Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1834. 1. félév (1-52. szám)
1834-01-01 / 1. szám
szehangzásban legyenek azon kiegyenlítésekkel , mellyekre Burkusországnak szüksége van. Ki ki tudja, hogy mostanában ezzel foglalatoskodnak (!!!); nem is lehet ezt nem tudniok azon férfiaknak , kik a’ minister meghittjei. A’ czikkely többi részében hasonló nemű állítások foglaltatnak; nincs is tágasabb mező, mint az ízetlen állításokés Mi at Courrier Françaisnake’ válaszára csupán a’ Dec. 5. czikkelyünkre (I. Ház. ’s Külf. Tud. 1833. 47. sz.) hivatkozással felelünk. Ha a’ fentartani és osztani szók ugyan azon egy megfogást jelentenek, akkor igen is az e’ szavakban fekvő kettős értelmet oda csavarhatta volna a’ Courrier, hogy állítása bizonyítását milatkoztatásunkban lelje föl. Minthogy pedig nem igy van a’ dolog — mert fen tartani és osztani egymással egészen ellenkező megfogást jelentenek — a’ dorgált cikkely szerkeztetője inkább logice cselekedett volna, ha minket egyenesen tudatlansággal vádol vala, mintsem azt megengedő, hogy mi szintúgy jól lehetünk tudósítva arról, mit az Austriai udvar akar (és így arról is, mit nem akar) mint az ő levelezője! Mi azonban távol sem akarunk logikai szegénységet vetni szemére a’ Courriernak. Van bizonyos consequentia a’ cselekedetekben, ’s e’ tölti be gyakran a’ szókbeli logika helyét, ’s a’ jelen eset egyike azoknak, mellyekben illy felcserélés történik. A’ Courrier Français azon párt orgánuma , melly minden fenállót, legyen az bár maga Törökország, kedvetlenül néz; minthogy pedig e’párt az indulatok zajgását és megfogások zavarodotságát úgy tekinti, mint a’ dolgok fölforgatását segéllő eszközt, igy épen akkor cselekszik következőleg, midőn logika nélkül beszél. De ezt mellőzve: az Austriai kabinet politikai számításai közt nem második sorba teszi az ottomán thránus fentartását, hanem nyilván az első sor tárgyai közzé számolja, ’s ez állítást készek vagyunk annyiszor ismételni, mennyiszer csak kívánja a’ Courrier Franta is. Hogy e’ szavainkban a’ rend és politikai csendesség minden barátai megegyeznek, azon nem aggódunk. (Oest. Beobachter.) NAGYBRITANNIA. (Morning-Chronicle) Gróf Grey minap a’ Br ight on melletti pavillonba érkez tekor tüstént a’ királyhoz vezettetett, ki őt szívesen megölelte, egészségén örvendett,melly az utolsó dolgozásokban igen elgyengülvén, szülő földje bérczeinek, meglátogatása által egészen megjavult. Hasonlóan fogadta Ő Felsége Broughamot a’Lordkanczellárt is. Képzelni lehet komoly, agg matróz királyunkat, ki ifjú ’s egyenes korában is csak öt láb magos volt, most öregségében legörnyedve, miként karolá nyakon két karcsú magos ministerét ! (Herald) Az első minister látogatásának a’ királynál, ’s a’ brightoni tanács’ tárgya többek közt úgy látszik a’parlament elébe terjesztendő egyházi reformbill vala. A’ kormánynak, mondják, nem czélja sarkalatos jusokat támadni meg, hanem csak a’ nyilvános fizetés-halmozásokat akarja elkerülni. A’ bili javallatát a’ Lordkanczellár készítő, (Times) Singaporei Jun. 2-ig terjedő tudósítások szerént a’ keletindiai társaság Zephyr schoonerje a’ keleti partok felé vitorlázott , hogy ott a’ tengeri rablásoknak gátat vessen. Keletindia belső kereskedését a’ hitel hiánya miatt igen megcsökkentnek festik. Java szigetén a’ hollandi kormánnyal nagy elégedetlenség uralkodik. Java kormánya 1200 embert küldött Padangba, hogy a’ padreekét Sumatrában legyőzzék ’s az egész szigetet meghódítsák. Sourabayában őrizetül csak 50 benföldi katona maradt. Rus general Sumatra kormányzójává neveztetett, melly uj hivatal behozatalának időpontja felettébb roszszul választatott, mert e’ szigeten soha bizonytalanabb nem volt a’Hollandiak állása, mint épen akkor. A’ haderő egész németalföldi Indiában mintegy 14,600re megyen, ’s ennek fele európai. Hunt ur, az angol sarukenőcs hires készítője, ’s hajdan parlamenti tag, nem rég panaszt tett a’ Journal the True Sun kiadója ellen, melly lapjaiban egy őt sértő városi pletykát vett fel. A’ kiadó, felelőségét azon czikkelyekbe tett fudge (balgatagság) szóval igyekezett mentegetni, ’s a’ biró is úgy vélekedett, hogy az minden büntetés érdemlést eltöröl, de az esküdtek Hunt urnak kárpótlásul egy farthinget (fillért) ítéltek. Azonban e’csekély büntetéshez még 60—70 ft. stb. perköltséget kell adni, melly a’ megitéltre háromlik. A’ St. Simonisták, kik darab idő óta már Angliában is keresik szerencséjüket, vagy