Hazanéző, 2001 (12. évfolyam, 1-2. szám)

2001 / 1. szám

HAZANÉZŐ a köröndi FIRTOS Művelődési Egylet folyóirata Alapítási év: 1990 Főszerkesztő: Ambrus Lajos A szerkesztőbizottság tagjai: Bölöni Domokos Deák-Sárosi László Király László Majla Sándor Molnos Lajos Páll Lajos Ráduly János Tófalvi Zoltán AZ EGYLET VEZETŐTANÁCSA Tiszteletbeli elnök: Páll Lajos Elnök: Ambrus Lajos Alelnök: Tófalvi Csilla Titkár: Kovács György Tagok: Antal Ibolya György József Páll Ágoston Tófalvi Rozália Postacím: 4169 Korond, Főút 664. Tel. 249 185 A fedőlapon és a hátsó borítón: Páll Lajos tusrajzai Készült Székelyudvarhelyen az Infopress Rt nyomdájában. KÖNYVJELZŐ LEGENDÁK ÉS IMÁDSÁGOK A kötet borítóján koromfekete, napsugaras Krisztus­plasztika. Mögötte vöröses, gomolygó felhők. Mintha vihar után lennénk. Ami akár a szerző jelenlegi helyzetét is demon­strálhatja. Hisz a Szegeden lakó Polner Zoltán az összegzés időszakát éli. Van mivel elszámolnia: újságíró, tanár, költő, dramaturg és néprajzkutató. A kultúra mindenese. Mostani könyvében a dél-alföldi népi vallásos költészet legteljesebb áttekintését vehetjük kézbe. Három évtized gyűjtőmunkája összegeződik e lapokon. Ez önmagában is tiszteletre méltó. Szorgalom, megszállottság és elkötelezettség rejtőzik mögötte. Egyszer Erdélyi Zsuzsánna azt mondta, az a baj, nincs minden térségünknek egy-egy Polner Zoltánja. Ami ugyanúgy elis­merő, mint diagnosztikus megállapítás. A hazai etnográfia ugyanis félkarú óriáshoz hasonlítható. Ismeri tárgyi hagyo­mányainkat, de hiányosak szellemi örökségről való ismereteink. Polner ráérzett a népi imádságokban, legendák­ban, ráolvasásokban és eredetmondákban rejlő történelmi, esztétikai értékekre. És bejárta Csongrád megye falvait és tanyáit, hogy imponáló zsákmányára rátaláljon. Az archaikus népi imádságok és Krisztus-legendák nyelvezete a legpatinásabb. Lépten-nyomon az ősi páros rím­mel, betűritmussal, érzékeny szövegvezetéssel találkozunk. A képek szuggesztivitása is lenyűgöző. Mintha a mondókák, nép­dalok és a tragikus hőfokú balladák határmezsgyéjén lennénk. Közben Mária ébredéséről, fiának szenvedéséről olvashatunk, majd az imádkozó egyéni óhaja fogalmazódik meg. Ám a prózai mondókákon is ott a múzsák lehelete. Egyik oldalon szürrealisztikus képalkotás, a másikon a szabadversek ritmikus hömpölygése. De a komikus, sőt vaskos hangvétel sem hiányzik az összeállításból. Kiderül például, miért lett kacs­­karingós a Tisza. Ádám apánk viszont, mikor meghallja Istentől, hogy Éva a bordájából való, azt kéri: „Uram­­teremtőm, szedd ki az összes bordámat!“ Ma már a közlők, a tanúságtevő nénikék, bácsikák több­sége a föld alatt nyugszik, így Polner Zoltán az utolsó történelmi „pillanatot“ ragadta meg. Ezzel nemcsak megállí­totta, de jótékonyan fel is dúsította a szürkülő jelen időt. Ő ugyan mindenek előtt költőnek tudja magát, nem néprajzku­tatónak. Pedig e területen a legnagyobbak közt a helye. ( Magyar Nemzet, 2000. júl. 17.) Szuromi Pál Polner Zoltán: Isten zsámolyánál. Bába és Társai Kiadó, Szeged, 2000, 484. oldal. KÖNYVJELZŐ

Next