Hazánk s a Külföld, 1866 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1866-04-22 / 16. szám
Kralovánszky György. A múlt hetekben egy Pesten elhunyt szerény férfiú végrendeletének kivonatát közlék a lapok, mely országszerte a legnagyobb rokonszenvet ébreszté föl annak írója iránt, s mely végrendeletnek honszerelemtöl lángoló intézkedései s nemes szavai bizonyára nem egy honfitársunkban ébreszték föl a nemzeti önérzetet s azon elhatárzást, mikép haláluk utánra ők s ily szép emléket fognak igyekezni maguknak emelni. E férfiú Kralovánszky György vala, ki mint ügyvéd a polgári élet fáradalmaival társai közt kitünőbbé, s vagyonukig tisztes állapotba küzdé föl magát. — Életében nem igyekezett társai közül különösen kiválni, hanem halála után mint az erdő nemes cserfája világitó lángja s melegitö tüzével, — e végrendelete szavai s nemes intézkedéseivel világosságot vetett egy fontos magyarsági ügyre s fölmelegité ez iránt a kebleket. „Első kötelességemnek tartom nemről gondoskodni, s legközelebbi atyámfiairól meg nem feledkezni ; de nem lévén gyermekeim, a közös haza, a magyar faj nemzedékét tekinteni közös gyermekeinknek, és igy szintoly kötelességemnek ismerem fajunk gyarapodására, nemesbítésére és boldogítására erőmhöz képest közremunkálni.“ — Így szól a végrendelet egyik pontja, mire a hagyományok következnek, melyek szerint szeretett özvegyének s több rokonának 60.000; „nemzetiségünk dajkájának“, az akadémiának 2000; a Kisfaludy-társaságnak 500; az írók segélyegyletének 500; a nemz. színháznak 2000; a magy. ágost. gyülekezet számára 1000; az eperjesi kollégium Kralovánszky György.