Határőr, 1989 (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-06 / 1. szám
Ellentmondásos tapasztalatok AZ IDEGENFORGALOM FURCSA ÉVE? Mint arról múlt évi utolsó lapszámunkban hírt adtunk, december közepén a valóban pompázatossá varázsolt nagycenki Kastély Szállóban ülésezett a Sopron—Kőszeghegyalja kiemelt üdülőkörzet intézőbizottságának elnöksége. (Az elnök, Pozsgay Imre államminiszter ugyanebben az időben a Minisztertanács ülésén vett részt, ezért maradt távol a tanácskozásról.) Az elnökségi ülés vitájának középpontjában a sokszorosára nőtt határforgalommal s az idegenforgalom 1988-ban mutatkozó, enyhén szólva is ellentmondásos jelenségeivel kapcsolatos témák álltak. A rendezvényen részt vett és felszólalt Székely János vezérőrnagy, a BM Határőrség országos parancsnoka és dr. Balogh György vezérőrnagy, a vám- és pénzügyőrség országos parancsnokának helyettese. Nemegyszer írtuk már mi is, nem felesleges azonban fölidézni: mindenki számára nyilvánvaló, hogy két nyugati megyénk, Győr-Sopron és Vas megye döntő szerepet játszik a konvertibilis valutát hozó (s újabban az annak kiáramlását szintén jelentő) idegenforgalomban. Akárhogyan is nézzük: a hazánkba látogató nyugati turisták zöme az európai kulturális centrumnak számító főváros, Budapest értékeire kíváncsi, illetve nyaranta a Balaton a vonzerő. Győr-Sopron és Vas megye elsősorban „tranzit terület”, a gépkocsiáradat rajtuk keresztül zúdul a főváros és a Balaton irányába. De csak elsősorban, hiszen e nyugat-dunántúli területnek sok-sok értéke — Sopron, Kőszeg, azután a gyógyfürdők, vagy például a Fertő tó és nem utolsósorban a soproni és kőszegi hegyek, az Alpok-alja — nem kevesek számára önmagában is vonzerőt jelent, s a terület az osztrákok bevásárlóturizmusának is központja. Az intézőbizottság — mint koordináló, szervező testület — célja tehát egyértelmű: meg kell küzdeni a tranzitforgalom nehézségeivel, a bevásárló turisták ostromával, de ami még fontosabb, a helyi turisztikai látványosságokat kell még inkább közismertté tenni, s ehhez az infrastruktúrát fokozatosan kiépíteni, kiteljesíteni. A rendelkezésre álló pénz (ugyan hol nem manapság) természetesen kevés, de arra elegendő, hogy „jó felé induljunk el, hogy már a jövőre tekintve megfelelő beruházásokat indukáljunk”. Eredményeik is jócskán akadnak. Sopronban mind gazdagabb a kulturális kínálat, s sárvári és a büki fürdő egyre népszerűbb az osztrák, sőt a nyugatnémet turisták körében is. Hegykő meg Kapuvár nemsokára ugyancsak fölkapott fürdőhely lehet. És mi lesz a Fertő tó jövője, sorsa? Elhangzott az ülésen is, hogy Közép-Európa egyetlen sztyeppetava a közös magyar— osztrák elhatározások, a mindinkább megformálódó és testet öltő tervek alapján a természet szépségeire kíváncsi emberek, a pihenők, sportolók, üdülni vágyók paradicsoma lehet. A talán nem is távoli jövőben kerékpárút vezet majd a tó körül, s a turisták Fertőrákosnál, illetve Fertőújlaknál léphetik át az országhatárt. Csakhogy itt is, mint sok mindenben, érdekek ütköznek. A fertőrákosi határátlépő hely érdeke Bécsnek, de nem a burgenlandi üdülőtulajdonosoknak: ők attól tartanak, hogy a magyarok kínálta lehetőségek elszipkázzák vendégeiket. Viszont a Fertőújlaknál épülő nagyobb határállomás sokkal inkább osztrák, mint magyar érdek: az Észak-Burgenlandból Dél-Ausztriába igyekvő osztrákok ezen keresztül hamarabb érnék el céljukat, de rajtunk, a soproni zsák nyakán csak átutaznának. Villanások egy vitából, amelyek azt mutatják: bizony minden lépést és beruházást alaposan kell mérlegelni. Érthető módon a decemberi rendezvény vitájának középpontjában az a bevásárlóturizmus állt, amely ugyancsak megterhelte Győr-Sopron és Vas megyét: az új világútlevél és a kedvező vámrendelkezések nyomán valóságos népvándorlás özönlötte el a főutakat, elsősorban az M 1-est úgy, hogy néha már Győrig állt a kocsisor. Többen mondták: tarthatatlan a helyzet Sopronban. Hát persze, ha a jugoszláv gyártmányú mélyhűtőszekrény Ausztriában csak tízezer forintnak megfelelő schillingbe, nálunk tizenhétezer forintba kerül... Ha a videokészülékek... Valamit tenni kellene. De mit? A vám- és pénzügyőrség országos parancsnokhelyettese szerint az idegenforgalomban becslések szerint egymilliárd dollárnyi jövedelemlehetőség van, s az persze természetes, hogy ennek mondjuk fele vagy kétharmada a magyarok turistaforgalmával kimegy az országból. (A világútlevél bevezetésével ugyanis az idegenforgalom nem