Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1833. 2. félév (1-52. szám)

1833-07-13 / 4. szám

­ ( 27 )— tetése ’s csinosulása iránt, melly nemző gyöke­re s a’ polgári társaságnak, vélemény-javaslatot terjeszen elő. Polgári létünk milly nagy héza­ga pótoltatik illy czélok sikerültével, ha kivált nemzeti nevelésünkben a’ kölcsönös tanítás, vagy is a' hires és az oktatást villám foganat­tal terjesztő Lancasteri mód főelvül vétetik. Végre igaz örömmel hallottuk a­ Nyitra váro­sában koldulást szüntető és szegényeket kegyes ajánlatokból ápoló intézet igazgatóságának köz­gyűlésünkhöz benyújtott előterjesztését, melly szerint az 1832iki 5099’s 16 -ra menő bevétel­ből 112 ügyefogyott személy nyer ápolást, és igy az emberi érzetet sértő ’s az erkölcsiséget veszélyeztető házaló koldulás szomorú kényte­­lenségitől fel van mentve. Az intézet igazgató­sága buzgó fáradozásit gyám­olitó rendeletek kalauzolák a’­as megye részéről. Valóban nem lehet századunk szellemében nemesi philan­­thropia, mint a’ valódi gyámoltalanok ápolása, melly illyes intézetek utján sikerülve boldogi­­tóbb foganatot szülhet, mint Anglia és Izland sok panaszt okozó ’s czélja ellen talán a­­pár­­ság henyeségét előmozdító terhes szegény­ tak­sák. K. K. N.Becskerek Junius 29ikén. Két hónapnál tovább tartott iszonyú szélvihar után bizton reménylénk szomju telkinkre esőt; de ez, szin­te medárdnapi éjjelig késett, ’s így bennünket az aratás és szénakaszálás reményitől megfosz­tott. Végső ítélettel rémítő egy pár zivatar után (Jun. közepe táján) majd nem perzselő lánggá vált itt a’ levegő, szénaboglyák újságul sem mutatkoznak, ’s a’ szél - és k­ocsigázta föld ter­mése többnyire rész, igen ritkán középszerű, ’s jó csak nem sehol sem. A’ Perneszi végvidéki vásárban magas áron kelt a’ szarvas­marha, azonban itt Torontálban ilről 10 óra szállítta­tott a’ hús ára. Kerti szüleink jó reményt­ igé­­rőek. Gyümölcsünk elegendő. Termesztvényink között csak a’ kukoricza diszlik földeinken. Becsén a’ tiszta búza köble 11 for. — E’ na­pokban távozik el tőlünk az ide királyi bizto­sul küldetett Mednyánszky Aloiz báró úr, küldetése tárgyát azon kérdés­­évé: vall­yon a’ megyebeli nagy kikindiai kerület, tartozik e, és mennyiben keblén kívül a’ közmunkákhoz járulni ! Ismert lelkes hazafisága e’ tisztelt báró úrnak­, nyájas leereszkedősége viszonlátási vá­gyat ébresztő bennünk elváltakor. — Torontói megye uradalmai a’ közelebb múlt görcsmirigy alatt, a’ megye pénztárából fizetett költségek pótlásit magokra vállalók, ’s igy a’ szegény adózó népet e’ tehertől is fölmenték. Azon ki­vil , hogy itt minden uradalom, nagyobb ki­sebb áldozattal ápoló akkor a’ szenvedő embe­riséget, most az említett költségek pótlatául 11,119 sor. t­xr. pengő pénzt vállalt el, mell­nek nagyobb része már pénztárunkba be is ho­zatott. A’ jótét áldást kiált az égből le,’s ez a­ szép lelkeknek földi vagyonuktól legbizonyo­sabb legszebb kamat. Anyavárosa megyénknek Nagy-Becskerek, fels. Királyunktól a’ régi he­lyett uj kiv­áltságos kir. levelet nyert. Érdekes többek között abban az, hogy e’ mezőváros egy arany dij letétele mellett polgárokat alkot­hat, tudósok, művészek, vagyonosak, keres­kedők ’s mesteremberek köréből t. i. ’s az illy polgárokat az annyira lelket szívet rázó testi fenyíték alól felmenti. E’ kiváltság megyénk legközelebb gyűlésén hirdettetett ki. Hazánk­fiai­ itt az idő érdemelni e’ kegyelmet, ’s a’ haza, király ’s korszellem forró óhajtásinak a’ nemzetisedésben is megfelelni! B. A. Kolo’svárt Juh­ad. A’ különböző vidé­kekről jött tudósítások szinte bizonyossá tevők vala, hogy e’ jelen esztendőben uralkodón rendkívüli szárazság következésében nagyon szűk gabona termés fog lenni, mellyből a’ ga­bonának drágasága, ’s az adózó népnek szegény­sége miatt könnyen éhelhalás is következhetnék. Mellyre nézve több úri méltóságok szivekre vévén a’ szegénységet fenyegető veszedelmet , több hazafi társaikat felszólították, hogy ezen résznak eltávoztathatása módjáról tanácskoz­zanak. Ezen felszólítás következésében számos buzgó hazafiak közelebbi junius hónap 25-ként és Kolozs vármegye praetorialis házához egy­­begyűlvén meghatározták, hogy a’ királyi ca­­meralis pénztárból kölcsönözzenek 200 ezer pengő forintokat. B. Wesselényi Miklós úr ma­gát kötelezte, hogy 100 ezer pengő forintok bá­torságára tulajdon javait zálogul leköti, a’ más 100 ezer pengő forintok hitelére nézve pedig több úri méltóságok kötelezék magukat, hogy egyenként ki 2000, ki 2500 pengő forintokig magok javaikat zálogul lekötik. Ezen czél leg­jobb móddal lehető eszközlésére szoros szám­adás és felelet terhe alatt igazgatóknak v­álasz­tottak Báró Wesselényi Miklós, Gróf Bethlen

Next