Hazanéző, 2004 (15. évfolyam, 1-2. szám)
2004 / 1. szám
Ferenczi Géza: Gondolatok Firtosvár tulajdonosairól és a várbeli rovásbetűkről "Különböző korok közösségei főként az Erdélyimedence, valamint a környező hegységkeret, továbbá hegyvonulatok közötti medencécskék védekezésre alkalmas szegélyező magaslataira emelték egyszerűbb vagy fejlettebb erősségeik nagy részét. Különösen a Háromszéki- meg a vele "összenőtt ", tágabban értelmezett Barcasági-medence bővelkedik bennük. Számuk azonban nem sokkal csökken a tulajdonképpeni (Belső-) Erdélyi-medence keleti peremvidékén/../, nemkülönben Erdély északi tájain. /../ A - képletesen szólva - "földi tejúthoz" hasonlítható váras övezetnek (hossztengelye szerinti) közepe táján helyezkedik el ennek - számunkra "érzelmileg - „ egyik legfényesebb csillaga", a Korond, Székelypálfalva, Firtosváralja, Énlaka s Atyha " között /.../ égnektörő bérc /.../, az északra, nyugatra és délre nagyon meredek oldalakkal alábocsátkozó, keletre, Korond felé viszont enyhén lejtő Firtos-tető /../ s az azonos nevű erősséggel. „ Firtos-hegy “ a Görgényihegységtől meg a Hargitától napnyugat felé terjengő, fenségesen szép, tágas-tér és vulkáni fennsíknak, a „ láznak " az Erdélyimedence méhéből itt felszínre, vagy felszín közelébe sajtolódott (konyha-)sótömzs képlékenysége miatt nyugatra sajátságosan föltarajosodó /.../ egyik végződése." Mind a régész - történészkutatók, mind az "egyszerű" érdeklődő kirándulók fejében óhatatlanul fölmerülő kédés: megállapítható-e a tetőn egykor állott erősség hajdani tulajdonosa. Ma mindenestre már tudjuk azt, mikor emelték. A föltárt régészeti leletekre támaszkodva 11. század végére vagy a következő első éveire kell helyezni építése idejét . Az erősség ekkor valójában Erdély (és így Magyarország)-i "határán", a Keleti-Kárpátok ívére (az Erdélyi-medencéből tekintve) belülről támaszkodott vársor eléggé eldugott és ma is meglehetősen fáradtságosan elérhető tagja volt. E vársor tagjait azonos harcászati elvek alapján egyező földrajzi pontokra építették: faluk ugyanolyan módszerrel (töltött falopus emplektum) lakott, alig változó szélességgel (1,90-2,40 m) készült. Régészeti lejtanyaguk is mindenben teljesen egyező s így egyidejűek is. Ilyenként nyílván az (építtető) király, helyesebben ország tulajdna volt. Figyelmezve a környékbeli hely(ség)nevekre, igen valószínűnek mutat, hogy szolgálatát besenyők látták el (esetleg ők is emelték).A Firtos oldalából fakadó, alig néhány km-es folyás után a Nyitóba csatlakozásánál terül el a besenyő személynévi eredetűként tekinhető (Nagy- és Kis-) Kadács. A várat hordozó tetőt (szintén) Kadács névvel illették, sőt környékét is ugyanígy hívták (Kadács-mező), az egyik innen lefolyó kis víz neve pedig Kadács-patak(a) volt. Ráadásul a fent említett Kadácsmező területén felszíni gyűjtéskor 12. századi agyagedénytöredékek kerültek elő. 4/ Az alig századnyi időt megélt erősségnek aztán a "telegdi" (későbbi Udvarhelyszéki) székelyek betelepítésével (valószínűleg) egyidőben megszűnt feladata s így használata, ezzel együtt pedig karbantartása is. (Amennyiben az idetelepített székelyek emelték volna, akkor vész idejére bizonyára fönntartották volna e keménykötésű falak alkotta várat. A középkori török, tatár támadások kivédésére a környező falvak így nem szorultak volna a bizony gyengécske védfalakkal övezett templomok oltalmára.) Az kétségtelen, hogy az eredetileg vitathatalanul kemény falait az idő vasfoga fokozatosan megemésztette. Ilyen, már leromlott állapotban találták és írták le az 1769-es katonai felmérés és térképezéskor a térképet és a hozátartozó leírást összeállító mérnökkari tisztek. Meghatározásuk szerint ugyanis a Firtos-tetőn régi kastély, kolostor romjai látszanak. A vár történeti szerepe ezzel tehát lezárult. Falai tovább omladoztak. A 18. századból említett minorita kolostor az 1780-as évek elején összeomlott. A későbbiekben immár csak kincskeresők tárták föl belsejét, az itt tevékenykedett kutatók