Határőr, 1991 (46. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-21 / 42. szám
Amikor Budán francia frankot csináltak A magyar történelem eddigi legnagyobb pénzhamisítási ügye kétségtelenül az 1920-as évek frankhamisítási botránya volt. Nemcsak méretei, hanem politikai háttere miatt is. Idegen valuták hamisítása nem megengedett, de szokásos eszköz a politikai arzenálban. Már 1800-ban hamisítottak francia tallérokat a magyar fővárosban. 1921- ben, bizonyos dr. Mészáros Gyula a Csehszlovák Köztársaság akkori pénznemét, a szokolt hamisította magyar irománykörök megbízásából, de egyes akták utaltak a jugoszláv dinár állami hamisítására is. Mindezek azonban nem kavartak nagyobb nemzetközi botrányt. A frankhamisítás szálai viszont messzire ágaztak. Windischgrätz Lajos herceg már 1923-ban felvetette, hogy a magyar revíziós törekvésekhez szükséges anyagi eszközöket a volt ellenséges államok — melyeknek a trianoni békeszerződés létrehozásában oly nagy részük volt — pénzének hamisításával teremtsék elő. A gondolatot hamar tett követte, Nádosy Imre főkapitány biztosította a hatósági segítséget, de tudott a dologról gróf Bethlen István miniszterelnök is. Elődje, gróf Teleki Pál miniszterelnök is tudott a tervről, ő biztosította a Térképészeti Intézet nélkülözhetetlen közreműködését az ügyben. Budán, a Retek utcában nyomták a francia bunkókat. Külön értékesítési csapatot szerveztek Gömbös Gyula jobboldali politikus embereiből. A frissen nyomott bankókat Zadravetz István tábori püspök lakásán „megtaposták”, hogy ne látszanak gyanúsan újnak, aztán 1925. december 10-én elindult útjára, Európa négy nagyvárosába a „frankhadsereg”. Minden városba — Koppenhágába, Bécsbe, Amszterdamba, Milánóba — ketten utaztak, hogy ellenőrizzék egymást. De nem volt szerencséjük: a főmegbízott Jankovich Arisztid Amszterdamban lebukott kétezerfrankos értékesítésekor. Amikor a nála lévő többi bankót a zoknijába próbálta gyömöszölni, még gyanúsabb lett. A nemzetközi botrányt természetesen követte a hazai is. Hiába próbálták az ügyet eltussolni, a belügyminiszter a gyanúsítottakat karácsony napján saját Nyúl utcai lakásán hallgatta ki. A parlament a kormány távozását követelte. Hegymegi-Kis Pál liberális képviselő kijelentette: „Mi Európa szégyenpadján vagyunk, ártatlanul hurcolják meg ezt a nemzetet brutális hibák miatt és azért, hogy egyes rosszul sáfárkodók a helyükön maradhassanak. Mert ameddig ez a kormány itt van, a frankügy politikai hátterének helyes kivizsgálása, a teljes világosságderítés, a bűnügyi vizsgálatnak pártatlanul, teljesen szabadon való lefolytatása és az összes bűnösök összefogása nem lehetséges.” A franciákat különösen dühítette, hogy a magyar frankhamisítóknak kapcsolatai voltak a Ludendorff-féle német fasiszta mozgalommal. Mi mentette meg végül is a kormányt? Az antantnak nem volt érdeke az aránylag szilárd, és mindenképpen antibolsevista magyar kormányzat bukása, így megelégedtek a háború utáni reménytelen magyar gazdasági helyzetből emigrációval kiutat kereső és Franciaországban élő szegény sorsú magyarok kiutasításával. Voltak hetek, amikor naponta indultak a hazatoloncolt magyarok különvonatai Párizsból a budapesti Keleti pályaudvarra. Természetesen szoros francia rendőri segédlettel. A főbűnösök viszont — mint a történelemben anynyiszor — elkerülték a felelősségre vonást. DR. RÓBERT PÉTER Emlékműavatás Sopronban A Rákóczi Növendékek és Hadapródok Baráti Köre szervezésében a közelmúltban emlékművet avattak Sopronban. Több évtizedes tiltás és hallgatás után volt növendékek és hadapródok emlékezhettek emelt fővel életük egy meghatározó korszakára. Az egykori Magyar Királyi II. Rákóczi Ferenc Nevelőintézetben, majd jogutódjában, a hadapródiskolában tanult és elhunyt katonák bajtársai, hozzátartozói és barátai jöttek el a Batthyány térre, hogy kegyelettel adózzanak a két világháborúban elesett katonák emlékének. A jelenlévőket megnyugvással töltötte el az a tudat, hogy megélhették azt a napot, amikor szabadon állíthattak emléket társaiknak. Az emlékművet Örsi András soproni szobrászművész fertőrákosi mészkőből faragta, amelyet a téren II. Rákóczi Ferenc mellszobra mellett helyeztek el, s mellette az ünnepség ideje alatt a soproni határőrkerület katonái álltak díszőrséget. A rendezvény a Himnusz hangjaival kezdődött, majd a nevelőintézet volt növendéke, dr. Molnár László köszöntötte a megjelenteket. Az egyházak jelenlévő képviselői ökumenikus istentisztelet keretében áldották meg az emlékkövet, majd dr. Tarján Tibor tartott ünnepi megemlékezést. Kecskési Tollas Tibor Sopron című versét szavalta, majd a koszorúzás következett. A gyászzene hangjaira több szervezet és intézmény koszorúzott. A soproni határőrök koszorúját Frankó István ezredes, kerületparancsnok helyezte el. A város önkormányzata nevében az emlékművet dr. Czike Albert alpolgármester vette át megőrzésre és gondozásra. Az ünnepség a Szózat hangjaival ért véget. FARKAS LAJOS Fotó: LOBENWEIN TAMÁS OrszágHatár 1991/42 27