Havi Magyar Fórum, 2002 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2002-08-01 / 8. szám
MŰVÉSZETI ÉLET ............................................... Művészetünk magyar íve .Ady kérdezte: „Mit ér az ember, ha magyar? Erre kötelező válaszolnunk. Ádám Jenő, a Kodály-módszer gyakorlati kidolgozója hozzátette e gondolatkörhöz: „Nincs jogunk többet hirdetni magunkról, mint amit elértünk, de kevesebbet sem". A nagy kérdést követi a pontos mérlegelés, s ez nem más, mint amit Vörösmarty összegezett az egyetemes hazaszeretetről: „Legszentebb vallás a hazai emberiség." Itt tartunk. Előretekintésünk a visszapillantás. Ámulunk a kölni, strassbourgi, wormsi, speyeri dóm előtt, de Pisa, Lucca, Pistoia után Ják, Zsámbék, Bélapátfalva, Ócsa hasonló építészeti értéket sugall - és Mátyás visegrádi palotája lépcsőzetes gótikusreneszánsz labirintusával azonos minőség, mint a firenzei Pitti Képtár -, nem széle a quattrocentónak, hanem Itália mellett egyik központja. Hazaismeretünk szigorú pontosításában a külföld ébreszt sokszor az igazságra, hiszen a Hild József tervezte esztergomi bazilikáról Le Corbusier állapította meg, hogy az európai klasszicizmus egyik fő műve. S vajon túlzás, ha a Lánchidat a négy fenséges kőoroszlánnal, a két diadalívvel a földrész egyik legszebb hídjának nevezzük?! Vörösmarty Mihály versének fölszólításával kezdeményezte Steindl Imre Országházát, mely a földrész egyik tiszteletet, méltóságot parancsoló nagyon szép, legszebb parlamentje?! S ha tárgyilagosak vagyunk, akkor bízvást megállapíthatjuk, hogy Alvar Alto, Wright, Walter Gropius, Nervi eszményeit összegezve finomították, módosították, folytatták organikus-intellektuális, magyar népi építészetből is merítő műveikben Makovecz Imre, Kerényi József, Csete György. A hazai táj minden pontját megszentelte a költészet. Versekkel, szobrokkal is. Bármelyik településen kopogtatjuk az idő- és tértalajt, kincsek merülnek föl. Tahiban Pollack Mihály munkássága tárul fel emlékeinkben, Biharugrán Szabó Fál elbeszélései, Dunavarsányban Ady fekete zongorája, Ócsán Falu Tamás költészete, és Kisújszálláson is egész sereg érték. Itt született Arany Jánossal azonos évben, 1817-ben egyszerű parasztszülőktől Nagy Imre, aki a debreceni kollégiumban már tizenhat éves korában kezdett verselgetni, és 1840-ben Árpád c. balladájával elnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját. Mindössze huszonhárom évet élt, ki tudja, mi lehetett volna belőle, ha a sors csupán Kents és Petőfi életidejét, mely szintén csekély, biztosítja számára. Nagy Imre a köztudatban nem él, pedig Kisújszállás ígéretes alkotója volt, hasonlóan Papi Lajoshoz, aki szobrászatunk XX. századi mestere, nemkülönben az a Tápai Antal, akinek remekmívű lovas szobra áll a város főterén, remekmű, anélkül, hogy tudnánk róla, anélkül, hogy a művészettörténelem felfedezte volna Donatello, Verrocchio, a Kolozsvári testvérek méltó örököseként. A magyar művészet egyik nagy íve az Árpádábrázolások sora, mely Anonymusnál kezdődik, folytatódik Csokonai munkásságában, feldereng Vörösmarty „Párducos Árpád"-jában, tetőzik Munkácsy „Honfoglalás"-ában, és a Honszerző nemes, délceg alakja villan Illyés Gyula versében. Sokan, mások is érintik nagy tettét, a kisújszállási Nagy Imre, a szobrász Zala György, több költőnk, festőnk. Történelmünk első nagy nevelője Szent István, aki fiához írta intelmeit, őt követte e nagy sorban Apáczai Csere János és Kölcsey Ferenc, aki unokaöccséhez, Kölcsey Kálmánhoz írta híres „Paraneisis"-ét, mely jelenünk ifjainak is szól. Nincs vége a sornak ebben a közegben sem, hiszen Arany János imaáhítattal szól fiához és Szabó Lőrinc is világirodalmat teremtett a költeményében óriássá emelt Lódban. Nietzsche az Übermensch eszmét hirdette, az emberfölötti embert, mely a hindu Bhagavad-gita „felsőlélek" gondolatának európai folytatása, melyet a gyakorlatban iszonyúan félremagyaráztak és elrontottak. Arany János Dante c. versében, mely Babits Isteni színjáték-fordításának fontos előzménye, a „rejtőző Istenségéről beszél, Ady az ő teremtő árnyalatában arról, hogy ideje „istenné változnunk", elhagyva az emberi kategóriát. Mi ez, ha nem bölcselet? Költészetünk filozófiai erejét igazolja nemcsak Komjáthy Jenő lírája, nemcsak Madách Imre, hanem Babits nagy verse, az Egy filozófus halálára írt alkotása is. Művészetünk sok ívű katedrális. Már Szent István a „többnyelvű ország" előnyein elmélkedik. Ez lesz Kossuth-Teleki dilemmája is, milyen magyar részvétellel valósítható meg a dunai népek szövetsége?! Az, mely napjainkban is késik. Befogadó nemzetből Trianon után így lettünk elnyomott nép, ezt a veszélyt látta Kossuth, a fokozott demokratikus jogok árasztásában vélte a közös gondot feloldani Teleki László. Csöndes, olykor sikoltó ív az anyaság dicsérete, melynek nyitánya az Ómagyar Mária-siralom, a remekmű folytatása a szoborban horgonyzó Keszthelyi Pieta, M. S. Mester Golgotája, Janus Pannonius, Vörösmarty, Petőfi, Ady himnuszai az édesanyáról, melynek mesterművei Orlay Petrich Soma, Egry anyaportréja, Derkovits és József Attila óriássá nevelt mamaarcmása, Ő általuk mindannyiunk édes- 90 Havi Magyar Fórum, 2002. augusztus