Hazanéző, 2007 (18. évfolyam, 1-2. szám)
2007 / 2. szám
írásemlék eredetije korábban készülhetett az Indiánok Újvilágba vándorlásánál (azaz legalább 40 000, vagy 12 000 éves lehet, attól függően, hogy mikorra teszik a szakértők az indiánok őseinek Amerikába vándolását). Az írásemlék az emberiség első, másolatokban fennmaradt nyelvemléke. Értelme: "Jóma föld(je)". Ebből a róma istennév fonetikus, azaz elolvasható (a föld szónak csak az értelmét ismerjük, a hangalakját nem). Az isten "életrajza" a japán, iráni, germán stb. mítoszok alapján rekonstruálható, amiből nyilvánvaló, hogy az özönvíz előtti kezdetek istenéről van szó. Az istennévnek finn (jumala "isten"), germán (Ymir), iráni (Jima), japán (Jimmu "az első temno neve"), magyar (ima) és indián (jomas "sámán") változatai is maradtak fenn. A szibériai Murgut-Szargol sziklarajzain, amelyeket Hoppál Mihály közölt, a sámánok fejdíszeként szereplő fonetikus "Istén" jelkép Kr. e. 1500 tájáról maradt ránk s a szó- szótagoló székely írás legkorábbi, eredetiben fennmaradt ligatúrás emlékének, a magyar nyelv második legkorábbi nyelvemlékének tekinthető. Ugyanez az elolvasható jelkép szerepel a Nagyszentmiklósi kincs egyik állatábrázolásának fejdíszeként is. Ezért lehetségesnek látszik, hogy ez a hagyomány a népvándorlással került a Kárpát-medencébe. 5. ábra: Kb. 20 000 éves Masd Azil-i kavicsok (Pireneusok) a székely rovásjelek megfelelőivel, a hasonló korú és formájú indián jelekkel együtt egy közös közel-keleti forrásból származnak ® +* 0 mm $ $ $ a #© 12 A székely hfa trotéhete. A jelek elemzése alapján a legkorábbi jelek az özönvíz leghidegebb periódusának beköszöntekor (mintegy 50 000 évvel ezelőtt) már léteztek. E jelek közül legfontosabb az „f” (föld) rovásjel, amely a teremtett és rendezett világ (az Éden) felülnézeti képe. Az óceánnal keretezett Éden egy forrásból fakadó négy folyóját ábrázolja. Azért található meg szinte minden nép jelkincsében, mert akkor keletkezett, amikor ezen népek ősei még az Éden területén egy közös őshazában éltek (a genetikusok szerint ez kb. 100 000 és 50 000 között volt a Közel-Keleten). Az Ószövetség is megemlékezik erről a korról s pontosan ezt a földrajzi területet (az Ararát vidékét) adja meg az együttélés területeként, az együttélés korát pedig az özönvíz (azaz a jégkorszak) előttre teszi. Azaz a jelenlegi ismereteink alapján a székely írás szülőföldje nem a Kárpát-medence (mint azt Varga Csaba feltételezi), hanem az Éden, az Ararát tágabb vidéke. Kérdés, hogy a mintegy 100 000 évvel ezelőtt Afrikából a Közel-Keletre érkező ember hozott-e magával írást? Erre nem tudunk válaszolni. A lehetősége azonban adott, mert a régészek már tártak már fel 60-70 000 éves jelkészletet is Dél- Afrikában. Ezt azonban nem ismerjük, ezért nem tudjuk, hogy rokonságban van-e a székely írással. A székely írás előzményét a jégkorszak előtti Közel-Keleten, az Éden területén fejlesztették ki a legutolsó jégkorszak (az özönvíz) előtt. Ez az írás képszerű jeleket alkalmazhatott és ősvallási fogalmakat (egyszótagú szavakat) jelölt. Mivel az írással a magyar nyelv elődjét rögzíthették, az írás szószótagoló jellegű, azaz fonetikus lehetett. Az írást használó eleink és rokonaink első csoportjai már a jégkorszak végén eljutottak Eurázsia jéghatárhoz közeli területeire és Amerikába. A Közel-Keletről később kirajzó népek csatlakoztak hozzájuk és felülrétegeződtek a kultúráikra. Ezért egyelőre nehéz meghatározni a székely írás pontos történetét. Valószínű, hogy Eurázsiában és Amerikában ugyanazt az írást, vagy rokon írásrendszereket használtak évtízezredekig. Az állandóság magyarázata a jelek erős ősvallási kötődése volt, amely nem tette lehetővé a radikális változtatásokat. Az Éden területén a székely írás elődjének ismerete évtízezredeken keresztül fennmaradhatott. Ezért e központi tájon a történeti korokban is felismerhető az írásrendszerek rokonsága a székely írással. Ez azt jelenti, hogy egy sor jelkincsben