Határőr, 1984 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-06 / 27. szám
AZ UTASOK KÖZÉ VEGYÜLVE próbált kiszökni a nemzetközi gyorssal Ausztriába két 29—30 éves külföldi bányász. Nagy György pénzügyőr főhadnagy jelzése alapján Csanádi László törzsőrmester, a hegyeshalmi FEP útlevélkezelője fogta el őket. Beismerő vallomásukban tettüket anyagi okokkal magyarázták. FÉNYKÉPCSERÉVEL HAMISÍTOTT ÚTI OKMÁNNYAL kísérelte meg a tiltott határátlépést, kifelé egy 23 esztendős külföldi, a röszkei határátkelőnél. Varga Ferenc zászlós, útlevélkezelő fedte föl a csalást, és elfogta őt. Az idegen elmondta: hazájába, a Közel-Keletre akart illegálisan visszatérni. MÁS NÉVRE SZÓLÓ ÚTI OKMÁNNYAL igazolta magát a Lökösházán kilépő nemzetközi gyorson két 23—25 éveskülföldi. Tulkán Péter törzsőrmester, útlevélkezelő azonnal észrevette a ■személycserét, s elfogta mindkettőt. A külföldiek vallomásukban elmondták: kalandvágyból akartak kijutni Romániába. SZABADSÁGÁRÓL VONULT BE Hollóczky József, Csernyáczki Gábor és Ficsor Pál határőr, a Sopron felé tartó vonattal, és egy olyan vasúti fülkében foglaltak helyet, amelyben katonák utaztak. Időközben egyik új útitársukat hátrahagyva a vonat büféjébe távoztak, a többiekkel. Visszatértükkor a 29 éves, büntetett előéletű Virág Attila helyőbábai gépkezelőt is ott találták a kupéban, amint késsel fenyegetőzve távozásra akarta bírni fegyverbarátjukat. A soproni kerület határőrei kicsavarták kezéből a kést, és a többiekkel együtt feltartóztatták. Virág ekkor elmondta: családi okok miatt illegálisan Nyugatra készül. A határőrök Tatabányán átadták őt a rendőrségnek. Virág ismételten bevallotta vétségeit. Egyszer már felelősségre vonták őt tiltott határátlépésért. ÉJSZAKA BESZÖKÖTT AZ ORSZÁGBA egy 31 éves, büntetett előéletű külföldi. Alig két óra múlva, mélységi területen Szöllősi László határőr, okmányellenőrző járőrszolgálatban „futott össze” vele, és miután igazoltatta, elfogta. Az idegen beismerte: anyagi érdekből hazánkon keresztül Ausztriába akart kijutni. TECHNIKAI JELZÉS ALAPJÁN bevezetett intézkedés alkalmával, hajnalban a zárásban részt vevő Vencsik István és Gödön Gyula határőröknek sikerült elfogniuk a 32 esztendős, többször büntetett Hahn Lajos szentgotthárdi foglalkozás nélkülit. Hahn beismerte: rendezetlen családi élete és munkahelyproblémái miatt próbált — ezúttal már másodszor — kiszökni Ausztriába. • EREDMÉNYES INTÉZKEDÉSEKKEL támogatják határőreink a rendőri tevékenységet. A közelmúltban a nyírábrányi vasútállomáson, a körzeti megbízottal közösen elfogták Talpas Péter debreceni segédmunkást, több rendbeli lopás miatt, önállóan kerítették kézre Garán Balogh Elemér 53 éves mohácsi lakost, aki ellen elfogatási parancsot adtak ki, rablásban való részvétel miatt. A Budapest és Győr közötti vonalon egy pécsi foglalkozás nélkülit gépkocsilopás, Magyarcsanádon egy nőt közveszélyes munkakerülés, Nyírábrányban egy fiatalkorút jogtalan behatolás és károkozás, Mohácson pedig két fiatalkorút lopás miatt fogtak el. Baján, a vasútállomáson egy bűncselekmények miatt körözöttet, Budapest és Győr között, a vonaton, Battonyán és Somogyudvarhelyen rendőri felügyeleteseket állítottak elő, lakhelyelhagyási tilalom megszegéséért, Nagykanizsán büntetett előéletű foglalkozás nélkülit gépjármű engedély nélküli vezetéséért, Magyarbólyon pedig két foglalkozás nélkülit jogtalan horgászat, illetve a rendőri felügyelettel járó kötelezettségek megszegéséért. B. J. [ГД A BELÜGYMINISZTÉRIUM HATÁRŐRSÉG KÉPES POLITIKAI HETILAPJA Főtertesztő: KOVÁCS JENŐ, főszerkesztő-helyettes: SZABÓ JÓZSEF, olvasószerkesztő: DANYI JÓZSEF, kép- és tördelőszerkesztő: TAKÁCS ISTVÁN. Levélcím: HATÁRŐR szerkesztősége, Budapest 1391. Pf. 208 vagy Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78. 