Hazanéző, 2001 (12. évfolyam, 1-2. szám)
2001 / 1. szám
HAZANÉZŐ a köröndi FIRTOS Művelődési Egylet folyóirata Alapítási év: 1990 Főszerkesztő: Ambrus Lajos A szerkesztőbizottság tagjai: Bölöni Domokos Deák-Sárosi László Király László Majla Sándor Molnos Lajos Páll Lajos Ráduly János Tófalvi Zoltán AZ EGYLET VEZETŐTANÁCSA Tiszteletbeli elnök: Páll Lajos Elnök: Ambrus Lajos Alelnök: Tófalvi Csilla Titkár: Kovács György Tagok: Antal Ibolya György József Páll Ágoston Tófalvi Rozália Postacím: 4169 Korond, Főút 664. Tel. 249 185 A fedőlapon és a hátsó borítón: Páll Lajos tusrajzai Készült Székelyudvarhelyen az Infopress Rt nyomdájában. KÖNYVJELZŐ LEGENDÁK ÉS IMÁDSÁGOK A kötet borítóján koromfekete, napsugaras Krisztusplasztika. Mögötte vöröses, gomolygó felhők. Mintha vihar után lennénk. Ami akár a szerző jelenlegi helyzetét is demonstrálhatja. Hisz a Szegeden lakó Polner Zoltán az összegzés időszakát éli. Van mivel elszámolnia: újságíró, tanár, költő, dramaturg és néprajzkutató. A kultúra mindenese. Mostani könyvében a dél-alföldi népi vallásos költészet legteljesebb áttekintését vehetjük kézbe. Három évtized gyűjtőmunkája összegeződik e lapokon. Ez önmagában is tiszteletre méltó. Szorgalom, megszállottság és elkötelezettség rejtőzik mögötte. Egyszer Erdélyi Zsuzsánna azt mondta, az a baj, nincs minden térségünknek egy-egy Polner Zoltánja. Ami ugyanúgy elismerő, mint diagnosztikus megállapítás. A hazai etnográfia ugyanis félkarú óriáshoz hasonlítható. Ismeri tárgyi hagyományainkat, de hiányosak szellemi örökségről való ismereteink. Polner ráérzett a népi imádságokban, legendákban, ráolvasásokban és eredetmondákban rejlő történelmi, esztétikai értékekre. És bejárta Csongrád megye falvait és tanyáit, hogy imponáló zsákmányára rátaláljon. Az archaikus népi imádságok és Krisztus-legendák nyelvezete a legpatinásabb. Lépten-nyomon az ősi páros rímmel, betűritmussal, érzékeny szövegvezetéssel találkozunk. A képek szuggesztivitása is lenyűgöző. Mintha a mondókák, népdalok és a tragikus hőfokú balladák határmezsgyéjén lennénk. Közben Mária ébredéséről, fiának szenvedéséről olvashatunk, majd az imádkozó egyéni óhaja fogalmazódik meg. Ám a prózai mondókákon is ott a múzsák lehelete. Egyik oldalon szürrealisztikus képalkotás, a másikon a szabadversek ritmikus hömpölygése. De a komikus, sőt vaskos hangvétel sem hiányzik az összeállításból. Kiderül például, miért lett kacskaringós a Tisza. Ádám apánk viszont, mikor meghallja Istentől, hogy Éva a bordájából való, azt kéri: „Uramteremtőm, szedd ki az összes bordámat!“ Ma már a közlők, a tanúságtevő nénikék, bácsikák többsége a föld alatt nyugszik, így Polner Zoltán az utolsó történelmi „pillanatot“ ragadta meg. Ezzel nemcsak megállította, de jótékonyan fel is dúsította a szürkülő jelen időt. Ő ugyan mindenek előtt költőnek tudja magát, nem néprajzkutatónak. Pedig e területen a legnagyobbak közt a helye. ( Magyar Nemzet, 2000. júl. 17.) Szuromi Pál Polner Zoltán: Isten zsámolyánál. Bába és Társai Kiadó, Szeged, 2000, 484. oldal. KÖNYVJELZŐ