Határőr, 1986 (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-03 / 1. szám

FÉNYKÉRGSERÉVEL HAMISÍTOTT ÚTI OKMÁNNYAL je­lentkezett belépésre Ferihegyen egy, tuniszi repülőjárattal ér­kezett, 26 esztendős hontalan kereskedő. Csíkos Jánosné polgári alkalmazott, vízumkezelő azonnal fölfedte a hamisítást. Az idegen, miután elfogták, vallomásában azt állította: kórházi gyógykezelés végett jött hazánkba. Egy másik járattal visszautasították őt. JOBB MEGÉLHETÉS REMÉNYÉBEN egy 23 éves külföldi műszerész más névre szóló úti okmánnyal próbált, hazánkat úttol­­ejtve, Nyugat-Berlinbe eljutni. Röszkénél Hrabovszki Mihály sor­törzsőrmester, útlevélkezelő rögtön észrevette a személycserét. El­fogta őt. Vele együtt elfogták három honfitársát is, akik tudtak határsértési szándékáról és feljelentési kötelezettségüket elmu­lasztották. Mind a négyüket visszairányították jugoszláv területre. MÁSODSZOR IS MEGKÍSÉRELTE a tiltott határátlépést, anyagi érdekből egy 28 esztendős, büntetett előéletű budapesti vas­utas. Ezúttal eljutott Kőszeg térségébe. Késő este Miknyeczki Ist­ván és Németh Zoltán határőr, nyomsávellenőrző járőr gyanús ne­­szezésre figyelt föl. Felszólításuknak azonban nem tett eleget a fér­fi, tovább lapult a közeli rejtekhelyen. A járőr erre óvatosan meg­közelítette, és úgy fogta el őt. Beismerő vallomást tett. KALANDVÁGYBÓL OLASZORSZÁGIBA indult illegálisan két fiatalkorú dunántúli segédmunkás. A Nagykanizsa felé tartó vonaton Papp József sor őrmester és Szabó Tamás határőr fogott gyanút irántuk. Igazoltatták őket és úti céljuk felől is tudakozód­tak. Erre vonatkozóan azonban bizonytalan és elfogadhatatlan vá­laszokat kaptak tőlük. Elfogásuk után beismerték vétségüket. BÜNTETŐJOGI FELELŐSSÉGRE VONÁSA ELŐL és családi okok miatt Csehszlovákiába akart szökni egy 39 esztendős, bünte­tett előéletű lakatos. Kora este, sötétedéskor ért az államhatár kö­zelébe, de Hidasnémeti térségében meglátta őt egy önkéntes ha­tárőr. Az ő jelzése után Bodnár István százados vezetésével a ria­­dócsoport a nyomába eredt, és kézre kerítette a határsértőt, aki be­ismerte vétségét. A HATÁRŐRÖK, A VÁMŐRÖK ÉS A RENDŐRI SZERVEK beosztottainak együttműködése, valamint a vámvizsgálat alapján IFEP-jeinken az utóbbi hetekben összesen harminckét, különböző nemzetiségű utazó ellen intézkedtek, vám- és deviza­bűntett, tizen­hét ellen pedig­­vétség elkövetése miatt. Az érintettek többsége kü­lönféle fizetőeszközöket, egy részük ékszert, illetve szőrmét, radiá­torokat, lószerszámot, műszaki, valamint piperecikkeket, kávét, kvarcórákat és -elemeket, porcelánt, s más vámárut akart ki-, illet­ve becsempészni. Közülük a legtöbb vámárut — 1 260 000 forint becsértékben — egy belépő külföldi betanított munkás gépjármű­vében találták, az abban kiépített rejtekhelyen. Szolbon egy belépő házaspár csomagjaiban ellenséges propagandaanyagra bukkantak a vámvizsgálat során. A KUTATÓ-BIZTOSÍTÓ HATÁRŐRJÁRŐRÖK is eredménye­sen dolgoznak. A Hidasnémetiben kilépő nemzetközi gyorson, az ülés alatt 25 000 forint értékű ruhaneműt, Hegyeshalomban egy belépő nemzetközi gyorson, a kocsi burkolata mögé rejtve 43 000 forint értékben kvarcórákat és­­elemeket találtak. Tulajdonosuk mindkét esetben ismeretlen maradt. Kelebián, az egyik belépő te­hervagon oldalán idegen nyelvű ellenséges feliratot fedtek föl, amellyel kapcsolatban megtették a szükséges intézkedéseket. B. J. A BELÜGYMINISZTÉRIUM HATÁRŐRSÉG KÉPES POLITIKAI HETILAPJA Főszerkesztő: KOVÁCS JENŐ, főszerkesztő helyettes: SZABÓ JÓZSEF, ol­vasószerkesztő: DANYI JÓZSEF, kép- és tördelőszerkesztő: TAKÁCS IST­VÁN. Levélcím: HATÁRŐR szerkesztősége, Budapest 1391. Pf. 208 vagy Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78. 