Határőr, 1989 (44. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-07 / 27. szám

Az MSZMP Határőrségi Bizottságának határozata a kongresszusi felkészülésről wwwwwwwwwtwmwwtmwwwwwwwwwwwwwM A Központi Bizottság 1989. október 7-ére összehívta az MSZMP kongresszusát, hatá­rozatában rögzítette az előkészítés, a kül­döttválasztás elveit, feladatait, módszereit, a helyi pártszervek tennivalóit. A határőrség pártszervei és­­szervezetei az 1988. május 8-i pártértekezlet határoza­tának szellemében eredményesen mozgósí­tották a kommunistákat, az egész személyi állományt a határőrség előtt álló feladatok­ra, a társadalmi változásoknak megfelelő korszerűbb szemléletre és cselekvésre, a változó körülményeknek legjobban megfe­lelő mun­kastílusjegyek kialakítására. Párttagjaink aktívan részt vettek a tár­sadalmi változásokkal kapcsolatos politikai vitákban, pártdokumentumok véleményezé­sében, hitet tettek a megújuló, demokratikus szocializmus mellett. Az MSZMP Határőrségi Bizottsága — fi­gyelembe véve a határőrség speciális hely­zetét, a pártszervek struktúráját és létszám­­viszonyait — a kongresszusi felkészülés, va­lamint a küldöttválasztás feladatait az aláb­biakban határozza meg. I. 1. A ‡­-határozat alapján a határőrség­nél 6 szavazati jogú küldöttet kell megvá­lasztani. 2. A küldötteket pártszavazás útján kell megválasztani. 3. A párttagság előzetes véleményének megismerésére, a küldöttek személyére vo­natkozó javaslatok összeállítására az MSZMP Határőrségi Bizottsága 15 fős je­lölőbizottságot hoz létre, amely az MSZMP Határőrségi Végrehajtó Bizottsága, a párttes­tületek ajánlása, illetve az egész párttagság véleménye alapján 1989. augusztus 4-ig el­készíti javaslatát a küldöttekre. 4. A pártszavazással kapcsolatos techni­kai és szervezési feladatok, végrehajtására a határőrség megyei, városi (üzemi) jogú bi­zottságainál 1989. augusztus 4-ig pártszava­­zást szervező bizottságot kell választani. 5. A pártalapszervezetek taggyűlésén tit­kos szavazással 1989. augusztus 20-ig dönt­senek a küldöttek személyéről. A kommu­nisták a szavazólapon szereplő jelöltek­­ kö­zül bárkit kihúzhatnak, illetve új szemé­lyeket írhatnak be. A szavazás eredményét jegyzőkönyvben rögzítsék, amelyet a párt­szavazást szervező bizottságok összesítettek és az eredeti jegyzőkönyvekkel és szavazó­lapokkal együtt 1989. augusztus 25-ig az MSZMP Határőrségi Bizottsága pártszava­zást szervező bizottságának megküldenek. 6. Az MSZMP Határőrségi Bizottságának pártszavazást szervező bizottsága a beérke­zett jegyzőkönyvek alapján megállapítja a határőrség kongresszusi küldötteinek név­jegyzékét. Küldöttnek tekinthető az a 6 fő, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta. 7. A választás elveinek maradéktalan ér­vényesítése, tisztaságának megőrzése érde­kében a határőrségi pártbizottság mandá­tumvizsgáló bizottságot hoz létre. E bizott­sághoz a párttagok, az alapszervezetek és a választott testületek akkor fordulhatnak jog­orvoslatért, ha a küldöttek választása sérti a választás elveit. A bizottság elnöke: Pál János ezredes. Tagjai: Karacs Károly al­ezredes, Varga Tibor alezredes, Horváth István alezredes. 8. A határőrségi küldöttcsoport első érte­kezletén — 1989. augusztus 27-ig — tagjai­ból megválasztja szóvivőit, akik részt vesz­nek a programnyilatkozat, a szervezeti sza­bályzat és a személyi javaslatok előkészí­tésében. 9. A jelölőbizottságok által javasolt kül­döttjelöltek nyilatkozzanak a kongresszu­son képviselendő programjukról, nézeteikről a Határőr című lapban és tartsanak folya­matos politikai kapcsolatot választóikkal. II. A határőrség kommunistái, választott tes­tületei folyamatosan kísérjék figyelemmel­­ a megjelenő kongresszusi dokumentumterveze­teket, amelyekről véleményeiket összegezve a politikai csoportfőnökség párt- és tömeg­­szervezeti osztályára 1989. augusztus 25-ig terjesszék fel. A kongresszust követően — figyelembe véve a kongresszusi döntéseket, valamint a határőrségi pártmozgalom jogi helyzetét — 1989. október, illetve november hónap­ban pártértekezleteket kell tartani. A jelen határozatból