protekcionista üzletág többé.) De az, hogy e fontos ágazat a konvertibilis valutabevételt tekintve szinte „nullszaldós” legyen, megengedhetetlen. Nyilvánvaló, hogy a feketepiaci valutaforgalmat adminisztratív intézkedésekkel, a már-már ellenőrizhetetlen bevásárlóturizmust „toldozással-foldozással” megakadályozni nem lehet. Merőben új (kereskedelmi?) szemléletmódra van szükség. S talán más területen is itt az ideje a szemléletváltásnak. Az országos tervhivatal képviselője, de mások is mondták: aligha lesz három- vagy három és fél milliárd forintja az országnak a közeljövőben, hogy az új soproni határátkelőhelyet és a várost elkerülő utat fölépítsék. De miközben az „újra, nagyra” várunk, a soproni közúti határállomáson szinte semmi sem történt. Nem lenne jobb, helyesebb a kis lépések taktikáját követve, mindig legalább a legégetőbb gondokat megoldva haladni előre? Igaz, elhangzottak a vitában szélsőséges vélemények is. Például az, hogy miként az osztrákok teszik, karmozdulatokkal, „integetéssel” hajtsuk mi is keresztül a határátkelőhelyeken a turistákat. A szélsőségesek azonban nem találtak támogatóra. Nem a határőrség, a vám- és pénzügyőrség jelenlevő képviselői, hanem mások mondták: el ne feledjük, hogy minden országnak vannak biztonsági, legalább ilyen súlyú gazdasági érdekei, s hogy a forgalomellenőrzést ezeken túl a nemzeti érdekeknél szélesebb körű politikai szempontok is befolyásolják. Gondok, gondok, gondok... A Sopron— Kőszeghegyalja kiemelt üdülőkörzet intézőbizottsága elnökségének ülése mégis inkább bizakodó hangulatú volt. Példa a sokféle érdek (hiszen ne tagadjuk, egyben s másban van ellenérdekeltség is) egyeztethetőségére. Ha az érvek és ellenérvek nyíltan s tisztességesen ütköznek... Sz. J. Bausz Sándor felvétele MHE. & NAPKÖZBEN - A HATÁRŐRSÉGNÉL December 28-án a Petőfi Rádió Napközben című műsorát reggel kilenc órától délig a BM Határőrség országos parancsnokságáról s a budapesti határőrezredről sugározta. A műsort országszerte igen nagy érdeklődés kísérte. A határőrség történetében még sohasem volt ilyen lehetőség, hogy a határőrség vezetői s a sorkatonai szolgálatot teljesítő határőrök egyenes rádióadás során válaszolhattak a hallgatók kérdéseire. Petress István szerkesztő-riporter szakavatott kérdéseire válaszolva a határőrség vezetőinek alkalmuk volt a közszájon forgó meglehetősen ellentmondásos híreket, véleményeket eloszlatni. Szitnyai Jenő mikrofonja előtt a határőrezrednél szolgálatot teljesítő határőrök mondták el véleményüket a határőrszolgálat embert próbáló, férfias helytállást követelő hétköznapjairól. A műsor vendége volt a Népszabadság szerkesztőségének képviseletében Borbás Katalin is, aki az országos parancsnokkal készített interjút, amelyet a lap december 29-i számában közölt. KITÜNTETÉS A KISALFÖL SZERKESZTŐSÉGÉNEK Még decemberben a Kisalföld szerkesztőségében bensőséges, baráti ünnepséget tartottak, amelyen részt vett dr. Kreiter Mária, a megyei pártbizottság titkára, Székely János vezérőrnagy, a BM Határőrség országos parancsnoka és a győri határőrkerület több vezetője. A BM Határőrség országos parancsnoka kiváló határőr-jelvényt, oklevelet és emlékplakettet adományozott a Kisalföld szerkesztőségének. A belügyi munka és a határőrizet segítése érdekében kifejtett eredményes munkássága elismeréseként a belügyminiszter A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntette ki Puskás Csabát, a Kisalföld főszerkesztőjét. Kiváló határőr-jelvényt kapott Imre Béla, a megyei lap munkatársa, Kiváló Társadalmi Munkáért Érmet Szűk Ödön fotóriporter és Jutasi Ferenc munkatárs. Az ünnepségen Székely János vezérőrnagy elmondotta, hogy a Győr-Sopron megyében szolgálatot teljesítő határőrök feladatai az elmúlt esztendőben rendkívüli módon megnövekedtek, ez vonatkozik a határátkelőhelyekre — mindenekelőtt Hegyeshalomra és Sopronra — éppúgy, mint az őrsökre. A megyei lap hitelesen és reálisan tájékoztatott a határőrök szolgálatáról, a gondokról, nem hallgatta el a fogyatékosságokat sem, s ezzel nagymértékben segítette a határőrség igenigen fontos szolgálatát. A Belügyminisztériumnak és ezen belül a határőrségnek eltökélt szándéka — egyébként kötelezettsége is —, hogy a jövőben nyíltan és őszintén tájékoztassa az állampolgárokat a szervek munkájáról, a szolgálatukkal kapcsolatos gondokról, s szeretnénk, ha mindebben a tömegkommunikációs eszközök oly módon lennének partnereink, mint például a Kisalföld szerkesztősége. §