Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1838. 2. félév (1-52. szám)

1838-09-15 / 22. szám

Itt «» Pest közt építendő állandó hídon hídvámot ki­vétel nélkül mindenki fizetni tartozik ; ’s ekkép abban véleményem szerint ő felségének szentsé­­ges személyén ’s a’ fenséges uralkodó ház tagjain kívül minden ember ’s minden aerariumi is ben­ne foglaltatik, a’ vámnak azonban mindenkori különös fizetése a’ katonaságra és egyéb aerariu­mi átvitelekre nézve nem volt alkalmas, úgy hi­szem a’ fenséges aerariumnak magának is javára lenne , az építendő hid’ mindenkori szabad hasz­nálást általános kielégítéssel biztosítatni. b) A’Bu­da és Pest közt létesítendő állandó közlekedésből a' fenséges aerariumra is háramlandó haszon olly nagy és sokféle, hogy igazságosnak látszik, mi­kép más részről ugyanazon fenséges aerarium azon teher’ egy részében is osztozzék,, mellyet a’ nemesség ’s az országnak egyéb kiváltságos lako­sai, illy nagyszerű és közhasznú munka’ léte­sítésének lehetővé tétele végett magokra vállal­tak. c) A’ legutolsó gyászeset, mellynél fogva a’ Dunának eddig hallatlan megáradása a’ két város’ nagy részét tönkre téve, a’ vállalatot pénzügyi tekintetben annyira alászállította, hogy azon rész­vény­társaság, melly­nek képét viselem, nem csak áldozatai­’s koczkáztatásáért semmi kárpótlásra számot nem tarthat, hanem felette hihetőleg fel sem állhat, ha az ország’igazgatása is hathatós se­gedelmével nem pártolja. d) Mind Clark mind Hennie ur’ nézete szerint állandó híd építésére épen azon hely legalkalmasb, hol a’ kérdéses rak­tárok állanak, mellyeket a­­ fenséges aerarium igen könnyen és felettes költségek nélkül a’ Duna part­jain felebb vagy alább kipótolhat, ’s ekkép a’ tzélba vett tárgy’ előmozdítása végett teendő ál­dozat— holott az építés’ czélirányos végbevitelét épen az teszi lehetővé — arány­lag még is csekély v­olna. 5. Az első nyilatkozásomban a feltételek közt foglalt­aik pont, melly szerint kikötöm, hogy „sem hajó, komp, vagy csónak, sem gőz­hajó a’ két város’ és Ó-Buda koronás mezőváros határiban, egyik partról a’ másikra átszállításul pénzért? járni előleges megegyezésem nélkül ne engedtessék“ — cs. kir. fenséged s a főmért, orsz. küldöttség által, az e’ részben világosan rendel­kező hazai törvények* értelmében elfogadtatván, részemről is erre nézve nincs egyéb hátra, mint alázatos köszönetemet kinyilatkoztatnom; egye­dül abbeli felvilágosító hozzáadásért esedezvén, hogy azon hazai törvények’ szelleméhez képest, semmi ürügy alatt semmi bár­mi néven nevezen­dő átszállítási eszköz vagy mód, melly az építen­dő híd’ jövedelmét legkevésbbé is csorbíthatná, senki által ne használtathassák. 6. Hogy az általam alkotandó rész­vény­társaság, az 1837iki május 3* ikán benyújtott első nyilatkozásomban foglalt ki­tételek’ 6 ik pontjának értelme szerint, a* hid vám’ szedhetésére 100 évi kiváltsággal ruháztassék fel akár az általam javaslótt, minden kitánatnést megfelelő nagyobbik hídnak, akár a’ bizonyos rendszabályok mellett használandó kisebbiknek é­­pítése lesz megállapítva, melly utolsó esetre azon ajánlatot teszem, miszerint a’ sz. Gellért hegye’ táján építendő kisebbik hídon kívül, az év’jégtől ment szakaiban falebb a’ lákóház táján még egy hajóhidat is tartanék fenn mellyen azonban ter­mészet szerint hid vámot épen úgy, mint az állan­dó hídon, mindenkinek kellene fizetni, mert kü­lönben , kiki átláthatja, hogy a’részvény­társaság nem csak arány­lag olly kétséges alapra állítandó tőkéinek kamat­jait nem remény illetné, hanem ne­vezetes áldozatai, költségei ’s történhető kárai után még sajátjából is pótolni lehetne kény­lesen. 7. Hogy a’ két város határában ’s környékén, a’ lakosok kényelmére ’s g­­ön­­örűségire, mulató­­hajókon, csónakon ’s efféléken kívül kisebb gőz­hajókat is tarthassak , a’ személyeknek egy part­ról a’ másikra átszállíthatása, és a’ két város leg­közelebbi tájaira, mint például Promontori­mida, kéjutak tehetése v­égett. Ez által mulató­ házaknak a’ két város környékin az év szelidebb szakaiban annyira érzett hiánya lenne valamennyire kipó­tolva, minthogy a’ most távol eső ollyas nyaraló helyek kényelm­es­­ és gy­orsabb egy­r­eköttetés ál­tal úgy szólván a’ lakosok közelébe hozatnának. 8. Szabadságomban álljon, azon hajósoktul, kik hajóikat az illető hidakon egyik j­ártról a’ másik­ra huzat­ni kívánnák, illendő bért vennem, v­ag­y őket attól egészen eltiltanom;—midőn ellenben a’ hid alatti átjárást mindenkinek szabadon ha­gyom, és csupán egy netalán föntartandó hajóin­i­­náli átbocsátásért, melly mindig költséggel van egybekapcsolva, tartanék fon magamnak méltá­nyos díjszed­tetést. 9. Azon esetben, midőn a­ ter­mészet a’ két várost jó­ híddal ajándékozná meg, azt mindenki, menn­­itten az illető hatóságok sze­mélyes életbiztosság tekintetében megengednék... fizetés nélkül szabadon használhatná ugyan, de olly világos kikötéssel részemről, hogy semmi­féle parti hidak, pallók v­agy a’ partról a* jégre átmehetésül szolgáló bármi név­en nev­ezendő illy­­féle készületek senki által oda ne helyeztethesse­nek,­’s ne használtathassanak; mire nézve az il­lető törvény­hatóságok segedelmét hasonlóan? ki­kérem. Ugyanis átlátható, hogy ollyas készületek által , csak egy kissé keményebb tel alkalmával, a’ társaság jöv­edelme gyakran teteme­s csorbát szenvedhetne. 10. Noha az építéshez honi mun­kásokat’s belföldi készítőjén­eket szándékom le­.

Next