Határőr, 1994 (49. évfolyam, 24-46. szám)
1994-06-13 / 24. szám
KÉT KOCSI TITKAI Hűvös éjszaka volt, a határátkelőhely neonlámpái kékes fényekkel ölelték körül az üres placcot. Az útlevélkezelők — ha ehhez lett volna kedvük —, akár gyönyörködhettek volna a tájban, hiszen a sátor alakú fekete hegyek alatt meghúzódó városka milliónyi fénypontjával olyan volt, mint egy ékszerdoboz. De Tévedésre nincs idő, a legnagyobb nyugalom idején is történhet valami rendkívüli. Például érkezik két kocsi: egy Fiat Ducato furgon és mögötte egy csillogó-villogó, nagyon is újnak látszó turbó dízel BMW. Az ugye aligha lehet gyanús, hogy a kocsikon holland rendszám van, vezetőik viszont horvát nemzetiségűek, úti célként pedig Nagymihályt, egy határ menti ukrán települést jelölnek meg. Bányai István törzsőrmester, útlevélkezelő azonban arról híres, hogy az apró részletek sem kerülik el a figyelmét, például az, hogy a BMW ajtózárát — amely körül apróbb horzsolások és sérülések is látszottak — közönséges lakatkulccsal nyitja-zárja a sorfőr. Azt már Mezdorf István zászlóssal, a határátkelőhely ügyeletesével együtt állapították meg, hogy a két kocsi forgalmi engedélye is „házi nyomdában” készült. Szerencsére, ma már a magyar határátkelőhelyek is kapcsolatban állnak a nagyvilággal, a telexek hozzák, viszik a híreket. Ily módon közölhette a német rendőrség, hogy a két kocsit az alvázszámuk alapján körözik, a mindössze 1 éves Fiat Ducatot és a még fiatalabb, öt hónapos 524-es BMW-t lopták. A két horvát nemzetiségű férfi nem ok nélkül került a rendőrségre, ahol kihallgatták, később azonban elengedték őket, mert váltig állították, a megbízásuk csak arra szólt: üljenek be a kocsikba és Nagyszentmihályon, a vendéglőben adják át a járműveket két férfinek. Hogy ki volt a megbízó, s ki vette volna át a kocsikat, azt a német, vagy az ukrán rendőrség esetleg kiderítheti. A két autó — összértékük mintegy 6 millió forint — a magyar határőrök jóvoltából kerül majd vissza jogos tulajdonosához. KOVÁCS GY. LÁSZLÓ felvételei t.