Hazánk, 1900. július (7. évfolyam, 154-179. szám)
1900-07-01 / 154. szám
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28. Kéziratokat nem adunk vissza. Telefonszám 56—23. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: KORBULY JÓZSEF. Helyettes szerkesztő: JANCSÓ DEZSŐ. Előfizetési ára:Egész évre 28 kor. Félévre_14 « Negyedévre 7.— kor. Egy hóra 2.40 . Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 fillér. A monarchia súlypontja. Budapest, június 30. A dualizmus alapgondolata az volt, hogy a monarchia két hatalmas oszlopra támaszkodjék. A Lajthán túl a németségre, a Lajthán innen a magyarságra. Az osztrák kormányok évtizedeken át folytatott szerencsétlen politikája a monarchia egyik oszlopát, a németséget széttörte. Ma már senki sem kételkedhetik abban, hogy az osztrák államrendszer épületét nem lehet többé a németség hegemóniáján fentartani. Egy darabig csak elvergődnek Ausztriában a mostani zűrzavarok között, de aztán utóvégre is választani kell az abszolutizmus és a föderalizmus között, vagy pedig próbát tenni egymásután mind a kettővel. Ily körülmények között természetesnek látszik, hogy bármilyen irányban tegyenek kísérletet Ausztriában a mostani zavaros állapotokból való kivergődésre, a monarchia súlypontjának át kell helyeződnie Magyarországra. Sokan abban a meggyőződésben vannak, hogy ezt az átvitelt nemcsak meglehet, de meg is kell csinálni valami közjogi formula segítségével. Mi is azt hiszszük, hogy a súlypont ez áthelyezését meg lehet csinálni egy közjogi formula segítségével is és ha szükség lesz reá, meg is kell csinálni. Egy kissé azonban tovább megyünk, amennyiben e proceszszusnak előkészítő feltételeit is szükségesnek tartjuk előzetesen kifejleszteni, azért, hogy a súlypont formai áthelyezése reális tartalommal is bírjon. Hogy a monarchia súlypontja a mostani politikai zűrzavar, sőt mondhatni elzüllés mellett is még mindig a Lajthán túlra esik, annak oka Ausztria gazdasági helyzetében keresendő. Politikailag mi vagyunk az erősebb fél, mi élünk rendezettebb viszonyok között, gazdaságilag azonban Ausztria. Addig tehát a monarchia súlypontjának áthelyezéséről, a fogalmat reális értelemben véve, szó sem lehet, míg gazdaságilag annyira meg nem erősödünk, hogy e tekintetben való mostani alárendelt, sőt függő helyzetünk Ausztriával szemben meg nem szűnik. Ausztria gazdasági felsőbbsége kétségkívül fejlett iparán és a mienkhez képest nagy arányú kereskedelmén alapszik. Merkantilis arányú közgazdáink e miatt, hogy Ausztriától való gazdasági függő helyzetünkből kiszabaduljunk, nem is tartottak egyebet szükségesnek, mint azt, ha : Ausztria példájára teremtsünk magáknak minden áron és mentői gyorsabban part és kereskedelmet. Nemcsak közigaztási és igazságszolgáltatási intézményeikben igyekeztünk az osztrák példát másolni, de közgazdasági politikánk is osztrák schémák között mozgott, nem véve tekintetbe azt a természetes és lényegében óriási különbséget, ami köztünk és az osztrák viszonyok között van. Ausztriát természeti viszonyai épp oly határozott kényszerrel utalják arra, hogy közgazdasági politikájának kettős sarkpontjává a gyáripart és a kereskedelmet tegye, mint hazánkat, hogy összes gazdasági életünk és fejlődésünk alapja a földmivelés legyen. A mi közgazdasági politikánknak más alapon kell felépülnie, mint az osztráknak. A mi gazdasági életünk alapja a földmivelés. Népünk hasonlíthatatlanul nagyobb felének anyagi jóléte a földmiveléssel kapcsolatos. Ha a politika célja a nemzet széles rétegei anyagi jólétének mentős nagyobb arányokban való kifejlesztése, akkor ennek a politikának hazánkban az anyaföldre kell támaszkodnia. A magyar földmivelési politika, az agrárizmus azonban nem egyoldalú közgazdasági disciplina, mint ellenségei ráfogni szeretnék. Még kevésbé ellensége az iparnak és a kereskedésnek. Egyszerűen csak azt akarja, hogy az ipar és kereskedés is a földmivelés talajából nőjjön ki. Gyökereit mélyen az anyaföldbe ereszsze le, ne legyen gyökértelen és tisztán a nagytőke spekulációin hullámzó importált valami, amely ahelyett, hogy erősítené a magyar közgazdaság alapját, a földmivelést, egyszerűen kiszívja annak életerőit s megakasztja egészséges vérkeringését A HAZÁNK TÁRCÁJA. Vidéki könyvtárak és múzeumok. — Irta: Geőcze Sarolta. — A Hazánk eredeti tárcája. Két jelentés és egy könyv van előttem. Mindegyik egy-egy darab művelődéstörténet. A könyv a Magyar Minerva *; a jelentéseket a tudós püspök, Fraknói írta (Szalay Imre közreműködésével) a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségének két évi működéséről. Azt a főfelügyelőséget ideje volt szervezni. Mennyi nemzeti kincs, mennyi munkaerő kallódott el a mostoha viszonyok közt s a részvétlenség következtében ! De viszont mennyi fogékonyság, mennyi munkakedv mindenfelé, amit csak a tervszerű, céltudatos vezetés fog igazán gyümülcsözővé tenni. Olvasom az adatokat. 