Hazanéző, 1999 (10. évfolyam, 1-2. szám)
1999 / 1. szám
HAZANÉZŐ a köröndi FIRTOS Művelődési Egylet folyóirata Alapítási év: 1990 Alapító főszerkesztő: Ambrus Lajos Szerkesztő: Ambrus Lajos A szerkesztőbizottság tagjai: Bölöni Domokos Király László Majla Sándor Molnos Lajos Páll Lajos Ráduly János Tófalvi Zoltán AZ EGYLET VEZETŐTANÁCSA Tiszteletbeli elnök: Páll Lajos Elnök: Ambrus Lajos Alelnök: Balázs Erika Titkár: Kovács György Tagok: Antal Ibolya György József Páll Ágoston Tófalvi Rozália Postacím: 4169 Korond, Főút 664. Tel. 185 A borítókon: Páll Lajos: Tusrajz Készült Székelyudvarhelyen az INFOPRESS Rt. nyomdájában. VJ 2 KÖNYVKönyv a zenéről Nemrég jelent meg Magyarországon Deák-Sárosi László műve: Könyv a zenéről. A szerző, aki költő és gitárművész, jelenleg Budapesten él, parajdi születésű, gitártanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Luxemburgi Konzervatóriumban végezte. A könyvben ismertetett tanítási módszerét egy luxemburgi községi zeneiskolában alkalmazta. Kompozíciói főleg gitárdarabok, de zenei könyvein kívül verseit is kiadták. Megpróbálom röviden ismertetni a kis könyvben foglaltakat. A szerző rámutat, hogy a zenei intézményekben más-más tanár tanítja a tárgyakat, így legtöbbször ellentétes a szolfézstanár és a hangszertanár elképzelése. A könyv fő célkitűzése a hangok elnevezésének új rendszere. Szerinte a magyar használatban levő c, d, é... elnevezés nem megfelelő, mert két hangnak magánhangzó elnevezése van: á és é, továbbá nem lehet leénekelni egy hangra, hogy bébé vagy físzisz. Viszont az általánosan elfogadott do, re, mi... hátránya, hogy egy elnevezéssel több hangot kell leénekelni, mint: do, do diéz, do doublediéz, do bémol, do doublebémol, ezeket mind csak do-nak kiejtve énekelik. A szerző ajánlja, térjenek át a hangokat megkülönböztető elnevezésekre, a sol legyen so, a do bémol = dá, do diéz = di, do doublediéz = dé, do doublebémol = du, ugyanez alkalmazható minden hangra az u, o, á, i, é hozzáadásával. A könnyen kiejthető elnevezések lehetővé teszik az 5, 6, 7 “kereszt” vagy “b” előjegyzésű hangnemekben írott dallamok éneklését. A c, d, e... hangneveket használó országokban kötelező tárgy a zongora, a zongora ugyanis térben helyezi el a hangok legszélesebb skáláját. A zongora dallami, harmóniai, polifonikus lehetőségei meghaladják a többi hangszerét, a fuvolistának a játék során a hangszeréhez kapcsolódó memórián kívül fel kell idéznie a zongora vizuális képét is. Ahol a do, re, mi... elnevezéseket tanítják, nincs kötelező zongoraoktatás, a zene összefüggéseit közvetlenül a kottából kell megérteni. Deák-Sárosi László bőven foglalkozik a relatív szolmizáció problémájával, szerinte a relatív szolmizáció nem érte el célját, csak bonyolította a gyakorlatot. Maga Kodály sem kényszerítette tanítványait a vándor „do” alkalmazására, csak fanatikusok állnak ki a relatív szolmizáció mellett, a megkérdezett gyakorló zenészek kifejtették, hogy nem használják, nem volt hasznuk benne. A budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola elavult módszereket alkalmaz. A Kodály-módszer nem indokolja egyértelműen a relatív szolmizáció fontosságát, ha egyes korok zenéjének előadásában (mint a gregorián ének) hasznos is, nem jelenti azt, hogy a hangszeres muzsikusok is ugyanazt az utat kell válasszák. Az abszolút szolmizáció elősegíti az abszolút hallás kialakulását, ami ha nem is szükségszerű, bizonyos szintű kialakulása előnyökkel jár, más hangnemben játszva hogyan találd meg a valódi hangmagasságot a hangszeren? Deák-Sárosi László módszerének lényege: könnyen kiejthető hangnevek alkalmazásával gyakorlatilag fejleszteni a különböző memóriatípusokat. A könyv hátlapján Nógrádi László, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetének tanára, szolfézs szaktanácsadó, Pongrácz Zoltán Erkel-díjas zeneszerző, és Selmeczi György zeneszerző, karmester alaposnak, jól kidolgozottnak, széles körben használhatónak vélik a Deák-Sárosi László által javasolt módszert. Morvay István Megjelent Kolozsváron, a Szabadság 1998. július 13-i számában (X. évfolyam, 158. szám). JELZŐ