Hazanéző, 2002 (13. évfolyam, 1-2. szám)

2002 / 1. szám

HAZANÉZŐ a köröndi FIRTOS Művelődési Egylet folyóirata Alapítási év: 1990 Főszerkesztő: Ambrus Lajos A szerkesztőbizottság tagjai: Bölöni Domokos Deák-Sárosi László Király László Majla Sándor Molnos Lajos Páll Lajos Ráduly János Tófalvi Zoltán AZ EGYLET VEZETŐTANÁCSA Tiszteletbeli elnök: Páll Lajos Elnök: Ambrus Lajos Alelnök: Tófalvi Csilla Titkár: Kovács György Tagok: Antal Ibolya György József Páll Ágoston Tófalvi Rozália Postacím: 4169 Korond, Főút 664. Tel. 066-249 185 A fedőlapon: Páll Lajos, Március (alg.) Korrektor: Antal Ibolya Tófalvi Csilla Tördelés: Balázsi Kinga Készült Székelyudvarhelyen az INFOPRESS Rt nyomdájában.­­ Vezérigazgató: Albert András INfOpRESS 2 IN MEMÓRIAM Dr. Kátó László „ Nem mindennapi élményben volt részünk június 16-án a Manitoba Egyetem nagy előadótermében, ahol dr. Kátó László egyetemi tanár meghívására végighallgatták előadását. A prérifővárosban tartották a Canadian Society of Microbiologist 5. évi kongresszusát, amelyre vendégszónoknak dr. Kátó Lászlót, a Montreal Egyetem tanárát hívták meg, hogy előadás keretében számoljon be arról a munkáról, amelyet tudós társával és testi-lelki jóbarátjával dr. Gözsy Bélával éveken át végeztek a tuberkulózis elleni gyógyszer kitermelése terén... Az elnök szép szavak kíséretében mutatta be dr. Kátó Lászlót, hangoztatva, hogy magyar származású és dr. Gözsy barátjával példás szorgalommal és megértéssel dolgoznak a világsikert jelentő gyógyszer kitermelésén. Mondanunk sem kell, hogy nagyon büszkék voltunk rá.” - írta az Amerikai Magyarság 1955 júniusában, 2002 márciusa. Rosszat sejtető, hosszú és kínos csend után, nem a már megszokott kézírással címezve hozott le­velet a posta. ’’Sajnos, szomorú hírt kell írnom. Lacim február 21-én az örök hazába költözött. A hiánya kimond­hatatlan! Köszönöm kedves levelét Lacimhoz, hozzánk, a könyveit és a Hazanézőt is.” - írja Vilma asszony. A hír nemcsak fájdalmasan szomorú, hanem megdöbbentő is. Elment, aki példátlan kitartással és ősz­inte emberi szeretettel ismert és megbecsült tudósként élete végéig az emberért küzdött. Hány szenvedőn segített, miközben kutatásaival a legelesettebbek gyógyulását szol­gálta szerény székely-magyarként szerte a nagyvilágban, ahol csak fájdalom volt, a sikerei sem csábították el soha: odafigyelt mindig, ’’ahol láz van”, őrködött édesanyanyelve és népe kultúrája felett, áldásos ’’ráfigyeléseivel” sokakat ugyanerre ösztönzött. Bátyánk, jó tej-testvérünk, atyai jóbarátunk! Nálad nélkül nehezebb lenne. Mi hát nem keresünk holtak közt élőt, s hogy írhassunk még jót és szépet, figyelj és vigyázz ránk tovább, onnan az örök­ hazából is. S ha másként nem lehet, hullj le fényleni hónak a Köröndi Hegyekre, hogy ne szőlje balladák sötét fátylát az emlékezés. Nagyapádnak, a református lévitának a sírját az ’’elha­gyott”, alsóboldogfalvi református templomkertben régi sírkő jelöli. Mi neked állítunk kopjafát egy templomkertbe. * Látod-e, így őrizi meg azt, akit szeret, ez a föld. Ambrus Lajos

Next