Hazánk, 1899. november (6. évfolyam, 262-287. szám)

1899-11-02 / 263. szám

263. SZÁM. BUDAPEST, CSÜTÖRTÖK HAZÁNK 1899. NOVEMBER 2. 11 a társaságnak Különösen súlyt fektet a társaság ahogy az angol lobogónak Pretoriában való kitűzését is lefotografálja. Szép, szép. De nem fog sokáig tartani ennek a legutóbbi megbízatásnak a teljesítése? — A seprőnyúl, melyet Hayraut megverték. Érdekes ereklyével gyarapodott az aradi sza­­badságharczi múzeum gyűjteménye: egy da­rabbal, abból a seprűből, melylyel közel fél­század előtt Hayraut Londonban elverték. En­nek a seprünyél-darabnak érdekes a története is : 1850-ben történt, hogy Beöthy László, Beöthy Algernon országgyűlési képviselő atyja, többed magával elment London akkori neveze­tesességét, a Barczay- és Perkins-féle serfőz­dét megnézni. Itt megmutatták azt a serfőző­legényt, aki Haynaut söprűvel megverte, Beöthy László akkor odalépett a serfőző mun­káshoz, kezet szorított vele és lelkesen így szólt: — Fogadja tizenöt millió magyarnak a kö­szönést ! A seprű nyeléből, melylyel a munkás Hay­­naut megverte, egy darabot Beöthy László ha­zahozott magával. Ez a söprüdarab Beöthyék­­nél családi ereklye gyanánt megmaradt. Beöthy Lászlóné fiának, Beöthy Algernonnak adta, aki kijelentette, ha valamelyik hazafias múzeum erre az emlékre reflektál, kész azt áten­gedni. Az aradi múzeum lépéseket tett Hieronymi volt belügyminiszter útján Beöthy­­nél, a­ki át is engedte az ereklyét. A fadarab néhány c­entiméternyi hosszú s a következő felírás van rajta :Haynau London, 1850. szept. 4. — A borostyánszőlő és a fény. Ismeretes, hogy a borostyánszőlőnek kétféle ága van, melyek mind alaki, mind élettani szempontból eltérnek egy­mástól . Az egyik fajta ágon virágok fejlődnek; jellemző ez ágra , a lassú növekedés, a rövid és csekély számú szártag és a jól kifejlődött levelek, melyek közül a legfelsők a csúcsrügyön túlemel­­kednek. A másik fajta ág kapaszkodásra szolgál , jellemzi a gyors növekedés, a hosszú és számos szártag, és hogy a felső levelek a csúcsrügyet nem érik el. Ez ágakon a virágkocsányok helyét ta­padó korongok foglalják el. Maige M. megvizsgálta, minő hatása van a különböző világításnak e növényre. Kísérletei arra a meglepő eredményre vezettek, hogy a vi­lágítási f­ik az ágak fejlődésmódjára döntő hatása .»"­ Szórt tény elősegíti a kapaszkodó ágak fejlődését , sőt a rügyre magára úgy hat, hogy virágot viselő ág helyett kapaszkodó ág kelet­kezik. Ellenkezőleg hat a közvetetlen fény. Ha pedig a 9. ért fény a kúszó vagy kapaszkodó ágakra hat, még jobban kifejezésre juttatja a ka­paszkodó életmódra jellemző anatómiai és mor­fológiai bélyegeket, a közvetetlen fény pedig ellen­kezőleg hat. Márta testvér. Franczia elbeszélés. 10 Irta: Charles Epheyre. Isten veled, Angelika, isten veled ! Az idő már későre jár. Vissza kell hívnom Márta test­vért ! — Ne hívd vissza! Nincs reá szükségünk !­­— könyörgött a leány. — Meg kell lennie, — ismételte Lóránt, — akarom! Az alkonyat mind mélyebbre szállt. Már el­mosódtak a templom padozatán a kőlap eresz­tékei és a főoltár feszülete félig eltűnt a ho­mályban. — Véget kell vetnem a dolognak, — mon­dotta magában Lóránt. Gyors elhatározással megragadta Angelikának mindkét kezét és erősen ráfújt a homlokára. A leány egyet sóhajtott és azonnal kinyitotta a szemét, majd körülnézett és rövid habozás után az ajtó felé fordult. — Nagyon köszönöm, doktor úr, — mon­dotta komolyan. Ha majd ismét eljátszom az Ave Máriát, eszembe fog jutni útmutatása. Ezzel távozott. Lóránt megállt a kápolna ajtajában és utána nézett, amíg kiért a parkból. Nagyon