Hazánk s a Külföld, 1868 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1868-10-14 / 42. szám
658 HÁZNAK S A KÜLFÖLD. kellett hagynia iskoláját, és B.Csabán asztalosmesterséget kezdett tanulni. És mint Miska inas forgatta először az ecsetet, és festette a fehér fenyődeszkákat. A gyalút azonban annál többször kellett forgatnia. Hogy a ládákra ágyakra, majd később tulipánokat és rózsákat festhessen, egy kis rajzot is kellett tanulnia. És tanúit is. Inkább szerette a rajzot és a krétát, mint a fűrészt és gyalút, s e két utóbbit örömmel mellőzte a két előbbiért. Hat évig folyt e kétféle elem harca. E hat év nagy részét Munkácsy Csabán s másik részét Aradon töltötte. Ekkor (1861.) szakított addigi pályájával, a minek hozzá közel állói épen nem örültek ; valamint annak sem, hogy a reális mesterség helyett a fiatal Munkácsy egész szenvedéllyel kezdett rajzolni tanulni Szamosi Elek festőtől, ki akkor Gyulán időzött. Végre is több biztosítékkal van a reális életre az olyan pálya, melynek eszközei jól betöltenek egy műhelyt s készleteinek minden hetivásárban akad vevője , mint az olyan, mely műszereit zsebében is elrejtheti s vevői nemcsak válogatósak, hanem nagyon ritkák is. Nem lehet csodálni, ha az ifjú jövőjét szivén hordó nagybátya sokszor megcsóválta fejét s nem minden aggodalom nélkül kérdezgette : vájjon mi lesz mindebből ? Munkácsy nem sok biztatással és buzdítással találkozott. Egyedül Szamosi volt, ki buzdította s a fölébredt tehetség ösztönét soha sem igyekezett útjáról letéríteni. Tanúit tehát szorgalmasan. Egy ízben fölkérte nagybátyját, engedje meg, hogy lerajzolhassa. Bátyja engedett, csak hogy bebizonyíthassa, mikép az arckép nem fog sikerülni. Ekkor tette Munkácsy első examenét a rajzból, s félt is, hogy kudarcot vall. Midőn a rajz készen volt, őt legkevésbbé sem elégítette ki. Bátyja azonban meg volt lepve. Arcképét mindenki fölismerte, s ekkor azt mondta : „ha már ennyire van, csak folytasd tovább." Még rövid ideig tanuit Szamositól, aztán 1863- ban Pestre jött, s Than Mór és Ligeti mellett folytatá a tanulást, s e két jeles festészünk fölismervén az ifjú tehetségét, szívesen adtak neki oktatást a festészetben. Ekkor festé a „Regélő huszárt“. Azután 1864-ben Bécsbe ment az akadémiára, s ott a nagyhírű Rahl figyelmét is felkeltötte. Egy évet töltött Bécsben, onnan pedig Münchenbe vonta a tanulás vágya. Ez idő alatt több képet festett, többi közt a „Kukoricapattogatást“, e kedélyes és eleven életképet, melyen annyi magyaros vonás van, s melyet lapunk is közölt. Münchenben festé az általunk szintén közlött „Húsvéti öntözködést“ is, mely művészeti kivitelben, a színezet természetességében már nevezetes haladást és önállóságot mutat. Szintén Münchenben festette az „Árvíz" című életképet, mely a magyar kormány figyelmét is magára vonván, további kiképezésére kormánysegélyt nyert, és még egy évet töltött Münchenben, hol Wagner Sándor hazánkfia s akadémiai tanár, majd pedig Adam műtermében dolgozott. Legutóbbi festményét, a „Lakodalomra hivogatást“ nemrégiben említettük és ismertettük. E kép mind kompositiójára, mind kivitelére egyike legszebb életképeinknek, s a legszigorúbb ítésznek is el kell ismerni műbecsét. Egy bécsi műárus vette meg, hogy e tözsgyökeres magyar jellegű képről színes nyomatokat készíttessen. Jelenleg e kép párját festi: a „Falu kútját“, hol a falusi nép oly szívesen szaporítja és terjeszti a szót. Munkácsy kizárólag népies életképeket fest, s erre ritka tehetsége van, humorral, nagy megfigyelő tehetséggel s eredetiséggel rendelkezvén. Alakjain mindig meg van az eredeti magyaros vonás, a kiválasztott tárgyban pedig a jellemző sajátság. Festményeken kívül illusztrációkat is rajzol lapunkba, s ezeket maga rajzolja fára, mely ismét külön ága a képzőművészetnek. Lapunk az említett képeken kívül még egy más életképet is közölt tőle, „Befordultam a konyhára“ cím alatt, s közlünk ezentúl is. A Honvéd-Albumba szintén két szép képet készített a „Honvéd-újoncozás és a „Foglyokkal hazatérők“ cím alatt. Jelenleg Düsseldorfba indult, hol néhány jeles genre-festész van, (köztük a híres Knauss,) kiktől tanulni kíván. Az arcképet, melyet lapunk közöl, szintén egy tehetséges fiatal magyar festész, Gyulay László, a müncheni festészeti akadémia látogatója késziti lapunk számára, kitől múlt számunkban is közlünk már Petőfihez egy szép illusztrátiót. Dr.