Hazanéző, 2000 (11. évfolyam, 1-2. szám)
2000 / 1. szám
KÖSZÖNTŐ HELYETT Tízéves a köröndi Firtos Művelődési Egylet. 1990. április 6-án harminc taggal (Bölöni Domokos, Józsa László, György Rozália, György József, György Mária, Kovács György, Ambrus Lajos, Balázs Éva Erika, Balázs Zoltán, dr. Csifó Júlia, Szente József, Koszta Márton, Kádár D. Péter, dr. Kozma Gábor, dr.Farkas Hegyi Éva, Farkas Hegyi Dénes, Bíró Margit, Bíró József, Oláh Margit, Balázs Ida, Balázs János, István Lajos, Páll Ágoston, Nagy Magda, Tófalvi Lajos, Benedek Magda, Gedő Hajnal Edit, Szőcs Ilona, Máthé Mária, Antal Ibolya) tartotta alakuló ülését. Az Egyletet nonprofit civil szerveződésként 1990. április 11-én jegyezte be a Székelyudvarhelyi Bíróság. Az addig irodalmi körként működő tömörülés egyesületté válásában döntő szerepet játszott Bölöni Domokos író - lapszerkesztő, akkor még Korondon tanár. A működési szabályzatából kitűnően az Egylet magára vállalta mind az ifjúság mind a felnőtt lakosság kulturális-szellemi életének irányítását, együttműködve az iskolákkal és az egyházakkal, különös tekintettel a nemzeti tudat erősítésére és a hagyományőrzésre. De a régi struktúrák, szemléletmódok fokozatos újraéledésével kiderült, hogy tevékenységében elsősorban azon területekre kell szorítkoznia, amelyek az intézményesedő népnevelésben károsodtak. Irodalmi estek, műsorok, író-olvasó találkozók, képzőművészeti kiállítások, alkotó körök és alkotó táborok, emlékhelyek és könyvtárak létrehozása és szervezése jelzi eddigi tevékenységének értékeit. Tevékenységének legszembetűnőbb megvalósítása a Hazanéző című folyóirat, amely jelezi, milyen és mennyi értékeket rejteget és termel a Székelyföld e zsebkendőnyi darabja, a Sóvidék. Továbbmenően, a lap köré tömörülő írók, kutatók fórumává lett az Egylet kiadásában 1993-tól megjelenő Hazanéző Könyvek sorozata, amelynek eddig 12 kötete látott napvilágot, irodalmi, helytörténeti, néprajzi és kutúrtörténeti témával. Most, éppen az ezeréves államiság köszöntésére tervezi Korond olvasókönyve című kiadványának megjelentetését. Az eddigiekben csupán önerőkre támaszkodtunk, e nagy és rendkívül költséges munkában ezúttal a megye megtisztelő támogatását reméljük. Mindezek után hadd valljuk meg: igaza van a népi bölcsességnek, egynek sírni is szaporátlan. Szerencsére nem maradtunk magunkra, együtt dolgozhattunk a községi tanáccsal, az egyházakkal, az iskolákkal, tagszervezete vagyunk az Erdélyi Közművelődési Egyesületnek, testvérszervezeti kapcsolatot ápolunk a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Közművelődési Egyesülettel, tevékenységünkre felfigyelt a Debreceni Akadémiai Bizottság, a győri Hargita Alapítvány, az MVSz Vas megyei vezetősége, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a szászhalombattai Barátság Művelődési Központ és megannyi jóbarát Marosvásárhelytől Kanadáig, akik most velünk együtt joggal ünnepelhetnek. Mit mondhatnánk az első évtized után? Maradt még tennivaló bőven. Ambrus Lajos Katona Judit Karácsony-köszöntő Szikrázik december hava, csillagfészket himbálnak ágak. Hírrel járnak a pásztorok: bölcsőt ácsol József, az ács az ember egyszülött fiának. Pattog a forgács, hull a hó, Máriát vaskín- abroncs fogja, s vajúdva megszül. Száll a hír: dicsértessék, megszületett a gyermek, az élet legnagyobbja. Hírrel járnak a pásztorok, Mária karjában a gyermek. Rebben a hófehér világ s a velünk virrasztó vézna fák csöndben az útra térdepelnek. Polner Zoltán Lear király (Bartos Gyula emlékére) Rég volt olyan hőség, mint azon a nyáron a ködös Britannia fölött. Trónja fényében egy édes úr, körülötte hölgyek, nemes lordok. /Bár mind szegény ördögök./ Csak nézem őt, amint koronáját leveszi és vér szivárog a harsonák aranyán. Döbbent csönd támadt. S ő botladozva a zord tenyéren őrjöng, emészti magát és ruháját megszaggatja koromsötét felhők alatt: „Fújj szél. Szakadj meg! Bőgj, ahogy bírsz, hullj zápor!" Átkom lesújthátok majd, leányaim, amiért elűztetek. Negyven éve már, de ha a korzó fái olykor alkonyi kékek, lilák, ott látom ma is egyre őt, amint zokogva hozza karjában a halott Cordéliát. JiOFTh3