Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1836. 2. félév (1-52. szám)

1836-08-13 / 13. szám

Napóleont és Maria Luisát az oltár előtt ábrázolja, ’s a’ mellyből csak húsz példány vezetett a’ császári familia és uralkodó fők számára ,15, Fesch kardi­nal halász-gyűrűje 12, a’ vendomme-oszlop mintája 7, egy arany tobák-szelencze 21 ft. stgen keltek­ el. Folyó évi jane­lsőjétől juh Scikeig Liverpoo­­lon keresztül 24,065 személy költözött­ ki, és pedig a’ három első hónapban 7518, az utóbbiakban pe­dig 16,547, ’s ezek közül az északamerikai britt gyarmatokba ment 3825, az egyesült statusokba 12,414, a’ jó remény hegyfokhoz 18, Calcuttába 37, Austral­iába 74, a’nyugotindiai szigetekre 129, Bombayba 8, Délamerikába 42.1835ben 16,542re ment a’ kiköltözöttek száma, 1834ben 20,846ra, 1833ban 15,386ra, 30 év alatt tehát mindössze 76,839 személy költözött­ ki Nagybritanniából. FRANCZIAORSZÁG. Franczia hírlapok írják, hogy az arabok az algíri tengerpartokon 17 genuai és piemonti korai­halászt , hármon kívül, kik úszásban találtak me­nedéket, meggyilkoltak. Ilonában Jussuf basát egyik embere méreggel akarta megetetni a’ constantinei bey utasításából. A’ gonosztevőnek feje elültetett, a’ zsidó pedig, ki a’ levelet és mérget hozta, fog­ságra vettetett. Juh 28dikán Parisnak valamennyi egyházai­ban, gyász istentisztelet tartatott a’ júliusi napok áldozatiért, ,,a’ törvény és szabadság védelmezésé­ben elesett polgárokért,“ mint a’ programmában mondatik. Legszámosabban látogaták a’ St. Rochus­­egyházat, hol a’ királyné és hgasszonyok is meg­jelentek , s mind oda mind visszamenetel akkor „éljen a’ király, éljen a’ kir. familia!“ kiáltással tídvezekeltek. A’ bénák egyházában a’ pokolerőmű áldozatiért volt gyász istentisztelet. Az egyház kúp­ja ’s hajója feketével, ablakai fátyollal valának be­vonva, ezer viasz gyertyák világítottak, ’s a’ kir. hangász akadémia Cherubini miséjét játszá. A’ mi­nisterek , pairek , követek és a’ fő papság is ide , nem pedig a’ júliusi hősekérti istentiszteletre, gyü­lekeztek. Juh 29dikén újra megdördültek a’ bénák palo­tájának ágyúji; a’ de Г Etoile diadal­ív kitakarta­­tott, ’s a nép tolongva csődült a’ Francziaország tetteit ábrázoló basreliefekhez. Észrevehető vala, hogy a szemek leginkább csak azon képeket ke­resték, mellyeken Napoleon előtűnik. Napoleon, mint tudva van, még 1806ban adá­ ki végzetét e’ győzedelmi emlék készítése iránt, melly minden régi és új diadal-íveket felülmúlna magasságával. A’ végrehajtás Chalgrin építőre bízatott. Az alap­kő 1806. aug. 15dikén tétetett­ le, ’s felírása a’ „nagy Napóleonnak­ e’ napon ünnepelt születés­napjára emlékeztet Pénz szűke miatt csak lassan emelkedők ezen emlék, ’s elébb összerogyott a’ császárság mint a’ diadal­ív­be végeztetett. Egyik része 1814 ben Paris védelmezésére szolgált, tete­jéről pedig az ellenségi tábor mozgásai szemléltet­tek. Csak 1823 ban a’ spanyol táborozás után hatá­­rozá­ el a’ restauratio ezen emléket bevégeztetni, ’s politikájának és akkori hős tetteinek dicsőítésére használni. A’ császár helyét Angouleme vala elfog­lalandó. Az e’ végre rendelt basreliefek már szin­te készen voltak, mikor a’ júliusi revolutio kiütött! Ekkor az emléknek visszaadatott régi rendelteté­se, ’s Blouet végezte azt e. Magassága 152 láb, szélessége 138 , hossza 68. A’nagy belső ív 90 láb magas, 45 láb széles. A’ basreliefek Francziaor­­szágnak a’ rev­olutio ótai hős tetteire emlékeztetnek. Rhode készítő azon basreliefet, melly ábrázolja, miként az egész nemzet 1792 ben feltámadt ’s a’ határszélek felé sietett; Marochetti a’ jenippesi győzedelmet (Lajos Filep mellképével); Lemaire, Marceau temetését, mellyen az ellenség is jelen volt, tisztelve az elesettet; Feuchers, az arcolei hídon keresztülmenetelt; Chapenniére, Alexandria bevételét; Cortot, Napóleont a‘ hatalom csúcsán, a’ győzedelemtől koszorúztatva ; Etex , a’ hon vé­­delmezését 1814ben és a’ békét, melly a’ hosszú háborúknak véget vetett; ezek után láthatni egy nagy basreliefet, az egész drámai történetnek mint­egy foglalatját, melly Boun, Laité, Jacquot, Cal­­louette, az idősb Seurré és Rhode munkája. Egyik oldalon a’ hon oltáránál zászlókat osztanak a’ nép képviselőji az ellenség ellen indulandó seregek ve­zéreinek; másik oldalon az újászületett Franczia­ország , szerencsétől és bőségtől kísértetve, fogad­ja a’ csatákból visszatérő seregeit, ’s koronákat oszt közöttük. A’ katonák győzedelmeik emlékeit hor­dozzák. Paizsokon látszik harmincz eldöntő győze­­delem neve. Az emlék többi részein olvashatni a’ generálok neveit, kik e’ hosszú csatázásokban ki­tüntették magokat. A’ hadi szemlének elhagy­ásáról, mint a’ Bon- Sens írja, azt beszélik, hogy egy lengyel a’ dia­dal­ ívhez hívó bik­etet kapott, de mivel ő megbe­tegedett , azt a’ ministerhez küldte, ’s ekkor sült­­ki, hogy az ő neve nincs a’ hivatalos névjegyzék­ben , bik­etje hamis, és ennek következésében fe­­deztetett­ fel az összeesküvés. The Radical czímű új angol hírlap, melly leg­először is a’ király-gyilkolásról tartott apológiát, Francziaországban mindjárt a’ tengerparti városok postahivatalinál lefoglaltatik. A’ halálra ítéltek jövendőben, míg perök a' feljebbvitel utján megv­izsgáltatik, Roquette fog­házba fognak vitetni, ’s a’ kivégeztetések is ennek szomszédságában türténendnek. E' szerint a’ fog­

Next