Hazánk s a Külföld, 1869 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1869-10-28 / 43. szám

HAZA NK S A KÜLFÖLD. 683 Magyar versek a múlt század végéről.*) I. A magyar szabadság és magyar ruha visszajövése alkalmatosságával. II. Poétái játék melyet Csokonai Mihály kedves barátom játékos béka egér-harcának emlékezetére magához megküldöttem Négy pipa dohányból állott Játékidat olvasván, Bámultam a szembe szállott Két vitéz truppok vasán, Mondhatom kárt tett szivemben, Mert szintúgy cseng-bong fülemben Pallosok pendülése. *) Néhai Mező István, református lelkész hátrahagyott dolgozataiból, ce sont des arbres.“ Mégis csak fák! Még egy nyo­morúságos gyökér is sokat ér, ha néhány lombot hajt. Itt még igen sok természetbúvárlati észrevételt idézhetnénk, azonban csupán következő természet­­törvényre szorítkozunk : minél több erdő irtatik ki, annál több gyümölcsöző és tápláló föld nyere­­tik; de ha a puszta föld az erdők nedvesítő és ter­mékenyítő védelmét nélkülözi, kiszárad és idővel sivataggá és pusztasággá válik. Az éjszak-német síkságok e pusztulásnak néznek elébe, hol az er­dők és fák mindig irgalmatlanabbul kivágatnak. Még a folyók is, melyek erdőkből táplálkoznak, mindinkább összezsugorodnak, pl. szemlátomást a gyönyörű Elbe. Humboldt látott egy folyót, mely erdős hegyen eredt, s az erdő kivágásával elenyé­szett, de 20 év után újra felbugyogott, mert ez idő alatt a hegy ismét megerdősödött. 1. Hát rebegek? lám az egek bár kezdtek sötétülni. Látszanak ismét derülni. Széled a gyász — s tán ez a száz többet nem is ér. A jaj s szélvész — múlik, fogy vész, A már elalélt sereg­— mely rég a hab közt ténfereg, Föleszméle — mert rég éle benne a friss vér. Ügyeleg a hamu közt is egy egy kis szén, Nem is véled, pedig éled a közepén. 2. Megpesdüle — s felhevüle Magába uj erőt szív — az értéktelenné lett szív, Pattog a mejj — régolta mely falad, eped, sír. Nohát ha még­­— szíved nem jég, Ha benned az a lélek — melyt említni is félek, Nem indít-e, nem h­evít-e most a magyar hír ? Megfogható tehát, hogy Kelet-Indiában és áz­s­­lában keleten századokig tartó istentelenség után erdők és vizek ellen, paradicsomokat mint változ­tattak át forró, száraz, dögleletes sivatagokká, és most e paradicsomokat mesterséges erdősítés által iparkodnak helyreállítani. Az amerikai köztársaságok éjszaki részeit az utóbbi ötven év alatt az erdőktől tökélesen meg­fosztották, úgy hogy télen hideg, nyáron forró száraz szelek az emberiséget siettetett halandóságra kárhoztatják. Szóval, a fák városban ablakunk alatt, megbe­­csülhetetlen és kifogyhatatlan gyógyszeres üve­gek a szűk utcák ártalmas kigőzölgései ellen. Azért ügyeljünk a fákra! Azok valóságos egész­ségűről a nagy városoknak ! A sűrű köd napodról lehullott Buda felett. E hely körül — ki nem örül, hát mi lehet. ? 3. Oh dicsö száz ! — mint lehány s­záz Magáról minden szennyet, — melyt a német műbe vett. Hol a manér —­ haliszáf, gallér ? német majma, Hol a busa — ország csúfja? Hová lett az eszkába —melybe senyvedt sokat lába Csak még a bál — hogy gyakran áll, az a baj ma, Lehullott a német színes politia mázza Sok értetlen —­ bár illetlen másképen magyarázza. Composui (szerzettem,) 1790. Mező István. Csakhogy hallom is, elhalék, Mint kit a menykő lecsap , Bezzeg jó, hogy ott nem valék, Nem ért valamely kardlap.

Next