Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1810. 1. félév (1-26. szám)

1810-02-21 / 15. szám

és számos Norvégiai’s Dániai Uraságok. A’ Svnnesundi és Norvégiai Szigetben, melly a’ Sundnak közepén vagyon, fplöstökömött az egész Társaság,’s ezen barátságos asztalhoz már a’ Svédek is megjelentek. Sok örömkiáltások között ment végbe ezen vendéglés, és a­ bútsúzó részek szemeiben ragyogó könyvek megbizonyították, melly nagynak tartják károkat ezen felmagasztaltatásban. Ezután által ment a Kir. Hge Svéd Svnnesundba , a’hol sok Svéd Fa Urak várván ezen óhaj­tott Vendégünket a’ hídon Adierspare Status Tanátsos e’képen kö­­szöntötte: Felséges Herczeg! Egy bölts Királynak, és egy neйзes Nem­zetnek szabad választása, valamint Királyi Herczegségednek egy régi szabad, és vitéz Éj­szaki Nemzethez való különös hajlandósága hozta Királyi Hgségedet Országunk határára. A’ nagy lelkű ’s vitéz Norman­nok háladatos szívvel, és könyvező ízemmel késérték hozzánk. Az ő természeti Attyákfiai,’s baráti fogadják itten Kir. Hűségedet, azon nagy tulajdonságából várván tulajdon bátorságokat és boldogságokat, mel­­lyek által ezeket szomszédainknak megszerezte. —■ Az eldaraboltatott, szenvedő, és vérző Svecia által látta, hogy együgyű, és erős erkölcs­­re, egy tapasztalt okosságra, és o­lyan bátorságra legyen szüksége, me­ly a­ veszedelmekben még inkább felemelkedik. Azt óhajtja,hogy megfogyott erejét erős és tapasztalt karok hozzák helyre , hogy az ő Polgári szabadságát, Politikai függetlenségét védelmezzék ; hogy min­den rendbeli Polgárjait egyességben fentartsák , a’ köz boldogságra ve­zessék. Kir. Hűségedtől várja az ő Nemzeti felvilágosodásának gyara­podását, a’ ki f® barátja volt a’ Tudományoknak a’ Szomszéd Ország­­ban. Illy reménységektől indíttatván, öröm könyvek között köszönti most Svecia az Ö Herczegét­ jövendő Királlyát ! — Ő Királyi Herczegsége L. B. Adlerspare beszédére e’képen felelt: ,, Szokatlan, és mennyegzői érzésekkel lépek az én új hazám határába. Munkásságomnak új térség nyílik, új és nagy kötelességek tűnnek szemeimbe. Tartózkodás nélkül adom magamat ezen vesze­­delmes útra; mert egy nemes és szenvedő Nemzet hív segedelmére. Svédek! — én már most Svéd vagyok! — és örökké Svéd maradok! Tudom, mit kíván a’ Betsület. A’ Nemzetnek szükségei igen nyilván valók. Életem és minden tehetségem az én Királyomnak, és Polgár társaimnak legyenek szentelve. A’mattól országlani ,tamilok, ezekért fáradhatatlanul munkálkodom. Az én tiszta igaz kívánságaimat min­den törvényesen gondolkodó, és tapasztalt Férfiak gyámolítani fog­ják; ’s ha az örök Végzés azt rendelte, hogy valaha egy régi és ne­vezetes Nemzetnek Országlója legyek, azon lészek , hogy emlékese­­imet i­ly ítélet tisztelje : „ Népének javát kivánta:“ ,­­Felárkus Toldalék a jScuvidival”- I.

Next