696 könyvtárról és 61 múzeumról számol be a «Magyar Minerva» s köztük egynéhány kitűnően kezelt és rendezett, mint pl. a kolozsvári, szegedi, debreceni, szegszárdi, magyaróvári gyűjtemények és könyvtárak. Persze mások meg elhanyagolva, fütetlen, nyirkos helyen olykor csak ládákban felhalmozva a megyeháza folyosóján, ahol a hajdúk pipáznak. Mennyi áldozatkészség gróf Széchenyi Ferenctől Ipolyi Arnoldig és Somogyi Károlyig 1 696 magyar könyvtár, 61 magyar múzeum, ami mind a magyar szorgalom, a magyar tudás, a magyar áldozatkészség eredménye. Mégse vagyunk hát olyan szegények. De lehetnénk gazdagabbak is. És leszünk. A munka komolyan megindult mindenfelé és sikerrel biztat. Az aluszékony vidék megmozdult. A szétforgácsolt, magukra hagyatott erők egyesülten megsokszorozódnak; a céltudatos, biztos vezetés a megindult, meg elaludt mozgalmakba új életet önt; az okosan szétosztott pénzbeli segítség a lankadó erőket s a tétlenségre kárhoztatott munkakedvet felvillanyozza; a felülről jövő erkölcsi támogatás a kishitűséget eloszlatja; a kicsinylés, gúny elhallgat; a könyvtárak, múzeumok munkásait méltóképpen megbecsüli a vidék is; a szakszerű rendezés, a célszerű elhelyezés, az okos kezelés könyvtárt és gyűjteményt hozzáférhetővé s vonzóvá fog tenni, hogy azt szívesen fogja kaszálni a vidéki városok közönsége s igy az elevenen működő tényezőjévé lesz a vidéki középpontok szellemi fejlődésének. Gyűjteményeink, könyvtáraink tetemes része mostanáig csak találomra gyarapodott. A rendszeres fejlesztésre, kiegészítésre nem igen gondoltak. Aminek megvan a maga természetes oka. Holott sok könyv együtt még nem könyvtár, sokféle tárgy együtt még nem muzeum — mert akkor az lenne a könyvesbolt is s a kereskedő raktára. Múzeum és könyvtár a tudomány tárháza, a közművelődés s az önképzés hatalmas eszköze. De hogy az lehessen, tervszerűséget, rendszert feltételez. Ahová rendszertelenül zsúfolnak be mindent, az csak raktár, tárházzá csak a rendező kéz és elme munkája teszi. Nem nyersanyag kell, hanem feldolgozott, a rendezés által a néző számára megemészthetővé vált szellemi eledel. Minél áttekinthetőbb a könyvtár, minél érthetőbb a múzeum csoportosítása, céljának annál inkább megfelel. Nem minden könyvet, nem mindenféle tárgyat kell tartalmaznia, de azt igenis mind, mi a tudomány vagy az irodalom egy-egy ágához tartozik, még pedig úgy rendezve, úgy csoportosítva, időjártával úgy egészítve ki, hogy abban eligazodjék, hogy abból okulást meríthessen a laikus is, de tudománya művelésének eszközét okvetetlenül meglelje a szaktudós is. Ez az utóbbi minden tudományos gyűjtemény fő célja; ez adja meg becsét és jelentőségét. A laikus tudományos szükségletének kielégítésére valók a szemléltető kézi gyűjtemények, a gyakorlati szempontból összeválogatott kézi könyvtárak.* Ezeknek is megvan gyakorlati értékük és jelentőségük — mintegy aprópénzre váltják a tudomány nagy bankóját; valamint megvan értékük az amateur-gyűjteményeknek is, még ha a szigorúan tudományos rendszer hiányzik is belőlük; mert az érdeklődést s a fogékonyságot egyesekben s az egyes társadalmi körökben főkép ezek fejlesztik és tartják ébren. A tudományos, rendszeres könyvtárak és gyűjtemények fontossága azonban másban áll Azok a kisebb szellemi középpontok fejlődésének semmi más által nem pótolható tényezői, mert vidéken az önálló tudományos kutatást s a szellemi szükséglet kielégítését egyedül azok teszik lehetővé. Nézzük végig Európa összes kis városait, melyek a vidék szellemi középpontjaivá tudtak vergődni: e feltételt nem nélkülözi egy is. Minél gazdagabbak könyvtáraik, minél teljesebbek gyűjteményeik (nem csupán a múzeumbeliek, de az eleven gyűjtemények is, minek a füvészkertek, állatkertek, akváriumok, mert ezek is tudományos rendszer alapján ren* Ezt a rendszert a praktikus angol régóta sikeresen gyakorolja. * A magyarországi múzeumok és könyvtárak címkönyve.