Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1810. 1. félév (1-26. szám)
1810-02-21 / 15. szám
és számos Norvégiai’s Dániai Uraságok. A’ Svnnesundi és Norvégiai Szigetben, melly a’ Sundnak közepén vagyon, fplöstökömött az egész Társaság,’s ezen barátságos asztalhoz már a’ Svédek is megjelentek. Sok örömkiáltások között ment végbe ezen vendéglés, és a bútsúzó részek szemeiben ragyogó könyvek megbizonyították, melly nagynak tartják károkat ezen felmagasztaltatásban. Ezután által ment a Kir. Hge Svéd Svnnesundba , a’hol sok Svéd Fa Urak várván ezen óhajtott Vendégünket a’ hídon Adierspare Status Tanátsos e’képen köszöntötte: Felséges Herczeg! Egy bölts Királynak, és egy neйзes Nemzetnek szabad választása, valamint Királyi Herczegségednek egy régi szabad, és vitéz Éjszaki Nemzethez való különös hajlandósága hozta Királyi Hgségedet Országunk határára. A’ nagy lelkű ’s vitéz Normannok háladatos szívvel, és könyvező ízemmel késérték hozzánk. Az ő természeti Attyákfiai,’s baráti fogadják itten Kir. Hűségedet, azon nagy tulajdonságából várván tulajdon bátorságokat és boldogságokat, mellyek által ezeket szomszédainknak megszerezte. —■ Az eldaraboltatott, szenvedő, és vérző Svecia által látta, hogy együgyű, és erős erkölcsre, egy tapasztalt okosságra, és olyan bátorságra legyen szüksége, mely a veszedelmekben még inkább felemelkedik. Azt óhajtja,hogy megfogyott erejét erős és tapasztalt karok hozzák helyre , hogy az ő Polgári szabadságát, Politikai függetlenségét védelmezzék ; hogy minden rendbeli Polgárjait egyességben fentartsák , a’ köz boldogságra vezessék. Kir. Hűségedtől várja az ő Nemzeti felvilágosodásának gyarapodását, a’ ki f® barátja volt a’ Tudományoknak a’ Szomszéd Országban. Illy reménységektől indíttatván, öröm könyvek között köszönti most Svecia az Ö Herczegét jövendő Királlyát ! — Ő Királyi Herczegsége L. B. Adlerspare beszédére e’képen felelt: ,, Szokatlan, és mennyegzői érzésekkel lépek az én új hazám határába. Munkásságomnak új térség nyílik, új és nagy kötelességek tűnnek szemeimbe. Tartózkodás nélkül adom magamat ezen veszedelmes útra; mert egy nemes és szenvedő Nemzet hív segedelmére. Svédek! — én már most Svéd vagyok! — és örökké Svéd maradok! Tudom, mit kíván a’ Betsület. A’ Nemzetnek szükségei igen nyilván valók. Életem és minden tehetségem az én Királyomnak, és Polgár társaimnak legyenek szentelve. A’mattól országlani ,tamilok, ezekért fáradhatatlanul munkálkodom. Az én tiszta igaz kívánságaimat minden törvényesen gondolkodó, és tapasztalt Férfiak gyámolítani fogják; ’s ha az örök Végzés azt rendelte, hogy valaha egy régi és nevezetes Nemzetnek Országlója legyek, azon lészek , hogy emlékeseimet ily ítélet tisztelje : „ Népének javát kivánta:“ ,Felárkus Toldalék a jScuvidival”- I.