Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1835. 1. félév (1-52. szám)
1835-04-22 / 33. szám
— ( 259 ) — baronet mind választóihoz intézett iratában, mind e’ ház öszvegyűltekor kijelenté, miként ő meg nem egyezhetik abban, hogy az egyház tulajdona az ország valamelly részében az egyházi czéloktól elvonassék. Ennek következésében hozatott be egy tizedbilt , melly Izlandban az egyházi vagyont egyedül az angol egyház gyámolítására szórttá. Minthogy az érdemes baronet e’ véleményt világosan és hímezetlen kijelenté , szükséges a’ háznak olly határozatot tennie, melly azt jóváhagyja, vagy félrevesse. Csupán a’ statusegyház gyámolítására szorítas- vanak-e az izlandi egyház jövedelmi, most kell kinyilatkoztatni, ha pedig nem, úgy a’ház addig ne fogadja el a’ ministeri tizedbillt, míg a’ mostani nagy kérdés eldöntve nincs. Most már mai indítványom tulajdon czéljára térek. Az én szándékom közönséges népnevelésre czéloz a’ nemzeti collegium (national board) rendszere szerént, mellynek Izlandban felállítását nemes barátom, Lancashire követe, (Stanley) javallá, hol minden hitvallásnak erkölcsi vallásos oktatást vehessenek 's egyességben neveltethessenek együtt. Izlandban e’ rendszabás leginkább eszközölheti a’ rend és csendesség helyreállását. A’ parlament ugyan mindég igyekezett Izland állapotját nevelés által javítani, ’s igen fontosnak találá olly nevelés-módot vilimbe, melly egyik pártnak se ütközzék hitébe. E’ vólt nézete Law De. Elphin püspökének, azt nyilatkoztatván, hogy ő az izlandiakat jó keresztyénekké kívánja tenni. Kövesse a’ ház ezen érdemes férfi példáját, ’s a’ fő egyház pénzeiből alapítson oskolákat, hol jó polgárok és jó emberek neveltessenek. Burke már magános vagyonnak állítá az egyházi jószágot, miről a’ státusnak nincs jussa rendelkezni. De ministeri ellenfeleim kifogása ezen oksőn meg nem állhat, minthogy tizedbill által megesmerték, hogy a’ státus másként oszthatja fel az egyházi vagyont, mint eddig elosztva vólt. A’ ministerek tehát vagy álmódon fogadták el azon oktőt, hogy a’ státus másként oszthatja el az egyházi jószágot, vagy azt is meg kell engedniök, hogy a’ státusnak van jussa az egyházi jövedelmek egy részét jótevőség és vallásos nevelés czéljaira fordítani. Az izlandi nép forró szeretettel vonszódik jótevőjéhez, ’s minden idegenek, kik Izlandban jártak, beszélik a’ legszegényebb falusi népnek is szívességét és háládatosságát. Most van alkalma a’ háznak e’ jó fajta, forró érzelmű és vitéz nép szeretetét ’s háláját megnyerni; most kénszerítés és félelem nélkül láthatunk a’ dologhoz, sem külső sem belső háborútól nem tarthatván ; hatalmunkban áll Izland bizodalmát valahára megérdemleni, ’s az unió felbontása melletti kiabálást elhallgattatni, e’ tettből azon édes öntudalmat is merítvén, hogy az Izland iránti igazsággal sokkal inkább gyarapítottuk az ország jóllétét é s becsületét, mint más akármelly rendszabással , a’ mennyiben azt, mint példáját a’ vallási szabadelmüségnek állítjuk a’ világ szeme elibe.—A’ ministerium részéről sir E. K n a t c h b u 11, a’ hadsereg fő fizető mestere, szólott Russell lord után, egyenesen kijelentvén, hogy ő az egyházi jövedelmeket nem egyébre, mint protestáns egyházi czélokra akarja fordíttatni; felelt neki Ward úr, hajdan Mexikóban vólt britt követ. Az indítvány ellen beszélt sir J. Graham, mellette Howiek lord, Grey gróf legidősebb fija. «— A’ Mart. 31-diki ülésben Shiel úr Howick lordnak múlt napi beszédét úgy adá elő, mint az ő nagyérdemű atyyának az indítványnak kedvező véleményét. Az izlandi egyház, mondá, már több ministerekne sírjává jön, ’s az érdemes baronet is számot tarthat reá, hogy abba fog temettetni. — Wood úr (Grey lord veje) az indítványt támogatá, mint Izlandban a’ rend és csendesség helyreállításának egyedüli eszközét. — Damer ezredes: „Ha Anglia csak felényi nagylelkűséget mutatott volna a’ katholikusok iránt, mint a’ gyarmati rabszolgák iránt, nem lett volna szükséges a’ protestáns papságot fosztani meg azért, hogy nevelőintézetek alapítassanak. Akármit mondjanak, én nem hiszem, hogy a’ nemes lord indítványa oda czélozna, hogy a’ kormányt megzavarja,s az érdemes baronetet visszalépni kénszerítse, ki olly jelesen és az ország javára folytatja hivatalát.“ — Sir R Inglis tagadá, hogy a’ státusnak jusa volna az egyház vagyonát megtámadni, melly nem tőle eredt. — Sir John Cam Hobhouse Knatchbullnak és a’ többi ministeri tagoknak azon ellemelésére , hogy ha a’ mostani kormány elfizetnék, az oppositio nem lenne képes maga kebeléből új kormányt állítani ki, — felelé: Inkább mi kérdezhetnénk azt, miként lehetnek olly bal véleményben , mintha nekünk kormányt adtak volna az urak, kik mind