Havi Magyar Fórum, 1996 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1996-06-01 / 6. szám
szavatolja, hogy főbenjáró esetekben ne legyen meg a kétharmad, avagy csak az egyik oldal megalázó kompromisszuma által. Tudvalevő, hogy a személyi kérdések perdöntő jelentőségűek. Egy, az Országgyűlés által üggyel-bajjal felállított kuratóriumot ilyen megalázó feltételek elé állítani több mint cinizmus. Politikailag azt a célt szolgálja, hogy 1998-ig semmiképpen se történjék kinevezés, mert egy akármilyen kötődésű új elnök felhatalmazása és bizonyos fokú szuverenitása következtében veszélyes a koalíció választási esélyeire. Minden maradjon úgy, ahogy most van, bizonytalanságban, káoszban, korrupcióban. Az első sorozat pályázójának tehát tudnia kell, hogy nem versenyző, hanem csak edzőpartner. Az Országgyűlés egyébként önhibáján kívül általában nem szokta betartani a határidőket. Ha az első kuratórium feloszlik, igen nehéz lesz újat találni. Pályázót úgyszintén. Összegezve tehát: az 1996. évi I. törvény alapján nem lehet a magyar közszolgálati televíziót rendeltetésszerűen működtetni, a részvénytársaság elnöki posztját a szakmai tisztesség és a közszolgálati felelősség alapján betölteni. Ez azonban még nem ment föl senkit a kötelezettség alól, hogy elmondja, milyennek képzeli el a magyar közszolgálati televíziót. Az alábbiak tehát a megvalósítás reménye nélkül leírt elképzelések. III. rész A biztonságos anyagi alapra helyezett Magyar Televíziónak tisztességes, szerény és természetes hangvételűnek kell lenni napi műsora egész ideje alatt. A mostani önmutogatásos mesterkéltséget, a félművelt gyorspolgáriság sznobizmusát azonnal le kell vetkőzni. Tekintettel arra, hogy a napi műsor jellegét mindenkor a műsorközlők adják meg, a hallgatók szemében ők testesítik meg az intézményt, mindenekelőtt a műsorközlők magatartására, beszédmódjára, egész megjelenésére kell ügyelni. A műsorközlőknek választékosan, művelt emberként, a magyar prozódia törvényeit betartva, érthetően kell megszólalniok. Ápolt külsejük soha nem keltheti a kikészítettség érzetét. Munkájukat végzik - ez a megjelenésük jelentése. Fontos az, hogy értsék, amit bemondanak. Felkészítésük, kiválogatásuk nagy körültekintést igényel. Szükség volna jellegzetes magyar arcokra, hanghordozásokra, olyan megjelenésű emberekre, akik egy-egy sorsot hoznak be a képernyő elé. A mai gyakorlat ennek éppen az ellenkezője: a bemondó steril helyzetben ül a felvevőgép előtt, és ha hosszabb a bemondandó, meredt szemmel olvassa a szöveget a gépről. Ennek semmi értelme. A valóság az, hogy a hírek, a közlemények papíron vannak. Nem kell szégyellni. A bemondó nem egy gép, nem is egy divatdiktátor, nem is valami mosolyautomata, hanem egy ember, akinek az a foglalkozása, hogy bemond vagy beolvas, közöl. Minden bemondóhoz tartozzék egy saját íróasztal, amely mögött csak ő ül, csak ő dolgozik. A hölgyeké legyen kisebb, testreszabott, nőies, a férfiaké masszívabb. Ezeken legyen ott kellékek, a híranyag, jegyzetek stb., és esetleg egy-egy fénykép, amely gyermekeiket ábrázolja, vagy mondjuk Nagy-Magyarországot. Legyen ez életszerű. A bemondó bejön, leül, és azt mondja: - Hölgyeim és uraim, két perc múlva híreket mondunk, addig pedig nézzenek meg néhány reklámot. Ez az apróság azért fontos, mert a jelenet így megnyugtató. A rend, a biztonság és a nyugalom képzetét kelti, mígnem ha különböző emblémák, animációk felvillantásával közlik a reklámot vagy ha egyszerűen kiírják, akkor feszültséget kelt. Egy picit elidegenít. Naponta sok, pici elidegenítés pedig felhalmozódik. A műsorközlő és a többi tévés személyiség ne akarja azt a benyomást kelteni, hogy ő jobban informált, mint a néző. Olyan legyen, amilyen. Természetesen megbízható általános műveltséggel kell bírnia. Az idegen szavakat, városneveket helyesen, az adott nyelv szabályainak megfelelően, de jól tagolva és magyar érthetőséggel kell kimondani. Minden utánzás, majomkodás visszatetszést kelt. A nyelvbotlásokat, tévedéseket lehetőleg azonnal ki kell igazítani. Ez nem szégyen, hanem a néző megbecsülése. A riporterekre, az MTV képernyős személyeire, vitavezetőire és showman-jeire mindez fokozottan áll. Jelenleg ez a műsor leggyengébb pontja, ez a leromlottabb terület. A szórakoztatóipari emberek negédes piperkőcök, túlöltözöttek és nagyképűek, sztárkodnak, és bőg róluk a butaság. Egy-két kivételtől eltekintve. Itt a legnagyobb rostálásra van szükség. Le kell venni a képernyőről mindenkit, akiről ordít, hogy hazudik, és semmi köze nincs ahhoz, amiről beszél. Ugyanígy semmi szükség arra, aki nagyképű, és csak önmaga kivételes voltát adja el minden pillanatban. A bennfenteskedőkre sincs szükség. A riporter mindenekelőtt legyen kíváncsi. Kíváncsi az emberre, akit megkérdez s az ügyre, amit fel akar deríteni. A politikai riportázsnak szigorú szabályai vannak. Át kell venni a BBC-től. Minden politikust, akárhová tartozik, csak azonos gépállásból, azonos szövegből szabad megjelentetni, s a kérdések hangja csak azonos és csak tárgyszerű lehet. Nincs baráti hang az egyik és elutasító a másik számára. A keresztkérdés természetesen meg van engedve mindenkivel szemben, de előfeltevésnek nincs helye. A riporteri munkára, a műsorvezetésre, vitavezetésre nézve szigorú szabálykönyvet kell kidolgozni . Júniusi Magyar Fórum, 1996.