1055. TELEFON: 324-936, 383-444/36-046-os mellék. Kiadja a Belügyminisztérium Határőrség politikai csoportfőnök­sége, felelős kiadó: DR. ÁBEL LÁSZLÓ. Terjeszti a Magyar Posta. Elő­fizethető a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál, Budapest V., Jó­zsef nádor tér 1. 1900. Előfizetési ára havonta 17­ 50 forint, évente 210 fo­rint. ZÁRT TERJESZTÉSŰ KIADVÁNY. Az előfizetők kötelesek gondoskod­ni arról, hogy a hetilap illetéktelen kezekbe ne kerüljön . Kéziratokat, fényképeket, rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 86.2302/20­1 - Zrínyi Nyomda, Budapest. Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató. Elvtársaina­k, barátainak, harcos­társainak, tisztelőinek hosszú me­nete kísérte utolsó útjára decem­ber 19-én a Mező Imre úti teme­tőben Oláh István hadseregtábor­nokot, honvédelmi minisztert, az MSZMP KB tagját. A ravatalnál díszőrségben tisztel­gett az elhunyt előtt az MSZMP Politikai Bizottságának, a kormány­nak több tagja, párt- és állami éle­tünk számos személyisége. Lerótták kegyeletüket a ravatalnál a Bel­ügyminisztérium vezetői, élükön dr. Kamara János belügyminiszter­rel. Elmentek a végső tiszteletadás­ra a Varsói Szerződés tagállamai­nak honvédelmi miniszterei, illet­ve a temetésre érkezett katonai de­legációk tagjai, s ott voltak a bu­dapesti diplomáciai testületek kép­viselői is. A gyászszertartáson — a Himnusz elhangzása után — a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a Minisztertanács ne­vében Czinege Lajos miniszterel­nök-helyettes vett búcsút az el­hunyttól, idézte fel Oláh István életpályáját, majd arról szólt, hogy Oláh István politikus katona volt. Olyan ember, aki egyre táguló lá­tókörrel a nép, a társadalom ér­dekeit szem előtt tartva gondolko­dott. Olyan államférfi, aki a véde­lem korszerűsítésének pénz- és anyagigényes feladatait mindig tö­rekedett összeegyeztetni a gazdaság, a társadalom lehetőségeivel. Gyak­ran volt kezdeményezője olyan, az ország adottságaira, teherbíró ké­pességére épülő megoldásoknak, amelyek szövetségeseink körében is elismerést váltottak ki. Elévül­he­tetlen érdemeket szerzett a Magyar Néphadsereg fejlesztésének, erősí­tésének és korszerűsítésének nagy horderejű feladatai megoldásában, mondotta Czinege Lajos, végső bú­csút véve a társadalom ügyéért törekvő embertől, a párt, a közélet elv.hű harcosától, a néphadsereg ki­emelkedő tehetségű vezetőjétől. A Honvédelmi Minisztérium, a néphadsereg személyi állománya, a család, a barátok és a fegyvertár­sak gyászát Mórocz Lajos altábor­nagy, honvédelmi államtitkár tolmá­csolta. Emlékeztetett arra, hogy Oláh István a hazáért, a népért élni s halni kész hazaffiiak sorába tartozott, akik nemzeti történel­münk sorsdöntő napjaiban alapító tagjai voltak a születő új, demok­ratikus népi hadseregnek. Megha­tározó volt számára a forradalmi múltú családjától kapott indíttatás: kommunista, szocialista meggyőző­désű szüleinek küzdelmes és nehéz élete, elvhűsége, elkötelezettsége maradandó hatást gyakorolt a fel­nőtté váló ifjúra. — Oláh István nemzetben, nép­ben, társadalmi méretekben gon­dolkodó hazafi, elvhű és mindig tettre kész kommunista ember, lé­nyeglátó és alkotó, önmagával szemben is magas