Hazánk, 1898. július (5. évfolyam, 156-182. szám)
1898-07-03 / 158. szám
___________BUDAPEST, VASÁRNAP ______________HÁZÁNK______________ ___________1898. JULIUS 3. 158. SZÁM. Téli képeit hozza eszünkbe. Bocsássa be a tavaszt édesem! -A nő újra mondd : — Csukja be az ablakot, vonja be a függönyöket, Az ajtók legyenek bezárva a az ablakredőnyök leeresztve. A bondokban éj volt. — Édesem, sóhajtá a szerető, amitől féltem, íme bekövetkezett. Minthogy száműzte a napot, nem látom többé sem keble havát, sem ajka tüzes vérét. — Ah, mily bolond, nem figyel eléggé ! S az asszony kibontotta haját. S akkor aztán, a bezárt szobába a verőfénynek oly fellángolása jön, hogy vállai, keble fehérsége úgy csillogott, mint a hó az üszők fényében, s egész teste sugárzott. III. A szent. Coelie sokban hasonlít egy üvegre festett szenthez, nyúlánk, karcsú létére, mert homlokát halvány arany környékezi és sokszor haragszik is ezért, mert e túlságos tisztelet olykor alkalmatlan. Egy ízben, hogy egy utazásuk alkalmával egy nagyon régi spanyol várost néztek meg, kapui mindenféle czimerrel voltak felépitve, falaiban itt-ott fülkék voltak bevésve, melybe szentek és szüzek szobrai állottak, a posadába tértek vissza, s ámbár fáradtak voltak, mégsem aludtak el. Elgondolkozva, hallgatagon szeretője nem csókolta meg sem kezét, sem ajkait. Egy idő múlva megszólalt a nő, féltékenykedve : — Hová gondolsz szerelmem? — Oh Coelie, új ember jön belőlem. Nem láttál, abban az utczácskában, magasan a falon egy márványszüzet, fehért, szépet, szüzet, a ki te hozzád hasonlít. Halvány öltönye az érintetlen bájak nyúlánkságát mutatta s hosszú karjai imára voltak emelve. Puszta látására, éreztem, hogy menekülnek belőlem a furcsa képzeleti szörnyek s bűnös vágyak. Kőszemeinek egy pillantása megtisztította szivemet gonosz álmaitól. . . Nem nagy szobrász faragta ki olyan tiszta szüzén, a lelkek szentséggel eltöltése végett ? Az édesem, eddig nagyon bűnös életet éltünk, most vezekelnünk kell. Végtelen akarat lepett el e szent láttára. Hogy e szónoklat tetszett-e Coelie marquisenak, nos, azt nem merném állítani. — Igen, igen, mondá, láttam bizony azt a szobrot. Nos, nézz ide! Hosszú öltönyében, mely márványszerűleg burkolta be, Coelie magasra emelkedett, mozdulatlanul, összekulcsolt kézzel az ég felé! — s valóban oly hasonló volt egy szeplőtlen szűzhöz, hogy vallásos költője letérdelt előtte, elragadtatva. — Oh, szemérmes ! Malaszttal teljes, mennyire hasonlít, szent gyermekem egy vigasztaló csillag megjelenéséhez a zugó, viharos éjeken. Légy közben járom ifjú szentem! Nagy bűnös vagyok, úgy vágytam s vágyam teljesült — nem embernek való csókokra s különös egy bűnös hever itt előtted. De elegendő volt látásod, hogy üdvrevágyás engem is elfogjon, ellentállhatlanul. Könyörögj érettem, könyörögj érettem. Oh, mond meg égi liliom, választott szűz, mit kell véghez vinnem, hogy kegyelmed mosolyát érdemeljem ki ? — Hogy mit kell véghez vinned ? A nő még mindig magassan állott, fehéren, mintegy imádkozva, tisztán — megszentelve. — Igen, oh saeot — mit kell tennem ? mivé kell lennem ? oh, beszélj! — Nos, hát légy szentségtörő ! — mondá. Francz. fordította: