Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1838. 2. félév (1-52. szám)
1838-09-15 / 22. szám
Itt «» Pest közt építendő állandó hídon hídvámot kivétel nélkül mindenki fizetni tartozik ; ’s ekkép abban véleményem szerint ő felségének szentséges személyén ’s a’ fenséges uralkodó ház tagjain kívül minden ember ’s minden aerariumi is benne foglaltatik, a’ vámnak azonban mindenkori különös fizetése a’ katonaságra és egyéb aerariumi átvitelekre nézve nem volt alkalmas, úgy hiszem a’ fenséges aerariumnak magának is javára lenne , az építendő hid’ mindenkori szabad használást általános kielégítéssel biztosítatni. b) A’Buda és Pest közt létesítendő állandó közlekedésből a' fenséges aerariumra is háramlandó haszon olly nagy és sokféle, hogy igazságosnak látszik, mikép más részről ugyanazon fenséges aerarium azon teher’ egy részében is osztozzék,, mellyet a’ nemesség ’s az országnak egyéb kiváltságos lakosai, illy nagyszerű és közhasznú munka’ létesítésének lehetővé tétele végett magokra vállaltak. c) A’ legutolsó gyászeset, mellynél fogva a’ Dunának eddig hallatlan megáradása a’ két város’ nagy részét tönkre téve, a’ vállalatot pénzügyi tekintetben annyira alászállította, hogy azon részvénytársaság, mellynek képét viselem, nem csak áldozatai’s koczkáztatásáért semmi kárpótlásra számot nem tarthat, hanem felette hihetőleg fel sem állhat, ha az ország’igazgatása is hathatós segedelmével nem pártolja. d) Mind Clark mind Hennie ur’ nézete szerint állandó híd építésére épen azon hely legalkalmasb, hol a’ kérdéses raktárok állanak, mellyeket a fenséges aerarium igen könnyen és felettes költségek nélkül a’ Duna partjain felebb vagy alább kipótolhat, ’s ekkép a’ tzélba vett tárgy’ előmozdítása végett teendő áldozat— holott az építés’ czélirányos végbevitelét épen az teszi lehetővé — aránylag még is csekély volna. 5. Az első nyilatkozásomban a feltételek közt foglaltaik pont, melly szerint kikötöm, hogy „sem hajó, komp, vagy csónak, sem gőzhajó a’ két város’ és Ó-Buda koronás mezőváros határiban, egyik partról a’ másikra átszállításul pénzért? járni előleges megegyezésem nélkül ne engedtessék“ — cs. kir. fenséged s a főmért, orsz. küldöttség által, az e’ részben világosan rendelkező hazai törvények* értelmében elfogadtatván, részemről is erre nézve nincs egyéb hátra, mint alázatos köszönetemet kinyilatkoztatnom; egyedül abbeli felvilágosító hozzáadásért esedezvén, hogy azon hazai törvények’ szelleméhez képest, semmi ürügy alatt semmi bármi néven nevezendő átszállítási eszköz vagy mód, melly az építendő híd’ jövedelmét legkevésbbé is csorbíthatná, senki által ne használtathassák. 6. Hogy az általam alkotandó részvénytársaság, az 1837iki május 3* ikán benyújtott első nyilatkozásomban foglalt kitételek’ 6 ik pontjának értelme szerint, a* hid vám’ szedhetésére 100 évi kiváltsággal ruháztassék fel akár az általam javaslótt, minden kitánatnést megfelelő nagyobbik hídnak, akár a’ bizonyos rendszabályok mellett használandó kisebbiknek építése lesz megállapítva, melly utolsó esetre azon ajánlatot teszem, miszerint a’ sz. Gellért hegye’ táján építendő kisebbik hídon kívül, az év’jégtől ment szakaiban falebb a’ lákóház táján még egy hajóhidat is tartanék fenn mellyen azonban természet szerint hid vámot épen úgy, mint az állandó hídon, mindenkinek kellene fizetni, mert különben , kiki átláthatja, hogy a’részvénytársaság nem csak aránylag olly kétséges alapra állítandó tőkéinek kamatjait nem remény illetné, hanem nevezetes áldozatai, költségei ’s történhető kárai után még sajátjából is pótolni lehetne kénylesen. 7. Hogy a’ két város határában ’s környékén, a’ lakosok kényelmére ’s gönörűségire, mulatóhajókon, csónakon ’s efféléken kívül kisebb gőzhajókat is tarthassak , a’ személyeknek egy partról a’ másikra átszállíthatása, és a’ két város legközelebbi tájaira, mint például Promontorimida, kéjutak tehetése végett. Ez által mulató házaknak a’ két város környékin az év szelidebb szakaiban annyira érzett hiánya lenne valamennyire kipótolva, minthogy a’ most távol eső ollyas nyaraló helyek kényelmes és gyorsabb egyreköttetés által úgy szólván a’ lakosok közelébe hozatnának. 8. Szabadságomban álljon, azon hajósoktul, kik hajóikat az illető hidakon egyik jártról a’ másikra huzatni kívánnák, illendő bért vennem, vagy őket attól egészen eltiltanom;—midőn ellenben a’ hid alatti átjárást mindenkinek szabadon hagyom, és csupán egy netalán föntartandó hajóinináli átbocsátásért, melly mindig költséggel van egybekapcsolva, tartanék fon magamnak méltányos díjszedtetést. 9. Azon esetben, midőn a természet a’ két várost jó híddal ajándékozná meg, azt mindenki, mennitten az illető hatóságok személyes életbiztosság tekintetében megengednék... fizetés nélkül szabadon használhatná ugyan, de olly világos kikötéssel részemről, hogy semmiféle parti hidak, pallók vagy a’ partról a* jégre átmehetésül szolgáló bármi néven nevezendő illyféle készületek senki által oda ne helyeztethessenek,’s ne használtathassanak; mire nézve az illető törvényhatóságok segedelmét hasonlóan? kikérem. Ugyanis átlátható, hogy ollyas készületek által , csak egy kissé keményebb tel alkalmával, a’ társaság jövedelme gyakran tetemes csorbát szenvedhetne. 10. Noha az építéshez honi munkásokat’s belföldi készítőjéneket szándékom le.