Hazánk s a Külföld, 1870 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1870-10-13 / 41. szám
650 HAZÁNK S A KÜLFÖLD. Erdélyi képek. XLVIII. Cigány temetés Erdélyben. Hogy mily költői a cigány élete, már számtalanszor megírták prózában és versben, ellenben mily prózai, szegény és nyomorult a valóságban ! Tekintsük csak közelebbről az erdélyi cigányokat! Minden faluban elkülönített „cigány-negyed“ van, ahol a cigányok , laknak tehát a cigányok és úgy bírnak saját falu vagy város negyeddel, mint a zsidók még máig is némely helyen. A ronda, düledező viskók, melyekben laknak, a földesurak tulajdonai. A cigányok az „ingyen lakásért“ a földesurnál aratáskor meghatározott ideig tartoznak dolgozni. Tudjuk, hogy a cigány szereti a fehér kenyeret, de nem a munkát, igy bizony megtörténik, hogy az aratást sokszor az „úr“ nyakán hagyják s elmennek a tutajokon sót szállító oláhokkal „pénzmagra“ szert tenni, s ha egyszer zsebükben van, akad azután dolga a korcsmárosnak, s a korcsmát addig el nem hagyják, mig csak egy fillért éreznek zsebükben. A cigány akkor él igazán, ha a kukorica kezd érni, ekkor arat, jóllehet mit sem vetett; t. i. nem A mostani háború alkalmából sok babonás jóslatot, a két uralkodó életéből sok magánkörülményt említenek meg. Ily családi dolgokat jegyzünk mi is most ide a porosz királyról. Midőn a szövetségesek I. Napóleon ellen Lipcsénél befejezték óriási csatájukat, a porosz király visszatérvén fővárosába, legelőször is egy homályos ligetet látogatott meg, hol borostyánkoszorút tett nejének, Lujzának sírjára, ki meg nem érhette ezen diadalmas napot. Ezen nap óta félévszázadnál több folyt le s a kis sírkápolna mindinkább bucsújáró helylyé vált, mióta Frigyes Vilmost is oda temették, kinek sarkofágját ugyanazon művészi kéz diszesítette föl szobrával, mely a királyné holtan fekvő szobrát oly remekül készítette el. Aztán idők múltán ezen királynőnek második fia ült Poroszország trónján, midőn I. Napóleon gúnymása, Napóleon Lajos csak háború által vélve dynasztiáját utáló népét féken tartani, a spanyol trónjelöltség ürügye alatt hadat szent. Midőn pedig ütött a táborba indulás órája, ez ősz király is előbb az árnyas berket kereste föl fia és öcscse kíséretében. Hogy mit mondott e sírnál, anyja sírjánál a porosz király az elhunyt unokájának, mi terveket, óhajtásokat fejezett ki, az még a történelem titka, ismervén a különbséget enyém és tied közt, más birtokáról lopkodják a kukoricát és otthon parázson sütve jól laknak, akkor azután „kutyabaj.“ A dohányzás a cigánynak elválhatlan útitársa. De minthogy a dohányzáshoz dohány, a dohányhoz pénz kell, ami pedig a cigánynál nagyon ritka; de hogy mégis eleget tegyenek dohányzati, illetőleg füstölési vágyuknak, összevágják vagy tépik a kukorica, burgonya és más leveleket, azután van „potya“ dohány is, amit a „fináncok“ el nem vesznek töltik. Az emberi életben három nevezetes alkalomkor szokás mulatságot csapni, u. m. születés-, esküvő-, és temetéskor. A cigányoknál csak is ez utóbbi alkalomkor csapnak nagy vígságot. Addig járnak földesuruk nyakára, amig egy darab szalonnát és néhány itce pálinkát kapnak. Részegen és dalolás között kisérik ki a halottat, mely rendesen lovon vitetik ki a temetőbe. Visszafelé tánc és dalolás közt térnek. V. M. Charlottenburg parkjának egyik házssora végén fekszik Lujza királyné ismert és igen látogatott mauzóleuma, árnyas bokrok s gyönyürü virágágyak által környezve, csiszolt vörös gránitból, ógörög templom mintájára építve. Az ércajtón át néhány lépcső vezet belsejébe, melynek egyik boltozata alatt III. Frigyes Vilmos s a poroszok által „felejthetlen Lujzának“ nevezett királyi pár nyugszik. Sírjaikon mindig vannak koszorúk és virágok, de azok legszebb ékességeit a Rauch által faragott szobrok képezik. Lujza királyné a nagy politikai események iránt a legnagyobb érdekeltséget tanúsította, de a kormányzásba sohasem avatkozott. Csak midőn a porosz állam becsülete és tekintélye forgott kérdésben, csak midőn I. Napóleon Poroszországot is kényszerítő addig megtartott semlegességéből kilépni, csak akkor követelte ő is, hogy védessék meg a porosz becsület. Az ő jelenlétében, nagy Frigyes sírjánál, a potsdami helyőrségi templomban kötötte meg III. Frigyes Vilmos és Sándor orosz cár éjféli órában a francia hódító ellen azon szövetséget, mely Poroszországra nézve oly végzetteljessé vált. A hadüzenet megtörtént, de Napóleon nagy Frigyes monarchiáját megsemmisítette. Porosz Vilmos porosz király anyja sírjánál.