Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1836. 2. félév (1-52. szám)

1836-09-24 / 25. szám

— ( 197 ) — (Valencia tartományban), mint mondják, tizenkét ezer felzendült áll. Barcelona sept­­edikán csendes volt. A’ tartományi biztosság rendkívüli adót hatá­rozott a’ tartományra vetni. A’ tőkepénzesek kén­­szerítetnek előre kölcsönözni.“ A’ harcz mezéjéről semmi új tudósítást nem találni a’ franczia hírlapokban. D. Basilio Garcia, az Ebrón átkelvén, Chrauqui és Manera felé (Estel­­la és Pamplona közt) fordult, ’s D. Francisco Gar­ciával egyesült; a’ christinók, és hihetőleg az ide­gen sereg is Lebeau alatt, Pamplonából ezért in­dultak­ ki Puente la Reyna felé. Villareal, carlista fővezér, Villareálból Narbajasba tette­ át f­őszállá­­sát, hogy azon christina osztály­t, melly Vittoriából Salvatierra felé vonult, szemmel tartsa. D. Carlos, a’ Messager állítása szerint, Haris­­pe generált, a’ franczia szemmel tartó sereg parancs­nokát, összejövetelre kérte­ meg, miből azonban semmise lett, mert Ilarispe generál azt kívánta, hogy D. Carlos Bayonneba menjen. A’ madridi Gaeeta septe­lsőjén a’ belső minis­­ternek a’ regens királynéhoz intézett tudósítását közli, mellyben a’ polgári tisztviselők változtatá­sa , a’ hivatalok jobb elintézése, és a’ nemzeti őr­ség szaporítása, úgy adatnak­ elő, mint az ország jövendő jólétének fő alapjai. A’ minister, az ő osz­tálya alá tartozó tisztviselőkre nézve illőnek talál­ja, hogy azon férfiak, kik az alkotmány előbbi ural­kodása alatt, hazafiúi buzgalommal viseltek hivata­lokat, és a’ szabadságot végső pillanatig oltalmaz­ták , ha az agg kor még el nem gyöngítette őket, ismét hivatalba helyeztessenek. Ennélfogva aug. 30dikán költ végzet által rendeltetik, hogy a Fel­ségének hivatalra csak olly személyek ajánltassa­­nak, kiknek a’ constitutio eránti hódolata közönsé­gesen tudva van, és a’ kik a’ jó ügynek szolgálni kész akaratjokról biztos kezességet adhatnak. — A’ nemzeti őrségre nézve elesmertetik, hogy az a’ kör­­nyületek által, fénylő bátorsága ’s honszerete mellet is, gyöngév­é ’s elfajultá tétetett, ’s mindenek előtt sza­porítása szükséges. Egy aug. 30diki v­égzet tehát parancsolja: „1. A’ tartományok politikai fejei il­lető kerületeikben minden módon igyekezzenek a’ nemzeti őrség számát, az 1822 jun. 29dikén költ ’s ismét erőbe tett végzet szabálya szerint, szaporí­tani. (E’ végzet szerint minden spanyol, 18dik évétől 45kig, katonáskodni köteles. A’ katonaság önkéntesre és törvényesre oszlik­ fel. Az első osz­tályba 18 évűek is felvétethetnek; a’ második­ba csak 20 esztendősök léphetnek. A’ tisztek az egyes katonák által választatnak szavazati­­többséggel; éppen így választják a’ tisztek is maguk közül a’ főtiszteket és az ezred parancs­nokát. A’ statustiszthatóságokat e’ választások­ban semmi befolyás nem illeti.) 2. a’ nemzeti őr­ség szerkesztésére minden tartományban fő és al­­ügyelőséget kell állítani, a’ belső minister főfelvi­­gyázása alatt. 3. A’ tartományi biztosságok osztá­lyokra, brigadákra, zászlóallyakra és csapatokra osszák a’ nemzeti őröket, szükséges tiszti karok­kal.“ — Némelly hírlapok, mint a Revista és Cas­tellano , nincsenek megelégedv­e az 50 ezer ujoncz állítása, és nemzeti őrség mozgóvá tétele iránti végzetekkel. Az utóbbi rendszabályt ugyan hely­esli a’ Revista; de az ujoncz-állítás ellen azt a’ kifo­gást teszi, hogy ez rendszabály, ha ugyan kivihető lenne, mit nem hihetni, nagy békétlenséget tá­masztana az országban. Úajonczok nem igen moz­­dítanák­ elő a’ királyné ügyét, jól szerkesztett és fenyítékhez szokott csapatok szükségesek; minde­nek előtt pedig pénzre van szükség. A’ Castellano a’ nemzeti őrség mozgóvá tételével sincs mege­légedve, ’s azt meggondolatlan rendszabálynak mondja. „Minek, úgy mond, ennyi új áldozatot küldeni a’ hadsereghez ? Minek az ujonczokat kór­házakban kerülhetlen halálra tenni­ ki, mint az u­­tóbb kiállítottaknak negyed részével történt­?“ De ezektől méltán lehetne tudakozni, mivel fognak hát a’ carlisták meggyőzeim? A’ nemzet buzgalma, mellytől a’ lázadók tüsténti eleny­észtése váratott, olly' csekély-e, hogy a’ rendszabály, melly ama buz­galomnak alkalmat adna eleny­észtő meny köv­eit a’ lázadókra szórni, békétlenséget szülne? A’ Revista talán a’ földből akar vájni rendhez ’s fény izékhez szokott sereget? Vagy talán már lemond a’ carlis­­m­usnak a’ nemzet ereje által lehető eleny­észtéséről, ’s még most is idegen avatkozás után eseng? Akár­honnan, de súlyosan kell fellépni, ha a’ chris­­tinók végre csupán a’ kőfallal kerített városokba nem akarják magukat szoríttatni. Menny­ire szük­séges legyen ez, láthatták akkor, midőn Gomez car­­lista vezér, Santander, Asturia, Galicia, Leon, Palen­­cia, Valladolid, Segovia vidékit háborítatlan meg­futván, augustus végén a’ Madrid tartomány­hoz legközelebb eső Guadalaxára is berohant. Gomez aug. 30dikán Jadraque előtt, úgy látszik, meg­verte a’ Madridból D. Narcisso Lopez vezérlése alatt oda ment seregcsapatot, ’s aztán Guadalaxa­­rába vonult. Az ottani tiszthatóságok már Alcala de Henares felé bogár­oztak , midőn Gomez vissza­fordult , ’s Brihuegába (Guadalajarától északke­letre) ment. Itt Espartero, kiről már régen híresz­­telték, hogy Gomez pártosait semmivé tette, ’s Gomeznek egyedül kellett Asturia hegy­ei közé sza­ladni , elvégre utólérte ide ’s tova csavargásának tárgyát. Brihuega végén, San Miguel hídján, csa­ta történt, de nem tudni, megveretett-e Gomez, vagy sem. Annyi bizonyos, hogy Espartero Bri-

Next