Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1832. január-június (1-49. szám)
1832-02-01 / 9. szám
lígy mondják, hogy ott több mint száz ember lelte halálát az öszve rogyott házak omladékai alatt ; sebet pedig még sokkal többen kaptak. Itt (Folignoban) nyoltz személy halt meg; az Angyal templom félig öszve omlott, a’ Minoriták Monostora úgy megrongálódott, hogy abban többé lakni nem lehet. Beszéllik azt is, hogy Corriától kezdve a’ déllé Távolé hídig Bevagnánál kénköves szurkos folyam ütött fel a’ földből. A’ szerentsétlenség kimondhatatlan, a’ rettegés leírhatatlan.“ Nagy Britannia. A’ Bristoli hadi törvényszék munkálatja, mellynek kezdetéről legközelebbi Levelünkben emlékeztünk, hirtelen és szomorú véget vett. Minekutánna t. i. Brereton Ob. Lieut. 12-dikén a’ törvényszék előtt állott volna , másnap reggel az a’ hír terűit, hogy életét önkényesen végezte.— A’ törvényszék mindazonáltal öszvegyült szokott mód szerént ezen a napon is, és a’ hallgatók száma, szint olly nagy volt, mint előtte való napokon; minthogy azon híresztelésnek nem akartak hitelt adni, hogy estének maga véget vetett volna. A’ törvényszéknek tagjai 10 órakor foglalták el helyeiket, a midőn az Elölülő felállott ’s így szóllott: „Uraim! Kétségkívül hallották azt az igen szomorú hírt, melly a’fogoly Ob. Lieut. Brereton haláláról szárnyal ; ez ollyan hír, melly az ő ezen órában itteni meg nem jelenéséből ítélve , fájdalom teljesen igaz lészen. Én elküldöttem a’ Kerület Seborvosát és eggy Tisztet, hogy a’ helyszínén tegyenek a’dologról tudakozódást, ha teltszik Uraságaitoknak várjuk meg ezen személyeknek tudósításokat.“ — Minteggy 5 pertzentésnyi idő múlva belép az elküldött liszt, Mackworth Major, a’ palotába,’s az Elölülő kérdi: „Major Mackworth! volt é azar parancsolatom szerént Brereton Ob. Lieut, házánál? Felelet: Igen is. Kérdés: Látta az Ob. Lieutenantot ? Felelet : Láttam. Kérdés: Élve vagy halva? Felelet: Halva. — Az Elölülő mélyen illetődve , azt nyilatkoztatta , hogy illy szomorú környűlállások között az üléseket tovább folytatni addig nem lehet, míg főbb parantsolatok nem fognak érkezni. Sir Charles Daba , a’ ki a’ törvényszéknél Grál Procurátorságot viselt, engedelmet kért az Elölülőtől, hogy még eggynehány szót tehessen a’ Gyűléshez, megnyervén azt így szóllott: „Uraim! Ha azon szomorú jelentés , mellyet éppen most vett a’Törvényszék , az urakra nézve fájdalmak forrásává leve , mennyire meg nem rázkódtatott az , a’ kinek kötelességül vala téve,hogy a’ panaszt vezesse?Bizonyossá teszem az urakat, hogy ez engemet olly szomorú és megzavaró állapotba helyeztetett, a’ millyent életemben soha sem értettem. (Itt Charles urat tulajdon érzése kénszerítette darab ideig hallgatásra, melly után ismét így folytatta beszédjét) De vagyon az, a vígasztalásom — e Törvényszéket megnyitó beszédemben nyilvánságossá tettem azt, hogy engemet nem fog vezérleni egyéb indúlat, mint a’ legtökéletesebb részre nem hajlás az elfogattattak iránt; most megújíttom ezen mondásomat olly szentül mintha az Isten széke előtt állanék. Én Brereton Oh, Lieutot nem ösmértem ’s Nov. 17-dike előtt nem láttam; a’ midőn reám bízták , hogy a’ Bristoli lázzadásról környűlállásosabb visgálatot tegyek. Teszem magamnak azt a’ szabadságot, hogy hozzá tegyem, hogy én, az én Királyomnak világos parancsolatjára jöttem ide. Én , az én Monarchámnak fegyvereit viselem ; szerentsém vagyon őtet szolgálnom, és ha Brereton Ob. Lieut nekem barátom ’s bajtársom lett volna is, nekem a’ szerentsétlen fogoly ellen, a’ ki többé ez életben nintsen, ezen kötelességet teljesítenem kellett volna.“—Az Előbilő azt a’ bizonyságot tette Sir Charles Dalbiac mellett, hogy eggy 1 1 éves fog-