőben is van némi igazságtartalom, de ez az egyetlen éjszaka sem egyéni, sem közösségi sorsunkat nem fordítja, nem fordíthatja valami gyökeresen eltérőbe, egészen másba, az előzőektől minőségileg különbözőibe. Tehát éppúgy kezdünk is, miként folytatunk. Akkor sem szabadulhatnánk meg korábban viselt dolgainktól, abennünket körülvevő világtól, ha ezek a dolgok, ha e világ csak ballasztot jelentenének: a léghajók, amikor kidobálják a feleslegessé vélt hamuzsákokat, amikor eloldozzák vagy elvágják a földhöz rögzítő kötelékeket, hirtelen a magadba emelkednék, megszabadulva könnyedén lebegnek,kitárul alattuk a tájék, s körülveszi őket a magasság ragyogó fénye. Csakhogy nem tudhatják, legalábbis nem pontosan, milyen irányú s jó vagy rossz szélekbekeverednek-e, nem tudhatják, hogy zsákjaik és kötelékeik csak megkötözték őket, avagy a szőkébb térben, de mégiscsak a biztonságot jelentették. Az ember, a közösség azonban nemléghajó. S mondhatnánk azt is: szerencsére. A mi kötelékeink, a mi zsákjaink a múltunk, ategnapunk és tegnapelőttünk, most talán stílszerűen úgy mondhatnánk, hogy az óesztendőnk, amelyet, ha tetszik, ha nem, évkezdetkor folytatni kell, s persze tudjuk is meg mondjuk is, hogy lehet jobban, lehet tökéletesebben, sok tekintetben másként. De azt is tudjuk és valljuk, semmiképp sem lehet függetlenül az előzőektől, mert nem lehet válaszolatlanul hagyni a kérdéseket, amelyek már tavaly is kérdések voltak. És nem lehet — de nem is akarjuk — megtagadni a „tavalyi tetteket”, mert azzal egy kicsit tavalyi önmagunkat is megtagadnánk. Mert nem volt könnyű év az 1983-as. Alig akad kicsiny hazánkban olyan ember, idős és fiatal, munkás, paraszt, értelmiségi vagy éppen katona, akinek tudatában, emlékezetében ne rögződött volna az óesztendő megannyi külpolitikai bonyodalma, aki akár álmából ébresztve is sorolni ne tudná glóbuszunk súlyos és sajnos úgy tűnik, az elmúlt esztendőben csak súlyosbodott problémáit. Kardcsörtető amerikai nyilatkozatok és békét fenyegető amerikai tettek, dörögtek a fegyverek a Közel- Keleten, invázió nyelte el a kicsinyke Grenadát, s aztán érkezni kezdtek Nyugat-Európába a robotrepülőgépek és a hírhedt Pershingek. Mindennek hátterében a hosszan elnyúló világgazdasági válság vagy ahogy néhányan közgazdászok mondják, a világgazdaság válságos átrendeződése. Legyünk pesszimisták ? Annak kellene lennünk, ha megtagadnánk egyéni és közösségi tetteinket, de mi ezt nem tesszük: a szocialista tábor — benne hazánk, a magyar kormány és a magyar párt, s mögé sorakozva mi magyarok, alig több mint tízmilliónyian — békét kíván, kívánunk, ennek érdekében akartunk és akarunk egységesek és erősek lenni. És képesek vagyunk rá, tehát ne legyünk pesszimisták! Hanem az új esztendőben folytassuk óévbeli tetteinket. És tréfálkoztunk nyilvánosan, meg otthon, megbaráti körben hazai helyzetünkön, mondván: az új a réginél rosszabb esztendő ne legyen! Vagy ne sokkal. Vagy ne nagyon sokkal. Persze a gazdasági helyzetre gondoltunk, mindazokra a körülményekre, amelyeket a világgazdaság változásai teremtettek számunkra méghozzá úgy, hogy éppen megújulásunk közepette kaptak derékba bennünket ezek a változások, nehézzé téve a megújulást. És nem kezdhetjük úgy az új esztendőt, hogy e gondokat elfeledjük, hogybajaink elől fejünket homokiba dugjuk. Visszük és vinnünk kellmagunkkal terheinket. Legyünk pesszimisták? Miértlennénk? Emlékeink tanúsága szerint: keservesebb időkben, mélyebbről, sőt mélyről indulva, munkával, akarattal, eszméink sugallta céltudatossággal emelkedtünk odáig, hogy most már akár azt is mondhatjuk „csak rosszabb ne legyen”. Miközben tudjuk: jobbnak kell lennie, de ezt a többet, ezt a jobbat, ha nem is jövőre, hát majd azután, de akkor is csak munkával, csak akarattal és akkor is csak eszméink sugallta céltudatossággal érhetjük el. Képesek leszünk rá. Mi határőrök szűkebb körben a magunk tevékenységi területén is megtanultuk, követtük, gyakoroltuk, sőt begyakoroltuk ezt a szisztémát. És sikereket értünk el vele. Ez ad magabiztosságot, hogy vállaljuk a megnövekedett feladatokat és a feladatok megnövekedése imamár valóban nem tartalmatlan közhely, hanem teljes igazság —, s hogy bízzunk a sikerben. Mert nem volt könnyű az óesztendő számunkra sem. Az államhatár műszerként jelezte mindig, s jelzi most is a nemzetközi élet változásait. Akik államhatárunkat meg akarták sérteni, s ezzel hazánk, népünk politikai, gazdasági, nemzeti érdekei ellen támadtak, tettükre a korábbiaknál alaposabban készültek föl, nagyobb elszántságottanúsítottak, s nem riadtak vissza az erőszakos cselekedetektől sem. S mégis, a határőrség eredményei csak ritka esztendőkben voltak megközelítően olyan jók, mint 1983- ban. Ez a tény és nem dicsekvés. Mint ahogy tény az is, hogy az eredményeket alig több eszközzel, alig jobb lehetőségek közepette értük el, sokkal inkább szellemi energiáinkat mozgósítottuk, mondhatnánk céltudatosságunk volt összefogottabb, elkötelezettségünk szilárdabb. Az évkezdetkor tehát nem akarunk semmit másként és újra kezdeni. A magunk múltját kell folytatni, de azt persze lehet egy kicsikét jobban ... * * f•#♦ *** # 4 \\+f\ kHUUUV