Határőr, 1998 (53. évfolyam, 13-26. szám)

1998-06-29 / 13. szám

EmbernézőbenA győri közösségi szállás hosszú évek óta nagyüzem­ként működik. Gazdasági menekültek, jobb sorsra várók találnak itt átmeneti menedéket ügyük ren­dezéséig. Jóllehet, határőrökkel őrzött rácsos ajtók és abla­kok mögött élnek a lakók, mégis egyfajta biztonságot ad számukra e furcsa lét, az otthoninál gyakorta emberibb élet­­körülmény. A szállás lakói ideérkezéskor orvosi vizsgálaton vesznek részt és ellátásban részesülnek. A karitatív szerve­zetek ruhaneművel, tisztálkodóeszközökkel és egyéb szük­séges anyagokkal segítik őket. Ez nem ritkán az egyetlen megoldás körülményeik jobbítására, mivel pénzzel a leg­többjük nem rendelkezik. Idejük nagy részét fizetőeszköz híján sokan a szálláson töltik, míg mások kimaradásra mehetnek. Akad olyan férfi, aki immáron két éve van itt, s így a körlet legrégibb lakó­jának számít. Ügyét az idegenrendészek minden igyekezete ellenére sem sikerült ez idáig megoldani. Az emberek nagy­része azonban mindössze néhány hétig marad a szálláson; helyzetük a továbbutazás lehetőségének biztosításával, kito­loncolással, illetve a menedékre vonatkozó kérelmük elfo­gadásával oldódik meg. Fotó: ROTH ÁKOS

Next