Hazanéző, 2012 (23. évfolyam, 1-2. szám)

2012 / 1-2. szám

Az ötödik sereg kapitánya Künd volt. Ez a Nyír környé­kén lakott fiait Kusidnak és Kupiannak mondják. (Kézai: Gesta Hungarorum - László Gyula: A honfoglaló magyarok) KIRÁLY LÁSZLÓ Elmosódó vázlat Tófalvi Zoltánnak Megrendítő, ahogy jönnek. Hegyeken át. Erdőkön át. Nem tart velük értelmes szerszám, életre való gondolat. Sejtelmesek. Őtőlük már potyoghatnak magas égből emberszemek is. Ami nincs, az nincs. Nem kell ide karhatalom, kulák­ságok, kommunista­ságok, elhurcoltatás. Nyárádmente-híres szekus Tótzoli őrmester nevezetes belépője: „az úristen bassza meg magát!” Bizony ő is közülünk való. És a vérmes begyűjtőlegények. Jó, hogy az isten akkor messze volt. Szokása szerint másfelé figyelt. Látjuk néhányon még őket. Ártatlanok egén nincs írva nevük. S a mi vétkünk bocsánatos: csak arra figyeltünk szombatoktól szombatokig, zsúfolt félhomályban, röstellkedve, titkolózva gyermekünk előtt. Milyen megrendítő lesz, ha majd mi megyünk. Hegyeinken át. Erdeinken át. Józsa Judit: Kond A NYOLCADIK TÖRZS (monda) Lebediás sírján, a második hazában már kóbor, keleti szél moto­zott. Mintha költögetné, fel-felsírt. Majd nekilódult. Mintha az első törzset, a Nyékit kereste volna, hogy vezesse a hont kereső magyaro­kat. De Előd már öreg. Integető, fehér szakálla bizonygatja: a legjavá­tól is telik. - Adjon a második törzs, a Megyeri, vezért - döntöttek. Igaz, Álmos öregségben Előddel vetekedik. De ott van Árpád, a fia. Istenként áll a népe előtt. Ő az igazi, a harmadik hazába vezetheti a törzseket. Nem keverednek el a népvándorlás pusztító zivatarában. A Kontigyarmat törzs feje Künd. Igazi óriás. Árpádért lelkesedik, akár a Tarján törzs vezére, a roppant erős Ond. Bár termete zömök, négy patkót hajlít össze ujjai között. Hogy mozdulna meg, ha a vállát Ond nekivetné. A Jenek, a Kasi, a Kazi törzsek fejei is: Tas, Huba és Töhötöm, egy-egy szálfa. - Árpád! - zengték. Együtt voltak mind. A pusztán pajzsra emelték Árpádot, akinek barna, szép, férfias arca vonásaitól megriad az ellenség. Bár ábrándos, mély tekintete lenyűgöző. Bátorság, erő és jóság sugárzik róla. — Isten küldte - mondta az ősz Torda —, hogy ne zülljünk szét a veszélyekkel teli, hosszú vándorúton. — Csak együtt szerezhetünk magunknak földet - hajolt meg a sok büszke fő a főpap szavaira, s Árpád lett a vezér. De egy hiányzott a pajzsra emelésről. Pedig ő is valóban fejedelmi alak: Bánk. A kazároktól szakadt el: kabar. A törzse nyolcadikként csatlakozott a hont kereső magyarokhoz. Ravasz, eleven, de hűséges nép. Erős, elszánt és vakmerő. A határokon őrködnek éberen. — Nyugodtak lehetünk — szólt tüzes vitézeire Árpád. Csodálta és szerette azt a furcsa népet, akiket ma székelyként ismer a világ. Nem is merte még csak kiejteni se a száján senki, hogy az a szabad törzs, a nyolcadik, a többivel nem egyenlő. Ambrus Lajos 3

Next