fakadó feladatok egységes értelmezése és maradéktalan vég­rehajtása érdekében a határőrség kommu­nistáit tájékoztatni kell a kongresszusi fel­készülés, illetve a küldöttek választásával kapcsolatos elvekről, és kötelezettségekről 1989. július 15-ig. Az­ MSZMP Határőrségi Bizottsága fel­kéri a kommunistákat, a parancsnokokat, a politikai és a szakszervezeti szerveket, a Ha­tárőrségi Fiatalok Szövetségét, hogy véle­ményeikkel, javaslataikkal segítsék a ha­tárőrség sikeres felkészülését a kongresz­­szusra. Budapest, 1989. július 4. AZ MSZMP­­ HATÁRŐRSÉGI bizottsága NÉVJEGYZÉK a kongresszusi küldöttek megválasztására létrehozott jelölőbizottság összetételéről Elnök: Fülep Imre alezredes. Tagok: Szabó József alezredes, Kovács Dezső alez­redes (1. ker.), Meggyes­ István zászlós (14. ker.), Nagy Károly alezredes (2. ker.), Szabó Sándor alezredes (3. ker.), Szekunda Jenő alezredes (4. ker.), Welzey Ferenc al­ezredes (5. kér.), Elek Gábor alezredes (6. ker.), Harmati László alezredes (7. kér), Seres József alezredes (8. ker.), Tömöri István alezredes (9. kér), Lantos László al­ezredes (10. ker.), Ungi András alezredes (határőrezred), Szabó Zoltánná (ferihegyi FEP), a pártszavazást szervező bizottság elnökére és tagjaira Elnök: Hegyi Adolf ezredes. Tagok: Tő­­rincsi József ezredes (orsz. pság), Felföldi László alezredes (ország, pság.), Gulyás Ist­ván alezredes (orsz. pság.), dr. Szalontai Já­nos alezredes (11. ker.), Cziffra József alez­redes (4. ker.), Balogh Tibor őrnagy (8. ker.). NÉVJEGYZÉK 1­4 Módosított honvédelmi törvény HUSZONNYOLC HÓNАРОК a­ törvényhozás mostanában — és sokkal inkább örömünkre, mint bá­natunkra — az ország közvélemé­nyét élénken foglalkoztató, mondhatni izgalmas tevékenység. Régente az állam­polgárok többsége szinte oda sem fi­gyelt, hogy mi történik az ország tor­nyos­ palotájában. Mostanában pedig nemcsak a politikai fórumokon, de a ma­gánéletben is ez a téma. Természetesen nem mindenkit érint és foglalkoztat egy­formán valamennyi törvényhozási folya­mat, az azonban egészen biztos, hogy a legutóbbi országgyűlés felkorbácsolta az indulatokat és érzelmeket, s a lehető legszélesebb körű érdeklődést váltotta ki. Egyik, napirendje az állami költség­­vetés reformja, majd az adótörvény mó­dosításának koncepciója volt, mindkettő létünket és jólétünket érintő kérdés. Majd Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter előterjesztésében az 1976. évi 1. (honvédelmi) törvény módosításáról szóló törvényjavaslatról tárgyalt az országgyű­­ lés.­­ A miniszter­­bevezetőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy olyan törvény­­javaslatot terjeszt a kormány felhatalma­zása alapján a parlament elé, amely nemcsak a magyar ifjúságot, de a csa­ládok nagy részét érinti, s így hat a tár­sadalom közérzetére, az ország politikai közhangulatára. A módosítás a társadal­mi és a katonai szolgálati viszonyok vál­tozása nyomán vált szükségessé, s a ja­vaslatban nemcsak a­­honi folyamatok elemzéséből, de széles körű nemzetközi tapasztalatokból is kiindulhattak. A tör­vényjavaslat az alternatív szolgálat beve­zetésével összefüggően módosítja a hon­védelmi törvény egyes rendelkezéseit. Célja, hogy az általános hadkötelezettsé­gen belül a katonai szolgálat mellett le­hetővé tegye olyan formák bevezetését is, amelyek a fegyveres katonai szolgálattal lelkiismereti alapon szemben állók szá­mára is elfogadhatóak. Lesz tehát fegyver nélküli és fegyveres szolgálat. Korunk­ban ugyanis a biztonság szem előtt tar­tása mellett figyelembe kell venni olyan társadalmi igényeket is, amelyek lelkiis­mereti s vallási alapon a haza szolgála­tát nem, de a fegyveres katonáskodást elutasítják. A honvédelmi miniszter a törvényjavas­lat részkérdéséről szólva elmondotta, hogy a polgári szolgálatot választókat a sor­katonákkal azonos mértékű jogoknak és lehetőségek szerint azonos kötelezettsé­geknek kell megilletniük. A javaslat a tartalékos katonai szolgálatra való be­­hívhatóság idejét tisztek és tiszthelyette­sek esetében 24-ről 18 hónapra, honvé­dek és tisztesek esetében 18-ról 12 hó­napra