Hazánk s a Külföld, 1870 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1870-10-13 / 41. szám

650 HAZÁNK S A KÜLFÖLD. Erdélyi képek. XLVIII. Cigány temetés Erdélyben. Hogy mily költői a cigány élete, már számta­lanszor megírták prózában és versben, ellenben mily prózai, szegény és nyomorult a valóságban ! Tekintsük csak közelebbről az erdélyi cigányo­kat! Minden faluban elkülönített „cigány-negyed“ van, a­hol a cigányok , laknak tehát a cigányok és úgy bírnak saját falu vagy város negyeddel, mint a zsidók még máig is némely helyen.­ A ronda, düledező viskók, melyekben laknak, a földesurak tulajdonai. A cigányok az „ingyen lakásért“ a földesurnál aratáskor meghatározott ideig tartoznak dolgozni. Tudjuk, hogy a cigány szereti a fehér kenyeret, de nem a munkát, igy bizony megtörténik, hogy az aratást sokszor az „úr“ nyakán hagyják s elmennek a tutajokon sót szállító oláhokkal „pénzmagra“ szert tenni, s ha egyszer zsebükben van, akad azután dolga a korcsmárosnak, s a korcsmát addig el nem hagy­ják, mig csak egy fillért éreznek zsebükben. A cigány akkor él igazán, ha a kukorica kezd érni, ekkor arat, jóllehet mit sem vetett; t. i. nem A mostani háború alkalmából sok babonás jós­latot, a két uralkodó életéből sok magánkörül­ményt említenek meg. Ily családi dolgokat jegy­­zünk mi is most ide a porosz királyról. Midőn a szövetségesek I. Napóleon ellen Lip­csénél befejezték óriási csatájukat, a porosz király visszatérvén fővárosába, legelőször is egy homá­lyos ligetet látogatott meg, hol borostyánkoszorút tett nejének, Lujzának sírjára, ki meg nem érhette ezen diadalmas napot. Ezen nap óta félévszázadnál több folyt le s a kis sírkápolna mindinkább bucsújáró helylyé vált, mióta Frigyes Vilmost is oda temették, kinek sarkofágját ugyanazon művészi kéz diszesítette föl szobrával, mely a királyné holtan fekvő szob­rát oly remekül készítette el.­­ Aztán idők múl­tán ezen királynőnek második fia ült Poroszország trónján, midőn I. Napóleon gúnymása, Napóleon Lajos csak háború által vélve dynasztiáját utáló népét féken tartani, a spanyol trónjelöltség ürügye alatt hadat szent. Midőn pedig ütött a táborba indulás órája, ez ősz király is előbb az árnyas berket kereste föl fia és öcscse kíséretében. Hogy mit mondott e sírnál, anyja sírjánál a porosz király az elhunyt unokájának, mi terveket, óhaj­tásokat fejezett ki, az még a történelem titka, ismervén a különbséget enyém és tied közt, más birtokáról lopkodják a kukoricát és otthon pará­zson sütve jól laknak, akkor azután „kutyabaj.“ A dohányzás a cigánynak elválhatlan útitársa. De minthogy a dohányzáshoz dohány, a dohány­hoz pénz kell, a­mi pedig a cigánynál nagyon ritka; de hogy mégis eleget tegyenek dohányzati, illetőleg füstölési vágyuknak, összevágják vagy­ tépik a kukorica, burgonya és más leveleket, azu­tán van „potya­“ dohány is, a­mit a „fináncok“ el nem vesznek töltik. Az emberi életben három nevezetes alkalomkor szokás mulatságot csapni, u. m. születés-, esküvő-, és temetéskor. A cigányoknál csak is ez utóbbi alka­lomkor csapnak nagy vígságot. Addig járnak földesuruk nyakára, a­mig egy darab szalonnát és néhány itce pálinkát kapnak. Részegen és dalolás között kisérik ki a halottat, mely rendesen lovon vitetik ki a temetőbe. Visszafelé tánc és dalolás közt térnek. V. M. Charlottenburg parkjának egyik házssora végén fekszik Lujza királyné ismert és igen látogatott mauzóleuma, árnyas bokrok s gyönyürü virág­ágyak által környezve, csiszolt vörös gránitból, ó­görög templom mintájára építve. Az ércajtón át néhány lépcső vezet belsejébe, melynek egyik boltozata alatt III. Frigyes Vilmos s a poroszok által „felejthetlen Lujzának“ nevezett királyi pár nyugszik. Sírjaikon mindig vannak koszorúk és virágok, de azok legszebb ékességeit a Rauch által faragott szobrok képezik. Lujza királyné a nagy politikai események iránt a legnagyobb érdekeltséget tanúsította, de a kormányzásba sohasem avatkozott. Csak midőn a porosz állam becsülete és tekintélye forgott kérdésben, csak midőn I. Napóleon Poroszorszá­got is kényszerítő addig megtartott semlegességé­ből kilépni, csak akkor követelte ő is, hogy védes­sék meg a porosz becsület. Az ő jelenlétében, nagy Frigyes sírjánál, a potsdami helyőrségi templomban kötötte meg III. Frigyes Vilmos és Sándor orosz cár éjféli órában a francia hódító ellen azon szövetséget, mely Poroszországra nézve oly végzetteljessé vált. A hadüzenet megtörtént, de Napóleon nagy Frigyes monarchiáját megsemmisítette. Porosz­ Vilmos porosz király anyja sírjánál.

Next