érthető, hogy a fiatal orvos az ebéd­nél szórakozott volt és kevés figyelmet szentelt házi­gazdáinak. Szóba került ismét a delejesség és Lóránt a következő kijelentésre ragadtatta magát: — Tulajdonképen roppant nagy ostobaság a delejesség, mostantól fogva utálom. Soha sem foglalkozom többé ilyen esztelenséggel, idővesz­tegetés az egész. Szívesen adnék tíz évet az életemből, ha soha sem fogtam volna bele az átkozott stúdiumba. — Micsoda ? — kérdezte György . . Hát te se tudsz belőle többet, mint mi, laikusok? — Ellenkezőleg, kedves barátom, kevesebbet tudok. — És az ejt leginkább kétségbe, hogy mindig hiába kell dolgoznom és a végén sem­mit sem értek belőle . . . Nézzük csak a tör­ténelmet! A delejesség nem egyéb, mint a túl­­világi lét problémája. Mikor sikerült azt meg­oldani ? Sőt, mikor közelítették meg­ legalább a megoldást ?!... Három ezer­ év óta kutat az em­beriség és ma sem okosabb, mint volt három ezer év előtt. Izis papjai huszonöt dinasztia alatt kutattak utána, nem találták meg. Két évezred óta kínozzák és sanyargatják magukat a fakk­ok Thibeti hegyei közt. Hova jutottak ? ... És mi, a tudós Európában még tehetetleneb­bek vagyunk, mint a régi buddhista papok. Csakis az a tudat vigasztal némileg, hogy utá­nam mások is fognak kutatni és nem fognak többre menni, mint én . . . Mindenesetre leg­­okosabb az, ha meghagyunk mindent a régi tévelygések zűrzavarában. Együnk, igyunk, alud­junk, éljünk és ne törjük a fejünket azzal, hogy meg akarjuk fejteni azt, ami megfejthe­tetlen — Helyes, — felelte a tábornok. — És mind­ez mégis csupa frázis, amelyből ön egy szót sem hisz. Ön volna az első, aki fellázadna a parancs ellen, hogy az egészet arra kell hagyni. — Nem, tábornok úr, esküszöm önnek ! Va­lóban, azt hiszem, igaza volt a plébános úrnak, amikor azt mondta, hogy azokat problémákat a sátán vetette fel. Én meg akartam oldani és e miatt örökre elvesztettem szivem nyugal­mát. — Milyen szépen hangzik ez­ a szív nyu­galma ! De csak a csigák dicsekedhetnek a szív­nek annyira dicsőített nyugalmával. Este, a terasszon, szivarozás közben a tá­bornok még folyton vitatkozott Lóránttal. Beszél­gettek a boldogságról minden emberi lénynek erről a megvalósíthatatlan álmáról, erről a hiú ábrándról, erről a csalóka képről, amelyet ijed­ten és lélekszakadva hajhászunk. A tábornok arra az eredményre jutott, hogy a boldogságot nem adja meg sem a nyugalom, sem a törek­vés, hanem a törekvés a nyugalom reményével. Lóránt ellenben azt állította,­­hogy csak nagy­­ostobaság kell hozzá hogy valaki boldognak érezze magát- Szerény életigények, szívós, de könnyen kielégíthető szenvedély, például levél­bélyegek, vagy lepke , gyűjtése, jelentéktelen és egyhangú foglalkozás, amely kitölti a napot, de nem fáraszt, egészséges gyomor, amely min­dent eltűr, határtalan önzés, amelyet semmi sem képes megzavarni mindez előföltétele az igazi boldogságnak Szegény Lóránt! Sejted, hogy reád nem vár boldogság. Nem bírsz többé meghátrálni, nem semmisítheted meg a képeket, az emlékeket, amelyek lelkedbe vésődtek! Ki m­a gondola­tainak ? Ki parancsolhatja magának : felejts ! Megállj ? ! . . . Még a balgaságok közepette sem képes senki sem felejteni, senki sem meg­állni. Ez a nevetséges kaland nagyon messzire vezethet, iszonyú botrányt vonhat maga után. Legokosabb volna tehát az elutazás, a haladék­talan elutazás. Csakhogy elutazni annyi, mint őt soha sem látni többé! Milyen keserves sors ! Lóránt egész éjjel nem aludt. Ablakából a síkságra látott. A holdfény elárasztotta a ká­polnát, mély csendben pihent a világ. Márta testvér bizonyosan alszik. De