Sz. zongorához szólított. Először rövidke darabot játszottam Riestől. Amikor elvégeztem, azt kérdezte tőlem Beethoven, hogy tudok-e egy Bach-féle fugát. Én a C-moll fugát választottam a „Wohltemperirte Clavier“-ből. — Tudnád-e a fugát mindjárt más hangnembe transponálni ? — kérdezte Beethoven. Szerencsére tudtam. A záró akkord után feltekintettem. A nagy mester sötét, tüzes tekintete fürkészőleg nyugodott rajtam. Hirtelen azonban szelid mosoly ömlött el a komor vonásokon. Beethoven egészen közel jött hozzám, fölém hajolt, fejemre tette a kezét és megsimogatta a hajamat. 81— Ördöngős ficzkó! —• suttogta. — Ilyen kölyök ! Hirtelen megjött a bátorságom. — Szabad-e most öntől játszani valamit ? — kérdeztem merészen. Beethoven mosolyogva intett igent. Eljátszottam a C-dúr verseny első tételét. Amikor elvégeztem, Beethoven megfogta mind a két kezemet, homlokon csókolt és ellágyulva így szólt: — Szerencsés vagy! Mert sok más embert fogsz boldogítani és megörvendeztetni! Nincs jobb és szebb ennél! Liszt Ferencz ezt mély meghatottsággal, könyezve mondta el. Egy ideig hallgatott, azután igy folytatta : — Életemnek ez az eseménye legnagyobb büszkeségem — egész művészi pályám palládiuma. Csak nagy ritkán mondom el és csak — jóbarátok körében. — Az uj Intendáns. Már ismételten híre járt, hogy gróf Keglevich István, a Vígszínház igazgatóságának elnöke lesz a Nemzeti Színház és a m. kir. Opera intendánsa. Most ez a hír a színházi körökben még nagyobb határozottsággal lép előtérbe és pedig azzal a hozzáadással, hogy a kinevezés már legközelebb megtörténik. Ezzel hozzák kapcsolatba azt a tényt, hogy gróf Keglevich a Vígszínház igazgatóságában viselt elnöki tisztéről lemondott. A buda-krisztinavárosi nyári színház heti műsora ez : Hétfőn: Az újfundlandi, kedd: Rip van Winkle (Áldor Juliska második vendégjátéka), szerda : A kis alamuszi, csütörtök: A diplomás kisasszonyok (Aldor Juliska harmadik vendégjátéka), péntek : Kedves rokonom! (Először), szombat: Az utolsó szerelem, vasárnap : Felhő Klári. KÖTÉSZET, TUDOMÁNY, IRODALOM. Beethoven és Liszt Ferencz. Budapest, július 2. A „Deutsche Revue“ legutóbbi számában érdekes közlemény jelent meg Horovitz-Baruch Ilka asszonytól e czím alatt: „Liszt Ferencz házánál.“ A többi közt el van benne mondva, hogyan beszélte el maga Liszt Ferencz Beethovennel való ismeretes találkozását. — Körülbelül tizenegy éves voltam, — így kezdte Liszt, — amikor érdemes mesterem, Czerny elvitt Beethovenhez. Már jóval előbb beszélt neki rólam és kérte, hogy hallgassa meg játékomat. De Beethoven annyira irtózott a csodagyermekektől, hogy mindig vonakodott attól, hogy engem elfogadjon. Végre mégis engedett Czerny folytonos rábeszélésének és türelmetlenül így szólt: No hát, isten neki, hozza el azt a kölyköt! Reggel tíz óra volt, amikor beléptünk a Schwarzspanier-háznak abba a két kis szobájába, ahol Beethoven lakott. Én kissé félénken, Czerny barátságosan bátorítva engem. Beethoven hosszú, keskeny asztalnál ült az ablak mellett és dolgozott. Egy ideig sötéten nézett reánk. Czernyvel futólag néhány szót váltott, de elhallgatott, a mikor derék mesterem a _____.................................——. -— —rrrrr.