Havi Magyar Fórum, 2016 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2016-07-01 / 7. szám

TANULMÁNY kiemelendő „Hunyadi Jánosnak II. Mohamed felett ara­tott híres nándorfehérvári győzelmét" görög nyelven ismertető, „különnyomatban is megjelent csinos füzete". Darkó Jenő elismerő mondatai is jól érzékeltetik Mu­rád Frigyes görögországi elismertségének jelentő­ségét: „különös nyomatékkal kívánunk Muráti ezirányú érdemes munkájához sok szerencsét és sikert".51945-ben hunyt el Dr. Horváth Endre, akinek a halála után két évvel megjelent bibliográfiai írásának „A magyar­­országi szerzők görögnyelvű hazai és külföldi munkái" részében került feltüntetésre „Muráti Frigyes: Nán­dorfehérvár ostroma, 1456" címet viselő műve is, ami Athénban 1927-ben került kiadásra.­­ Dr. Horváth Endre jól ismerte „a görög-magyar szellemi kapcsolatok kimélyítését szívén viselő Muráti Frigyes" kiváló ered­ményeit, hiszen már 1934-ben írt az egyik görög nyelvű fordításáról a legjelentősebb írásokat felsoroló tanulmányában.­ 2014. február 15-én tisztelgő, meg­emlékező látogatásra került sor a kiváló magyar fu­­­hellén tudós, Dr. Horváth Endre síremlékénél (e jeles tudós elhunyténak 69. évfordulójára emlékez­ve), a jelenlévők számára a „Görög értékteremtés Ma­gyarországon. Dr. Horváth Endre tudományos munkásságának jelentősége a Trianon utáni magyar-görög nemzetbarátsági kapcsolatokban.” című emlékbeszé­demben a si­hellén magyarok és hungarofil görögök együttműködésének művelődéstörténeti fontosságát hangsúlyoztam. Dr. Horváth Endre életútjának dip­lomáciai értéke is van a történelmi gyökerű magyar­görög együttműködés világában. Görögországban napjainkban is számon tartott szerző Muráti Frigyes (azaz Phreiderikos Mourate). „Hen­cheirographon tes Konstantinoupoleos: Chronikon tes Epoches Konstantinou Palaiologou kai loannou Hounyadou. Phreiderikos Mo­urate". 8 III. Hunyadi János nándorfehérvári győzelmének évszázadokon átívelő hatása Nándorfehérvár örök dicsőség a magyar történe­lemben: az 1456. évi magyar győzelem rendkívül jelentős az egyetemes kereszténység történetében, és erre emlékeztet minket minden nap a déli ha­rangszó! A Trianon utáni fi­hellén és hungarofil kap­csolatok világából különösen indokolt kiemelnem Muráti Frigyes (1856 -1939) kutatói tevékenységét, e körben hangsúlyozva a Hunyadiak kora és görög kapcsolatrendszer számos összefüggése jegyében a XV századi magyar-görög kutatások jelentőségét, melyek tekintetében Nándorfehérvár emlékezete igen lényeges! Muráti Frigyes (Barcarozsnyó, 1856 -1939., Szeged) a magyar-görög műveltségi kapcso­latrendszer egyik legjelentősebb személyisége volt a XX. század első felében. „Muráti Frigyes: Nándor­fehérvár ostroma, 1456" címet viselő műve Athénban 1927-ben került kiadásra.1 A kiváló filhellén magyar tudós, Dr. Horváth Endre jól ismerte „a görög-magyar szellemi kapcsolatok kimélyítését szívén viselő Muráti Frigyes" kiváló eredményeit, hiszen már 1934-ben írt az egyik görög nyelvű fordításáról a legjelentősebb írásokat felsoroló tanulmányában.­ Görögországban napjainkban is számon tartott szerző Muráti Frigyes (azaz Phreiderikos Mourate): „Hen­cheirographon tes Konstantinoupoleos: Chronikon tes Epoches Konstantinou Palaiologou kai loannou Hounyadou. Phreiderikos Mo­urate". 3 Muráti Frigyes „Konstantinápolyi kéziratok Konsztantinosz Palaiologosz és Hunyadi János korából" címet viselő fenti könyve görög nyelven jelent meg 1931-ben. A filhellén- hungarofil kapcsolatrendszer jegyében a Trianon utáni tudományos együttmű­ködés különösen fontos világára mutat rá az alábbi adalék is! Muráti Frigyes egy könyvismertetőjében ezt rögzítette: az „athéni Bizánci Társaság főtitkára", dr. F. Koukoulosz „speciálisan a bizánciak köz- és ma­gánéleti viszonyainak kutatását tűzte ki feladatául”, e görög kutató „Bizánci Társaság Epitris című közlönyének főszerkesztője", aki „számtalan tanulmányt publikált, melyek a középkort és a Konstantinápoly bevételét követő korszakot ölelik fel". Dr. Koukoulosz 1928-ban kiadott művében a „középkori görög nemesség és nép köz- és magánéletébe ad betekintést", írt „a kereskedelem forgalom áruiról, és beavat a bizánci kor erkölcseibe, szokásaiba, és eszméibe", és „Bizáncban használt szavakat és kifejezés­­módokat alkalmaz", mely „munkájáért a bizantinológusok ... hálásak lehetnek".­ Ez utóbbi gondolat okán indo­kolt rögzítenem néhány, a XI-XV. századi magyar­görög kapcsolatok jelentőségét igazoló adalékot, különösen a korabeli szóhasználat vonatkozásában, főként azért, mert ez a Hunyadiak magyar eredetével is összefüggő adatokra világít rá. A Hunyadiak tör­ténetét kutatva indokolt szót ejteni az 1444. évi várnai csata heroikus voltát megéneklő Paraszpondülosz Zótikosz 465 soros görög eposzáról. Aeneas Sylvius az 1444. évi várnai csatáról írott levelében Hunyadi Jánost „homo Valachus" megjelöléssel illette.­ Ezen „homo Valachus" kifejezés kapcsán annak a vélemé­nyemnek adok hangot, hogy szó szerint „pásztor­ember" jelentéssel bír, és a származási területre vonatkozó értelmében a korabeli Ungrovlachia tér­ségére utal! Itt indokolt rögzítenem, hogy a XIV-XV századi török hódítás nyomán (a korábbi, XI-XII. századi magyar-görög határterület) a Kárpátokon túli magyar pásztortérség, az ősi gyepűtérség neve volt Ungrovlachia, azaz Magyarpásztorföld. A Hu­nyadi-család XIV századi gyökereinek kutatása okán is érdemes rögzíteni, hogy a középkori magyar­görög kapcsolatrendszer legizgalmasabb vidékét je­lentette Ungrovlachia (Magyarpásztorföld), meg­ítélésem szerint ez azonos „pascua Romanorum" te­rületével (jelentése a „rómaiak legelője"), ami a „pastores Romanorum" (ami „rómaiak pásztorai") fogalommal együtt értelmezve az Ungrovlachia (Magyarpász­torföld) népét adó magyar nagyállattartó pásztor­világot jelenti még a XIV század végén is. A vlahosz görög szó­ pásztort jelent. A XI-XII. századi magyar­görög határterület okán fontos a következő adalék is! Aranka György (1737-1817) volt „Hunyadi erdélyi magyar nemes származásának legtüzesebb védője", az ál­láspontja szerint a „Hunyadi Székely nemzetség azon székelyektől veszi eredetét, kiket István király Arad ve­ 7 Havi Magyar Fórum, 2016. július

Next