hol le­het a másik, hol lehet imádott Angelikám ? Ha akarnám, sohasem jelennék meg többé. És miért ,ne akarjam, hogy ismét megjelenjék? Nem találnám-e meg nála az igazi szerelmet, a­melyet nem nyújthat nekem egyetlen nő sem e földön ? És ha ez szerelem, akkor egyúttal­­hatalom, olyan hatalom, milyen ember nem ké­pes kigondolni! Szerelem és hatalom — kell-e egyéb ahoz, hogy a férfi szíve erősebben meg­dobbanjon? Boldogság, szerelem, tudomány, hatalom jövő ! . . Van-e valami igaz ezekben a nagy szavak­ban ? Kelet felől az ég már derengeni kezdett, a­mikor Lóránt elszunyadt. VI. Másnap vadászatra készültek. A tábornok, valamint György is kilátásba helyezte vendégé­nek, hogy néhány fáczánt fog lőni, sőt talán fajdkakast is, ámbár ez a ritka vad Franczia­­országban majdnem kihalt. Virradatkor mind a hárman lesre mentek. Lóránt azon iparkodott, hogy elkábítsa magát, hogy szórakozzék , hogy szabaduljon attól az egészségtelen izgatottságtól, a­mely őt az éjjel elfogta. Egész nap talpon volt, sőt néhány fá­czánt is lőtt, a tábornok nagy örömére, akit meglepett, hogy ez a párisi fiú olyan kitűnő vadász. (Folyt. köv.) SZÍNHÁZAK. (Csütörtökön, 1899. november 2 án.) Nemzeti színház. Iskarioth. Tragédia 5 fölvonásban. Irta dr Várady Antal, tv-zn­ete 7 órakor M. kir. operaház. Dajazzak. Dráma 2 felvonásban. Szö­vegét és 7 néjét irta Leon­­car.ll) R. Fo­ditott; Radó Antal. Nedda St. Hárdossz J. Canio Alb­rti Vera ! Tonio Várad! Beppe Kiss Szilvia, pór Takács 1. Ney D. 2. i r Juhász. Utána. A piros Csipő. Tánczleg­nda 4 képb n.­­ Reg- H.-tól. Chor­ografiá-­­ ját Hassr­­iter J., zenéjét 1 Mad­r Roul szerzette.­­ Kezdete 7 órakor. Várszínház. A házi béke. Vígjáték három felví­ná­ban ’ I Bi’se . Bordito ta K­r­hy­­ Emil. Személyek­­ Lucie i Moreni Náday At­unois Vízvári Piron­oa Lat..bar Francois Faludy MuskatH Dezi-O Ludovic Zilahi Du Túl is Hevenyi tíru .di-né Vízvár­né Am­itoise Rákosi 8. G­rinain-; Csillag T. Dolores Paulayné Susann* K Gerö IL-mss Groó Valér. Jule Kecz*K­ L­­ K*zdete 7 órakor. Népszínház. Molnár és gyermeke. Népdráma 5 felvonásból lü képben Ina Raupach Fordította Szerdahelyi Jó­zsi­f. Kezdete hét órakor. Vígszínház. A férj vadászni jár. Bohózat 3 felvonásban Irta Georges Feydeau Fordította Mihály József. Jus­inian Duchotel Hegedűs Leontinea felesége Láncay Goatran Morálon Gábor Gustáv Moneet Gólh Cassagne Szerémi, Latour, Nikó L Babel szobaleány Boros Bridhos G­­yöngyi Polgár, biztos Nánássy Kezdete fél 8 órakor. Magyar Színház. SZULAMIT. Zsidó daljáték 4 felvonás­ban. Kövessy Albert átdol­gozásából irtát Beöthy L. és Muksi Emil, zenéjét szer­zette M­­dsofig Emánuel. Rendi­zö (Sziklai Kornél: Kar­ad.­)- Fi­,, t t József. Kez­det-i fél 8 órakor. Színházak műsora. A fővárosi színházaknak e­zen játékrendje a következő : Nemzeti Színház. Pénteken : A menyem. (Elő­ször.) — Szombaton : A menyem. (Másodszor.) — Vasárnap délután : Elektra. Este : A menyem. (Harmadszor.) Magyar királyi Opera. Pénteken: Nincs elő­adás. — Szombaton : Hamlet P­urini Mártha k. a. vendégfölléptével. — Vasárnap: Hugenották. Alberti Werner úr vandégfölléptével, Várszínház. Szombaton: Bánk­ bán. Népszínház. Pénteken : Bibliai asszony. — Szombaton : A baba (50-edszer). — Vasárnap délután : Toledad. Este: Szökött katona. Magyar Színház Pénteken: Szulamit. — Szom­baton : Szulamit. — Vasárnap délután: A gésák. Este: Szulamit. Vígszínház. Pénteken : Novelli Ermete első vendégjátéka: A velenczei kalmár. — Szombaton: Novelli Ermete második vendégjátéka. Papa Lebou­­nard — Vasárnap délután: Szőke Katalin. Este : Utazás a válás körül.

Next