Határőr, 1994 (49. évfolyam, 24-46. szám)

1994-06-13 / 24. szám

KÉT KOCSI TITKAI H­űvös éjszaka volt, a határátkelőhely neonlámpái kékes fényekkel ölelték körül az üres placcot. Az útlevélkezelők — ha ehhez lett volna kedvük —, akár gyönyörködhettek volna a tájban, hiszen a sátor alakú fekete hegyek alatt meghúzódó városka milliónyi fény­pontjával olyan volt, mint egy ékszerdoboz. De Téve­désre nincs idő, a legnagyobb nyugalom idején is tör­ténhet valami rendkívüli. Például érkezik két kocsi: egy Fiat Ducato furgon és mögötte egy csillogó-villogó, nagyon is újnak látszó tur­bó dízel BMW. Az ugye aligha lehet gyanús, hogy a kocsikon holland rendszám van, vezetőik viszont horvát nemzetiségűek, úti célként pedig Nagymihályt, egy ha­tár menti ukrán települést jelölnek meg. Bányai István törzsőrmester, útlevélkezelő azonban arról híres, hogy az apró részletek sem kerülik el a fi­gyelmét, például az, hogy a BMW ajtózárát — amely körül apróbb horzsolások és sérülések is látszottak — közönséges lakatkulccsal nyitja-zárja a sorfőr. Azt már Mezdorf István zászlóssal, a határátkelőhely ügyelete­sével együtt állapították meg, hogy a két kocsi forgalmi engedélye is „házi nyomdában” készült. Szerencsére, ma már a magyar határátkelőhelyek is kapcsolatban állnak a nagyvilággal, a telexek hozzák, viszik a híre­ket. Ily módon közölhette a német rendőrség, hogy a két kocsit az alvázszámuk alapján körözik, a mind­össze 1 éves Fiat Ducatot és a még fiatalabb, öt hó­napos 524-es BMW-t lopták. A két horvát nemzetiségű férfi nem ok nélkül került a rendőrségre, ahol kihallgatták, később azonban elen­gedték őket, mert váltig állították, a megbízásuk csak arra szólt: üljenek be a kocsikba és Nagyszentmihá­­lyon, a vendéglőben adják át a járműveket két férfinek. Hogy ki volt a megbízó, s ki vette volna át a kocsikat, azt a német, vagy az ukrán rendőrség esetleg kiderít­heti. A két autó — összértékük mintegy 6 millió forint — a magyar határőrök jóvoltából kerül majd vissza jogos tulajdonosához. KOVÁCS GY. LÁSZLÓ felvételei­ t.

Next