Havi Magyar Fórum, 2016 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2016-07-01 / 7. szám
TANULMÁNY kiemelendő „Hunyadi Jánosnak II. Mohamed felett aratott híres nándorfehérvári győzelmét" görög nyelven ismertető, „különnyomatban is megjelent csinos füzete". Darkó Jenő elismerő mondatai is jól érzékeltetik Murád Frigyes görögországi elismertségének jelentőségét: „különös nyomatékkal kívánunk Muráti ezirányú érdemes munkájához sok szerencsét és sikert".51945-ben hunyt el Dr. Horváth Endre, akinek a halála után két évvel megjelent bibliográfiai írásának „A magyarországi szerzők görögnyelvű hazai és külföldi munkái" részében került feltüntetésre „Muráti Frigyes: Nándorfehérvár ostroma, 1456" címet viselő műve is, ami Athénban 1927-ben került kiadásra. Dr. Horváth Endre jól ismerte „a görög-magyar szellemi kapcsolatok kimélyítését szívén viselő Muráti Frigyes" kiváló eredményeit, hiszen már 1934-ben írt az egyik görög nyelvű fordításáról a legjelentősebb írásokat felsoroló tanulmányában. 2014. február 15-én tisztelgő, megemlékező látogatásra került sor a kiváló magyar fuhellén tudós, Dr. Horváth Endre síremlékénél (e jeles tudós elhunyténak 69. évfordulójára emlékezve), a jelenlévők számára a „Görög értékteremtés Magyarországon. Dr. Horváth Endre tudományos munkásságának jelentősége a Trianon utáni magyar-görög nemzetbarátsági kapcsolatokban.” című emlékbeszédemben a sihellén magyarok és hungarofil görögök együttműködésének művelődéstörténeti fontosságát hangsúlyoztam. Dr. Horváth Endre életútjának diplomáciai értéke is van a történelmi gyökerű magyargörög együttműködés világában. Görögországban napjainkban is számon tartott szerző Muráti Frigyes (azaz Phreiderikos Mourate). „Hencheirographon tes Konstantinoupoleos: Chronikon tes Epoches Konstantinou Palaiologou kai loannou Hounyadou. Phreiderikos Mourate". 8 III. Hunyadi János nándorfehérvári győzelmének évszázadokon átívelő hatása Nándorfehérvár örök dicsőség a magyar történelemben: az 1456. évi magyar győzelem rendkívül jelentős az egyetemes kereszténység történetében, és erre emlékeztet minket minden nap a déli harangszó! A Trianon utáni fihellén és hungarofil kapcsolatok világából különösen indokolt kiemelnem Muráti Frigyes (1856 -1939) kutatói tevékenységét, e körben hangsúlyozva a Hunyadiak kora és görög kapcsolatrendszer számos összefüggése jegyében a XV századi magyar-görög kutatások jelentőségét, melyek tekintetében Nándorfehérvár emlékezete igen lényeges! Muráti Frigyes (Barcarozsnyó, 1856 -1939., Szeged) a magyar-görög műveltségi kapcsolatrendszer egyik legjelentősebb személyisége volt a XX. század első felében. „Muráti Frigyes: Nándorfehérvár ostroma, 1456" címet viselő műve Athénban 1927-ben került kiadásra.1 A kiváló filhellén magyar tudós, Dr. Horváth Endre jól ismerte „a görög-magyar szellemi kapcsolatok kimélyítését szívén viselő Muráti Frigyes" kiváló eredményeit, hiszen már 1934-ben írt az egyik görög nyelvű fordításáról a legjelentősebb írásokat felsoroló tanulmányában. Görögországban napjainkban is számon tartott szerző Muráti Frigyes (azaz Phreiderikos Mourate): „Hencheirographon tes Konstantinoupoleos: Chronikon tes Epoches Konstantinou Palaiologou kai loannou Hounyadou. Phreiderikos Mourate". 3 Muráti Frigyes „Konstantinápolyi kéziratok Konsztantinosz Palaiologosz és Hunyadi János korából" címet viselő fenti könyve görög nyelven jelent meg 1931-ben. A filhellén- hungarofil kapcsolatrendszer jegyében a Trianon utáni tudományos együttműködés különösen fontos világára mutat rá az alábbi adalék is! Muráti Frigyes egy könyvismertetőjében ezt rögzítette: az „athéni Bizánci Társaság főtitkára", dr. F. Koukoulosz „speciálisan a bizánciak köz- és magánéleti viszonyainak kutatását tűzte ki feladatául”, e görög kutató „Bizánci Társaság Epitris című közlönyének főszerkesztője", aki „számtalan tanulmányt publikált, melyek a középkort és a Konstantinápoly bevételét követő korszakot ölelik fel". Dr. Koukoulosz 1928-ban kiadott művében a „középkori görög nemesség és nép köz- és magánéletébe ad betekintést", írt „a kereskedelem forgalom áruiról, és beavat a bizánci kor erkölcseibe, szokásaiba, és eszméibe", és „Bizáncban használt szavakat és kifejezésmódokat alkalmaz", mely „munkájáért a bizantinológusok ... hálásak lehetnek". Ez utóbbi gondolat okán indokolt rögzítenem néhány, a XI-XV. századi magyargörög kapcsolatok jelentőségét igazoló adalékot, különösen a korabeli szóhasználat vonatkozásában, főként azért, mert ez a Hunyadiak magyar eredetével is összefüggő adatokra világít rá. A Hunyadiak történetét kutatva indokolt szót ejteni az 1444. évi várnai csata heroikus voltát megéneklő Paraszpondülosz Zótikosz 465 soros görög eposzáról. Aeneas Sylvius az 1444. évi várnai csatáról írott levelében Hunyadi Jánost „homo Valachus" megjelöléssel illette. Ezen „homo Valachus" kifejezés kapcsán annak a véleményemnek adok hangot, hogy szó szerint „pásztorember" jelentéssel bír, és a származási területre vonatkozó értelmében a korabeli Ungrovlachia térségére utal! Itt indokolt rögzítenem, hogy a XIV-XV századi török hódítás nyomán (a korábbi, XI-XII. századi magyar-görög határterület) a Kárpátokon túli magyar pásztortérség, az ősi gyepűtérség neve volt Ungrovlachia, azaz Magyarpásztorföld. A Hunyadi-család XIV századi gyökereinek kutatása okán is érdemes rögzíteni, hogy a középkori magyargörög kapcsolatrendszer legizgalmasabb vidékét jelentette Ungrovlachia (Magyarpásztorföld), megítélésem szerint ez azonos „pascua Romanorum" területével (jelentése a „rómaiak legelője"), ami a „pastores Romanorum" (ami „rómaiak pásztorai") fogalommal együtt értelmezve az Ungrovlachia (Magyarpásztorföld) népét adó magyar nagyállattartó pásztorvilágot jelenti még a XIV század végén is. A vlahosz görög szó pásztort jelent. A XI-XII. századi magyargörög határterület okán fontos a következő adalék is! Aranka György (1737-1817) volt „Hunyadi erdélyi magyar nemes származásának legtüzesebb védője", az álláspontja szerint a „Hunyadi Székely nemzetség azon székelyektől veszi eredetét, kiket István király Arad ve 7 Havi Magyar Fórum, 2016. július