Hazánk s a Külföld, 1869 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1869-10-14 / 41. szám
642 HAZÁNK S A KÜLFÖLD, mennydörög a közelebb Rómában tartandó zsinat sötétszellemű törekvései ellen. „A szent atya és a zsinat előtt tellát tiltakozom mint keresztény és pap — mondja ezen levelében a híres barát — azon tanok és gyakorlatok ellen, melyek rómaiaknak nevezik magukat, de nem keresztények, s melyek mindig vakmerőbb és kártékonyabb előmenetelükben oda törekszenek, hogy az egyház alkotmányát, tanainak alakját és tartalmát megváltoztassák. Tiltakozom amaz ép oly istentelen, mint esztelen elkülönzés ellen, melyet létrehozni igyekszenek az egyház között, mely anyánk egész az örökkévalóságig és a tizenkilencedik század társadalma között, melynek mi ez időben fiai vagyunk s melynek irányában szintén van kötelességünk és ragaszkodásunk. Tiltakozom az emberi természet ellen való azon iszonyú küzdelem ellen, melyet ama hamis tanítók folytatnak, s tiltakozom nevezetesen az Isten fia evangéliumának egyházfertőztető meghamisítása ellen, melynek szellemét és betűjét az uj szövetség farizeizmusa egyenlő módon lábbal tiporja.“ Hogy ily levél villámként csapott, kivált most, a zsinat előtt Rómára, az természetes s hogy azok kigyót-békát fognak ellene kiáltani, kik ellen mennydörög, szintén világos. Hogy azonban miként ítélt Hiacint atyáról a közvélemény már e levél megjelente előtt is, erre nézve közöljük:egyik legelterjedtebb francia lapnak róla még 1868. decemberében írt alábbi sorait : „Már hatodik éve lesz, hogy.pater Hiacint adventekkor Párisban azon székesegyház boltozatai alatt prédikál, melyet Hugo Viktor ,,4 notredamei toronyőr“ című regényével némileg legendaszerűvé tett; öt évig vonzottak az ő szavai e falak közé oly válogatott tömeget, melyben képviselve volt tudomány és irodalom, művészet és ipar. . „Lépjünk be valamelyik ádventi vasárnapon, déli tizenkettőkor az ősrégi templomba. Már nagy tömeg ül a padokban s azon fentartott helyeken, melyek a szószékhez legközelebb esnek. De a tömeg mindjobban özönlik, keresve helyet, s mindjobban betöltve az egyházat. Mindenki lehetőleg közel igyekszik jutni a szószékhez. Egy órakor végre megjelenik páter Hiacint fehér, karmelitabarát csuhájában. A zsibongás megszűnik s ezentúl mindenki visszatartott lélekzettel figyel a hitszónok szavaira. „Hiacint atya leginkább a férfiakhoz szokott beszélni. Beszédei rendszerint oly tárgyak körül forognak, melyek nem sértve meg a hittanokat, a legtágabb értelemben érintkeznek a bölcsészet, s történelem és társadalmi tudományokkal, s melyek az ő szavai után világosságban jelennek meg a leghiggadtabb szellemek előtt is, kik azelőtt tele valának kételyekkel. Az egyház mellett hatalmas és meggyőződésteli athlétaként harcol s fegyvere nemcsak az ékesszólás, hanem egyszersmind a kimerithetlen tudomány." „Habár Hiacint atya a férfiakhoz szól, egyházi beszédeiről a nők nincsenek kizárva; számtalan, kitűnő hölgy szokott ezek meghallgatására a Notre Daméba sietni, s ami — kivált az udvarias Párisban — különös, nem nekik jut a legjobb hely. Mert ez egyházi beszédek a férfiaknak szólnak, azért a férfiak udvariasságukat a templom ajtaján kívül hagyják. Hiacint atya polgárokhoz szól; ügyvédekhez, írókhoz, tudósokhoz, művészekhez s tisztviselőkhöz, szóval olyakhoz, kik értelmüket szokták gyümölcsöztetni.“ Hiacint atyának mai számunkban bemutatott arcképe fogalmat nyújt arckifejezéséről, melynek fő jellemvonása a határozottság. Feje hatalmas és arányos; arcéle tiszta és jellegzetes. Ajkai kifejezésteliek, tekintete mély és nyugodt; orrának hajlása finom. Ha mosolyog, a szigorú arcán földfeletti szelidség és kellem ömlik el. Ha szószéken áll, taglejtést ritkán használ ; szavai erősek és nyugodtak; ha azonban egyszerre valami gyújtó rögtönzésre tér át — mi sokszor megtörténik — akkor taglejtése megélénkül, szava emelkedettebbé válik s ilyenkor visszaidézi emlékezetünkbe azon egyházatyákat, kiknek magasztos hite áthatott a századokon. Leszámítva azon órákat, melyeket szószékén tölt el, Hiacint atya teljes visszavonultságban él a Páris melletti Passy egyik szerény külsejű házában, melyet a bejárat nem tág ajtaja fölött fekete kereszt jelöl. Azon kis, négyszögletes szobának, mely társalgó termeül szolgál, összes bútorzata négy szalmaszék s egy lágy faasztal, s hetenkint egyszer itt fogadja el a vele értekezni óhajtókat; idejének többi részét tanulással és szemlélődéssel tölti el. Hiacint atya családi neveLoyson Károly; Chateau-Glonthierben, 1827-ben született. A szokott bevezető magasb iskolákat szorgalommal végezvén s darab ideig a költészet terén is tevén kísérleteket, végre 1851-ben pappá szenteltetett s aztán mint a bölcsészet tanára, előbb Avignonba, majd Nantesba ment; azonban mert Hiacint atya több hivatást érzett magában a népet tanítani, mint papokat képezni az egyház számára, azért lemondott a tanári állásról s a hitszónokira