Hazai Tudósítások, 1807. 1. félév (1-51. szám)

1807-06-10 / 46. szám

­ ( SGS )­­/ torai, amelly felfuvalkodván a’ maga pénzében, azt hiszi, hogy a’ tu­domány és emberiség is úgy tulajdona neki, mint az a’ gazdagság, mellyet a’ Malabári partokon Tatárhoz illő nyomorgatás és gyilkolások által gyűjt. Utálattal bizonyára, mert érzi, m­elly boldogság az Erdély bölts Fejedelme ’s szelíd Törvénnyei alatt nyugodalomban és szabad­­ságban élni. De mi tagadás, nálunk is esnek e’hez valamennyire hason­lító történetek, és még többek esnének, ha a’ vak dühösség erőt és ha­talmat kaphatna. Az illyetén tselekedeteket kötelesség közönségessé ten­ni, hogy a’ kit az értelem nem régál, a’ gyalázattól való rettegés tar­tóztasson. Nem régiben ,tán a’ Reformatus Oskolamester Katólika személyt vett házas társul. Ezen valaki annyira megindult, hogy azt akarta, hogy a’ Tanító fosztattassék­­ meg kenyerétől; és minthogy reá nem mehetett arra a’ mit akart, a’ Fő Kurátorhoz folyamodott, ki is tüstént tellyesítette a’ mit tőlle kívántak vala. De ditsősségére legyen mondva az odavaló Reformátusoknak, azok a’magok Tanítójokat a’ dü­­hösség áldozattyává lenni nem engedték. Vallyon tselekedte volna e’ a’ kicsiny, hit a­ mit tselekedett, ha tudta volna, hogy a’ Bétsi Refor­mátusok’ mostani Prédikátorjok. Tisztel. Kleinmann Uram, az által hogy Katólika személyt vett­ el, a’ maga hallgatójit sem meg nem bo­­tránkoztatta, sem annyival inkább magától el nem idegenítette. Pedig ez az érdemes ember a’ maga leány gyermekeit az Ausztriai rendelés szerént a’ Katólika hitben neveli. Mikor fogják megtanulni valahára az emberek, hogy a’ Vallás szentsége szeretet! KESZ­THEL­Y, 5-dik Junius« Keszthelyi kis Mező * Varasunk is ditsekedhetik avval a’ szerentsé­­vel, hogy Pünkösd Havának 25 dik napján Ostriának ama’ Nagy Baj­­nokját Károly Császári Fő Herczeget szegény Lakhelyében lisztelhette, Füredről ide dél tájban való eljövetelekor a’három árbotzos, és vi­torlás Gallya hajó, a’ melly éppen jókor, kevéssel az előtt Sóval meg­rakodva elérkezett, ágyú Öröm lövöldözésekkel szivünket érzékenység­re felpesdítette. Eleibe tüstént Báró Wintzingerode Al - Hadi - Vezér , Tolnai Festetits György Grófunk, és Báró Beloutte Ezredes Kapitány Urak Lovaikkal rugtattak; a’ mi Nemes Lakosaink pedig, mint Pár­­duczos Árpádnak Vitéz maradéki lóháton Tigris, és Parducz bőrökkel, 's költsog tollakkal diszeskedvén, az a’ végre felállított Gyözedelmi­ Kapun által eleibe fordultak , és Mezzó - Varasunkba bevezették. A’ Kapura a’ Magyar Szív Honnyai nyelvén ezen Felírást emeltei Károly Győzhetetlen Bajnoknak, Haza’ Védőjének, a’ Háladatos Hunnia.

Next