-— .vurrrrrr-'.'.T..LT. . ■_ ■ - - ——..-J— SZÉKESFŐVÁROSI ÜGYEK. A budavári plébános választása. Budapest, július 2. Mint értesülünk, a budavári plébánia betöltése még egyáltalán nem tekinthető véglegesnek, mert alkalmasint új választást fognak elrendelni. Hock János pártja ugyanis, amely a főváros tegnapelőtti közgyűlésén alig 2—3 szavazat híján győzelmet aratott volna Nemes Antal káplán pártja felett, megfelebbezi a választást a közigazgatási bírósághoz. A felebbezés olyan adatokat hoz fel a választás módjának szabálytalansága mellett, hogy annak megdöntése elkerülhetetlen. Huszonöt esztendős gyakorlat már a fővárosnál, hogy minden személyi választást titkosan, és pedig golyókkal eszközölnek. Ettől a gyakorlattól 25 esztendő óta egyetlenegy esetben sem tértek el és nem is térhettek el, mert különben a választás titkos jellege illuzóriussá vált volna.'' A mostani plébános-választás előtt Hock János hívei illetékes helyen kérdést intéztek, várjon a választást a hosszú gyakorlathoz hiven golyókkal eszközlik-e. Erre Hock hívei azt a határozott feleletet kapták, hogy a választást a szokott módon, fehér és fekete golyók használatával tartják meg. Hock hívei természetesen bíztak ebben a kijelentésben és nem is nyomattak szavazólapokat. Mikor a választásra került a sor, ekkor legnagyobb meglepetéssel látták, hogy a szabálylyá vált évtizedes gyakorlat tendencziózus megsértésével nem golyókkal, hanem cédulákkal történik a szavazás. Emiatt aztán félóra hosszat Hockra nem is szavazhattak, mert pártja nem rendelkezett szavazólapokkal. A szavazás módjának megváltoztatása tehát már ezzel is hátránynyal járt Hock Jánosra nézve, mert hívei közül többen eltávoztak, többen pedig felültek az ellenpártnak, mely azt híresztelte, hogy Hock János visszalépett. Később pedig a kerületi klikkek kortesei egészen szabadon ellenőrizhették a választókat, mert a szavazólapok színeiből megtudhatták, hogy kire szavaznak. így tehát a választás a törvény ellenére nem történt titkosan, ami ebben az esetben kétségtelenül döntő befolyással volt az eredményre. Mindezek alapján a szabálytalan és törvénytelen választás megsemmisítését kérik a közigazgatási bíróságtól. A közgyűlésen Polónyi Géza tudvalévően bejelentette, hogy megtámadják a választást s a felebbezés nemsokára felkerül a közigazgatási bírósághoz, így tehát voltaképpen csak most kezdődik majd a küzdelem a budavári plébániáért. Jogász körökben kétségtelennek tartják, hogy a közigazgatási bíróság új választást rendel el. — Budapest a párisi kiállításon. A párisi kiállítási bizottság ma délután ülést tartott, Halmos János polgármester elnöklése mellett; előadó Amtmann Géza tanácsjegyző volt. A mai ülésen Lukács Béla párisi kiállítási kormánybiztos is megjelent. Tudomásul vette a bizottság az előkészítő albizottság javaslatait, s a költségvetést — az előbbihez képest némi módosítással — 118.280 írtban állapította meg. Ez a javaslat a tanács útján a közgyűlés elé fog kerülni. Javasolja még a bizottság azt is, hogy az előmunkálatok teljesítése végett, küldjön ki a közgyűlés végrehajtó bizottságot. — Uj utcza nyitása a belvárosban. Az „Építő Iparinak folyó évi junius hó 29-iki számában, a