követelményeket támasztó, igényes katona volt — hangoztatta Mórocz Lajos. — A munkában vezérelve volt a pontos eligazodás és a következetes cse­lekvés. Nagy türelemmel, szeretet­tel nevelte fiatalabb elvtársait, baj­­társait, útjukat, fejlődésüket figye­lemmel kísérte, segített nekik. Pél­dakép volt, iskolát teremtett maga körül. Ismerte a laktanyákat, sokat volt az emberek között, és szívén viselte a­­katonák gondjait. Élete utolsó percéig zászlóvivője volt honvédelmi politikánk valóra vá­lásának. Az a szilárd elvi meggyőző vezérelte, hogy nemzeti függett­­ségünk megőrzésének, az emberi békéjének legfőbb záloga a szocia­­lista országok egysége, a Varsó Szerződés fegyveres erőinek tes­véri szövetsége. Ennek erősítéséé szilárdításáért következetesen, s tád­hatatlanul dolgozott. — Azzal őrizzük meg emléke, hogy vállvetve, sorainkat tömöri, tovább folytatjuk a vezetésedig­­ megkezdett nagy munkát, tóvá dolgozunk pártunk honvédelmi p­litikájának megvalósításán, néphí­seregünk fejlesztésén és korszerű tésén — mondotta végezetül M­rácz Lajos. A gyászszertartáson a fegyverb­rátok együttérzését Florian Siwic hadseregtá­bornok, a Lengyel Nép­köztársaság nemzetvédelmi minis­tere, a Lengyel Egyesült Munkát­párt KB Politikai Bizottságának póttagja tolmácsolta. A Varsói Szr­ződés tagállamai honvédelmi m­­­isztereinek és képviselőinek meg­bízásából és nevükben mély rész­vétet fejezte ki a kormánynak­­ a Honvédelmi Minisztériumnál, majd a baráti országok fegyvere erői, katonái nevében vett búcsút Oláh Istvántól. — Mint kommunisták és mint ka­tonák meghajtjuk gyászlobogónkat a halott előtt, és eltökéltek vagyunk arra, hogy töretlen akarattal és oda­adással szolgáljuk tovább azokat a nagy eszméket, amelyek a szocia­lizmust építő népeink békéjét és biztonságát garantálják, amelyekért a hadseregtá­bornok egész életét ál­dozta. Ezután a koporsót ágyútalpakra helyezték, s a gyászolók sokasága kísérte a díszsírhelyre Oláh István földi maradványait. A gyászszer­tartáson a díszzászlóaljj díszmenet­tel és sortűzzel tisztelgett a had­seregtábornok emlékének. A kegye­­letes búcsúztatás az Internacionálé hangjaival ért véget. SEBESTYÉN NÁNDOR Sebestyén Nándor nyugállomá­nyú határőr ezredes, a BM Ha­tárőrség személyzeti osztályának volt vezetője, a Szocialista Ha­záért Érdemrend kitüntetettje, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének tagja 1985. novem­ber 27-én elhunyt. Sebestyén elvtárs 1950-től tel­jesített szolgálatot a BM Határ­őrség állományában. Különböző szolgálati beosztásokban feladatát magas fokú felelősséggel, eredmé­nyesen végezte. Politikailag szi­lárd, tapasztalt, megfontolt veze­tő volt. Munkáját mindenkor a nagyfokú ügybuzgalom, a kellő felkészültség, magatartását a sze­rénység, az elvtársiasság és mély humanizmus jellemezte. A pártnak 1932-től volt tagja, különböző pártfunkciókban, álla­mi beosztásaiban mindig követke­zetesen képviselte a párt politiká­ját. Kapcsolata munkatársaival nyugállományba vonulása után sem szűnt meg, mint a határőr­ség nyugdíjasbizottságának tagja aktívan segítette a határőrség te­vékenységét. Tulajdonosa a Vörös Csillag Érdemrendnek és a Felszabadu­lási Jubileumi Emlékéremnek is. Több évtizedes eredményes mun­kája elismeréséül a Belügyminisz­térium halottjaként, katonai tisz­teletadással helyezték örök nyu­galomra a Farkasréti temetőben. A BELÜGYMINISZTÉRIUM HALOTTJA nyugállományú határőr ezredes 1915-1985 Emlékét kegyelettel megőrizzük ! ■

Next