csökkenti, így a fegyveres szolgá­latot teljesítő sorkatonákat 18 hónapos tényleges, és 12 hónapos, ötvenöt éves­ korig érvényesíthető tartalékos szolgálat­tal szintén 30 hónapig lehet honvé­delmi célokra igénybe venni. Ezért aján­lották, hogy az alternatív szolgálat 30 hónap legyen. A Honvédelmi Miniszté­rium vezetői a kormánnyal egyetértésben ugyanakkor lehetőséget látnak arra, hogy két-három éven belül a sorkatonai szol­gálat idejét 14, illetve 12 hónapra csök­kentsék, s ezzel együttesen arányosan csökkenne a fegyver nélküli és a polgári, tehát az alternatív szolgálat ideje is. Kárpáti Ferenc vezérezredes expozéjá­ban kitért arra is, hogy javítani kívánják a fegyveres szolgálatot teljesítő katona­fiatalok életkörülményeit. Az új honvé­delmi doktrína nyomán végbemenő át­szervezés például lehetőséget ad arra, hogy lakhelyükhöz közelebb teljesíthesse­nek szolgálatot, s ezen túlmenően min­den parancsnoknak módja lesz, saját hatáskörében közérzetjavító intézkedése­ket foganatosítani. Senki sem hitte, hogy az expozé nyo­mán „sima szavazás" következik, hiszen az alternatív szolgálattal kapcsolatban hónapok óta viták folytak már ország­szerte, amelybe bekapcsolódtak a külön­böző vallási közösségek, békemozgalmak és ellenzéki pártok, illetve szervezetek. Arra azonban aligha gondolt valaki is, hogy Gyuricza Lászlóval, az országgyűlés honvédelmi bizottságának elnökével együtt összesen 17-en kérnek majd szót (az államháztartás reformja ennél jóval kevesebb képviselőt késztetett szólásra), s hogy dönteni végül csak újabb kompro­misszumos előterjesztés és hosszas szava­zási procedúra után tud majd az ország­­gyűlés. Ami kicsit különös volt: egy-két hon­atya kivételével a túlnyomó többség az alternatív, illetve fegyvertelen katonai szolgálatot vállaló fiatalok érdekeit kép­viselte, az ő szolgálati idejüket sokallta, személyiségjogaikat védelmezte. Ismere­teink szerint csak egyetlen egy képvise­lőnő méltatta azoknak az ifjú emberek­nek az áldozatkész helytállását, akik fegyverrel a kézben mégiscsak ezt az or­szágot, ennek határát, szuverenitását őr­zik, védelmezik. S akik ugye — mert ta­lán nem kell emlékeztetni senkit ezekre — természeti csapások idején elsőként ér­keznek a gátakra, kimentik a hóba re­kedt utasokat, életüket kockáztatva kór­házba szállítják a betegeket... Akármennyire is „ugyanazok a jogok és kötelezettségek” illetik majd meg az al­ternatív szolgálatot vállalókat, az min­denki számára nyilvánvaló, hogy egy kór­házban vagy szociális gondozóintézet­ben s utána munkásszálláson, avagy al­bérletben sokkal könnyebb lesz eltölteni a szolgálat hónapjait, mint a laktanyában, mint a határőrsökön, vagy a forgalom­­ellenőrző pontokon. Ma szerencsére békés világban élünk. Kedvezőek a külpolitikai folyamatok, az „Európa-ház" is kezd újjáépülni lassan, s remélhetően ebben jól megférnek majd a különböző társadalmi berendezkedésű or­szágok. De akármily hangzatosan szép eszme a pacifizmus, az emberiség törté­nete arról vall, hogy a kellő biztonság­ról mindig minden országnak gondoskod­nia kell. És ez nem megy hadsereg, ha­tárőrség és különböző más fegyveres tes­tületek és szervek nélkül. A politikai porondon szereplők közül ma sokan tartanak attól vagy legalábbis ezt mondják­, hogy a fegyveres erők és testületek valami módon beavatkozhat­nak a politikacsinálásba, szerepet vállal­hatnak és játszhatnak egy „visszarende­ződésben”. A kevesek aggodalmait, úgy látszik, nem oszlatták még el az egyre gyarapodó törvényi garanciák, a felelős és kompetens politikusok megnyugtató nyilatkozatai. Az alternatív katonai szol­gálat s az ezt vállalók védelmezése (miközben, mint mondták, kevés dicséretet kaptak a hazai fegyverrel a kézben szol­gálók) e „közhangulatot" tükrözte.­ermészetesen az alternatív szolgá­lat bevezetésével s az országgyűlés döntésével, hogy ennek időtartama 28 hónap legyen, ugyanannyi, mint a tényleges és a tartalékos szolgálat együtt számított maximális időtartama, egyetértünk. Meggyőződésünk, hogy a törvénymódosítás valóban tovább korsze­rűsítette jogrendszerünket. Sz. HATÁRŐR 3.

Next