1055. TELEFON: 324-936, 383-444/36-046-os mellék. Kiadja a Belügyminisztérium Határőrség politikai csoportfőnöksége, felelős kiadó: DR. ÁBEL LÁSZLÓ. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a Posta Központi Hírlapirodánál, Budapest V., József nádor tér 1. 1900. Előfizetési ára havonta 14 forint, évente 168 forint ZÁRT TERJESZTÉSŰ KIADVÁNY. Az előfizetők kötelesek gondoskodni arról, hogy a hetilap illetéktelen kezekbe ne kerüljön . Kéziratokat, fényképeket, rajzokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. 84.2302/20-27 — Zrínyi Nyomda, Budapest. Felelős vezető: Vágó Sándorné IFJÚ HATÁRŐRÖK ESKÜJE A körmendi főteret körülvevő házak kéményein talán tucatnyinál is több gólyafészek díszeleg, tele „lakókkal”. Valamilyen, számunkra érthetetlen jelre a megannyi madár egyszerre kelepelni kezdett. Talán a szívet gyönyörködtető látvány hatotta meg őket is, mint a sok száz hozzátartozót, akik fiuk, testvérük, férjük határőresküjének tiszteletére gyűltek össze. A tér közepén nyílegyenes sorokban és oszlopokban az ünnepélyhez méltóan komoly arccal, fegyelmezett határőrök és parancsnokaik várták az ünnepélyes aktust. A díszemelvényen elfoglalták helyüket az elöljárók, a társszervek, valamint a megye és a város állami, társadalmi szerveinek képviselői. Harsány vezényszavak után a díszszakasz behozta a csapatzászlót, majd a Himnusz, hangjaivalkezdetét vette a minden ■katona életében oly jelentős esemény. Az esküt tevőket Szabó Sándor őrnagy, a bázisparancsnok politikai helyettese köszöntötte. Az eskü szövegét Kauker Márton határőr mondta előre, akit felesége és édesapja is elkísért a mikrofonhoz. Ezernyi fiatal torok harsogta az eskü szövegét, s talán a szívük is egyszerre dobogott. Eskütétel után Kiss Lajos ezredes, a magasabbegységparancsnoka szólt az ifjú határőrökhöz, majd a város politikai szervei részéről Szabó Béláné köszöntötte az esküt tett katonákat. Szokás szerint az ünnepség díszmenettel fejeződött be. Pinke Tibor Akadhat olvasó, aki furcsállni fogja, hogy e két szót a jelző és a jelzett kifejezés — miként kerülhet egymás mellé, s bevalljuk, valóban furcsa így együtt a kettő, ha nem is mond ellent egymásnak. Mert képzeletünkben az agitátor mindig szenvedélyes, hiszen hűvösen, érzelmek nélkül, csak tényeket sorolva lehet tanítani, de meggyőzni valakit, valakiket aligha. Míg viszont a szerkesztőtől elvárható az objektivitás, a dolgok higgadt összevetése, s talán — sőt biztosan — az ésszerű kompromisszum is. Varga László alezredesre mostanáig, nyugállományba vonulásáig — s valószínűleg ezután is — pontosan illik a jelző és a jelzett szó is, ha egyáltalán ily röviden kifejezhető egy ember tevékenységének lényege. Született agitátor — s nemcsak azért, mert hosszú esztendőkön át a csoportfőnökség alosztályvezetőjeként ez volt a szakterülete —, s hasonlóképpen született szerkesztő, s akkor is az lenne, ha nem tölt el tizenkilenc esztendőt az olvasószerkesztő — nálunk sem, másutt sem irigyelt — székében. Mert... Nos, vegyük csak sorra. Mindig fogékony volt az újra, szüntelen mozgó elmével igyekezett fölfedni, megfejteni alapvető igazságok és új szellemi áramlatok titkait, s eközben vitatkozott mindennel és mindenkivel és talán a legtöbbet önmagával. S az ilyen született agitátorok sohasem tartják meg maguknak a fölfedezett titkokat: amit ők tudnak, arra meg kell tanítaniuk, amit ők hisznek, arról meg kell győzniük mindenkit, aki csak hatókörükbe kerül. S mindehhez járulnak a szerkesztői megfontolások és módszerek. A tényanyag szüntelen gyűjtése és fölsorakoztatása, a fegyvernem tudatos megválasztása, mert nem mindegy ám, hogy mikor alkalmazzuk a nehéztüzérséget, mikor a könnyűlovasságot, hogy mikor támadunk szemtől szembe s mikor csellel, kerülő utakon. De hát ha nem ismertük volna — annyira, amennyire