pedig igykeztek titkait feltárni. Várunknak - az ismert nehézségek miatt - csak nagy vonalakban fölvázolhatott története végeztével, ugyan "fölöslegesnek" ítélhetett, ám tárgyalásunk vonatkozásában elengedhetetlenül szükségesnek ítélt eszmefuttatásunkat követőn, elemezzük tulajdonképpeni tárgyunkat. Kérdésünk eldöntése érdekében nézzük előbb végig (a teljesség igénye nélkül) várunk nevének az írásbeli előfordulásait. A várról (helyesbben tulajdonképpen romjairól) többen is írtak, akár személyes élmények, akár szó- vagy írásbeli ismertetések alapján. (A máskülönben viszonylag gazdag anyagnak azonban mindössze egy részét hasznosítom.) Oklevél 1701-ben említi első ízben a várat. A felsőbencédi Firtos-testvérek folyamodványában tűnik elő első ízben Firtosvára alakban. P. Boros Fortunát írásában , 1724-ből, 1747-ből és 1763- ból származó adatok tanúvallomása szerint nevünk Firtos-tető, Firtos alakban szerepel. /Előbb láttuk már, hogy 1769-ben puszta Firtos név jelenik meg (Firtos kolostor, Firtos-hegy.)/ Benkő József munkáiban 5 "mons Firtos" (Firtoshegy) illetve Firtos néven tűnik föl. Fogarasi János 1® ugyanígy említette: "északról az Atyha felett emelkedett Firtosra,/../ hol régen a' barátok a' lenyugvó napnak vespert énekeltek." Kővári László 11 eképpen tudósít: "134.§. Tartód és Firtos , Korondon. Hol Korond szép fürdője áll, a völgy felett, két hegycsúcs emelkedett ki: mindeniken várrom. /../ A két hely neve Firtos és Tartód./.../(Firtos és Tartód tündér meséjében - magától értetődőn - a Firtos név mellett föltűnik a birtokosjelzős összetételű Firtos-vára alak! - FG) Mi folyt a Firtoson, arról is hallgat az írás. Az újabb időben Mária Terézia alatt a jezuitáknak látjuk ajándékozva, s ők bírták 1773-ig. Ezen szerzet eltöröltetésével, a szent ferencziek birtokába jött, kik csakhamar ráuntak a felhőkkeli szomszédságába: a várat felhagyák, földét egyes székelyeknek eladták. /../S igya várrommá leve/../Falából néhány ölnyi még áll, s benőtt udvarán egy templomnak romja." Erősségünk első részletes és valóban tudományos leírója Friedrich Müllert, segesvári szász tanár. Ő a többi, vele majd egyidejűleg kutatott szász történésszel együtt mentes a korábbi magyar nemzeti romantikától.13 Már írása címében is "A Firtoson lévő romok" (Die Ruinen am Firtos) néven említette. A továbbiakban pedig (távolról sem teljes felsorolással!) ezeket találjuk: "Berg Firtos (sprich Firtosch), /.../ der Firtos/./ Der ganze Raum zwischen Firtosvár und Péterhegye heisste Pfaffenmarkt (barátpiacz), /../ Höhe des Firtos", több alkalommal pedig puszta Firtos, vagy Bura (vár, birtokos jelző nélkül!; a neveket én emeltem ki - FG). Nagyajtai Kovács István 14 írása címében is, szövegében is többször Firtos váraként említette. Értelme nem is egyszer a "Firtos-(hegy)vára" s nem a Firtos család vára. A Vártetőről írta: "Váralja nevű falunak, mely a bércz délszaki oldalában terül el, határa szélében" fekszik. "A vár fekhelye Váraljaiak birtoka. /../ Szántóföldeknek használtatik." A firtosváraljai lekész, Péterfy Miklós "elmondta /.../ mint szállott Firtos vár birtoklása - szóhagyomány szerint (én emeltem ki - FG) - újabb századokban egyikről másra." Péterfy M. mondottait azonban részben sajnálatosan személyi sértődés eshetősége miatt, részben pedig nem vágván össze történelmi ismereteivel, mellőzte. A vár építését a dákoknak tulajdonította, elnevezését pedig a felsőbencédi Firtos család valamelyik őséhez, mint tuladonoshoz, fűzte. Bizonyítékként utalt a Firtos-család 1701-ben adott címerében feltűntetett, sziklacsúcson "álló" kastélyra - ezzel Firtos -tetőn hajdan valóban állott várra célozva. De elismerte: "Melyik sziklahegy és várra vonatkozik az ezen czimerben rajzolt, Leopold 1701-ben kiadott czimereslevelében nem mondatik, de a Firtos közelében Felső Bencédben élő s mind ott mind Pálfalván, Firtos helve mellett ma is birtokos Firtos családbeliek azt állítják, hogy czimerükben Firtos sziklacsúcsa és vára ábrázoltatik, sőt azt