Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1835. 1. félév (1-52. szám)

1835-04-22 / 33. szám

— ( 259 ) — baronet mind választóihoz intézett iratában, mind e’ ház öszvegyűltekor kijelenté, miként ő meg nem egyezhetik abban, hogy az egyház tulajdona az ország valamelly részében az egy­házi czéloktól elvonassék. Ennek következésé­ben hozatott­ be egy tizedbilt , m­elly Izlandban az egyházi vagyont egyedül az angol egyház gyámolítására szórttá. Minthogy az érdemes ba­ronet e’ véleményt világosan és hímezetlen ki­jelenté , szükséges a’ háznak olly határozatot tennie, melly azt jóváhagyja, vagy félrevesse. Csupán a’ statusegyház gyámolítására szorítas- vanak-e az izlandi egyház jövedelmi, most kell kinyilatkoztatni, ha pedig nem, úgy a’ház ad­dig ne fogadja­ el a’ ministeri tizedbillt, míg a’ mostani nagy kérdés eldöntve nincs. Most már­ mai indítványom tulajdon czéljá­­ra térek. Az én szándékom közönséges népneve­lésre czéloz a’ nemzeti collegium (national board) rendszere szerént, mellynek Izlandban felállítá­sát nemes barátom, Lancashire követe, (Stan­ley) javallá, hol minden hitvallásnak erkölcsi vallásos oktatást vehessenek 's egyességben ne­veltethessenek együtt. Izlandban e’ rendszabás leginkább eszközölheti a’ rend és csendesség helyreállását. A’ parlament ugyan mindég igye­kezett Izland állapotját nevelés által javítani, ’s igen fontosnak találá olly nevelés-módot vilim­be, melly egyik pártnak se ütközzék hitébe. E’ vólt nézete Law De. Elphin püspökének, azt nyilatkoztatván, hogy ő az izlandiakat jó keresz­tyénekké kívánja tenni. Kövesse a’ ház ezen ér­demes férfi példáját, ’s a’ fő egyház pénzeiből alapítson oskolákat, hol jó polgárok és jó embe­rek neveltessenek. Burke már magános va­gyonnak állítá az egyházi jószágot, miről a’ stá­tusnak nincs jussa rendelkezni. De ministeri el­lenfeleim kifogása ezen oksőn meg nem állhat, minthogy tizedbill által megesmerték, hogy a’ státus másként oszthatja­ fel az egyházi vagyont, mint eddig elosztva vólt. A’ ministerek tehát vagy álmódon fogadták­ el azon oktőt, hogy a’ státus másként oszthatja el az egyházi jószágot, vagy azt is meg kell engedniök, hogy a’ státus­nak van jussa az egyházi jövedelmek egy ré­szét jótevőség és vallásos nevelés czéljaira fordí­tani. Az izlandi nép forró szeretettel vonszódik jótevőjéhez, ’s minden idegenek, kik Izlandban jártak, beszélik a’ legszegényebb falusi népnek is szívességét és háládatosságát. Most van alkal­ma a’ háznak e’ jó fajta, forró érzelmű és vitéz nép szeretetét ’s háláját megnyerni; most kén­­szerítés és félelem nélkül láthatunk a’ dologhoz, sem külső sem belső háborútól nem tarthatván ; hatalmunkban áll Izland bizodalmát valahára megérdemleni, ’s az unió felbontása melletti kia­bálást elhallgattatni, e’ tettből azon édes öntu­­dalmat is merítvén, hogy az Izland iránti igaz­sággal sokkal inkább gyarapítottuk az ország jól­létét é s becsületét, mint más akármelly rendsza­bással , a’ mennyiben azt, mint példáját a’ vallási szabadelmüségnek állítjuk a’ világ szeme elibe.—­­A’ ministerium részéről sir E. K n a t c h b u 11, a’ hadsereg fő fizető mestere, szólott Russell lord után, egyenesen kijelentvén, hogy ő az egyházi jövedelmeket nem egyébre, mint protestáns egy­házi czélokra akarja fordíttatni; felelt neki Ward úr, hajdan Mexikóban vólt britt követ. Az indít­vány ellen beszélt sir J. Graham, mellette Ho­wiek lord, Grey gróf legidősebb fija. «— A’ Mart. 31-diki ülésben Shiel úr Howick lord­nak múlt napi beszédét úgy adá­ elő, mint az ő nagyérdemű atyyának az indítványnak kedvező véleményét. Az izlandi egyház, mondá, már több ministerekne sírjává jön, ’s az érdemes baro­net is számot tarthat reá, hogy abba fog temet­­tetni. — Wood úr (Grey lord veje) az indít­ványt támogatá, mint Izlandban a’ rend és csen­desség helyreállításának egyedüli eszközét. — Dam­er ezredes: „Ha Anglia csak felényi nagy­lelkűséget mutatott volna a’ katholikusok iránt, mint a’ gyarmati rabszolgák iránt, nem lett vol­na szükséges a’ protestáns papságot fosztani­ meg azért, hogy nevelőintézetek alapítassanak. Akár­mit mondjanak, én nem hiszem, hogy a’ nemes lord indítványa oda czélozna, hogy a’ kormányt megzavarja,­­s az érdemes baronetet visszalép­ni kénszerítse, ki olly jelesen és az ország javá­ra folytatja hivatalát.“ — Sir R Inglis tagadá, hogy a’ státusnak jusa volna az egyház vagyo­nát megtámadni, melly nem tőle eredt. — Sir John Cam Hobhouse Knatchbullnak és a’ többi mi­nisteri tagoknak azon ellem­elésére , hogy ha a’ mostani kormány elfizetnék, az oppositio nem lenne képes maga kebeléből új kormányt állítani ki, — felelé: Inkább mi kérdezhetnénk azt, mi­ként lehetnek olly bal vélemény­ben , mintha ne­künk kormányt adtak volna az urak, kik mind

Next