az ember a legközelebbi hozzátartozóit sem ismerheti, hiszen két évet eltöltve egy munkahelyen már senkinek sem lehetnek titkai, már senki másnak nem mutatkozhat, mint ami ilyen valójában —, az agitátor szerkesztő jelzős összetételére akkor is rábukkanhattunk volna a tiszteletére, nyugállományba vonulása alkalmával rendezett személyiállomány-gyűlés után. Meghatott vagyok — mondta szembefordulva velünk, miközben tulajdonképpen nem látszott meghatottalak —, mert mégis különös érzés, amikor „csak nekem szól a Himnusz, amikor az én tiszteletemre játsszák”. S amikor e különösséget érzékeltetve kellőképpen elandalította, érzelmeibe beavatta s egyúttal hallgatósággá — igenis hallgatósággá — avatta föl a nyugdíjas búcsúztatásra megjelenteket, hirtelen hangot váltott s tanítani kezdett. Százszor átgondolt, százszor bebizonyított ismereteket közölt. Az anyanyelv pontos és szép használatának fontosságáról. Elmondta még egyszer, amiért lapunk olvasószerkesztőjeként két évtizeden át, s a határőrség annyi fontos, ma már dokumentumértékű anyagának stilizálásakor talán még hosszabb időn keresztül verekedett. Hogy ugyanis „hirdetni nem elég, ragozni is tudni kell az igét”. De nemcsak oktatott ott „Varga tanár elvtárssá” változva a tiszteletére rendezett ünnepségen. Hanem érvelt, vitázott is szenvedélyesen: meg akarta — s bízzunk benne —, meg is tudta győzni a jelenlevőket igazáról, mert lám csak, neki, a született agitátornak a hit és a hivatás nemcsak addig volt fontos, amíg a szerkesztői székben ült, amíg „hordta is” a határőr alezredesi rendfokozatot. Mert lám csak, semmit soha nem lehet abbahagyni, amit valóban hittel és hivatásszeretettel végeztünk. S most, hogy túljutottunk az ünnepségen, a búcsúztatáson, most, hogy Varga László alezredes „hoszszú szabadságra ment”, kissé értetlenül és különös csöndben járkálunk a szerkesztőség szobáiban. Hittel győzködni a jóra és jobbra ki fog ezután minket? Az agitátor szerkesztő közöttünk ezután ki lesz? S nyilvánvaló, hogy csakis ő , ha majd vissza-vissza jár. Sz. MUGALLOMAMBA VONULÁS Július 2-án ünnepélyes személyiállomány-gyűlésen búcsúztatták a szolgálat felső korhatára elérésével nyugállományba vonuló Varga László alezredest, lapunk olvasószerkesztőjét. Varga elvtársat a Magyar Népköztársaság belügyminisztere A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntette ki, az országos parancsnok dicséretben és jutalomban részesítette. Az elismeréseket Tóth Imre vezérőrnagy, a BM Határőrség országos parancsnoka adta át, majd dr. Ábel László vezérőrnagy, politikai csoportfőnök méltatta Varga László alezredes érdemeit. Varga elvtárs nyírségi munkás-, iparoscsaládból származott, 1945-ben tizenhat esztendősen lépett a párttagok soraiba, különböző fontos pártmegbízatásokat teljesített, majd 1952-től a határőrség hivatásos tisztjeként vállalta a haza fegyveres szolgálatát. Volt őrsön politikai helyettes, elvégezte a politikai tiszti akadémiát, s azt követően a politikai csoportfőnökség agitációs, propaganda- és kulturális osztályán volt alosztályvezető. Évekig párttitkári tisztséget viselt, s több mint két évtizede az országos parancsnoksági pártbizottság tagja. Tizenkilenc esztendeje olvasószerkesztője aHatárőrnek, s ebben a fontos politikai funkcióban nagy műveltségével, munkabírásával, vitatkozó- és kezdeményezőkészségével egyik meghatározó egyénisége volt a lap fejlődésének. Szerkesztette a Velem történt pályázat legjobb írásait tartalmazó kiskönyvtári köteteket, maga is írt könyveket, művészeti cikkeivel segítette a személyi állomány esztétikai nevelését. Varga László alezredes tudására, tapasztalataira - hangoztatta a politikai csoportfőnök — a továbbiakban, nyugállományba vonulását követően is számítunk, a szerkesztőségben, a személyi állomány nevelésében.