Károly-kaszárnya telkének rendezése alkalmából egy igen talpraesett eszme van megpendítve s rajzban szemlélhetővé téve A Muzeum-körut, Kossuth Lajosutcza, Kerepesi-út és Károly körút kereszteződésénél már ma is olyan mérveket ölt a kocsi- és gyalogforgalom, hogy veszély avagy legalább is bizonyos félelem nélkül, alig mer az ember ott átmenni. Kétségtelenül még ijesztőbb lesz ott az állapot az eskütéri híd megnyitásával. Ennek a forgalomnak a megosztására javasolja az „Építő Ipar“ a Wesselényi-utczát, amelynek a Károly-kötig való meghosszabbítása már amúgy is eldöntött s a megvalósulás stádiumában levő dolog, a kiszélesítendő vármegyeház-utczával összekötni. Ezzel az egyszerű, nagyobb pénzügyi áldozatot alig igénylő akcióval, mert mindössze is két régi ház lebontásáról van szó, a Ligetből a Wesselényi-utczán, Vármegyeház-utczán, a Trattner és párisi házon át direkt lehetne a kigyó-utczába, illetőleg az Eskü-térre jutni. S így eltekintve egyéb előnyöktől, minek: a vármegyeház könnyű megközelíthetősége, a Károly-kaszárnya telkén épülő új városház melletti telektömbnek czélszerű megosztása, a Kerepesi-út és Kossuth Lajos utczának az új híd megnyitásával előreláthatólag túl nagy forgalma, amelynek megosztására annak idején valamit mindenáron amúgy is tenni kell, ezzel az előrelátással igen egyszerű s a lehető legolcsóbb megoldást nyerne. SPORT. — Az athleták tisztújítása. A magyar Athletikai Club ma tartotta alakuló választmányi ülését, melyen megválasztotta tisztikarát s szakbizottságait és megerősítette a szakfelügyelőket. A klub titkárja egyhangúlag újra Krepelka D. Béla lett; pénztárossá pedig Gábor Andrást, az egylet régi tisztviselőjét választották, kit ma emelt tizedszer az athleták bizalma ezen tisztségre; ellenőrzé Peyerle Károly, jegyzőkké Sacher Gusztáv, Horváth Elemér, Penninger Antal, ügyészszé dr. Dáni Vilmos, orvosokká dr. Lisznyai Elemér, dr. Varró Indor és dr. Boross Ernő, mérnökökké Szabó Nándor, Takács Győző, Weimness Marián építész választottak meg, továbbá megerősítették állásában Gábor Endre gondnokot az athletikai felügyelői állásban, Réthy Pál bajnok torna- és játékfelügyelő lett, továbbá dr. Porteleky László vívó-felügyelővé, Tasnády Endre a csónakda felügyelőjévé, Lázár Pál a kerékpáros osztály igazgatójává, dr. Minich Jenő a kaszinó ügyek vezetőjévé. A választmány elhatározta, hogy a balatonföldvári klubházat sportünnepséggel nyitja meg s az elmúlt klub évekről egy terjedelmesebb, ősszel megjelenő évkönyvben számol be. — Tatai versenyek. A magyar Newmarketnek, Tata Tóvárosnak ünnepe lesz holnap ismét, mert két évi pihenés után újra megnyílik egy napra versenytere a fővárosból és Bécsből odaözönlő sportemberek sokaságának. Tata mióta Esterházy Miklós megteremtette versenyterét, mindig kedvenc kiránduló helye volt a lósport kedvelőinek, hova nem csupán a város szépsége vonzotta a közönséget, de a versenyek is, melyekben, minthogy a tatai istállók nagy számban szoktak részt venni azokban, rendszerint nagy mezőnyök szoktak indulni. A holnapi versenyekre még a szokottnál is nagyobb számban érkeztek nevezések , minthogy az egyes versenyekben, melyek jórészt handicapok, a teher-