Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1835. 1. félév (1-52. szám)
1835-01-21 / 7. szám
szed népeknek. Tiszteljétek intézetinket, mi is tiszteljük a' tieiteket; ti pedig így szóltok hozzátok: Őrizzetek bennünket, mert mi magunkban fen nem alkatunk. (igen, igen jól van!) Sympathiáim a júliusi revolutio iránt tudva vannak, de azt meg kell vallanom, hogy az országnak fájdalmasan esett revolitióba keverednie. Ti tettétek a* revolutiót szükségessé, ti izgattátok fel. A’ kitszegés által felingerlett ország revolutióval felelt, és a’ becsület ’s megaláztatás közt a’ becsületnek ada elsőbbséget (tetszés). Midőn azt mondjátok, hogy lehetetlen az országban rendet állítani fel, ezzel mindég súlyos szemrehányást halmoztok magatokra. Mert ha Francziaországot nehéz kormányozni—ami valóban igaz — azért nehéz, mivel most is telve még a’ haraggal, mellyre ti lobbantottátok, gyanúsakká tévén előtte a’ legokosabb ’s igazságosabb ideákat is. Ti hibátok, nem a’ miénk, ha a’ rendet despotismusnak , a’ külföld iránti mérsékletet szolgaiságnak tartja. Ila a’ revolutio ismét dühös haragba jőne, bizonyosan mi lennénk első áldozatjai; de hát ti nem lennétek-e velünk együtt? A’ rendet és csendességet éreztetek szintúgy kívánjuk, mint magunkért; ha ti ismernétek érzelminket, bizonyosan gyámolítnátok bennünket nemes de igen bajos tisztünkben; és ha már az országot hibátok által revolutióba taszítottátok, igen méltán illenék így szólnotok: mi is segítünk helyreállítani a’ rendet, mellyet mi bontottunk fel. Mi számot tartunk az ország bölcsességére, ’s bizonyosak vagyunk a’ felől, hogy magát meg fogja védelmezni mind azok ellen , kik hátra tolni, mind pedig azok ellen, kik vaktában előre zaklatni akarják.“—Thiers úr után ismét Berryer úr lépett a’ szószékre, ’s az egész gyülekezet figyelme ’s mély hallgatása közt így szólt: ,,A’ belső minister, nézetem szerint, a’ kérdést valódi álláspontjától egészen elcsavarta. {Nem, nem!) Vagy, ha úgy tetszik az uraknak, sokkal szélesebben terjeszkedett ki, mint a’ kérdés kívánta. Én nem jöttem valamelly oktől vagy fenálló kormányt megtámadni; csak az igazság és nyilvános erkölcsiség egy kérdéséről akarom véleményemet kimondani; tartózkodás nélkül szóltam, ’s függetlenségem méltóságát mindenkor fentartani, határozott szándékom. A’ belső minister szükségesnek gondolá szememre lobbantam, hogy szabadságot vevék magamnak vél! leményem kijelentésére. Tihát kérkedtek azzal, hogy engem jószív ideg kihallgattatok, engem, kit polgártársaim neveztek nézetüket kinyilatkoztatnijj ’s érdekeiket védelmezni? Ne kérkedjetek a’ nekem engedett szabadsággal, hiszen ez létetek föltétele. Ha ezt nem ígéritek vala, most nem vagytok.“ Thiers úr: „Mi teljesítjük ígéretünket, ez a’ különbség köztünk és köztetek.“ Berryer úr: Az ideák, melleket most az urak előtt nyilatkoztatok, nem e’ pillanat szüleményei, hanem egész életem vizsgálódásinak gyümölcsei; ezeket én nem szemé-t) és nem elmúló tekintetekből fogadom el. Öreg még nem vágok, de már volt alkalmam némelly tapasztalásokat gyüjteni; viseletemben mindenkor meggyőződésem és érzeteim szolgáltak sinórmértékül. E’ szerint semmi különbség köztem és köztetek , midőn az ígéret megtartásáról van szó. A’ minister beszédében azt állttá, hogy itt két okső közti vita forog fen. Éppen nem, minister úr, részemről én semmi illyest nem hoztam szóba. Nem emlékezem, hogy valamelyik nézetemet megtagadtam volna; de szükség azt is megjegyeznem, hogy az urak előtt gonoszaknak rajzoltt tettek közül egyiket sem védelmeztem; én a’ törvényhatóságot, rádiókat, vázítottakat vizsgáltam s hántogattam meg, és azt mondám, hogy a’ per felettéb erkölcstelen fogna lenni. Ha most vitába ereszkedném rendszerünk felett, könnyen megbuknám; mert illy kérdés iránt, az esküvés egyenlőségét kivéve, alkalmasint különbség lenne köztem és az urak közt. A’ júliusi revolutio ok felét, bár mi legyen arról személyes vélekedésem, meg nem támadtam. Ezt a’ minister csak önkényesen vette fel, hogy ellenem jobb állást vegyen magának, ’s a’ bal oldal szózatját részére vonja. Midőn én a’ per erkölcstelenségét rajzolom, és erre azt felelik, hogy a’ júliusi revolutiót támadom meg , ebből azt kell kihúzni, hogy azon tanítmányok, mellyeket ti a’ pairkamarában megtámadni akartok, t. i. az emberi jusok társaságának tanítmányai, a’ júliusi revolutiónak következései. Tehát önmagatok keltek ki azok fő, a’ revolutio ellen, mellynek ministerei vagytok (megindulás). Minister úr jószívűleg mondá, hogy nem nekem, hanem egy pártnak felel. Nagyon igazságtalan is lett volna, ha nyilatkoztatásait rám irányza vala. Én hála az égnek, teljes életemben meg